Korunkban kiemelkedő
egészségveszélyeztető hatással bír a fiatalok egzisztenciateremtése,
illetve a nők kettős leterheltsége: a stressz ugyanis ma a
huszonéveseket és a nőket sújtja leginkább, legalábbis a Nagy
stresszkutatás című internetes felmérés adatai szerint. A stresszel
szembeni legerősebb védőfaktort a szeretetteljes kapcsolatok, a helyes
életmód és az otthoni munkamegosztás jelentik, a gyógyításban pedig az
ember egészét figyelembe vevő szemlélet vezethet eredményre – állítja a
pszichológus.
Mintegy
százezren töltötték ki hazánkban az egyik internetes portál
stresszfelmérését, s ez alapján megrajzolhatóvá vált Magyarország
stressztérképe is. A kutatás során az aggódási hajlamot és a
stressztűrést vizsgálták anonim, online kérdőíves módszerrel, és az
eredmények szerint az ország nyugati fele a kiegyensúlyozottabb régió. A
stressztérkép egyébként meglehetősen egybevág a Hungarostudy 2006
egészségvizsgálat során kirajzolódott depressziótérképével, amely pedig a
munkanélküliségi térképpel volt összhangban. A Hungarostudy egyik
kutatója kérdésünkre megerősítette: az alacsony depressziós szint
együtt szokott járni a magas stressztűréssel.
„A legerősebb
stresszfaktorok egyike a bizonytalanság, különösen az egzisztenciális
bizonytalanság, ami a gazdasági válság idején törvényszerűen megnő” –
mondta el kérdésünkre Milanovich Dominika pszichológus, az internetes
kutatás eredményeit elemző kutatók egyike. Ennek megfelelően a
legnagyobb aggódási hajlam a passzív, de aktív korú csoportokat, így a
háztartásbelieket és a munkanélkülieket sújtja. A kilátástalan jövő
ugyanennyire nyomasztja a diákokat is, méghozzá az elhelyezkedési
nehézségek, a „kapunyitási pánik” következtében. Korábbi
Hungarostudy-kutatások arra is rámutattak: nálunk a kóros stresszt
fokozza a munkahelyi előmenetel vagy éppen az állásmegtartó képesség
kontrollálhatatlansága is, azaz hogy az emberek úgy érzik: nem a
teljesítményüktől függ a boldogulásuk. „Általában véve is elmondható,
hogy a bizonytalanság, a viszonyok átláthatatlansága az egyik
leghátráltatóbb tényező a stressz leküzdésében” – teszi hozzá Milanovich
Dominika.
A magas iskolai végzettség védőhatása már csak a nagyobb
létbiztonság miatt is biztosra vehető, de nem minden területen
érvényesül egyformán. A kutatás szerint egyébként a leginkább
stressztűrő emberek a személy- és vagyonvédelemmel, a marketinggel, az
információtechnológiával összefüggő területen dolgoznak. A pszichológus
szerint ezeknél a foglalkozásoknál alapfeltétel a jó stressztűrő
képesség, ami a szakma gyakorlása során csak tovább erősödik.
A
stressztűrés Budapesten a legjobb, a kutatók szerint azért, mert a
fővárosiak hozzászoktak a nagyvárosi terheléshez, míg az aggodalmaskodás
Vas megyében a legalacsonyabb, a stressztűrésük viszont kiemelkedően
gyenge.
Érdekes a nemek szerinti megoszlás is, hiszen a kutatás
szerint a férfiak feleannyira aggódnak, és kétszer olyan jól tűrik a
stresszt, mint a nők. „A nők stressz-szintjének növekedése elsősorban a
munkavállalással, illetve a család és a munka összeegyeztetésének
nehézségeivel függ össze, különösen Magyarországon” – hangsúlyozza
Milanovich Dominika. Mint azt egy ízben Matos Lajos szívgyógyász is
kifejtette lapunknak, az infarktus, a szívroham, az agyi katasztrófa és a
többi szív- és érrendszeri betegség ma a nők 53 százalékát, míg a
férfiak 45 százalékát érinti. A nők mindazokat a tüneteket,
stresszbetegségeket produkálják, amelyekkel a munka, a karrier világa
korábban főleg a férfiakat sújtotta. A nőknek ma több fronton kell egy-
szerre helytállniuk, és ez a helyzet kimutathatóan megviseli az
egészségüket is. A magyar társadalomban máig erős a tradicionális nemi
szereposztás szerinti gondolkodás, jóllehet az egykeresős családmodell
ideálja a férfiakra ró rendkívüli terheket, ugyanakkor a kétkeresős
családmodell kényszere a nők feladatait sokszorozza meg. A megoldás az
otthoni munkamegosztás lehet – hangsúlyozta a korábbiakban Kopp Mária. A
Hungarostudy-kutatások eredményei szerint azok a férfiak, akik a
gyerekek körüli otthoni teendőkből kezdettől kiveszik a részüket, jobb
kapcsolatot alakítanak ki gyerekeikkel, családtagjaikkal, és
kimutathatóan jobb egészségnek örvendenek, tovább élnek az átlagos
élettartamnál. „A stresszel szembeni legerősebb védőfaktor a
szeretetteljes emberi kapcsolatok megléte, ezek biztosítják leginkább a
megküzdési képességet” – hangsúlyozza Milanovich Dominika.
Ide
kapcsolódik a „magyarországi egészségparadoxon”-ként emlegetett jelenség
is: sokkal rosszabb lelki és testi egészség jellemzi a magyarokat, mint
amit az ország gazdasági fejlettségi mutatói indokolnának. Ennek oka a
krónikus, azaz kóros, folyamatos stressz, amelynek előidézőjeként a
magyarokra különösen jellemző bizalmatlanságot, a rosszhiszeműséget, a
rivalizálást, a normakövető magatartás és a társas támogatás hiányát,
valamint a túlzottan anyagias értékrendet szokták megnevezni. Milanovich
Dominika szerint óriási probléma a magyar társadalom erős
materializmusa, mert így nagyon nehéz megelégedettséget elérni, még a
felső jövedelmi rétegekben is.
A kutatás alapján viszonylag kevés
adat áll rendelkezésre, ebből speciálisan magyar vonásokat nehéz
meghatározni. „Azt nyugodtan lehet állítani – és ezt a legkülönbözőbb
kutatások is alátámasztják –, hogy a kelet-közép-európai régió a főleg
testi tünetek formájában megjelenő, pszichoszomatikus
stresszbetegségekben eléggé az élen jár a nyugati országokhoz képest.
Ezt nem is maga a túlzott stressz, hanem az arra adott helytelen
válaszok idézik elő, az önpusztító magatartásformák, amit röviden rossz
»megküzdési stratégiának« neveznek” – mondja a pszichológus. –
Hozzáteszi: a stresszkezelő képességünk elsősorban az önismeretünkön és a
konfliktuskezelő képességünkön múlik, ami tanult mintán alapul ugyan,
de fejleszthető, korrigálható. Egy Anna Freudnak tulajdonított mondás
szerint soha nincs késő ahhoz, hogy boldog gyermekkorunk legyen.
A
pszichológus szerint a nemzetkarakterológiánkon is változtatni kellene,
amiben a médiának kitüntetett szerepe lehet. A magyarok legendás
depressziója, pesszimizmusa, ha sokat sulykolják, önbeteljesítő
jóslatként is működik, ehelyett el kellene kezdeni tudatosan a
pozitívumokra koncentrálni, erre történnek már biztató lépések. Minden
attól függ, mihez viszonyítunk, ezt hívják relatív deprivációnak, ami
azt jelenti, hogy a megfosztottság érzése viszonyítási alap kérdése is.
Magyarországon a rendszerváltás után például nagyon megugrottak a
jövedelmi egyenlőtlenségek, ami kimutatottan a depresszió növekedéséhez
vezetett.
Az életkori bontás szerint a fiatalabbak, így a 18 év
alattiak, és különösen a – vélhetően az önálló életük megteremtésén
fáradozó – 19–34 éves férfiak és nők bírják nehezen a stresszt,
aggodalmaskodnak a legtöbbet, a 60 év fölöttiek viszont a legjobb
mutatókkal bírnak. Nehéz megállapítani, hogy életkori sajátosságról,
nemzedéki különbségekről, esetleg mindkettőről van-e szó. Az életkorral
előrehaladva részesei lehetünk egy poszttraumás növekedésnek, azaz a
kritikus életesemények hatására az ember világszemlélete jó esetben
kiforrottabbá válik, az élete vége felé haladva letisztul az
értékrendje, mélyülnek a közelebbi kapcsolatai, nagyobb önismeretre tesz
szert – magyarázza a szakember. Elődeink komoly tiszteletet érdemelnek,
hogy túlélték a viszontagságos 20. századot, másrészt viszont, ha más
formákban is, de jelen van egy erőteljes stressz a mai világban is,
részben az információs robbanás miatt, hiszen megsokasodtak a
ránkzúduló, feldolgozandó ingerek.
Gazdasági válság idején mindig
megugrik a stressz-szint, ez korábban is így volt, a harmincas évek
világválságát az Egyesült Államokban például komoly öngyilkossági hullám
kísérte. Milanovich Dominika szerint most is érzékelhető a különböző
stressz-, illetve pszichoszomatikus betegségek számának megnövekedése.
Előrelépésnek tekinthető, hogy a tradicionális orvosi diszciplínában is
kezd megerősödni a holisztikus szemlélet, miszerint a testet és lelket
együtt kell gyógyítani, hiszen sokszor pszichés okok is eredményeznek
rendellenes testi tüneteket. Ennek megfelelően hazánkban is egyre inkább
kezd a pszichológia, pszichiátria és a szakorvosi ellátás a gyógyításba
integrálódni.
(Makki Marie-Rose, Hetek)