Interjú Gerald Hütherrel - Mi zajlik a gyerekek agyában, ha tévéznek?

Az Élet és Tudományban olvasható egy figyelemreméltó és lebilincselő írás Gerald Hüther professzorral, aki az egyik legismertebb német agykutató és neuropszichológus. Közérthetően elmagyarázza, mi történik a gyerekek agyában, amikor tévéznek vagy számítógépeznek.

- Professzor úr, Ön neurobiológusként azt kutatja, hogyan hat a média az emberi agy fejlődésére. Tudna nekünk egy gyerekeknek szóló jó tévéműsort vagy számítógépes játékot ajánlani?

- Nem, és ilyesfajta ajánlások nem is visznek minket előrébb. Mert úgy csak egy felszínes eszmecserébe bonyolódnánk a kínálatok tartalmi minőségéről - ezt azonban jobb elkerülni.

A másik, hogy nem is kell sokáig keresgélnie: nagyon gyorsan talál öt olyan tanulmányt, amely kimutatja Önnek, hogy állítólag milyen jó is a gyerekek számára a tévézés. További öt tanulmány ezzel szemben viszont azt fogja bizonyítani, hogy a televízió rossz. Ez a vita teljesen haszontalan a szülők számára. Én nem tartalmakról beszélek, sokkal messzebbről közelítem meg a kérdést.

Néhány évvel ezelőtt mi neurobiológusok, még úgy gondoltuk, hogy a genetikai programok automatikusan létrehozzák az összes kapcsolatot az agyban. A komplex neuronális hálózatokat tehát, melyek a gondolkodásunkat, az érzelmeinket, a cselekvéseinket irányítják, genetikailag programozottnak tartottuk. Azonban már tudjuk, hogy hosszú távon csak olyan kapcsolatok jönnek létre a gyermek agyában, amelyek a konkrét élet-világban is rendszeresen aktiválódnak. Amit nem használunk, az elsorvad. A genetikai programok arról gondoskodnak, hogy először nagy többlet jöjjön létre idegsejt-kapcsolatokból.

Az agyunkban lévő legfontosabb neuronális áramkörök kialakításához elsősorban arra van szükségük a gyerekeknek, hogy megtapasztalják saját testüket. És ezt nem a képernyő előtt ülve szerzik meg, függetlenül attól, hogy mi megy a tévében.

- Miért olyan meghatározóak a testi tapasztalatok?

- Csak az tudja kognitív képességeit kibontakoztatni, akiben kialakul a megfelelő testérzet. Már vannak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: azok az alsó tagozatos gyerekek, akik jók matekból, különösen jól tudnak egyensúlyozni is. Az ember úgy szerzi meg a háromdimenziós és absztrakt gondolkodáshoz, ill. a matematikához szükséges feltételeket, hogy megtanulja egyensúlyban tartani a testét. Amint egy gyerek a tévé előtt ül, nem érzi többé a testét. Nem mászik, nem ugrál, nem egyensúlyoz, sőt nem mászik fára sem – azaz nem a testének tanulásával tölti az időt.

- A gyerekeknek tehát lehetőleg minél többet kellene mozogniuk?

- Igen, de nem feltétlenül kell hegyet mászniuk. Az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés. Eközben ugyanis a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finommotorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is.

Ráadásul az éneklés esetében egy nagyon komplex kreatív teljesítményről van szó. Hiszen a gyereknek az egész dalt fejben kell tartania ahhoz, hogy egzakt módon a megfelelő időpontban eltalálja a megfelelő hangot. És a kórusban megtanul alkalmazkodni is a többiekhez – ami a szociális kompetencia egyik feltétele.

Ezen kívül a gyerekek valami csodálatos dolgot is megtapasztalnak: azt ugyanis, hogy nem tudunk félni, ha énekelünk. Ma már tudják a neurobiológusok, hogy a felszabadult agy éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni. Ezért énekel az ember évezredek óta lefelé menet a pincébe. Nem azért, hogy elijessze az egereket.

- Hol csapódnak le az ilyen tapasztalatok, hol alakulnak ki a neuronális áramkörök?

- Az agyunk legbonyolultabb részén az úgynevezett prefrontális kortexben. Ez közvetlenül a homlok mögött található. Ott fejlődik ki az önmagunkról alkotott képünk. És ezzel együtt az a késztetésünk is, hogy a világ felé forduljunk, hogy cselekvéseket tervezünk, impulzusokat kontrolláljunk és elviseljük a frusztrációkat.

Ennek korai gyermekkorban, körülbelül 6 éves korunkig kell kialakulnia. A mindezért felelős hálózatok a frontállebenyben azonban csak akkor fejlődhetnek ki, ha a gyerek megszerzi ezeket a tapasztalatokat. Ilyen élmények pedig akkor érik elsősorban, ha olyan dolgokkal foglalkozik, melyeket képes megérteni és alakítani is tud rajtuk. Ez azonban ma egyre nehezebb.

- Mi az oka ennek?

- A gyerekek világa ugyanolyan erősen megváltozott, mint a felnőtteké. Ma már nem vagyunk képesek felfogni, hogyan is működnek lényegében a hétköznapi használati tárgyaink. Régebben másképp volt ez. Minden készülék érthető volt. A bicikli, a gőzgép, még az autó is. Egy gyerek szét tudta szerelni a vekkert, megvizsgálhatta a belsejében található fogaskerekeket - és ezzel megfejtethette a mögötte lévő mechanizmust. Ma, az információs társadalom korában a dolgok gyakran oly bonyolultak, hogy az okot és okozatot csak nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk felfogni.

- Hogyan hat mindez a gyermek agyára?

- Az agyunk mindig ahhoz alkalmazkodik, amit lelkesedéssel teszünk. A múlt században az emberek a gépekért lelkesedtek és azzal azonosították magukat. Sőt, ezt a gép-gondolkodást még magukra is alkalmazták. Ez aztán kihat a nyelvre is: a szívünket pumpának nevezzük, és elkopott ízületekről beszélünk, melyeket kicserélünk.

De most hirtelen beköszöntött ez az új korszak. Egyre nehezebb lesz megérteni az okokat és okozatokat. Például, hogy miért is mozog a nyíl a képernyőn jobbra, ha mozgatjuk az egeret. Az értelmi összefüggésnek ez a hiánya azt eredményezi, hogy a gyerekeket egyszer csak nem fogja érdekelni a kauzalitás. Ez az emberi agy fejlődésének egyszerű konzekvenciája. Kvázi megtanulják, hogy a dolgokat a mögöttük rejlő értelem megragadása nélkül kell elfogadniuk.

Sok digitális média nemcsak hogy nem érthető, hanem ráadásul még nagyon kevés lehetőség is kínálkozik a képernyőn folyó történésekbe való aktív beleszólásra. A legegyszerűbb példa erre: a tévékészülék esetében nem tudunk máson változtatni, mint a program kiválasztásán. Amikor először ültetünk kisgyereket a tévé elé, még beszélgetnek a készülékkel. Mondják a nyúlnak, hogy hol leselkedik a róka. Megpróbálnak tehát aktívan részt venni a történésekben. Ezt tanította nekik az eddigi - virtuális média nélküli - tapasztalatuk. Néhány hetes tévézés után azonban a legtöbben rezignáltan veszik tudomásul, hogy nem szólhatnak bele tevékenyen a dolgok alakításába és feladják, azaz: megkérdőjelezik az önhatékonyságuk egy részét.

- Ez azonban fontos eleme a gyermek fejlődésének

- Igen, és csak a saját tapasztalatai által fejlődik ki a homloklebenyben - egy nagyon komlpex neuronális hálóként. Az ismerethorizontjukat bővítendő, a gyerekeknek az új élményeiket egy értelmi kontextusban kell elhelyezniük. Az agyunk ugyanis csak akkor tud megtanulni valamit, ha az új benyomásokat egy olyan, már meglévő mintához kapcsolhatja hozzá. amely a korábbi tapasztalatok által jön létre. Ez egy rendkívül kreatív folyamat.

A gyerek megpróbálja tehát az újat a régihez illeszteni. De ehhez előbb úgymond keresgélni kezd az agyában. Egy produktív nyugtalanság keletkezik, mindaddig, mígnem egyszer csak passzol az ingerminta. Akkor aztán a káosz az agyban harmóniává alakul át. Ez az a bizonyos aha-élmény.

És eközben aktivizálódik a jutalmazási rendszer. Az idegsejtek „boldogsághormonokat” bocsátanak ki. Minden apró, saját teljesítményként elért sikerélmény olyan boldogítóan hat, mintha egyszerre egy kis kokaint és heroint vettünk volna be. Ezzel szemben rettenetesen nehéz a filmnézésben aktívan, kreatívan benne lenni. Ezért jó volna, ha a gyerekek a beiskolázás előtt lehetőleg egyáltalán nem kerülnének kapcsolatba a tévékészülékkel vagy a computerrel.

- De hát egy könyv cselekményét is készen kapjuk. Az olvasás is passzív tevékenység.

- Ha egy gyerek olvas, akkor közben agytechnikailag rengeteg dolog történik. A betűket szavakká rakja össze. A szavak és mondatok képekké alakulnak át, fantáziavilágokká. Amit a gyerek agya elolvasott, az megjelenik lelki szemei előtt. Piroska megy az erdőbe. Itt egy gyerek sem a betűket látja. Ez hihetetlen fantáziateljesítmény: feketéből és fehérből egy képet megalkotni. Ezzel szemben egy Harry Potter-film semmit sem ér. Mielőtt bekapcsolhatná az az ember a fantáziáját, már ott is a következő kép. Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga megdolgozott.

- Ön tehát úgy gondolja, hogy a gyerekeknek feladatokra van szükségük?

Az agy számára a valódi kihívások, kalandok a döntőek. A nagybácsival pecázni, házat építeni egy fára vagy megmászni egy hegyet. A kalandok tettek mindnyájunkat erőssé. Ma már bizonyítani is tudják az idegtudósok ezt az összefüggést: a gyerekeknek életük során lehetőleg minél több kihívással kell megbirkózniuk ahhoz, hogy az agyukban létrejöhessenek a legfontosabb hálózatok. A gyerekeknek tehát szükségük van egy olyan világra, amelyben az interaktivitásnak igen nagy szerep jut. Mégpedig nem a virtualitás, hanem a reális élet összefüggéseiben.

- Később is ki tudják építeni a gyerekek az agyukban lévő neuronális hálókat?

Ha a kritikus periódus már elmúlt és a test szabályozásához szükséges fontos hálózatok csak gyéren alakultak ki, akkor a gyerek nem rendelkezik jó testérzéssel. Mindazonáltal az agy egész életünk során alakítható marad. Egy 8 vagy 10 éves gyerek is profitál utólag minden olyan testtapasztalatból, melyet most szerez. Azonban egész más lesz a motivációja arra, hogy a testét tréningezze. A tanulási folyamat már nem intuitíve és automatikusan zajlik. A gyerekek szégyellik magukat a deficitjeik miatt, kicsúfolják őket - és félelemmel tanulnak, ami nem jó alap.

- Feltéve, hogy 6 éves korban már kialakultak az agyban a fontos neuronális hálók: védve vannak ekkorra a gyerekek minden mediális veszélytől?

- Nem feltétlenül. Mivel sok gyereket az a veszély fenyeget, hogy elvesznek a virtuális világokban.

- A számítógépes játékokra gondol?

- Igen, többek között. Mert akkor válik a dolog veszélyessé, ha a digitális médiát arra használják a gyerekek, hogy az alapvető szükségleteiket kielégítsék. Ebből minden embernek kettő van.

Az egyik: tartozni akarok valahová. A másik: teljesíteni akarok valamit. Az első szükségletben a kötődés, a másodikban a szabadság iránti vágy fejeződik ki. A srácok elsősorban attól szenvednek a mi társadalmunkban, hogy csak ritkán van lehetőségük arra, hogy valamit teljesíthessenek. Nem találnak igazi feladatokat, amelyek fejlődésükben erősíthetnék őket. Ugyanis épp ezek segítségével építik fel a gyerekek az önképüket, az identitásukat.

Nyilvánvaló, hogy sok szülő nem is tudja már, hogy milyen is lenne egy ilyen, a gyerek fejlődését elősegítő feladat. A gyereknek saját magának kell azt megkeresnie, és ennek a feladatnak valóban nehéznek és hosszantartónak kell lennie. A végén aztán úgy leszünk vele, mint amikor felmásztunk egy hegyre: csak ül ott fenn az ember, és egyszerűen azt érzi: boldog. Az a jele annak, hogy a gyerek igazi feladatot oldott meg, hogy ilyenkor nincs szüksége külső dicséretre, jól elvan egymaga is.

Ma elsősorban a fiúk abban találják meg a feladatukat, hogy tökélyre fejlesztik magukat a computer játékokban. Mert ott a versenyeken megmutathatják, milyen jók. De éppen ezek a feladatok nem alkalmasak arra, hogy segítsék őket a reális életben való eligazodásban.

- Kik a különösen veszélyeztetett gyerekek?

- A német iskolások kereken 40 százaléka szorongva megy iskolába. Elsősorban a fiúk azok, akik iskola után rögtön odaülnek a számítógépekhez. Legalább egy-két órányi lövöldözős játékra van szükségük. A computer számukra a frusztráció leépítésének eszközéül szolgál. Azáltal, hogy helytállnak a virtuális világok kínálta kalandokban, szörnyeket mészárolnak le és győztesekké válnak, kiutat találnak tehetetlenségből, a felhalmozódó agresszióból. Egy sajátságos teljesítménnyel építik le a frusztrációjukat.

- Tehát ismét a jutalmazási rendszer lép akcióba.

- Pontosan. Úgy, mintha a gyerekek egy csodálatos, új élettapasztalatra tettek volna szert. Ez a tapasztalat azonban egy olyan életvilágra vonatkozik, amely nem létezik a valóságban. Neurobiológiailag nézve ez végzetes: a gyerek olyan élethelyzetekre edzi az agyát, amelyek csak a képernyőn fordulnak elő. A számítógépek ráadásul még az ellenőrizhetőség illúzióját is keltik. Amikor egy gyerek egy másikkal játszik, akkor azt tapasztalja, hogy a valóságban nem minden kontrollálható. Egy másik ember nem mindig azt teszi, amit mi magunk szeretnénk.

Azonkívül sok srác játék közben már nem is érzékeli a testét. Nincs többé szükségük alvásra, nem reagálnak az éhség vagy szomjúság jelzéseire. Dél-kelet- Ázsiában már be is következtek az első olyan esetek, amikor a számítógép előtt ülve éhen haltak és kiszáradtak computerfüggő fiatalok.

- Ön elsősorban fiúkról beszél. De mit csinálnak a lányok a számítógéppel?

- Ők chatelnek. A lányok erősebben érzik a szükségét annak, hogy valahova tartozzanak és kapcsolatot építsenek ki. Aztán ha ez nem sikerül igazán, akkor a chatelés bizonyos mértékig pótkielégítésként bevethető a hiányzó közelség és kötődés ellen. Egy olyan barátnővel, akiben megbízhatok, nem kell minden öt percben dumcsiznom. Az, hogy a lányok annyit beszélnek, inkább annak a jele, hogy tulajdonképpen elbizonytalanodtak és nem bízhatnak a kapcsolat tartósságában, szilárdságában. Ahhoz hasonlóan, mint amikor a csibék az anyjukat hívják.

- És a valóságos szociális kapcsolatok elsorvadnak?

- Ennek szükségszerűen így kell lennie. Csak akkor tudnak egy másik emberrel való igazi kapcsolatot ápolni, ha együtt is vannak azzal. Minden más csak virtuális kapcsolat. Hisz a virtuális terekben az emberek nincsenek teljes mivoltukban jelen. Nincs illatuk, szaguk, a mozgásuk és egyéb megnyilvánulásaik nem életszerűek. A való életben történő találkozások sajátosságai a virtualitásban nem fordulnak elő. A chatelés során csupán írásban kommunikálnak.

- Miről tudják felismerni a szülők, hogy a gyereküket beszippantotta a virtuális világ? És hogyan tudják gyerekeiket a fenyegető elszegényedéstől megvédeni?

- Ha egy gyerek inkább a computer előtt ül, ahelyett, hogy odakinn futkározna, rohangálna és a többiekkel játszana, tehát ha nem elégíti ki természetes szükségleteit, akkor aggasztó a dolog, erre a szülőknek már reagálniuk kell. De nem úgy, hogy tiltásokat fogalmaznak meg. Sokkal inkább meg kell próbálniuk olyan, a reális világból jövő kihívásokat kínálni a gyerekeiknek, melyeknek azok meg is tudnak felelni. Kalandokat, váratlan eseményeket, meglepő, sőt akár még veszélyes helyzeteket is, melyeket a gyerek legyőzhet, hogy aztán ezektől edződjék.

A szülőknek tehát ezen széles computer-sztrádák mellé valami mást is el kell ültetniük az utódaik fejében. Sok szülő ázsiai küzdősportokra, sátortáboros-kirándulásos nyaralásra íratja be csemetéjét, vagy kisebb gyerekek gondozását bízza rá.

Néhányukon talán az segít, ha idős embereket tanítanak a számítógép és az internet használatára. Ezek a gyerekek aztán később el fognak tudni beszélgetni másokkal és képesek lesznek arra, hogy közösen oldjanak meg problémákat. Nekik ugyanin az agy érése szempontjából meghatározó években a reális tapasztalati világ széles spektrumát nyújtják a szüleik.

Azok a gyerekek viszont, akik computervilágokba merülnek el, túlságosan is gyorsan tanulják meg ott: minden úgy működik, hogy megnyomják a megfelelő gombot. Nem tolerálnak többé semmilyen hibát, nem viselik el a frusztrációkat, és nem képesek többé az impulzusaikat kontrollálni. A valódi világban már képtelen eligazodni.

Viszont, ha a gyereke részei egy élő közösségnek, és valahogy úgy élnek át kalandokat, mint pl.: a cserkészek, akkor ritkábban kerülnek a virtuális világok bűvöletébe: kevesebbet játszanak a számítógéppel és messze nem néznek annyi tévét. A későbbi életük során is kevesebb szorongásos zavar alakul ki náluk és nem lesznek olyan bizonytalanok. Igazi egészséges személyiséggé válnak.

- Tegyük fel, hogy egy ilyen személyiség alakul ki: mint minden fiatal, ez a gyerek is ki fogja próbálni a számítógépes játékokat és az internetet. A társaihoz hasonlóan ő is létre akar majd hozni egy chat-profilt. Milyen veszélyek adódnak ebből?

- Egy gyerek nem születik computerfüggőnek. És soha nem az erős, jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkező, életvidám, nyitott, kíváncsi és kreatív gyerekek azok, akik az elektromos médiák bűvöletébe esnek. Náluk én nem látok veszélyt. Ők a számítógépeket annak fogják tekinteni, amiknek lenniük is kellene: az agy hatékony használatát szolgáló nagyszerű segédeszközöknek. Az internetet olyan gigantikus tudástárként fedezik fel maguknak, amely lehetővé teszi számukra, hogy a reális élet kérdéseit megválaszolják.

- De mi történik egy tízéves gyerek agyában, amikor véletlenül egy pornográf vagy valamilyen szörnyű tartalmú oldalra téved? Nem éri eközben nagy sokk?

- Nem feltétlenül. Attól függ, milyen a családi környezet, illetve, hogy milyen szerepet tölt be otthon a média. Ami nálunk, felnőtteknél a borzalmas brutalitás jele, az sok kiskölyök számára úgy jelenik meg, mint az egymáshoz való közeledés sok lehetséges formája közül az egyik. Egy olyan gyerek, akit a passzív médiafogyasztás eltompít, még csak megítélni sem fogja tudni, amit ott lát. A tapasztalata azt diktálja neki, hogy ezen a képernyőn mindenféle dolog megtörténhet.

Hol azt látja, hogy kergeti a róka a nyulat, hol pedig azt, hogy nevetnek az emberek, amikor Donald kacsa és Pluto rendre laposra verik egymást - és utána, mintha misem történt volna, újra felkelnek. A képernyőn izomagyú birkózók verik be egymás koponyáját ordítozó tömeg előtt, majd pedig azt látja a gyerek, hogy két ember szeretkezik, vagy például levágják egymás fejét.

A szülők leszoktatták őket a természetes iszonyodásról. Mert már korán azt tapasztalta a gyerek, hogy nincs semmi értelme mindezeken elgondolkodnia. Megtanulta, hogy nem feltétlenül képes megérteni, mi zajlik a képernyőn.

- De mi történik azokkal a gyerekekkel, akik még alig szereztek tapasztalatot a passzív médiával?

- A gyerek agya meg fogja próbálni ezt az új képet, akármilyen zavaró is az, már meglévőhöz illeszteni, hogy megértse azt. A benyomásait az emberek közötti kommunikáció egyik formájaként fogja tárolni. Nagyon fontos, hogy a szülők akkor világosan elmagyarázzák: ez nem a másokkal való együttélés kívánatos formája. Ha valaki ezt tenné veled a valóságban, akkor az borzasztóan fájna neked.

- A gyerekeknek tehát nemcsak olyan feladatokra van szükségük, amelyek a fejlődésüket segítik, hanem olyan emberekre is, akik vezetik őket.

- Igen, sürgősen olyan példaképekre van szükségük, akik segítenek nekik abban, hogy ne kerülhessenek bele kétes közösségekbe és ne állíttassanak megkérdőjelezhető feladatok elé. Akkor romlik el mindig a dolog, ha a gyerekek nem tudják képességeiket kibontakoztatni.

Ehhez megint a felnőttek kellenek. A computeripar csak a keresletet elégíti ki. És amíg lesz elég szülő, aki nem érti meg, hogy a gyerekeinek olyan szükségletei vannak, melyeket a reális világban tudnak kielégíteni, addig növekedni fog a kínálat a digitális médiából. És ha a gyerekek ilyen körülmények között nőnek fel, akkor a fejlődésükhöz szükséges feladatokat ott fogják keresni.

Érdemes elgondolkodni azon, mi lesz abból a társadalomból, melynek gyerekei elbúcsúznak a reális világtól. Melynek eredménye egy olyan agy, optimálisan alkalmazkodott a egy internetes virtuális világhoz és a számítógépes játékokhoz.

- Ön tudja-e ezt igazolni neurológiailag?

- Már rendelkezésünkre állnak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: sehol másutt nem tanul az ember olyan jól kézügyességet, pontosabban szólva ujjtechnikát, mint egy billentyűzet kezelésekor vagy egy sms írásakor. Ez nyomokat hagy az agyban. Így az utóbbi tíz évben sokkal nagyobb lett a fiatalok agyának azon régiója, amely a hüvelykujjat irányítja.

Ott alakultak ki egyre finomabb, sűrűbb hálózatok, melyek lehetővé teszik számukra a bámulatosan gyors hüvelykujjmozgásokat. A fiatalok úgy fejlesztik az agyukat, hogy az optimálisan alkalmazkodjék ezekhez a követelményekhez. Most már csak az a kérdés, hogy a jövő társadalmában fontos-e az, hogy az ember a hüvelykujját a lehető leggyorsabban mozgatni tudja. A gyerekek ezt a kérdést még nem tudják megválaszolni - a felnőttekre vár ez a feladat.

Újabb Afganisztán? - Útszéli robbantás Kelet-Ukrajnában

Ukrajna Donyeck régiójának határában robbantásos merénylet áldozata lett két kijevi járőr, - egyikük életét vesztette a helyszínen, a másik katonát jelenleg kórházban ápolják. A Honvédelmi Minisztérium előzetes tájékoztatása szerint ismeretlen robbanószerkezet áldozatai lettek.

A helyszínen adott elsősegélyt követően egy MI-8 katonai helikopter szállította őket a Katonai Orvosi Klinikai Központba Harkov északi részén. A robbanást túlélő őrmester jelenleg is intenzív osztályon van, állapota kérdéses. Az okok és körülmények kivizsgálására a rendőrség külön kutatócsoportot alakított, egyelőre azonban úgy tűnik, a két járőr útszéli robbantás áldozata volt.

Ukrán járőrök az orosz többségű területeken - kérdés, hogy valóban ukrán katonák-e

A nyugati országok és a kijevi bábkormány mindent elkövet azért, hogy Kelet-Ukrajna lakossága radikalizálódjon. Kijev nem hajlandó tárgyalni az ország föderalizálását követelő tüntetőkkel, akik tárgyalás híján kénytelenek erőt alkalmazni a függetlenség kivívásáért. A Jacenyuk-kormány amerikai katonai magánvállalatok felbérelésével próbálja átvenni az ellenőrzést Kelet-Ukrajna felett, de ezzel csak siettetik a polgárháborús helyzet kialakulását.

Ha a nyugati országok nem ismerik el a függetlenedő területek népszavazásainak eredményeit - ahogy azt Krím esetében is tették -, és tárgyalás helyett behívják a NATO csapatokat, az Egyesült Államok újra abban a helyzetben találhatja magát, mint az afganisztáni misszió során. Ha az ukrán konfliktus nem orosz katonai beavatkozással, vagy a függetlenedő területek nyugati elismerésével végződik, a helyi önszerveződések (népi milíciák) gerillahadviselést kezdhetnek a felkelések leverésére kiküldött nyugati katonák ellen. Ez egy újabb gyalázatos vereség lenne az Egyesült Államok számára, és alighanem az utolsó vesztes háború, ami a NATO vereségéhez és széthullásához vezethet.

Az ukrán hadsereg egyenruháit bizonyítottan amerikai katonák is viselik Kelet-Ukrajnában. Az első útszéli robbantásos merénylet egy újabb Afganisztán, egy újabb, a nyugati csapatok kifárasztását szolgáló, elhúzódó háborús helyzet előszelét jelenti.

http://www.hidfo.net/2014/04/28/ujabb-afganisztan-utszeli-robbantas-kelet-ukrajnaban

Kijev humanitárius katasztrófát akar előidézni a Krím-félszigeten

Ukrajna elzárta a Krím-félszigetet édesvízzel ellátó Észak-krími csatornát, - a csatornameder a hétvége közepére már üres volt. Ez az útvonal biztosította Ukrajna területéről Krím vízellátásának mintegy 85%-át, - a kijevi kormány úgy tűnik, a civil lakosságra akar csapást mérni és így nyomást gyakorolni Oroszországra.

A csatorna nem csak Krím ivóvízellátásáért felelős, hanem ez a hálózat biztosította a termelők számára az öntözés lehetőségét.

A Krím-félsziget márciusban csatlakozott az Oroszországi Föderációhoz egy referendumot követően, amelyen a krími lakosság több mint 96%-a támogatta az elszakadást Ukrajnától és az Oroszországhoz csatlakozást. Mostanra kiépítették a Krím-félsziget térségében a határellenőrzést a két ország közt.

A nyugati országok azóta nem ismerik el a népszavazás eredményét, ehelyett az általuk hatalomra segített, fegyveres forradalom és a legitim kormány eltávolítása útján hatalomra juttatott csoportot ismerik el legitim kormánynak Kijevben. Ez a nyugati bábkormány most humanitárius katasztrófát akar előidézni a Krím-félszigeten, hogy a lakosság úgy érezze, az Oroszországhoz csatlakozás okozta a gondokat.

Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök már bejelentette, hogy dolgoznak a probléma megoldásán, jelenleg több alternatíva megvitatása van folyamatban, de az idő szűkös, mivel a lakosság vezetékes ivóvíz nélkül maradt és az öntözési időszak sincs már messze.

http://www.hidfo.net/2014/04/28/kijev-humanitarius-katasztrofat-akar-eloidezni-krim-felszigeten

A felkelők oldalára állt Kelet-Ukrajna legnagyobb fegyvergyára

Alig két héttel ezelőtt az ukrán Nemzeti Gárda megrohamozta Kelet-Ukrajnában a Kramatorszk melletti repteret, - az akció során tűzharc bontakozott ki a helyi népi milíciával, több oroszpárti aktivista megsérült. A Nemzeti Gárda alakulatai biztosították a kifutót, és bár a létesítményt a népi milíciák és átállt ukrán alakulatok gyűrűje vette körül, tartani tudták. Az ukrán Nemzeti Gárda jelenleg a Jobboldali Szektor oroszellenes aktivistáiból és amerikai magán katonai vállalatok zsoldosaiból áll.

Több repülőtér mellett miért a kramatorszki repülőtér volt a legfontosabb, amit a kijevi junta fizetett nyugati fegyveresekkel biztosítani akart? Kramatorszkban található Ukrajna legnagyobb fegyvergyártó cégének, az NKMZ-nek a központja. Kijev ezt akarta biztosítani, hogy hadseregének meglegyen a műszaki utánpótlása.

A cég vezetése azonban egész másként döntött; a gyár működését április 28-ával felfüggesztették. A gyár továbbiakban a függetlenedést képviselő új vezetés fennhatósága alá került és megkezdték a már eddig elkészült új, és a felújított harcjárművek átadását a helyi milíciának. Elsőként 4 darab páncélozott csapatszállító járművet adtak át, majd jönnek a felújított nehéz harckocsik. A gyár a rendelkezésére álló eszközökkel segíti a város felkészülését egy esetleges ostromra, a Kijev által "antiterrorista műveletnek" elnevezett hadjárat ellen. Az NKMZ teljes vezetése a helyén maradt a váltás után, a gyár teljes kapacitásával a milícia számára kezd gyártani.

http://www.hidfo.net/2014/04/28/felkelok-oldalara-allt-kelet-ukrajna-legnagyobb-fegyvergyara

Logikus döntés volt az NKMZ átállása?

Két nappal ezelőtt jelentette be Ukrajna legnagyobb fegyvergyára, a kramatorszki NKMZ, hogy nem ismeri el a jelenlegi kijevi vezetést, és átáll a függetlenedést szorgalmazó helyi orosz vezetés oldalára. Ezzel az ukrán hadsereg hazai műszaki utánpótlás nélkül maradt. A döntés mögött azonban komolyabb okok vannak, mint csak és önmagában a belpolitikai helyzet.

Az NKMZ gyár vezetése előtt megszámlálhatatlan példa van arra, hogy ahová a nyugat betette a lábát, mi lett az ottani cégek, gyárak, és főleg a fegyvergyárak sorsa (magyar vonatkozásban ott a FÉG esete). Az NKMZ sorsa sem lett volna egyéb, mint a műszaki fejlesztéseinek ellopása, széthordása, majd a gyár felszámolása. Másrészről a gyár 60%-ban orosz megrendelésre gyárt. Putyin elnök 25-én nyilatkozta, hogy leállítja az ukrán gyárak megrendeléseit, így az NKMZ sem szállíthat tovább Oroszországba.

Putyin nyilatkozata után, a gyár a következő forgatókönyv szerint szűnt volna meg; az orosz megrendeléseket lemondják, a gyár nagy része leáll, az embereket elbocsátják. Ezzel megvan a jogalap arra, hogy a gyárat veszteségessé minősítse a kijevi junta és azt bezárassák, valamennyi műszaki eredményét átadják az USA kémeinek. Az orosz lakta terület legnagyobb gyára több ezer munkahellyel megszűnt volna létezni.

Az NKMZ által fejlesztett új BMP, melyet az ukrán hadseregnek nem volt pénze megrendelni. Most a milícia számára adják át és kezdik gyártani.

Ezért a gyár vezetése 26-án kiadta a nyilatkozatot, miszerint nem ismeri el a kijevi vezetést, átáll a felkelők oldalára, és megkezdi a helyi milícia felszerelését. Meg kellett lépniük, ha azt akarják, hogy ez a nagy múltú gyár fennmaradjon. Ez az egyetlen lehetőség rá. Ugyan most átmenetileg nehéz lesz, míg a népszavazás megtörténik, és hivatalosan is kinyilvánítják a már kikiáltott függetlenséget, de ebben a nehéz helyzetben Moszkva meg fogja találni a módját, hogy kisegítse a vidéket és a gyárat. Ha Moszkva lemond azokról az eszközökről, melyeket a gyár már legyártott, de még nem szállított le, valamint fokozott ütemben befejezik a már félkész eszközöket, akkor a helyi milícia rövid időn belül nagyon komoly katonai erővel fog rendelkezni.

Így már érthető a Donbasszi Milícia üzenete a kijevi juntának, miszerint nagyon komoly választ fognak adni Kijev bármilyen katonai fellépésére, és ha kell, meg is támadják az ukrán hadsereget.

http://www.hidfo.net/2014/04/29/logikus-dontes-volt-az-nkmz-atallasaa

Egy elfeledett gyógymód – Egy sikeres rákgyógyító tragédiája

Ifj. Royal Raymond Rife (1888 – 1971) tudós, biokémikus, mechanikai és elektromos kutató, felfedező Legismertebb találmányai a frekvencia-készülék, valamint az univerzális vírus-mikroszkóp, mely hatvanezerszeres nagyítással és harmincegyezerszeres felbontó képességgel rendelkezett, amivel képes volt 10 nm-es alakzatok megkülönböztetésére is, és ezzel felülmúlta az elektronmikroszkópokat. Bizonyos audió-spektrumos rezonáns frekvenciákon működő készülékeket is alkotott hélium gázcsövekkel, amikkel sikeresen tudott különböző betegségeket gyógyítani, a rákot is beleértve. A Heidelbergi Egyetem díszdoktorrá fogadta őt korai munkáiért.

Szuperfinom mikroszkópjainak köszönhetően felfedezte, hogy minden betegségeket keltő organizmus sebezhető egy speciális frekvencia-besugárzással, ami más élő közegre egyáltalán nincs hatással. Évekig kísérletezgetve feltérképezte minden általa veszélyesnek tartott baktérium és vírus halálos oszcilláló frekvenciáját. Többféle ilyen rezonáns frekvenciákon működő készüléket alkotott különféle betegségek, többek között a rák-betegség, gyógyítására. Rife ötvennél is több vírusra határozta meg – abszolút precizitással – azok halálos frekvenciáit. Sajnos, nagyon kevés adat maradt meg.

Az első eredmények

Már 1934-ben (a kutatásainak kezdeti fázisában) Rife és kollégái 16 súlyos rákos beteget kezeltek, akiket az akkori orvostudomány menthetetlennek vélt. Minden páciensén ezt a rezonáns frekvenciával besugárzó készüléket használta háromnaponta, három percig. Azt észlelte, ha ennél többször kezelte volna őket, akkor a tömegesen elpusztult mikroorganizmusok gyorsabban halmozódtak fel, mint ahogy azokat a szervezet képes lett volna eltüntetni. A kezelés során a rákos daganatok fokozatosan visszahúzódtak. Három hónap alatt tizennégy beteg teljesen felépült. További négy hét után a két megmaradt beteg állapotát is sikerült stabilizálni, majd lassan kigyógyítani. A teszt 100%-os sikernek volt tekinthető.
Rife 1953-ban így írt tapasztalatairól és az 1934-es gyógyítási eredményeiről: „A frekvencia készülék általi gyógykezelés során a betegek semmiféle fájdalmat nem éreznek, semmiféle hang nem hallható, és semmiféle érzés sincs. Egy cső kivilágosodik és három perccel később a gyógykezelés véget is ér. A vírus vagy baktérium elpusztul és a test természetes úton rendbe hozza magát azok toxikus hatásától. Egyidejűleg többféle típusú betegséget is lehet így kezelni egycsapásra…” A vizsgálatok hat orvos felügyelete alatt zajlottak.

Gyilkosságok, tüzek és mások…
az elhallgattatás eszközei

Az akkori Amerikai Orvos Társaság következetes és megsemmisítő hadjáratot kezdett Rife és társai, valamint minden frekvencia készüléket használó orvos ellen.
- 1939 márciusában egy orvos szimpatizáns laboratóriuma – mialatt éppen felkereste Rife-ot -, rejtélyes körülmények között kigyulladt és porig égett le. Az ottani kutatók Rife módszerének megerősítését tervezték bejelenteni. A lángok pillanatok alatt olyan iszonyatos méretűek lettek, amit a New York Times főoldalas cikke szerint hetvenöt ember sem tudta eloltani több órán keresztül.
– 1944-ben valaki megmérgezte dr. Milbank Johnson pszichológiai és klinikai gyógyszer professzort néhány órával egy sajtó-konferencia előtt, ahol társasága az 1935-38 közötti kutatási eredményeit akarta közzétenni. A mérgezés egy kórházban történt, ahová közvetlenül a konferencia előtt szállították be. Röviddel a halála után az általa alapított társaságának minden iratát megsemmisítették, ma már a létezését is tagadják.

A Dél-Kaliforniai Egyetem ezen társaságának megmaradt tagjai 1944-től szó szerint halálfélelemben éltek. De nem minden iratot sikerült megsemmisíteni, és a felépült betegekről is vannak más beszámolók, tanúvallomások.
– Rife egyik szimpatizánsa, dr. Raymond Seidel, publikált egy cikket a Smithsonian-ben. Az írás megjelenése után észrevette, hogy minden lépését követik, és egy sikertelen fegyveres merényletet is követtek el ellene. Röviddel később egy újonnan alkalmazott technikus ellopta Rife univerzális mikroszkópjának legértékesebb kvarc-prizmáját, és ezzel használhatatlanná tette azt.
– A frekvencia készülékek egyetlen gyártója a Beam Ray Corporation tönkrement egy koholt pereskedésben, annak ellenére, hogy a vádak alól sikerült tisztáznia magát.
– Egyes orvosokat lefizettek, hogy meghamisítsák az eredményeiket, másokat – akik erre nem lettek volna hajlandóak – megfélemlítettek, vagy orvosi praxisuk elvételét helyezték kilátásba.
– Arthur Kendallt közel negyedmillió dollárral vesztegették meg, aki ezután a munkáját otthagyva váratlanul Mexikóba vándorolt ki.
Rife-ot és társait is bíróság elé állították. A bíróság a gyógyítások tényeit nem tekintette beszámíthatónak! Rife minden kutatási eredményét, iratát, feljegyzéseit elkobozták a hatóságok. Rife maga 1946-ig bírta, míg idegileg megviselve, iszákos lett, és fokról fokra eladta a laboratóriumát. Egy másik – Rife-tól független – laboratórium, ahol hasonló „gyógyító elektromos energiás” kutatások folytak, a lángok martalékává vált, megint csak rejtélyes körülmények között.
Csak egyetlen orvos maradt, dr. James Couche, aki minden atrocitás ellenére is kitartott… ameddig bírta.

Kísérletek Rife technikájának újraélesztésére

Mondani sem kell, hogy az elfojtással sikerült az emberiséget „megmenteni” egy igen hatásosnak látszó és szinte minden komolyabb betegséget felölelő gyógymódtól. Vajon hol lenne ma az orvostudomány, ha a 30-as évek végétől kezdve elismerték és támogatták volna Rife-ot?
Az utóbbi évtizedekben kísérletek történtek e technika újraélesztésére, bár a módszerek még gyerekcipőben járnak. Rife gyógyszermentes gyógymódja túlságosan is sikeres volt szinte minden vírusos betegségre, és ez lett a veszte.

A felfedezések háttere

Rife-nak 1920-tól sikerült elérnie azt, amit az elektron-mikroszkópokkal még ma sem lehet kimutatni: élőben, színesben és nagy felbontás mellett tudta vizsgálni a mikrobákat. Ő volt az első kutató, aki élő mikrobákat tudott vizsgálni.
(Mivel az organizmusok 75%-a a látható fény spektrumán kívül álló hullámhosszakkal volt csak gerjeszthető, ezért a mai kutatók jelenleg is a sötétben tapogatóznak, és csak fekete-fehérben, az elpusztított minták látható tetemeit tudják vizsgálni. Rife tehát jóval megelőzte korát!)
Rife felfedezte a mikroszkópjaival, hogy rendkívül kisméretű (kb 50-120 nm) baktérium/vírus kinézetű részecskék „brown-mozgásban” vannak, amelyek messze kisebb méretűek a megszokott baktériumi méreteknél, és sokkal elevenebbek a megszokott baktériumi lomha mozgásnál.
Évekig tartó tanulmányai során észrevette, hogy minden vírusnak, vagy baktériumnak van egy saját rezonáns frekvenciája, ami sebezhetővé is teszi azokat. Például, azt mondta, hogy a rákos daganatban levő organizmusok arról voltak felismerhetők, hogy egy jellegzetes lilás-vörös kisugárzást adtak. Ezeket a rendkívül kisméretű, lilás-vörösen fénylő, élő alakzatokat BX bacilusoknak nevezte.

Csont-zsák volt

Dr. James Couche 1956-ban a következőket írta: „…és a dolog, ami igazán megkapott engem és mindennél jobban a kutatásba hozott, az egy gyomorrákos ember esete volt. … Odavonszolta magát egy vizsgálati-asztalra, már a rák legutolsó fázisában; csak egy csont-zsák volt. Ahogy ott feküdt az asztalon dr. Rife és dr. Johnson azt mondta, ‚csak tapintsd ki ennek az embernek a gyomrát.’ Így odaraktam a kezem abba az üregbe, ami a hasa helyén volt és az csak egy üreg volt, mert olyan sovány volt; a gerince és a köldöke majdnem összeért. Szóval odaraktam a kezem a gyomrára, ami egy kemény tömeg volt, ahol egy teljes maroknyi, közel szív alakú daganat volt kitapintható. Teljességgel kemény volt! És arra gondoltam, hú, itt már semmit se lehet tenni. Nos, adtak neki egy kezelést a Rife frekvenciákkal, és két hónapig tartó kezelés után, a legnagyobb megdöbbenésemre, a beteg teljesen felépült. Olyan jól rendbejött, hogy még a kezelés ideje alatt engedélyt kért, hogy elmehessen El Centroba a farmjára, mert látni akarta a jószágait. Dr. Rife azt mondta, ‚Még nincs annyi erőd, hogy El Centróba vezess.’ ‚Dehogynem’ válaszolta ő. Tény hogy ő maga vezette a saját kocsiját El Centro-ba, ahol volt egy beteg tehene és az egész éjszaka fennmaradt vele, hogy segítsen rajta. Másnap meg, mindenféle pihenés nélkül, visszavezette a kocsiját – szóval el lehet képzelni mennyire rendbejött.”

Zöld Újság

A Bilderberges Martonyi az EU-csatlakozást ünnepli

Háromnapos nemzetközi konferencia kezdődik Budapesten abból az alkalomból, hogy már csak néhány nap van hátra Magyarország európai uniós csatlakozásának 10. évfordulójáig. A "Magyarság Házában" tartott rendezvényen a Visegrádi Négyek (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország) külügyminiszterei és volt külügyminiszterei értékelik az EU-tagság 10 évét.

A programot Martonyi Washingtonban szövegezett értékelése nyitja, azt követően a térség más országai fognak pozitívan nyilatkozni az EU-tagságról. A rendezvénynek egyértelműen propaganda jellege van: az úgynevezett Keleti Partnerség országainak képviselői, valamint az Európai Unióba bevonni szándékozott országok küldöttei is megjelennek majd, akik tárgyalásokat folytatnak a V4 külügyminisztereivel.

Martonyi János, az atlantisták hazai komisszárja. A meseest legfőbb mesemondója.

A rendezvény gyakorlati célja feltehetőleg az, hogy pozitív színben tüntess fel az európai uniós csatlakozás hatásait, és ezzel elősegítse az EU további bővítését. Miután Martonyi János felolvassa a Washingtonban diktált mondandót, Radoslaw Wikorski lengyel, valamint Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter fog majd felszólalni. Petr Drulák cseh külügyminiszter-helyettes beszéde után Stefan Füle bővítési biztos beszél.

A lényeg utána következik: az EU-tagságot dicsőítő beszédeket követően felszólal majd Maia Pandzsikidze grúz külügyminiszter. Utána Elmar Mammadyarov azeri külügyminiszter következik, akit natalija Halibarenko ukrán küldött követ majd. Végül Valeriu Chiveri moldovai külügyminiszter-helyettes is megjelenik, emellett - kapaszkodjunk meg - Alena Kupcsina fehérorosz külügyminiszter-helyettes is megjelenik.

A rendezvény propagandajellege egyértelmű. Az elmúlt két évben az úgynevezett "Keleti Partnerség" szinte összes országa kinyilvánította, hogy az Európai Unióhoz közeledés helyett a Moszkva által alapított vámuniót választja. Grúzia, Örményország, Ukrajna is kinyilvánította ezt. Azt követően Ukrajnából az Európai Unió fegyveres erővel távolította el a legitim kormányt, így Ukrajna újra potenciális EU-tagállam. Grúziában, Örményországban szintén sok az atlantista, és egy részük még mindig a hatalmi struktúrákban van. Ami viszont érthetetlen, hogy mit keres a fehérorosz külügyminiszter-helyettes ezen a rendezvényen. Alexandr Lukasenko fehérorosz államfő Kijev felforgatása idején bejelentette, hogy náluk nem lesz EuroMajdan. Fehéroroszország a vámunió és az Eurázsiai Unió alapító tagállama, így érthetetlen, mit keres az ország hivatalos küldöttsége egy ilyen propaganda-rendezvényen.

Ami még érthetetlenebb, hogy minket, Magyarországot használnak fel az Európai Unió népszerűsítésére. Magyarországon az EU-tagságnak egyetlen pozitív következménye nem volt, amit meg lehetne említeni, - hacsak nem azzal akarnak érvelni, hogy a magyar fiatalok elmehettek Londonba mosogatni, a szakképzett munkaerő pedig Németországba vándorolt. Emellett talán még az atlantista pártok holdudvarát képező cégek profitnövekedését tudnák említeni, ami a brüsszeli pénzek elsikkasztásának egyszerű következménye, nem az EU-tagságé.

Kíváncsian várjuk, mi újat tudnak mondani. Ha volt az EU-tagságnak pozitív következménye, azt a Magyarországon élő magyarok aligha vették észre. Hazánk nem csak az Európai Uniónak vált áldozatává, de ez a háromnapos konferencia egy újabb pofátlan képmutatás, amivel országunk romokba döntését akarják pozitív színben feltüntetni olyan országok számára, akik tavaly meghozták a jó döntést és végleg távol maradnának az Európai Uniótól. Mit tud tenni Martonyi? Mit tudna; elmondja a Washingtonban írt szöveget. Amikor mindez már nagyon kínossá válik, nem vállalja újra a külügyminiszteri posztot. Belorusszia pedig jobban tenné, ha még érdeklődés jelleggel sem venne részt az ehhez hasonló kékszalagos összejöveteleken. A Kijevben történtek mutatják, milyen sors vár Minszkre, ha konfliktuskerülő módon jár el és tárgyalóasztalhoz ül az atlantistákkal.

Molnár István

Sikertelen volt Martonyi háborús uszítása a V4 értekezleten

Martonyi János magyar külügyminiszter ütött meg legradikálisabb hangnemet a ma Budapesten megkezdett, az európai uniós csatlakozás 10. évfordulója alkalmából tartott konferencián.

A külügyminiszter beszédében külön kihangsúlyozta, hogy a Visegrádi Négyek felelőssége a térségi politikában egyre nő. Martonyi ukrajnai orosz fegyveres erőszakról beszélt, szerinte Ukrajnában oroszok hajtanak végre fegyveres agressziót civilek ellen. Az oroszpárti felkelők által elfogott, az ukrán rendőrség egyenruháját viselő amerikai katonáról mélyen hallgatott Martonyi, valamint az általuk elkövetett tömegbelövetésről és tucatnyi halálos áldozatról sem esett szó. Beszélt azonban "orosz fegyveres erőszakról", és erre hivatkozva ismét háborús retorikába kezdett.

A külügyminiszter szerint az "ukrajnai orosz fegyveres erőszak miatt nem tudni", mi történik a következő napokban, és ennek kapcsán a visegrádi harccsoport létrehozását egy lényeges lépésnek nevezte. Vagyis Martonyi arra utalt, hogy hazánknak a Visegrádi Négyek szervezetén keresztül közvetlen fegyveres konfrontációba kell kerülnie Oroszországgal, ha a nyugati érdek úgy kívánja, hogy meg kell védeni a Kijevben felállított bábkormányt.

Ez volt tehát Martonyi János, magyarországi, éppen leköszönő külügyminiszter búcsúbeszédének mondandója, amit láthatóan ismét Washingtonban írtak meg neki. A megbeszélésen Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter már mérsékeltebb álláspontot képviselt. Elmondása szerint Oroszországot nem lehet elszigetelni, és Oroszország sem tudja elszigetelni magát, mert fontos tényezője a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak. A szlovák külügyminiszter a szankciókat sem támogatja, ehelyett tárgyalásos megoldást javasol.

Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter Oroszország állásfoglalásához közeli álláspontot képviselt. Ő támogatta Ukrajna föderalizációját, szerinte Ukrajnának előnyére válik a decentralizáció. A nyelvtörvény eltörlését óriási hibának nevezte, ő elismerte, hogy Kelet-Ukrajnában nem lehet háttérbe szorítani az orosz nyelvet, mert arrafelé azt mindenki beszéli, Kelet-Ukrajnában éppen az ukrán nyelv van hátrányban a többségi orosz lakosság miatt.

Csehország külügyminisztere nem vett részt a megbeszélésen, így feltételezhető, hogy Csehország méginkább kihúzza magát a szankciók jelentette kötelezettségek alól. Látható, hogy a Visegrádi Négyek Oroszország felé rendeződése megkezdődött. A V4 többi tagállama nem támogat se szankciókat, se Oroszország elleni agressziót és háborús uszítást, ehelyett visszaterelnék a konfliktust a tárgyalóasztalhoz. Újra csak azt láthatjuk, hogy hazánk az utolsó csatlós szerepét készül felvenni egy újabb nagy geopolitikai átrendeződésben. A magyar külügy gyakorlatilag továbbra is a Washington által diktált nyilatkozatokat olvassa fel, miközben a térség más államai már próbálnak mérsékeltebb hangnemet megütni.

http://www.hidfo.net/2014/04/28/sikertelen-volt-martonyi-haborus-uszitasa-v4-ertekezleten

Semjén-vadászlak

Azt mindenki tudja, hogy Semjén Zsolt imád vadászni. De hogy énektanár felesége, idős édesanyja és évtizedek óta Stockholmban élő bátyja is osztozik ebben a szenvedélyben? Mi is meglepődtünk. Kíváncsiak lettünk, hogy a miniszterelnök-helyettes énektanári munkája mellett egyházzenészként tevékenykedő felesége milyen jövedelemből vett telket, és épített rajta szép nagy vadászházat Gánton.

Fejér megyében, Felcsúttól csupán néhány kilométerre fekszik Gánt, egy festői szépségű falucska a Vértes lábánál. A település neve 1999-ben vált közismertté: ekkor írta meg az ÉS, hogy miképp használták fel a Fidesznek állami tulajdonból juttatott székház eladásából származó pénz egy részét Orbán Győző gánti bányaipari vállalkozásával, a Dolomit Kft-vel kapcsolatos tranzakciókhoz. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy Gánton van annak a vadásztársaságnak is a székhelye, amelynek a KDNP-t vezető Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az elnöke. És van itt egy családi ház is, amely a Semjén-család egyes tagjainak tulajdona – azzal a megszorítással, hogy a gánti ingatlan vonatkozásában Semjén Zsolt szigorúan nem értendő bele a családba: nemhogy nem tulajdonosa, de még csak nem is haszonélvezője a háznak, legalábbis a tulajdoni lap tanúsága szerint.

Elmentünk Gántra, és ha már ott jártunk, megnéztük a Dolomit Kőbányászati Kft. telephelyét – impozáns bányaipari komplexumot találtunk. Megkerestük a faluban a Vértes Vadásztársaság székhelyének otthont adó ingatlant – ennek a vadásztársaságnak az elnöke Semjén Zsolt. A szépen rendben tartott épülettől mindössze pár lépésre, az utca túloldalán található az a gondozott, kerti tavacskával, sütödével és hatalmas faszoborral ékesített telken álló új építésű jókora lakóház, melynek kerítéskapuján a Semjén név szerepel, méghozzá kétszer is. Igaz, egyik sem Semjén Zsolté – ami abból a szempontból rendben is van, hogy a szalonkarajongó miniszterelnök-helyettes vagyonnyilatkozatában nem található gánti ingatlan.

Ugyanakkor az épületet az általunk megkérdezett helyiek egytől-egyig Semjén Zsolt házaként emlegették, mondván, gyakran látják itt a miniszterelnök-helyettes urat. Arra a kérdésre, hogy akkor a vadászházként emlegetett ingatlan névtábláján miért a család más tagjainak neve szerepel, a helyiektől nem kaptunk választ. Pedig minden körülmény Semjén Zsolt vadászszenvedélyét látszik kiszolgálni: az ingatlan előtt földút vezet az erdőbe, illetve az erdő szélén álló vadlesek felé; vele szemben áll a vadásztársaság székháza; magán a telken nincs egyetlen gyümölcsfa, egyetlen bokor vagy virágágyás sem, semmi, ami a hagyományos víkendtelek szerves tartozéka szokott lenni, vagyis az ingatlan láthatólag nem a hétvégi rekreációs célú kertészkedést szolgálja. Ez alapján logikus lenne azt feltételeznünk, hogy a névtáblán szereplő családtagokat is a vadászszenvedély köti Gánthoz.

Csak hát nehéz ezt a – gánti ingatlanban manifesztálódó – szenvedélyt a földhivatali nyilvántartás szerinti tulajdonosokról és haszonélvezőkről feltételezni. Például Semjénné Menus Gabrielláról, aki az orsolyita nővérek tulajdonában lévő (ám a ferencesek által fenntartott) Szent Angéla Általános Iskola és Gimnázium énektanára; hasonlóképp a miniszterelnök-helyettes 82 éves édesanyjáról, vagy évtizedek óta Stockholmban élő bátyjáról. Velük ellentétben Semjén maga többször hangoztatta, hogy gyerekkori, a későbbi vadászszenvedélye kialakulásában döntő jelentőségű élményei kötik a faluhoz. Tegyük hozzá, Semjén a faluban közkedvelt személy: a helyiek nemcsak azt mondták el, hogy a miniszterelnök-helyettes úr gyakran látogat a faluba, rendszeresen jár a környező erdőkbe vadászni; hanem azt is, hogy nagyon sokat segít a településnek, legutóbb például a jótékonysági futóverseny fővédnöke volt.

A földhivatali nyilvántartás szerint Semjénné Menus Erzsébet 2011.szeptember közepén vásárolta az 1932 négyzetméteres gánti telket, amelyre idén március elején jegyezték be a házat; hitel nincs az ingatlanon. Kíváncsiak lettünk, hogy a miniszterelnök-helyettes életrajza szerint énektanári munkája mellett egyházzenészként tevékenykedő felesége milyen jövedelemből vette a telket, és építette rajta ezt a szép nagy házat – az ingatlan értéke a környékbeli árak alapján valahol 30 és 45 millió forint között lehet. Kérdéseinkkel megkerestük tehát Semjén Zsoltot – íme a válasz:

„Tisztelt Asszonyom!

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrhoz intézett megkeresésére az alábbi választ adjuk: A gánti ingatlan három család: Semjénné Menus Erzsébet tulajdonában, illetve Georg Semjén-Vécsey (Svédország) és Dr. Semjén Miklósné ingyenes használatában van. Az ingatlan felépítéséhez a fedezetet a három család együtt biztosította. Ezért Georg Semjén-Vécsey részére Semjénné Menus Erzsébet családja lemondott teljes családi örökségéről 2011-ben kelt szerződésben, illetve közjegyzői okiratban Georg Semjén-Vécseynek és Dr. Semjén Miklósnénak ingyenes használati jogot biztosított az ingatlanra. Az ingatlan 176 négyzetméter, amelyet heti rendszerességgel használnak. Megemlítem, hogy mindhárom család nemzedékek óta – mintegy fél évszázada – szorosan kötődik a kis vidéki településhez.”

Még mindig nem láttunk tisztán a vásárlás és építés forrásait illetően, ezért újabb kérdésekkel fordultunk a miniszterelnök-helyetteshez. Leginkább azt szerettük volna megtudni, hogy mi az oka annak, hogy a Semjén-ágról érkező családi örökség előre megkapott része nem a majdani örökös Semjén Zsolt, hanem a felesége nevére került, illetve pontosan milyen értéket képviselt ez az örökség; továbbá, hogy a felek – Semjénné asszony, dr. Semjén Miklósné, valamint Georg Semjén – milyen arányban, mekkora összegekkel járultak hozzá az építkezés költségeihez. Megkérdeztük azt is, hogy az elmúlt esztendőben hányszor fordult meg az ingatlanon Semjén Zsolt és szűkebb családja, valamint édesanyja és Stockholmban élő bátyja; ezen kívül pedig felvilágosítást kértünk a család Gánthoz való „mintegy fél évszázados, szoros” kötődéséről, mivel ilyesmiről Semjén Zsolt életrajzaiban nem olvashattunk. Erre a levelünkre azonban már csak az alábbi szűkszavú válasz érkezett:

„Tisztelt Asszonyom!

A kérdezettekre az alábbi választ adjuk: Semjén Zsolt és felesége értelemszerűen házassági vagyonközösségben van. Georg Semjén-Vécsey részére történt örökségről való lemondás egy budai lakásingatlan vonatkozásában történt, még a ház építése előtt, 2011-ben. Az ingatlan természetesen szerepel Semjénné Menus Erzsébet hozzátartozói vagyonnyilatkozatában. A Semjén Zsoltra vonatkozó vagyonjogi kérdésekre – az átláthatóságot biztosítandó – már az előzőekben válaszoltunk, a további kérdéseik már olyan személyek vagyonára és magánéletére vonatkoznak, akik nem közszereplők.”

Van tehát egy sokmilliós értékű ingatlan, amely egyértelműen az egyik magas közjogi méltóság nem is palástolt szenvedélyét látszik kiszolgálni. Ennek az ingatlannak, amit a beszámolók szerint heti-kétheti rendszerességgel használ, és amit a helyiek egyértelműen az ő házának tekintenek, a miniszterelnök-helyettes a tulajdoni lap szerint se nem tulajdonosa, se nem haszonélvezője, így értelemszerűen nem is szerepel a vagyonnyilatkozatában.

Nem világos ugyanakkor, hogy pontosan milyen családon belüli tranzakciók révén lett a gánti ingatlan tulajdonosa Semjén felesége, mint ahogy az sem, hogy 82 éves édesanyja számára milyen valódi haszonnal járhat egy nem életvitelszerűen lakott vidéki ház ingyenes használati joga. A valóság ettől még akár egybe is eshet a látszattal – erről viszont a nyilvánosság a magyar közszereplők vagyonnyilatkozatával kapcsolatos szabályozás teljes komolytalansága miatt nem tud meggyőződni. Maradnak tehát a kérdések és kételyek a gánti vadásztársaságot vezető pártelnök családtagjai által birtokolt gánti ház ügyében.
(atlatszo)

Darabokra hullik Ukrajna - Luganszk is kikiáltotta függetlenségét

Kelet-Ukrajnában Luganszk is kikiáltotta függetlenségét a kijevi rezsimtől és Ukrajnától. Ma reggel az oroszpárti tüntetők felvonultak a városban, és képviselők, helyhatósági vezetők, politikai pártok, civil szervezetek együtt kinyilvánították a függetlenséget. A függetlenségi nyilatkozatot a városban tartott felvonuláson is felolvasták a tömegnek.

A bejelentés szerint Luganszk szintén népszavazást tart május 11-én, ahogy Harkov és Donyeck is referendumot rendez az Ukrajnától elszakadás kérdésében. Az újonnan kikiáltott Luganszki Népköztársaság békefenntartókat kér Oroszországtól, hogy meg tudják tartani a referendumot, a kijevi hatóságok és félkatonai szervezetek ne tudják megakadályozni a szavazás lebonyolítását.

A Szvoboda rádió szerint Luganszkban is megalakult a Népi Tanács, már az ő képviselőik olvasták fel a függetlenségi nyilatkozatot. A luganszki önszerveződés nem fogadja el az atlantista puccs által hatalomra juttatott kijevi kormányt, és saját választásokat fognak tartani, hogy a területnek legitim kormánya legyen.

Luganszkban szintén arra számítanak, hogy az atlantisták fegyverrel akadályozzák meg a referendumot

Korábban a Krím-félsziget hasonló módon nyilvánította ki függetlenségét és tartott népszavazást az Oroszországi Föderációhoz csatlakozásról, amit a lakosság 96%-a támogatott. Donyeck és Harkov a Krímben lezajlott referendum ismétlésére készül, és mostanra Luganszk is csatlakozott a kezdeményezéshez.

A nyugati országok nem ismerik el a demokratikus szavazás eredményét, ők a fegyveres hatalomátvétellel kormányra juttatott csoportot - a saját embereiket - ismerik el legitim kormánynak. Az újabb referendumok esetére szintén ezt helyezték kilátásba. Ezzel a nyugati országok újra és újra kinyilvánítják, hogy nemet mondanak a demokráciára.

Oroszország egyelőre nem adott hivatalos választ arra, hogy beküldik-e az orosz csapatokat békefenntartóként a választások lebonyolítására.

http://www.hidfo.net/2014/04/28/darabokra-hullik-ukrajna-luganszk-kikialtotta-fuggetlenseget

Luganszkban is elfoglalták a kormányhivatalokat, felhúzták az orosz zászlót

Kelet-Ukrajnában, Luganszkban az oroszpárti tüntetők elfoglalták a helyi kormányépületet és bírói hivatalt. A tüntetők koordinációs bizottsága és a milícia kijelölt képviselői most az épületben várják, lesz-e elég bátorsága a kijevi kormánynak, hogy tárgyaljon velük, vagy újra az amerikai zsoldosait küldi tárgyalás helyett. A tüntetők határidőt jelöltek ki a kormánynak, - ha Kijev nem hajlandó meghallgatni a követeléseiket, átveszik az épület irányítását és elkezdenek barikádokat építeni.

Az épületen az ukrán zászlót azonnal eltávolították és lecserélték az orosz lobogóra. Az aktivisták elmondása szerint fegyverhasználat nélkül foglalták el a hivatalokat, - a tömeg rohamszerűen bevonult, a biztonsági őrök pedig nem álltak az útjukba.

Az épület hátsó kijáratánál fegyveres rendőrök teljesítettek szolgálatot, előlük a népi milíciák elállták a kijáratot. Most folyamatban vannak a tárgyalások, ha leteszik a fegyvert, békében elmehetnek. Egyesek szerint az épület egyik folyosóján elbarikádozta magát a biztonságiak egy csoportja, őket a milíciák felszólították, hogy hagyják el az épületet.

A tüntetők vasárnap követelték, hogy a kormány tegye újra hivatalossá az orosz nyelv használatát, és engedje szabadon a korábbi tüntetéseken letartóztatott aktivistákat. Kijev nem válaszolt és semmilyen párbeszédet nem kezdett a tüntetőkkel, ehelyett amerikai zsoldosokkal biztosítja a stratégiai létesítményeket.

http://www.hidfo.net/2014/04/29/luganszkban-elfoglaltak-kormanyhivatalokat-felhuztak-az-orosz-zaszlot

Luhanszkban is győzött az “antimajdan”! Kedden végülis vér nélkül elfoglalták a város közhivatalait és rendőrségét a kijevi hatalmat megtagadók.

Meglehetősen könnyedén rábeszélték a demonstrálók az ellenük kivezényelt rendőriskolásokat, hogy jobb lenne, ha “kiüritenék a termet”!

A fiatal rendőrök eleget tettek a kérésnek, és a demonstrálók által biztositott autóbuszokon elutaztak a városból. Dnyepropetrovszkba, Kijevbe, meg…

A középületekre kitűzték az orosz nemzeti lobogót.
Képes beszámoló a http://nashagazeta.net forrásanyagának felhasználásával a luhanszki antimajdanról.

http://balrad.wordpress.com/2014/04/30/kepriport-a-luhanszki-antimajdan-gyozelmerol/

Kijev az ultrákat uszította a békés tüntetőkre

Harkovban az oroszpárti tüntetőkre többszáz fizetett futball-huligánt uszított az illegitim kijevi kormány. Tucatnyian megsérültek az összecsapásokban, beleértve a tüntetést biztosító rendőröket is.

A Dnipro futballklub szurkolói kezdték a szervezkedést, később közel ötezren vonultak fel az ultrák és az EU-párti tüntetőkkel közösen tartottak felvonulást Harkovban. Ebből a közegből vált ki egy néhány száz fős csoport, ami fáklyákkal, petárdákkal és közelharci eszközökkel volt felfegyverezve és rátámadt az oroszpárti tüntetőkre. A helyi média szerint a Jobboldali Szektor egyes csoportjai is részt vettek a felvonuláson.

Az összecsapásra akkor került sor, amikor a Szent György-szalagot öltő oroszbarát tüntetők közelébe ért a felvonulás. Ekkor a néhány száz fős kemény mag kivált az EU-párti rendezvény tömegéből, rátámadtak az oroszpárti tüntetőkre és véletlenszerűen kezdtk ütni az embereket. Szemtanúk elmondása szerint ez egy a végsőkig fanatizált csoport volt, aminek nem számított, kinek támad neki, nemtől, kortól függetlenül mindenkit ütni kezdtek, nők és idős emberek is megsérültek a támadás során. Aki a földre került, arra veszett állatokként vetették rá magukat. A helyszínen készült egy videofelvételen látható, ahogy az EU-párti felvonulásból kivált - feltehetőleg fizetett - csorda ütlegel egy földön fekvő embert. http://www.youtube.com/watch?v=594HWc_WEBo

A tüntetést biztosító rendőrök közül szintén többen megsérültek. A fizetett futball-huligánok nem csak az oroszbarát tüntetőkre támadtak, hanem mindent szétvertek, ami az útjukba került; kirakatokat vertek be, autókat vertek szét baseball-ütővel. Szintén beszámolókat lehetett hallani egy jelenleg kórházban ápolt emberről, aki úgy sérült meg, hogy miközben az autójában ült, azt hirtelen elkezdték szétverni.

Az agresszív támadás ellenére egyetlen embert sem vettek őrizetbe, senkit nem tartóztattak le. A támadás feltehetőleg szervezett és fizetett volt. Korábban a Majdanon egy rendőrségi rajtaütés során bizonyítékot találtak arra, hogy a tüntetőket és az utcai harcosokat is dollárban fizette valaki; minél látványosabb volt az akció és minél nagyobb volt a sérülés, annál nagyobb összegeket ajánlottak fel. A Jobboldali Szektor tagjai kiemelkedő fizetségben részesültek a rendőrök elleni támadásokért. Feltehetőleg ugyanezek az emberek pénzelték a futballhuligánokat is.

Harkovban a helyi önvédelmi alakulatok azonnali mozgósítást rendeltek el. Az oroszbarát népi milíciák az internetes közösségi oldalakon kemény fellépésre, a provokátorok elkülönítésére és a legagresszívabb támadók elfogására szólították fel tagjaikat, mivel feltehetőleg ezek a fizetett személyek radikalizálják a teljes tömeget.

Lehetőségeinek végső határán lehet a kijevi rezsim, ha ilyen aljas módszerekhez kell nyúlniuk, mint a fizetett futball-huligánokkal operálás. A szurkolói közösségeket "Ukrajna területi egységének megőrzésével" fanatizálták, sokan közülük azóta a 99%-os orosz lakosságú területeken randalíroznak Ukrajna "területi egységéért".

Hazai viszonylatban sincsenek kizárva az ilyen akciók. A szurkolói csoportok közösségi szelleme miatt eshetnek áldozatul magyar fiatalok a nyugat által fizetett provokátoroknak, akik néhány tízezer forintért kaphatóak a közeljövőben várható EU-ellenes tüntetések szétverésére. Jobb, ha már most megkezdik az ilyen lefizethető személyek kiszűrését - nem hagyhatjuk, hogy az ukrán helyzet Magyarországon folytatódjon!

http://www.hidfo.net/2014/04/28/kijev-az-ultrakat-uszitotta-bekes-tuntetokre

A harkovi fasisztadúlás egyik “eredménye”: Kernesz helytartó döglődik! Lelőtték!

Ma délelőtt Harkov zsidó helytartójára két lövést adtak le. Egyik lövedék a tüdejét, a másik a máját roncsolta szét.

Az orvosok küszködnek a bandita életbentartásáért, de kevés az esélye erre.

A tegnapi fasiszta attaki nyomán meglehetősen feszült a helyzet a Kelet-ukrajnai nagyvárosban. Kernesz lelövése nem fogja nyugtatni a kedélyeket-az már most boritékolható. Várható, hogy a Jobb Szektor és a banderisták oroszellenes pogromokba kezdenek. (Dacára annak, hogy a Kerneszt lelövőről semmi hir.)

Ám ha Harkovban összecsapások fognak kirobbanni, abból valóban polgárháború lesz!
(Szveta-B-R )

Lendületben az EU-Ukrajnában is!

Lendületben az EU-Ukrajnában. Fokhagyma Kinából. Krumpli Egyiptomból. (Nekünk-magyaroknak-valahogy ismerős a képlet!)

Ukrajna a világ egyik legjobb mezőgazdasági termőhelye. Kiváló minőségű, óriási földterületek, gazdag vizkincs, nagyszerű kontinentális éghajlat. Szinte bármi megtermelhető, ami errefelé honos. Természetesen krumli is, meg fokhagyma is. Szakértelem adott.

Ma (múlt héten pénteken) egy ukrán hrivnya 19,60 forintot ért. Három héttel korábban 23 forintot. Két hónapja (a Majdan idején) 28 FT. volt egy Hrivnya! (Lehet összehasonlitgatni a magyar és az ukrán krumpli meg fokhagyma-árakat. E sorok beszerkesztőjének felesége megtette. Véleménye: bolondok az ukránok, hogy ezt választják!)

A Majdan győzelme után két hónappal már idáig sikerült letornászni a nemzeti fizetőeszköz árfolyamát-miközben az árak igen lendületesen pattognak-felfelé!

A bérek?

A bérek átlagban 50 ezer forintot tettek ki! Ma már csak 45 ezer forintnak felelnek meg. És még csökkennek-ugyanakkor növekekszik a munkanélküliség!

Csodálatos módon alakulgat Ukrajna az EU-IMF-USA-trió elvárásaihoz!

Szláva Majdan!

(B-R )