Kína, Dél-Korea, az Emírségek, Japán és Szaúd-Arábia a legexpanzívabb
Nem
múlik el nap anélkül, hogy új földeket ne adnának el. Az erre vonatkozó
hirdetések manapság a nemzetközi pénzügyi sajtóban jelennek meg. És az
ügyfelek nem hiányoznak. „2008 végén öt ország tűnt ki a többi közül
külföldi földvásárlásainak nagyságával: Kína, Dél-Korea, az Egyesült
Arab Emírségek, Japán és Szaúd-Arábia - állapítja meg Jean-Yves Carfantan, A világméretű élelmiszersokk, amely holnap vár ránk
című kötet szerzője (Choc alimentaire mondial, ce qui nous attend
demain Albin Michel, 2009). Együttesen ma már 7,6 millió hektár
termőfölddel rendelkeznek országukon kívül, s ez földterület Belgium
mezőgazdasági területének csaknem a hatszorosa." Rendkívüli visszhangot
kiváltott könyvét és a problémakört a Le Monde ismerteti.
A
területszerzés természetesen már az első gyarmatosítók idejéből ismert
jelenség. Manapság azonban számos közgazdász és nem kormányzati
szervezet véleménye szerint a folyamat gyorsul. 2006-ban Kína több
afrikai országgal kötött szerződéseket, ezek révén 14 kísérleti
gazdaságot hozott létre Zambia, Zimbabwe, Uganda és Tanzánia területén.
Carfantan szerint 2010-ig egymillió kínai paraszt telepedhet le ezeken
a földeken. A kivándorlásra jelentkezők azok közül kerülnek ki, akiket
a leginkább sújt hazájukban a mai válság.
A hivatalos cél a
befogadó országok termelésének növelése a kínai technológia
segítségével. A Peking által nemesített hibridrizs termésátlaga 60
százalékkal magasabb a nemzetközi átlagnál - de Carfantan szerint már
most látható, hogy a termés jórészét Kínába fogják exportálni, hogy
biztosítsák az ottani piac ellátását.
A mezőgazdasági termények
áremelkedése 2007-ben és 2008-ban számos magánbefektető számára vonzóvá
tette a földvásárlásokat. A Grain nevű, a biodiverzitás megőrzésén
dolgozó nem kormányzati szervezet 2008-ban jelentést tett közzé a
mezőgazdasági területek felvásárlásáról, ami - mint ahogy erre a
jelentés rámutatott - a gazdasági válságban új stratégiai célkitűzéssé
vált a pénzügyi és élelmiszergazdasági szféra számára.
Számos
állam is hasonló megfontolásokat követ, de őket nem pénzügyi célok
mozgatják, hanem az élelmiszer-biztonság elérése. Carfantan szerint
céljuk kivédeni a hazai termelésnek a gyors városiasodás és a
vízkészletek csökkenése következtében tapasztalható stagnálását. A
Közel-Keleten mind kevesebb a termőföld, az olaj-monarchiák az utóbbi
három évben nekiláttak a területen kívüli annexumok építésének. Katar
Indonéziában, Bahrein a Fülöp-szigeteken, Kuvait Burmában (Myanmar)
tett szert birtokokra.
Egyáltalán nem meglepő, hogy Kína a
külföldi földvásárlásokat kiemelt célként kezeli: ez az ország
rendelkezik a világ aktív mezőgazdasági népességének 40 százalékával,
de a Föld termőterületének csak 9 százalékát mondhatja magáénak. Japán
és Dél-Korea már ma is élelmiszer-szükségletének 60 százalékát
külföldről szerzi be. Moamer Kadháfi líbiai vezető legutóbb Ukrajnában
ajánlott fel kőolajat és földgázt termőterületek bérléséért cserébe.
Az üzletet már csaknem nyélbe ütötték. Csütörtökön indult egy jordániai
küldöttség Szudánba, hogy erősítse ott Jordánia már tíz éve tartó
mezőgazdasági jelenlétét. De Európában is tapasztalható hasonló
jelenség. A France agricole hetilap szerint Románia területének
15 százaléka, több mint 15 millió hektár már más európai országban élő
tulajdonosok birtokában van.
A „mezőgazdasági delokalizáció" e
stratégiájának megvannak a következményei. Mi történik a helyi
népességekkel, amelyeket közvetlenül veszélyeztet azoknak a földeknek
áruvá válása, amelyeken élnek? Bolygónk 6,7 milliárd lakója közül 2,8
milliárd a parasztok száma, és az éhes emberek háromnegyede vidéken él.
Kataszteri nyilvántartás gyakran nem létezik. Hogyan kárpótolják
azokat, akik a földből élnek, ha nincs birtoklevelük?
„A termelői
szervezetek egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a birtokok
koncentrációjának kérdésére és a kisparasztok és az exportra termelő
agrobiznisz közötti konfliktusokra" - mondta el Benjamin Peyrot, a Szolidáris Népek
nevű nem kormányzati szervezet illetékese. Ez a szervezet Montreuilben
április 18-19-én nemzetközi fórumot szervez a földhöz jutás kérdéséről.
A tanácskozásra indiai, ecuadori, brazil, Burkina Faso-i és
fülöp-szigeteki parasztokat is meghívtak.
A Szolidáris Népek
a használati jog kivívását tűzte ki célul úgy, hogy a földek maradjanak
az állam tulajdonában - ellentétben a Világbankkal, amely szerint a
tulajdonjogot a parasztoknak kell biztosítani. A nem kormányzati
szervezet szakértői szerint a parasztok nem lennének képesek
megvásárolni a földet, és még ha azt átadnák is nekik, a legkisebb
nehézség esetén kénytelenek lennének eladni. A tulajdonjog csak a bel-
és külföldi nagybirtokosok számára lenne kedvező.
A termőföldek
utáni hajsza másik kényes eleme a beruházó országok és a helyi lakosság
közötti együttélés. Carfantan emlékeztetet arra, hogy Madagaszkárban
valóságos bombarobbanással ért fel az a bejelentés, hogy 1,3 millió
hektár földet bérbe adtak a dél-koreai Daewoo csoportnak. Az ilyen
feszültségek elkerülhetetlenek, a külföldi enklávékből így valóságos
ostromlott erődök lesznek - mondja a szakember, aki szerint a hosszú
távú megoldást az hozhatna, ha a felek megegyeznének a termés
megosztásában és a technológia átadásában.
http://www.lemonde.fr/