2012. május 22., kedd

Globális katasztrófa előtt

Nem elég, hogy gazdaságilag kivégezték a világot, hogy az Egyesült Államok egyszerűen nem hajlandó semmilyen környezetvédelmi megállapodást aláírni, most a kapitalista japán szennyezi a Földet.
A fukusimai erőműről és környékéről hatalmas a hallgatás mostanában. A laikus embert azt hihetné, biztos azért, mert lassan megoldódik a kérdés. Pedig a valóság egészen más. Pontosan azért van hallgatás, mert az eddiginél sokkal nagyobb katasztrófa előtt állunk, és nyugodtan fogalmazhatunk most már így, hogy benne vagyunk. A jelenleg zajló folyamatok olyan hatással lesznek a Föld élővilágára, amelyet most még elképzelni sem tudunk, és egyes tudósok szerint bolygónk történetének legnagyobb katasztrófáját éljük át a napokban.
Olyan jelentős dologról van szó, amely sok millió ember halálát, egész kontinensnyi területek lakhatatlanná válását, illetve jelentős tengeri területek kipusztulását okozhatja, valamint hatalmas népességátrendeződést a térképen.
A baj gyökere két irányú. Az egyik, hogy a felrobbant és még mindig izzó reaktor fűtőelemeinek hűtésére használt víz egyenesen a tengerbe ömlik. Tudósok egybehangzó véleménye, hogy amennyiben a szennyezés tovább folyik ilyen mértékben, akkor 3 év múlva az egész világon nem lesz ivóvíz. Nem lesz egyetlen csepp olyan víz, ami nem szennyezett. Az osztrák zamg.ac.at oldalon (animáció1 - animáció2) látható képsorok megmutatják, hogy a rádióaktív szennyezés mértéke a csökkenés helyet egyre erősödik. Az óceánokból a csapadékba kerülő víz visszajut a földre, beszivárog a talajba. Beépül a növényekbe, az élőlények megisszák. Az egyetlen és gyors megoldás, az erőmű magára hagyása, más szóval a folyamat elszabadítása, és az erőmű felrobbanása.
Ebben az esetben azonban egy más irányú katasztrófával kell számolni. Pillanatok alatt rendkívüli mennyiségű rádióaktív por kerül a levegőbe. Ráadásul összesen négy reaktor van. A megsérült reaktorok mellett a négyes reaktorban 1535 fűtőrúd fog felrobbanni, az épülettől 50 méterre tárolt 6375 kiégett fűtőelemmel együtt. Ez olyan mennyiségű szennyezést okoz, ami megjósolhatatlan következményekkel jár.
A japán kormány már megkezdte az evakuálási tervek elkészítését. Kezdetnek 40 millió (!) embert kell kitelepíteni. Első körben szóba jött, hogy Kínába települnének át. Kína ugyanis a tíz-húsz évvel ezelőtti gazdasági problémáit úgy oldotta meg, hogy az egész országban építkezésekbe kezdtek. Kínában nagyjából 20 komplett város, boltokkal, kórházakkal, iskolákkal várja, hogy feltöltsék lakosokkal. Valamennyi épület az utolsó szegletig berendezve várja a lakókat. Szellemvárosok egy teremtett lélek nélkül. Folytatásként a japánok teljes lélekszámának nagyjából kétharmadát kellene kitelepíteni. Ezzel a japán nemzetnek gyakorlatilag vége. A felkelő nap országának leáldozott. A kínaiak közé vegyülve nagyjából 100 év alatt a japán nemzet megszűnne létezni.
Ezek után egy sokkal jobb megoldást találtak ki, és ebből a megoldásból egyértelműen Oroszország jönne ki óriási nyereséggel. Oroszország és Japán megkezdték a tárgyalásokat a Kuril-szigetek azonnali visszaadásáról. A sok vitát kiváltott szigeteket a közelgő katasztrófa miatt visszaadnák Japánnak. Ez olyan politikai és gazdasági kapocs létrejöttét jelentené a két ország között, amely az egész világ gazdasági, technológiai térképét átrajzolná. Japán kifejezetten hálás lenne a visszakapott szigetekért, mivel ezzel biztosítani tudná nemzeti egyben maradását, nem kellene beolvadnia más nemzetbe. Oroszország pedig olyan technológiai injekcióhoz jutna, legfőképpen mikroelektronika, a legújabb nanotechnológia és hasonló különleges fejlesztések területén, ami jelen helyzetben elképzelhetetlen. Ráadásul a két országnak olyan közös politikai és katonai álláspontot kell kidolgoznia, ami Japánt könnyedén a jelenlegi katonapolitikájából és szövetségesi rendszeréből is kibillentheti. Az is igaz, hogy 70-75 millió ember életéről, egy nemzet jövőjéről van szó, és ilyenkor pedig komoly kompromisszumkényszer áll fenn az adott nemzet részéről. Oroszország pedig bolond lenne, ha nem használna ki egy ilyen lehetőséget. Moszkva legfontosabb területi iránya, amerre terjeszkedni fog, sokkal inkább az Északi-Sark, mint a keleti szigetek. Japán viszont így közvetlen Oroszország nyakába kerül, tehát katonapolitikailag rendkívül kényes kérdés, látva a mostani rakétapajzsos, atomfejlesztéses NATO törekvéseket.
A közelgő katasztrófa mértékéről, a tárgyalásokról mélységesen hallgat minden média. Éppen úgy, mint a valós görög helyzetről. A tengerbe ömlő rádióaktív szennyezésről csak egyetlen dolog jut az eszembe:
Jelenések könyve, a nagy változások előtti utolsó időkről: Jel 16 3-4
 3. A másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe; és olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben.
 4. A harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lőn vér.
Kemény Gábor



Tüzes Hurrikán… Fukushima? (fordítás a nemzetközi IÉI hírlevélből)

Aggasztó hírek jelentek meg az Interneten (angolul pl. itt http://www.fairewinds.com/content/fukushima-daiichi-truth-and-future) és különböző alternatív hírcsatornákon a japán Fukushimában kialakult helyzetről. A használt nukleáris fűtőelemeket tartalmazó 4. medencével kapcsolatban merültek fel bizonyos kérdések. Az olvasóra bízom, hogy nézzen utána az interneten, ha érdekli a téma, és tanulmányozza azt. Ezen dolgok ismerete, még komolyabb imára kellene, hogy ösztönözze önöket. Az Interneten rákereshetnek Dr. J Rand Mcnally atomtudósra, és találhatnak több linket is a japán akitai üzenetekhez, melyek az Igaz Élet Istenben üzenetben is megemlítésre kerülnek.
míg elnyomóitok örvendezni fognak, hetedik angyalom kiönti serlegét a levegőbe, lángra lobbantva az egész légkört (Utalás az akitai üzenetekre 1995. október 25-én)
Miután elküldtünk Vassulának néhány cikket a fukushimai nukleáris katasztrófáról és megkérdeztük, hogy mi a véleménye Dr. Mcnally-ről, Vassula nemrégiben az alábbi választ írta a nemzetközi IÉI hírlevél szerkesztőjének:
"Rand Mcnally kifejezetten akart velem találkozni és beszélgetni. Jó katolikus volt, és saját magán tapasztalta meg a Szűzanya figyelmeztetését, hogy fejezze be azt a tudományos kutatást, melynek tárgya egy olyan nukleáris bomba volt, mely 6 perc alatt lángba boríthatná az egész földkerekséget. Lakóhelyéről Nashville-ből repült hozzám Indianaba, hogy találkozzon velem a Notre Dame Egyetemen, és megkérdezze: "Én vagyok az az ember?" Mármint, hogy ő-e az, aki tűz által fogja elpusztítani a földet. Olvasta ugyanis az IÉI üzeneteket, és felismerte ennek a bombának a nevét: Tüzes Hurrikán, ahogy ő a tudós is elnevezte azt.
Jézus könyörgött, hogy bánjuk meg bűneinket, különben elégünk egy tüzes hurrikánban, és figyelmeztetett, hogy a Sátán egy nagy holokausztot készít elő. Hogy én mit gondolok erről? Nem fogjuk elkerülni ezt a tüzet a mennyből, akár természetes, akár mesterséges, mert nincsenek bűnbánó szívek, és tulajdonképpen efelé a tűz felé tartunk. Olvassátok Péter levelét a Bibliából (1Pét 1,7 és 2Pét 3,6-8). Jézus és Mária azonban minden tőle telhetőt megtesz, hogy enyhítse ezt. De az Atya haragja egy nap azt mondja: "Elég!" (1996. április 9.)
Az emberek jó, vagy rossz irányba változnak? A politikusok kapzsik és korruptak, és kormányzásukkal káoszba vezetik a világot, a Mammont imádva. Sokakban már nincs többé hit, nincs többé igazság, igaza csak a nagyon gazdag és hatalmas embereknek van. "Válogatós, finnyás, nehezen boldogítható." - ezeket a kifejezéseket használta nemzedékünkre a Mennyei Atya.
Az egyházak a büszkeség, az önzés és az alázat hiánya miatt nem akarnak egymással kiengesztelődni és egyesülni, ahogyan azt Jézus kéri. Hitetlenségük és racionális lelkük miatt süketté váltak kivétel nélkül minden mennyei üzenetre, de igyekeznek eltüntetni minden prófétát, aki tüske a szemükben, jóllehet az igazságot hirdeti. Sosem tanulnak múltjuk hibáiból, de a földi kormánypálcát szorosan fogják kezükben, híveket félelemben tartva. „Engedelmességet” követelnek, miközben ők maguk teljesen engedetlenek Isten Igéjével és saját egyházi törvényeikkel szemben. Sokan közülük felfuvalkodtak földi dicsőségükben és önigazolásukban, visszaélve hatalmukkal. És mi azt akarjuk, hogy Isten maradjon csendben és ne égesse meg a Földet?
Isten meg fogja engedni az embernek, hogy rossz döntést hozzon és elpusztítsa magát a tűzben, úgy ahogy megengedte Júdásnak és a farizeusoknak, hogy Jézust keresztre feszítsék. Jézus azonban megnyugtat minket kegyelméről, és valóban meg fogja tartani azokat, akik belé kapaszkodnak, akik az övéi.
Krisztusban,
Vassula
a nemzetközi hírlevél szerkesztőjének megjegyzése:
„A legrosszabbnak el kell jönnie. Semmit sem lehet hirtelen megvalósítani. Atyám meg fogja mutatni hatalmas segítő kezét a szegényeknek, de a hitehagyókat és a lázadót keletről tüzes hurrikán fogja megégetni bűnös dolgaik miatt, amelyeket elkövettek... A bűnös meg fog halni bűne miatt. Ha az én napom előtt megtér, helyreállítja, amit lerombolt, és beismeri bűnét, meg fogok bocsátani neki. Nem fog meghalni, hanem élni fog. Ez az én háromszorosan szent törvényem.” (1994. december 18.)

Görögországban háború van

Nemrég a portfolio.hu hírt adott arról, hogy az EKB 100 milliárd eurónyi titokban kiadott hitellel tartja életben a görög bankrendszert. "A belga központi bank elnöke, Luc Coene korábban erről azt mondta, ha közzétennék a szükséghelyzetre vonatkozó információkat, csak súlyosbítanák a bajt."
A hír nem meglepő. Meg akarják tartani Görögországot mindenáron, a pénz itt már nem számít.
Korábban írtuk, a görög pénzügyminiszter bejelentette, hogy a görög bankok készpénztartaléka legkésőbb júniusban elfogy. Csakhogy júniusban újabb választások lesznek, és az esetleges tárgyalások is csak azt követően indulhatnának meg. Külső beavatkozás nélkül garantált, hogy összeomlik a görög bankrendszer. Csakhogy ezt a cionista hatalmi elit nem engedi meg - azért nem, mert ami jelenleg Görögországban zajlik, az már rég túl van a pénz, hitel, gazdasági mutatók, foglalkoztatási ráta és hasonlók kérdésén.
Görögországban háború zajlik. Az összeomlóban lévő rendszer és az azt igazgató hatalmi elit sorban vívja a harcokat az idővel.
Mi a háború?
Az akarat rákényszerítése a másikra, minden eszközzel. A territórium kiterjesztése, és annak erővel fenntartása a másik akarata ellenére. Látható, hogy Görögországban háború zajlik. Egyelőre nem fegyverekkel, - de minden elérhető eszközzel, és lehetőleg minél csendesebben. Gazdasági erővel, pénzzel, befolyással, megfélemlítéssel, manipulációval, aljas köpönyegforgatással és hazugságokkal.
Ebben a háborúban még nincsen két fél, ezért - egyelőre - nem kerültek elő a fegyverek. Az is látható, hogy a cionista hatalmi elit nem csak saját hatalma fenntartása miatt vívja ezt a háborút, hanem a teljes lelepleződés ellen. Ugyanis ha lehull a lepel, és az ellenség láthatóvá válik, a másik fél is meg fog jelenni. Akkor pedig előkerülnek a fegyverek.
Emiatt a hiteleket csendben és titokban utalják ki. Nem akarják elveszíteni Görögországot, mert az egy csata elvesztését jelentené - és minden csata elvesztése a háború végét hozza közelebb. Márpedig ha a háború véget ér, akkor az egyik félnek mennie kell. Görögországban most olyan elkeseredett harc folyik, hogy azt nem lehet se pénzben, se más anyagi dologban kifejezni. Mégis tudni lehet - ha a görögök kilépnek, kihez fordulnának? Az oroszokhoz, kínaiakhoz, esetleg a muszlim világhoz. Bárhogy is alakul, a görögök elvesztése a cionizmus ellenségei malmára hajtja a vizet.
Az is látható, hogy a demokrácia álarca félig lelóg az ördög-pofáról. Görögországban nincsen megválasztott kormány, akinek a törvényeik szerint jogosultsága lenne bármilyen hitelt is felvenni, vagy egyáltalán külföldre bárkivel bármiben megegyezni. A hitelről valaki mégis megegyezett valakivel.
Milyen következtetést vonhatunk le ebből?
Jelen helyzetben senkit nem érdekel, hogy a hatályos törvények kit mire hatalmaznak fel. A megállapodásokat megkötötték, bankvezető a bankvezetővel, vakoló a vakolóval, szép csendben a páholy homályában, vagy luxushotelben méregdrága vacsora mellett. A kormány megválasztása másodlagos, a kormányt majd utólag értesítik, hogy kinek mennyit kell fizetnie és milyen ürügy okán. Mivel törvényesen megválasztott kormány nincs, olyan személyek kötötték meg a megállapodásokat, akiket soha senki nem választ meg, kormányok jönnek mennek, de ők a helyükön vannak, és akkor is tárgyalnak egy ország nevében, mikor annak nincs törvényes kormánya, ami tárgyalhatna.
Lassan lehull a lepel, és akkor megjelenik a másik fél. Akkor pedig előkerülnek a fegyverek. A kapkodás érezhető, a részletekre már egyre kevésbé figyelnek, mert félő, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás.
Fenyvesi Áron


"Merkel úgy utasítgatja a görög politikai vezetőket, mintha csak protektorátus lennénk"


Nemrég kiszivárgott a hír, hogy Angela Merkel német kancellár és Karolos Papoulias görög elnök közt lezajlott egy telefonbeszélgetés, melynek során Merkel felszólította a görög elnököt, hogy következő hónapra írjon ki választásokat az ország eurózóna tagságáról.
Ez amiatt is megalapozottnak tűnik, mert akik bent akarják tartani Görögországot az eurozónában, azoknak jelenleg az az összes reménye, hogy a kezükben vannak egy közvélemény-kutatás eredményei, miszerint a görög lakosság többsége támogatná az eurozóna tagság fenntartását. Ha valahogy kicsikarnának egy népszavazást, és tényleg ezzel az eredménnyel végződne, akkor ha az IMF-hitelszerződést felmondó párt államosítaná a bankokat (terveik közt ez szerepel) és újból bevezetné a drachmát, a nemzetközi média azon az alapon is ostorozhatná a görög vezetést, hogy "a népakarat ellen megy". Ebben az ellentmondásokkal teli helyzetben az IMF helytartó pártjai még úgy is megjeleníthetnék magukat, mint akik a népakaratot képviselik.
Hogy Merkel felszólítására a görög elnök mit válaszolt, azt nem lehet tudni, de a beszélgetés tartalma kiszivárgott, és éles belpolitikai viták kezdődtek miatta, Merkel pedig azonnal magyarázkodásba kezdett, és letagadta az egészet. Pedig a görög kormányszóvivő jelentette be közvetlen a telefonbeszélgetés után, hogy Merkel "szóba hozta a népszavazás lehetőségét". Ez így összességében arra utal, hogy Merkel titokban akart csak lobbizni a görög vezetőnél, de a nyilvánosságot nem akarta felvállalni - viszont a gépezetbe hiba csúszott, mert a kormányszóvivő azonnal tájékoztatta a közvéleményt, mielőtt még közölhették volna vele, hogy bizalmas információról van szó. Egyszerű kommunikációs hibáról van szó tehát, ami visszafelé sült el.
Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi görög kormánynak nincs felhatalmazása egy népszavazás kiírására, és annak eredménye nem is lenne vonatkoztatható a megválasztott új kormányra. Görögországban ugyanis egy átmeneti kormány működik, aminek egyetlen feladata (és a hatóköre is erre korlátozódik), hogy megszervezze a júniusra kiírt újabb országgyűlési választásokat.
A görög pártok viszont felháborodtak az eseten, mert Merkel ezzel gyakorlatilag bejelentette, hogy az ország nem független, hanem gyarmati sorban van. Alexisz Ciprasz, a Syriza párt vezetője kijelentette, hogy "Merkel úgy utasítgatja a görög politikai vezetést, mintha csak protektorátus lennénk" és ezzel fején találta a szöget - lehet nem egészen van tisztában vele, de Görögország tényleg protektorátus. Csakhogy nem az Európai Unió, hanem a NATO számára. Korábban írtunk arról, hogy a Közel-Keleten és Észak-Afrikában zajló háborúkat figyelve azt láthatjuk, hogy ha az Európai Uniót egyetlen államnak tekintjük, akkor ezek a konfliktusok mind szomszédos országokban zajlanak. Vagyis a NATO, és így az Európai Unió háborúban áll szinte valamennyi szomszédos országgal, és a NATO protektorátusokat épít. Ciprasznak talán fogalma sincs, hogy ezzel rátapintott a lényegre, csak Merkel van ennek tudatában, és azonnal visszavonulót fújt. Először nemhogy a felszólítást, de még a telefonbeszélgetést is letagadta.
A Független Görögök párt vezetője egy gyors egyeztetést követően kijelentette, hogy "mi része vagyunk Európának, az eurozónának, Merkel pedig ha akarja, kérdezze meg inkább a német állampolgárokat arról, hogy az eurozónában akarnak-e maradni."
Fenyvesi Áron


Christine Legarde, az IMF kampósorrú nagyasszonya nemrég aggódva bejelentette, hogy félti a pénzét.
A kijelentései elszólás-szerűek. Ugyanis miközben az uniós vezetők nem győzik mantrázni, hogy akkor sincs semmi gond, ha a görögök kilépnek az eurozónából, az IMF háza táján már attól tartanak, hogy ha a görögök nem fizetnek, mások sem fognak. Márpedig a görögök nem fognak fizetni.
"Görögországnak, Portugáliának és Írországnak teljesítenie kell a nemzetközi hitelezőkkel szerződésben rögzített feltételeket. Csak magamat tudom ismételni: "Végrehajtás, végrehajtás, végrehajtás. Ezeknek az országoknak nincs más lehetősége." Legarde Törökországból reagált az egyre gyorsabban zajló történésekre.
Ez már összességében érthetővé teszi, miért akarják annyira folyósítani a hiteleket Görögországnak, és miért engedik el a tartozásaik nagy részét: hogy fenn tartsák annak a látszatát, hogy a görögök fizetnek. Mert ha a görögök nem fizetnek, beindul a láncreakció. Persze, ha a görögök nem fizetnek, majd jönnek az "egy fecske nem csinál nyarat" típusú megnyilatkozások.
Szerintünk az "elég egy szikra" kezdetűek találóbbak lennének.
Fenyvesi Áron


Az IMF saját magának törleszt, a görögök külső szemlélők


Görög médiaforrások úgy tudják, hogy az ország ma a bizonytalanságok ellenére mégis megkapja az IMF hitel következő részletét. Csakhogy már nem 5,2 milliárd eurót, hanem 4,2 milliárdot, mert egyet június végig visszatartanak. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy talán mégsem elvi okokból nem fizetnek, hanem mert a másik fél is pénzszűkében van.
Erről árulkodik az is, hogy a pénzt nem a leendő görög kormány kapja. Az összeg ugyanis egy olyan számlára kerül, amihez a kormánynak nincs hozzáférése. Erről a számláról a pénz közvetlen az adósság-törlesztésre megy. Vagyis az IMF pénzt ad a görög... minek is? A kormánynak nem, mert nincs hozzáférése. De az államnak sem, mert a bank nincs állami tulajdonban. Tehát az IMF pénzt ad... egy banknak, ami közvetlen törleszti a tartozást... az IMF-nek.
Nehézkes ügy. Az IMF hitelez saját magának, a görög nép pedig fizeti a kamatokat, mert amit az IMF ad, annál többet kell visszaadnia saját magának. A kérdés, hogy ez mikor tudatosul a görögökben, mert egyelőre inkább a hasukat féltik. A görögök (és a befektetők) jelenleg örülnek, hogy valaki mégis megkapja a pénzt. Hogy ki kapja meg? Az nem lényeges...
Fenyvesi Áron

Gyékény kosár készítése 1. (Kovács Tibor)

A bukovinai székelyek megpróbáltatásai

A bukovinai székelyek hetven évvel ezelőtti hazatérést Erdélyből most május 8-án a Mátyás-templomban és a budai Várban ünnepelte, akik már otthon érzik magukat Magyarországon. A hánytatott sorsuk 1764-ben kezdődött, de nem lehetett őket megtörni, így máig őrzik hagyományaikat itt Magyarországon.


Elindultatok Ti is a Magyar Feltámadás útján, hogy hazatérjetek mindannyiunk édesanyja, a magyar föld ölére. Kétszáz évig bujdosott, vergődött törzsetek idegen földön, és Ti kétszáz évig a magyar ember örök fajhűségével megtartottátok a testvéri közösséget" - e szavakkal fogadta Horthy Miklós kormányzó nevében a Bukovinából Bácskába hazatelepített székelyeket 1941 májusában vitéz Bonczos Miklós kormánybiztos. A hetven évvel ezelőtti eseményt a bukovinai székelyek hazatérésnek nevezik, noha őseik sosem laktak Bácskában, és pár év múlva el kellett menekülniük a szerbek bosszúja elől.
Madéfalvi veszedelem
A bukovinai székely népcsoportot áttételesen a madéfalvi veszedelem néven ismertté vált vérengzés teremtette meg. Mária Terézia idejében, 1764-ben a székelyek fellázadtak szabadságjogaik súlyos megcsorbítása ellen. Madéfalván gyűltek össze január 6-án a lázadók Csíkszék, Háromszék, Udvarhelyszék falvaiból népgyűlésre, ám másnap hajnalban az osztrák katonák ágyúval lőni kezdték a falut. Több mint négyszázan vesztek oda, s másik négyszáz embert letartóztattak. A lázadásban részt vevő székelyek, mintegy tízezer ember Moldvába menekült. Közülük 1776-1777 telén száz család költözött Bukovinába, ahol letelepedtek, falvaikat Istensegíts és Fogadjisten névre keresztelték. Pár évvel később Hadik András, Erdély katonai főparancsnoka, királyi biztosa szorgalmazta a még bujdosó - de időközben kegyelmet nyert - székelyek felkutatását és Bukovinába telepítését. Így újabb három magyar falu jött létre: 1785-ben Hadikfalva és Andrásfalva (Hadik Andrásról), 1786-ban Józseffalva (II. József császárról).
Az öt székely faluban mérnökök tervezték az utcákat, ezekbe 1776 és 1786 között 2687 embert telepítettek le. A soknemzetiségű Bukovinában a székelyek zárt közösségben éltek, így kultúrájukat, nyelvüket sikerült megőrizniük az idegen népek gyűrűjében. Mivel nagyon sok gyermekük született, a falvak túlnépesedtek, sokan nincstelenné váltak, ezért megindultak a kirajzások, az elvándorlások. Érkezésük után száz évvel, 1883-ban 3520 bukovinai székely települt át Belgrád közelébe, megalapítva Hertelendyfalvát, Sándoregyházát és Székelykevét.

Bukovinai Székelyek egykoron
Szintén 1883-ban 125 család költözött az Arad megyei Gyorokra. Nem sokkal később, 1888-1910 között mintegy kétezer embert telepítettek Hunyad megyébe, Dévára, Vajdahunyadra, Csernakeresztúrra és Sztrigyszentgyörgyre. Kisebb csoportok mentek más megyékbe. Egyéb "kirajzások" is voltak Bukovinából: 1905-től az első világháborúig Kanadába folyt a kivándorlás, 1924-ben Brazíliába ment egy kisebb csoport.
Végül a maradék népességet, 13 500 bukovinai székelyt és a moldvaiak közül mintegy ezer embert a józseffalvi plébános kezdeményezésére, a magyar kormány támogatásával 1941-ben "hazaköltöztettek" Bukovinából. Az öt székely falu népét Bácskában 28 faluba telepítették szét, ezek felét újonnan hozták létre, saját képükre formálták, saját neveket adtak nekik. Mindenki földet kapott, hogy művelhesse - amiből a legnagyobb hiány volt odahaza, Bukovinában.
Lőrincz Aladárné Molnár Vilma kilencéves volt, amikor hallotta Bukovinában a felnőttek beszélgetését, hogy lehet menni Magyarországra. Az 1920-as évektől az iskolában a magyarok hátrányba kerültek, ha anyanyelvükön beszéltek, mindenki úgy gondolta, el kell jönni, ha magyarok akarnak maradni. Bár Lőrincz Aladárné még emlékszik rá, hogy az is felmerült: a Székelyföldre térnek viszsza, de végül Bácska lett az úti cél. A magyar állam által küldött felvirágozott vonatokba szálltak az öt falu lakói; minden székely család eljött, csak néhányan maradtak, akiknek román házastársuk volt. Hamar kiderült azonban, hogy Bácska sem végleges otthon. Három és fél évig éltek ott, de abból Lőrincz Aladárné szinte csak a félelemre emlékszik, hogy menekülni kellett a szerbek elől: 1944 októberében rádióüzenetben szólították fel őket, hogy hagyják el Bácskát. Megrekedtek Dunaföldvárnál, mert nem lehetett átkelni a folyón: hat hétig voltak a szabad ég alatt. Aztán 1945 tavaszáig Zala és Fejér megyében húzták meg magukat.
Végül 1945 márciusában letelepítették őket Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megye 39 falujában (a legtöbben a Tolna megyei Völgységbe kerültek). A régi községek lakóit igyekeztek egymáshoz közel csoportosítani. De ott érte őket az újabb megaláztatás: a kitelepítésre ítélt, de még ott élő svábok házaiba kellett beköltözniük. Az ottmaradt svábok ezt kifogásolták, de a székelyek sem szívesen mentek idegenek házába. A bukovinaiak sokáig úgy érezték, ki vannak rekesztve a világból. Lőrincz Aladárné is csak attól kezdve érezte igazán otthon magát, amikor saját házat tudtak építeni Majoson.
Székely kapuk, kopjafák
Ugyancsak a Völgység falvaiba telepítették 1947-48-ban a felvidéki magyarokat, akiket a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény keretében űztek el otthonukból. "A három népcsoportnak nem volt egyszerű összeszokni" - mondja lapunknak Csibi Krisztina, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke. Az 50-es években kezdődtek az első vegyes házasságok, de nagy ellenállás volt mindegyik népcsoportban. A németek jóval iskolázottabbak voltak, gazdálkodási módjuk is eltért, s a bukovinai székelyek általában kevesebb osztályt végeztek. A sok bántás és csúfolás miatt sokan szégyellték, hogy bukovinai székelyek.
Nem leltek otthonra új településükön a Hadikfalváról elszármazottak sem, akik közül páran már 1957-ben Érdre költöztek. Nem akartak a németek házában maradni, másrészt tanulási és munkalehetőséget kerestek. Kalákában építkeztek, segítették egymást. Kóka Rozália előadóművész, író, a népművészet mestere is ide költözött szüleivel. Ő úgy döntött 1971-ben, hogy kézbe veszi a bukovinaiak ügyét: kigyűjtötte a nyilvántartásból a címüket, s azóta is összefogja őket: vezeti az érdi bukovinai székely népdalkört, évente három-négy rendezvényt szervez. Úgy látja, az 1600 székelynek mára sikerült beilleszkednie Érd társadalmába.
Időközben a Völgység falvaiban is változások történtek. Több mint harminc éve, a Röpülj páva mozgalom idején tudatosult a székelyekben, hogy milyen értékes a kultúrájuk. Büszkék lettek arra, hogy 1914-ben náluk járt Kodály Zoltán, és sok száz gyönyörű népdalt rögzített. Visszatanulták az elfeledett népdalkincset, és megnyerték a Röpülj páva '77 vetélkedőt, mely tájegységek és etnikai csoportok között folyt. Újra szőni kezdtek, és virágzásnak indult a fafaragás is. Ma is egyre-másra nőnek ki a földből a völgységi falvakban a székely kapuk, kopjafák. Újraéledt a hagyományos székely mesemondás. Évről évre más-más, bukovinai székelyek által is lakott faluban rendezik meg a mesemondó versenyt. Szinte minden falunak van saját tájháza, jelentős könyvek, filmek készültek a bukovinai székelyekről.
Talán egyetlen hazai népcsoportnak sincs annyi hagyományőrző együttese, mint a bukovinai székelyeknek. Kultúrájukat 41 népdalkörben, néptáncegyüttesben, egyesületben, hagyományőrző csoportban ápolják. Székelyföldről a néptánc XVIII. századi elemeit vitték magukkal Bukovinába, s e hagyományt zárt kultúrájukban, az idegen népek között is megőrizték. A bukovinai silladri és csárdás dallamai és táncmotívumai ma is élnek, a régi teveszőr favirágú rokolya selymes lajbival és szedett inggel a népcsoport ismertető jegyeivé váltak. Nyaranta néprajzi gyűjtőtáborokat szerveznek, járják a falvakat, digitalizálják a fellelhető eredeti dokumentumokat, korabeli fényképeket. Már kétezer fölött van a bonyhádi Völgységi Múzeum adattárában a családoktól összegyűjtött digitalizált adatok, felvételek száma.
Az igazi anyaföld
Mi tartja össze a bukovinai székelyeket két és fél évszázados hányódás, többszöri honcsere után? Lőrincz Etel textiltervező szerint Bukovinában az elzártság, utána a menekülés, Magyarországon pedig a többi tájegységtől különböző kultúra, a tájszólás, és mára a megszépült emlékek az összetartozás-tudat fő elemei.
S mennyire él még Bukovina emléke? Az idősebbeknek ma is könnybe lábad a szemük, ha a szülőföldről beszélnek. "Mindenki örült, hogy elmehet Bukovinából - de mégis, mekkora törést okozott!" - mondja Lőrincz Aladárné. Ma már féltve őriznek mindent, ami még Bukovinában készült. A szövőszék, amit Bukovinából hoztak magukkal, még mindig megvan a bonyhádi Székely Házban, sőt dolgoznak is rajta. Sokan ma is látogatnak "haza", majdnem minden évben buszos kirándulásokat szerveznek, 1995-ben kopjafákat állítottak a temetőkbe, 2000-ben fakeresztet a templomkertbe.
Ma bukovinai székelynek lenni különleges identitást jelent. Akik egykor 2687-en voltak, most csak Magyarországon 20-25 ezres közösséget alkotnak. Lehetne mit tanulni tőlük ebben is a magyar lakosságnak.
Május 8-án, A hazatérés emléknapja elnevezésű ünnepségen tele volt a budapesti Mátyás-templom, ahol Süllei László kanonok, a budavári Nagyboldogasszony-templom plébánosa mondott misét.
Az emléknapból most egy kis beszámolót láthatunk az EchoTV jó voltából.
A budavári ünnepség Kóka Rozália ötlete volt - aki fő szervezője, tervezője az egész éves ünnepségsorozatnak - annak emlékére, hogy 1941. májusban kezdődött meg a hazatelepítés (a Bácskába).
A Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének honlapja itt található meg, ahol sok érdekességet olvashatunk róluk