Görögországban háború van

Nemrég a portfolio.hu hírt adott arról, hogy az EKB 100 milliárd eurónyi titokban kiadott hitellel tartja életben a görög bankrendszert. "A belga központi bank elnöke, Luc Coene korábban erről azt mondta, ha közzétennék a szükséghelyzetre vonatkozó információkat, csak súlyosbítanák a bajt."

A hír nem meglepő. Meg akarják tartani Görögországot mindenáron, a pénz itt már nem számít.

Korábban írtuk, a görög pénzügyminiszter bejelentette, hogy a görög bankok készpénztartaléka legkésőbb júniusban elfogy. Csakhogy júniusban újabb választások lesznek, és az esetleges tárgyalások is csak azt követően indulhatnának meg. Külső beavatkozás nélkül garantált, hogy összeomlik a görög bankrendszer. Csakhogy ezt a cionista hatalmi elit nem engedi meg - azért nem, mert ami jelenleg Görögországban zajlik, az már rég túl van a pénz, hitel, gazdasági mutatók, foglalkoztatási ráta és hasonlók kérdésén.

Görögországban háború zajlik. Az összeomlóban lévő rendszer és az azt igazgató hatalmi elit sorban vívja a harcokat az idővel.

Mi a háború?

Az akarat rákényszerítése a másikra, minden eszközzel. A territórium kiterjesztése, és annak erővel fenntartása a másik akarata ellenére. Látható, hogy Görögországban háború zajlik. Egyelőre nem fegyverekkel, - de minden elérhető eszközzel, és lehetőleg minél csendesebben. Gazdasági erővel, pénzzel, befolyással, megfélemlítéssel, manipulációval, aljas köpönyegforgatással és hazugságokkal.

Ebben a háborúban még nincsen két fél, ezért - egyelőre - nem kerültek elő a fegyverek. Az is látható, hogy a cionista hatalmi elit nem csak saját hatalma fenntartása miatt vívja ezt a háborút, hanem a teljes lelepleződés ellen. Ugyanis ha lehull a lepel, és az ellenség láthatóvá válik, a másik fél is meg fog jelenni. Akkor pedig előkerülnek a fegyverek.

Emiatt a hiteleket csendben és titokban utalják ki. Nem akarják elveszíteni Görögországot, mert az egy csata elvesztését jelentené - és minden csata elvesztése a háború végét hozza közelebb. Márpedig ha a háború véget ér, akkor az egyik félnek mennie kell. Görögországban most olyan elkeseredett harc folyik, hogy azt nem lehet se pénzben, se más anyagi dologban kifejezni. Mégis tudni lehet - ha a görögök kilépnek, kihez fordulnának? Az oroszokhoz, kínaiakhoz, esetleg a muszlim világhoz. Bárhogy is alakul, a görögök elvesztése a cionizmus ellenségei malmára hajtja a vizet.

Az is látható, hogy a demokrácia álarca félig lelóg az ördög-pofáról. Görögországban nincsen megválasztott kormány, akinek a törvényeik szerint jogosultsága lenne bármilyen hitelt is felvenni, vagy egyáltalán külföldre bárkivel bármiben megegyezni. A hitelről valaki mégis megegyezett valakivel.

Milyen következtetést vonhatunk le ebből?

Jelen helyzetben senkit nem érdekel, hogy a hatályos törvények kit mire hatalmaznak fel. A megállapodásokat megkötötték, bankvezető a bankvezetővel, vakoló a vakolóval, szép csendben a páholy homályában, vagy luxushotelben méregdrága vacsora mellett. A kormány megválasztása másodlagos, a kormányt majd utólag értesítik, hogy kinek mennyit kell fizetnie és milyen ürügy okán. Mivel törvényesen megválasztott kormány nincs, olyan személyek kötötték meg a megállapodásokat, akiket soha senki nem választ meg, kormányok jönnek mennek, de ők a helyükön vannak, és akkor is tárgyalnak egy ország nevében, mikor annak nincs törvényes kormánya, ami tárgyalhatna.

Lassan lehull a lepel, és akkor megjelenik a másik fél. Akkor pedig előkerülnek a fegyverek. A kapkodás érezhető, a részletekre már egyre kevésbé figyelnek, mert félő, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás.

Fenyvesi Áron

"Merkel úgy utasítgatja a görög politikai vezetőket, mintha csak protektorátus lennénk"

Nemrég kiszivárgott a hír, hogy Angela Merkel német kancellár és Karolos Papoulias görög elnök közt lezajlott egy telefonbeszélgetés, melynek során Merkel felszólította a görög elnököt, hogy következő hónapra írjon ki választásokat az ország eurózóna tagságáról.

Ez amiatt is megalapozottnak tűnik, mert akik bent akarják tartani Görögországot az eurozónában, azoknak jelenleg az az összes reménye, hogy a kezükben vannak egy közvélemény-kutatás eredményei, miszerint a görög lakosság többsége támogatná az eurozóna tagság fenntartását. Ha valahogy kicsikarnának egy népszavazást, és tényleg ezzel az eredménnyel végződne, akkor ha az IMF-hitelszerződést felmondó párt államosítaná a bankokat (terveik közt ez szerepel) és újból bevezetné a drachmát, a nemzetközi média azon az alapon is ostorozhatná a görög vezetést, hogy "a népakarat ellen megy". Ebben az ellentmondásokkal teli helyzetben az IMF helytartó pártjai még úgy is megjeleníthetnék magukat, mint akik a népakaratot képviselik.

Hogy Merkel felszólítására a görög elnök mit válaszolt, azt nem lehet tudni, de a beszélgetés tartalma kiszivárgott, és éles belpolitikai viták kezdődtek miatta, Merkel pedig azonnal magyarázkodásba kezdett, és letagadta az egészet. Pedig a görög kormányszóvivő jelentette be közvetlen a telefonbeszélgetés után, hogy Merkel "szóba hozta a népszavazás lehetőségét". Ez így összességében arra utal, hogy Merkel titokban akart csak lobbizni a görög vezetőnél, de a nyilvánosságot nem akarta felvállalni - viszont a gépezetbe hiba csúszott, mert a kormányszóvivő azonnal tájékoztatta a közvéleményt, mielőtt még közölhették volna vele, hogy bizalmas információról van szó. Egyszerű kommunikációs hibáról van szó tehát, ami visszafelé sült el.

Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi görög kormánynak nincs felhatalmazása egy népszavazás kiírására, és annak eredménye nem is lenne vonatkoztatható a megválasztott új kormányra. Görögországban ugyanis egy átmeneti kormány működik, aminek egyetlen feladata (és a hatóköre is erre korlátozódik), hogy megszervezze a júniusra kiírt újabb országgyűlési választásokat.

A görög pártok viszont felháborodtak az eseten, mert Merkel ezzel gyakorlatilag bejelentette, hogy az ország nem független, hanem gyarmati sorban van. Alexisz Ciprasz, a Syriza párt vezetője kijelentette, hogy "Merkel úgy utasítgatja a görög politikai vezetést, mintha csak protektorátus lennénk" és ezzel fején találta a szöget - lehet nem egészen van tisztában vele, de Görögország tényleg protektorátus. Csakhogy nem az Európai Unió, hanem a NATO számára. Korábban írtunk arról, hogy a Közel-Keleten és Észak-Afrikában zajló háborúkat figyelve azt láthatjuk, hogy ha az Európai Uniót egyetlen államnak tekintjük, akkor ezek a konfliktusok mind szomszédos országokban zajlanak. Vagyis a NATO, és így az Európai Unió háborúban áll szinte valamennyi szomszédos országgal, és a NATO protektorátusokat épít. Ciprasznak talán fogalma sincs, hogy ezzel rátapintott a lényegre, csak Merkel van ennek tudatában, és azonnal visszavonulót fújt. Először nemhogy a felszólítást, de még a telefonbeszélgetést is letagadta.

A Független Görögök párt vezetője egy gyors egyeztetést követően kijelentette, hogy "mi része vagyunk Európának, az eurozónának, Merkel pedig ha akarja, kérdezze meg inkább a német állampolgárokat arról, hogy az eurozónában akarnak-e maradni."

Fenyvesi Áron

Christine Legarde, az IMF kampósorrú nagyasszonya nemrég aggódva bejelentette, hogy félti a pénzét.

A kijelentései elszólás-szerűek. Ugyanis miközben az uniós vezetők nem győzik mantrázni, hogy akkor sincs semmi gond, ha a görögök kilépnek az eurozónából, az IMF háza táján már attól tartanak, hogy ha a görögök nem fizetnek, mások sem fognak. Márpedig a görögök nem fognak fizetni.

"Görögországnak, Portugáliának és Írországnak teljesítenie kell a nemzetközi hitelezőkkel szerződésben rögzített feltételeket. Csak magamat tudom ismételni: "Végrehajtás, végrehajtás, végrehajtás. Ezeknek az országoknak nincs más lehetősége." Legarde Törökországból reagált az egyre gyorsabban zajló történésekre.

Ez már összességében érthetővé teszi, miért akarják annyira folyósítani a hiteleket Görögországnak, és miért engedik el a tartozásaik nagy részét: hogy fenn tartsák annak a látszatát, hogy a görögök fizetnek. Mert ha a görögök nem fizetnek, beindul a láncreakció. Persze, ha a görögök nem fizetnek, majd jönnek az "egy fecske nem csinál nyarat" típusú megnyilatkozások.

Szerintünk az "elég egy szikra" kezdetűek találóbbak lennének.

Fenyvesi Áron

Az IMF saját magának törleszt, a görögök külső szemlélők

Görög médiaforrások úgy tudják, hogy az ország ma a bizonytalanságok ellenére mégis megkapja az IMF hitel következő részletét. Csakhogy már nem 5,2 milliárd eurót, hanem 4,2 milliárdot, mert egyet június végig visszatartanak. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy talán mégsem elvi okokból nem fizetnek, hanem mert a másik fél is pénzszűkében van.

Erről árulkodik az is, hogy a pénzt nem a leendő görög kormány kapja. Az összeg ugyanis egy olyan számlára kerül, amihez a kormánynak nincs hozzáférése. Erről a számláról a pénz közvetlen az adósság-törlesztésre megy. Vagyis az IMF pénzt ad a görög... minek is? A kormánynak nem, mert nincs hozzáférése. De az államnak sem, mert a bank nincs állami tulajdonban. Tehát az IMF pénzt ad... egy banknak, ami közvetlen törleszti a tartozást... az IMF-nek.

Nehézkes ügy. Az IMF hitelez saját magának, a görög nép pedig fizeti a kamatokat, mert amit az IMF ad, annál többet kell visszaadnia saját magának. A kérdés, hogy ez mikor tudatosul a görögökben, mert egyelőre inkább a hasukat féltik. A görögök (és a befektetők) jelenleg örülnek, hogy valaki mégis megkapja a pénzt. Hogy ki kapja meg? Az nem lényeges...

Fenyvesi Áron