2011. március 31., csütörtök

Hét pecsét: Aranybulla - ellenállási záradék

"Hogy ezen engedményünk és rendelésünk mind magunk, mind utódaink idejében örökké érvényes legyen, hét oklevélpárba irattuk és arany pecsétünkkel megerősítettük; úgy, hogy egy pár küldessék pápa úrnak, második a János vitézeknél, harmadik a templomosoknál, negyedik a királynál, ötödik az esztergomi káptalanban hatodik a kalocsaiban, hetedik a nádornál őriztessék, úgy hogy ez az irást mindenkor szeme előtt tartván, se ő ne tévedjen le a felebb mondottak valamelyik pontjáról, sem a királyt vagy a nemeseket vagy másokat ne engedjen letévedni. Hogyha pedig mi, vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendeletünk ellen véteni akarnánk, álljon szabadságukban ezen levél erejénél fogva, minden hűtlenségi vétek nélkül, mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek, öszvesen és egyenként, jelenleg és a jövőben nekünk és utódainknak ellenállani és ellenmondani örökre."



2011. március 29., kedd

"Egy generációnak egy mosógép" - interjú a növekedéstagadó francia közgazdásszal

Kevesebbet dolgozunk, kevesebbet utazunk, kevesebb tárgyat használunk, de azok hosszabb ideig működnek majd, a ma ismert pénz pedig eltűnik az életünkből - ilyen lesz a nem túl távoli jövő, ha megvalósul Serge Latouche francia közgazdász növekedés nélküli gazdasága. Latouche az [origo]-nak azt mondta, fel kell számolni a kapitalizmust, mert az jelenlegi formájában nem tartható fent, de ez nem azt jelenti, hogy visszatérünk a kőkorszakba.
- Növekedés nélküli gazdaság - az ön által kidolgozott elmélet szerint ez a jövő. De hogyan fog kinézni a növekedésmentes társadalom? Kis helyi közösségekben termelgetjük az élelmiszert, ruhát szövünk magunknak, és soha nem utazunk sehova? Nagyjából egy ilyen világ képe rajzolódik ki a könyvéből.
- Egyelőre még nem tudjuk, milyen is lesz pontosan a növekedés nélküli társadalom. Az biztos, hogy a jelenlegi folyamatos növekedésre alapozott rendszerrel szakítani kell, mert ez nem fenntartható. Az is biztos, hogy az a társadalom sokkal lokálisabb lesz, kisebb méretű vállalatok lesznek, kevesebb hulladékot fogunk termelni. Kevesebbet is fogunk utazni, mivel nem lesz elég kőolaj. De azért sem fogunk nagy távolságokra utazni, mert a kis helyi közösségek miatt nem lesz szükségünk arra, hogy rövid időn belül sok helyre eljussunk. A helyi termelés miatt pedig szállítani is kevesebbet kell majd.
- Akkor ez maga lesz a kőkorszak.
- Nem, ez nem azt jelenti, hogy kőkorszaki körülmények között fogunk élni, az a rendszer is lehet majd nagyon szofisztikált, de minden kisebb méretű lesz, és mindenből kevesebb lesz. Vagyis kevesebb haszontalan, de több jobb minőségű dolog vesz majd minket körül.
- Könyvében azt írja, hogy ebben a növekedés nélküli rendszerben nagyobb lesz a foglalkoztatottak aránya. Hogyan valósul meg, hogy egy kevesebbet termelő és fogyasztó rendszerben többen dolgoznak, mint most? Ezek szerint szinte mindenki dolgozni fog, de naponta csak néhány órát?
- Kevesebbet fogunk dolgozni, másképpen, és megosztjuk a munkát. Jelenleg mindenki egyre többet dolgozik, ami jelentős stresszt okoz, miközben egyre nagyobb a munkanélküliség. Ezt meg kell változtatni. A nemnövekedés koncepciója szerint kevesebbet dolgozunk, hogy értékesebb életet élhessünk.
- A könyvében az ökoszocializmust említi, mint a jelenlegi rendszer lehetséges alternatíváját. Miért nem elég a környzettudatos ökokapitalizmus? Szépen, fokozatosan minden vállalat elkezdené beépíteni a kiadásaiba a külső gazdasági hatások költségeit, a termékeik egyre drágábbak lennének, mi pedig kénytelenek lennénk egy kicsit kevesebbet fogyasztani.
- Ne kerülgessük a forró kását! A kapitalizmussal szakítani kell, mert egyszerűen, amire épül, a folyamatos felhalmozás logikája, hosszú távon nem tartható. Amikor arról beszélek, hogy ki kell lábalni a kapitalizmusból, akkor nem arra gondolok, hogy teljesen meg kell szüntetni a piacokat, a pénzt, vagy mindent államosítani kell. Amit fel kell számolni, az a kapitalizmus szelleme. Megértem, hogy vannak negatív jelentései a szocializmusnak Magyarországon, ezt el is kerülhetnénk azzal, hogy ökodemokráciáról beszélünk. Olyan azonban, hogy ökokapitalizmus, biztos nincs. Azzal még mindig megőriznénk azt a logikát, hogy a természeti erőforrásokat termékekké alakítjuk, miközben tönkretesszük a környezetet. Hiába adunk el környezettudatos termékeket, attól még a logika ugyanaz marad, hogy adjunk el egyre többet. Hiába adunk el környezetkímélő autókat, ha abból is egyre többet adunk el, az ugyanúgy növelni fogja a rombolást. Amikor azt mondják, hogy zöldkapitalizmus, akkor éppen át akarnak verni. Olyan egyszerűen nem létezik.
A nemnövekedés társadalma -  a mennyiség helyett a minőség a fontos
- Hogyan működne az ön által felvetett bioregionális pénzrendszer, illetve a regionális monetáris rendszerek?
- A legjobb és legideálisabb megoldás az lenne, ha át lehetne alakítani az egész bankrendszert, és születtek is biztató kezdeményezések, mint például a kooperatív bankok Franciaországban, de a kezdeti biztató működés után mindig visszaalakultak hagyományos működésű bankokká. Jó lenne, ha a klasszikus bankrendszert át lehetne alakítani regionális, kooperatív bankrendszerré. Nagyon szeretem azt a mondást, hogy a pénz nagyon jó szolga, de nagyon rossz úr. A pénz közjószág, ezért nem lenne szabad olyan felügyelőre bízni, mint a jelenlegi pénzügyi közvetítői rendszer.
- Azt írja a könyvében, hogy a fogyasztói társadalom rákfenéje a reklám, a hitelezés és a termékek rövid élettartama. Ez azt jelenti, hogy a növekedés nélküli világában az első kettő nem létezne, a terméket pedig a lehető leghosszabb élettartammal terveznék?
- A termékek hosszabb élettartamának megvalósítása valóban az egyik legfontosabb dolog nemcsak ökológiai szempontból, hanem az állampolgárok iránti tiszteletből is. Semmi értelme annak, hogy 2-3 évente lecseréljük a használati tárgyainkat. Technológiailag kivitelezhető lenne, hogy egy mosógépet egy generáció használjon végig. A hitelezést nem lehet egyik pillanatról a másikra megszüntetni, de mindenképpen vissza kell szorítani a mértékét. A reklámokban a hangsúlyt pedig az eladásösztönzés helyett az információátadásra kell helyezni, és szabályozni kellene, hogy a cégek, mondjuk, csak az árbevételük egy százalékát költhetik marketingre. Teljesen fölösleges globális reklámokra költeni: minek üdítőt reklámozni egy olyan embernek, aki finom helyi bort ihat? 
Forrás: Serge Latouche
Serge Latouche - fotó: Fekete Hajnal
- Ön szerint mikor omlik össze a világgazdaság, ha nem terjed el a növekedéstagadó filozófia?
- A rendszer nem egyik pillanatról a másikra fog összeomlani, ez az összeomlás azonban már elkezdődött. De nálam felkészültebb szakértők már sokszor megbecsülték ezt az időpontot. Az olyan jelentések mint a Római Klub harmadik jelentése, a Pentagon jelentései vagy a Bilderberg-csoport már adott előrejelzést a globális problémák kumulálódásának lehetséges időpontjáról, amit nagyjából 2030 és 2070 közé tesznek. Én 2050-et mondanék. A biológiai sokszínűség csökkenése, a klímaváltozás és ennek következményei, mint például az éhezés, vagy a környezeti katasztrófák fokozatosan rágják szét a rendszert. Tehát mindenképpen eljutunk valamiféle nemnövekedéshez, a kérdés az, hogy tudatosan és békés úton felkészülünk-e erre, vagy kaotikusan, beláthatatlan következményekkel érünk el odáig.
Serge Latouche és a nemnövekedés
Serge Latouche közgazdász és filozófus, növekedéstagadó, a Paris-sud Egyetem nyugalmazott professzora, az észak-déli gazdasági és kulturális kapcsolatok szakértője, a Nemnövekedés (Décroissance) mozgalom egyik alapító tagja. A nemnövekedés diszkrét bája című kötetének frissen megjelent magyar fordítása alkalmából járt Magyarországon. A könyv 2006-ban jelent meg Franciországban.
A nemnövekedés egyfajta mozgalomként terjedt el Franciaországban a második évezred elején, követői radikális és kritikus szemlélettel viszonyulnak a Föld erőforrásainak véges voltát figyelmen kívül hagyó, korlátlan növekedésen alapuló, termelésközpontú, elidegenedett fogyasztói társadalmunkhoz.
Az interjú tolmáccsal készült. Köszönet a segítségért Balogh-Sárközy Zsuzsannának.


2011. március 24., csütörtök

Kadarkúti Égi Beszédek - 98. Jézus: "Megfeszítették..."

2011. március 23.szerda
Jézus: „Megfeszítették…” (Hiszekegy) 1.rész
Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközöm hangján keresztül szólok hozzátok. Forró szeretettel köszöntelek benneteket, leghűségesebb Barátaim. Ma a „Hiszekegy”-nek erről a szaváról tanítalak benneteket: „Megfeszítették.” Most is a legjobb módszernek találom a szemlélődést, amely legmélyebben tud hatni érzelmeitekre.
Drága Kicsinyeim! Most, a szenvedésem legnehezebb szakaszában arra kérlek benneteket, egy percre se hagyjatok magamra! A képzelet szárnyán jöjjetek Velem a Golgotára! Máris ott vagyunk a hegy tetején, a vesztőhelyen. A kereszt a lábam előtt fekszik. Most durván rálöknek, hogy megjelöljék rajta a karjaim és lábaim hosszát. Csak így tudhatják, hogy hová kell a szegek helyét fúrni. Majd felrántanak és megkötözve egy sziklába vájt üregbe beledobnak. Térdeimre esek és kínomban jajgatok. Majd rácsapják a vízszintes pinceajtót. Ti ott térdeltek az üreg fölött és így kiáltoztok le Nekem: „Édes Megváltónk itt vagyunk feletted. Ó bárcsak kiszabadíthatnánk onnan! Köszönjük nagy félelmedet, amit most a várakozás alatt át kell élned.” Látom, ahogy egyiketek arcát odatapasztja a vízszintes hideg vasajtóhoz. Mások kezükkel simogatják. Az őr, akit odaállítanak, nem lát ebből semmit, mert csak képzeletben vagytok ott. Ezalatt a poroszlók megássák a 3 keresztnek a gödröket és az Én keresztemen megfúrják a szegeknek a helyét. Ti együttérző gyermekeim, ahogy térdeltek Felettem, azt hallhatjátok, hogy Atyámhoz imádkozom kínzóimért és ellenségeimért. Hamarosan jön 4 poroszló és kirángatnak onnan, ütve, verve visznek a keresztem mellé. Epével kevert ecetet nyújtanak Felém, de egyik fiam közületek ki akarja verni a poroszló kezéből, de nem sikerül. Még mondja is nekem könnyes szemekkel: „Uram, ne igyál belőle, mert ezzel is kínozni akarnak!” Én megkóstolom, de nem iszom belőle. Most nekem esnek hóhéraim és kíméletlenül lerángatják rólam ruhámat. Ott álltok körülöttem és próbáljátok megakadályozni őket, de nem sikerül. Egyik engesztelő kislányom odafordul a másikhoz és mondja: „Nézd, milyen aljasok! Felszaggatják a sebeit, most tépik ki a vállsebéből a beleszáradt ruhát!” Mind a ketten sírnak. Drágáim! Elborzadva nézitek, hogy töviskoronámon keresztül vadul próbálják leráncigálni Rólam a ruhát. Odakiáltotok nekik: „Miért vagytok ilyen kegyetlenek? Szakítsátok szét a ruháját és óvatosan emeljétek át a fején!” Gyermekeim! Hiába szóltok nekik, ők nem látnak, és nem hallanak titeket. Nézzétek csak! Dühösen letépik fejemről töviskoronámat, felszaggatva az összes sebemet, fejemet elönti a vér. Szitkozódva felsodorják hosszú ruhámat, és most már akadálytalanul lehúzzák a fejemről, majd újra fejembe nyomják a töviskoronát. Ott állok megszégyenülve, meztelenül a kaján, kíváncsiskodó tömeg szemeláttára, és mély szégyent érzek. Most engesztelő Kicsinyeim szorosan körülvesztek, hogy eltakarjatok, de sajnos a tömeg nem lát titeket csak Engem kiszolgáltatva, megszégyenítve, ahogy kezeimmel próbálom eltakarni meztelenségemet. E megszégyenítést felajánlottam Atyámnak a 6. parancs ellen elkövetett bűneitekért, engesztelésül. Édesanyám már éppen arra készül, hogy leveszi fátylát, de hirtelen odafut egy bátor, harcias viselkedésű ember és odanyújt nekem egy kendőt, amit ágyékkötőként magamra veszek. Rám parancsolnak, hogy feküdjek a keresztre Én engedelmeskedem és kinyújtom karjaimat és lábaimat. Kérlek benneteket, drága szerető Engesztelőim, jöjjetek gyorsan, mert rettenetesen félek! Álljatok szorosan a jobb kezemhez, a balkezemhez, a jobb lábamhoz, a bal lábamhoz és töviskoronás fejemhez. Nézzétek, ujjaim a félelemtől önkéntelenül ökölbe szorulnak. Hóhéraim káromkodva, szitkozódva kifeszítik ujjaimat, és a vaskalapáccsal elkezdik verni a szöget a jobb kezembe. A szög inaimat beleveri a lyukba. Fájdalmam elviselhetetlenül nagy. Vérem minden felé fröccsen. Kicsinyeim! Sebem fölé hajoló arcotokat lepermetezem Szent Véremmel, és ez védelmet nyújt nektek a Gonosz mostani támadásaival szemben. Forrón szeretett Engesztelőim, akik a bal kezem körül térdeltek, engedjétek, hogy együttérzésetekből erőt merítsek magamnak ahhoz, ami most következik. Hóhéraim dühösen, szitkozódva nézik, hogy a szög előfúrt lyuka 20 cm-rel messzebb van a kelleténél. Köteleket fonnak a karomra és egészen kinyújtják, csontokat, izületeket szétszaggatva. A vállcsontom, könyökcsontom kiböki a bőrömet. Hangosan jajgatok, mert ezt már nem bírom magamban tartani. Egyiketek sírva könyörög: „Inkább új lyukat fúrjatok, ne szakítsátok szét a karját!” De minden hiába! Ahogy ott térdeltek, próbáljátok elvenni a kalapácsot és szöget a pribék kezéből, de nem lehet. Minden kalapácsütés a szívetekig hatol és halljátok, hogy közben csendesen imádkozom ellenségeimért, kínzóimért és értetek. Szíveteket, Kicsinyeim teletöltöm bűnbánattal, éreztetem veletek, hogy a ti bűneitek is okozói e fájdalmaimnak. Lábaim felszegezése is gondot okozott a pribékeknek. Ugyanis kezeim erőszakos kifeszítése miatt egész testem felcsúszott és így lábaim nem érhették el a keresztre erősített tönköt, amin állnom kellene. Drága Kicsinyeim, akik lábam körül térdeltek, közelről nézhetitek lelki szemeitekkel, mit művelnek Velem. Kötelet kötnek lábaimra, nekifeszülnek és forgóimat kiszakítva medencecsontomból, recsegve, ropogva kifeszítik a kellő mértékben. Ugye érzitek, mintha egy nagy kő nyomná a szíveteket e látvány hatására? Ez azért van, mert nagyon szerettek Engem, és átérzitek hatalmas fájdalmamat. Közben térdre borulva kértek bocsánatot saját bűneitekért és az egész emberiség bűneiért, melyek okai az Én kegyetlen kifeszítésemnek. Ezzel befejezem a „Megfeszítették” című Hiszekegy-részlet tanításainak 1. részét. A jövő szerdán folytatom.
Drága engesztelő Gyermekeim! Most jelenlétünket próbálom leírni szavaimmal.
Atyám úgy van köztünk, hogy vakító, ragyogó fényével árasztja el a termet és ebben a fényben egy arany kereszt tündököl. Ez az aranykereszt azt fejezi ki, hogy az Én keresztre feszítésemnek fájdalmai növeli Mennyei Atyám dicsőségét és megdicsőítenek Engem.
Én, Jézus Krisztus most papi ruhában vagyok köztetek és a gyóntatószékben ülök. Nyakamon egy lila stóla. Várom gyermekeimet, hogy e nagyböjti időben mély bűnbánat után jöjjenek be Hozzám gyónni. Így szólok: Én ülök itt, pásztorom csak eszköz. Én hallgatom meg bűneiteket és Én oldozlak fel belőlük. Jöjjetek, amíg nem késő, mert közel van az idő, mikor már nem lesz lehetőségetek a szentgyónásra. 
A Szentlélek Isten mint ifjú áll előttetek fehér ruhában, szárnyakkal. Az egyik kezében egy feszület van: barna kereszt az Én fehér testemmel, a másik kezéből halványlila fénysugarat bocsát szívetekbe. Így magyarázza meg nektek e szimbólumok jelentését: Gyermekeim! Jézus keresztjére nézve növekedjen bennetek a bűnbánat a saját és szeretteitek bűnei miatt, mert ti is okozói voltatok Jézus kínszenvedésének és kínhalálának. A lila fénysugár az Én kegyelmem, mely megvilágítja előttetek elfelejtett és meg nem gyónt bűneiteket.  A Szűzanya is itt van, végig megy köztetek és saját anyai fájdalmát rajzolja rá, mindannyiotok homlokára, egy keresztet. És most Én, a ti Jézusotok elbúcsúzok tőletek és megáldalak benneteket a bűnbánat kegyelmével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011. március 22., kedd

Hitel-háló: kifosztás és gyarmatosítás

Gazdasági jogászok, a Professzorok Batthyány körének tagjai Magyarországhoz hasonlóan Romániában, Csehországban, Szlovákiában Lengyelországban és Ukrajnában egyaránt az állam kifosztását jelentő privatizáció során megjelent külföldi banktőke a komprador kormányzatok reklámozó segítségével a lakosság kifosztásaként előtérbe került devizahitelezést tudatosan svájci frankban alakították ki, mert a menekülő tőke menedéke a svájci bankvilág. Ezért annak árfolyama nem változik hektikusan. Hogy a hitelszerződésekkel a nemzeti kis-, és középvállalkozások tönkretétele, valamint az ingatlanhitelekkel a lakosság kifosztása biztos legyen, a bankjog klasszikus szabályait felrúgva belefogalmazták a hitelszerződési blankettákba a bankok egyoldalú szerződésmódosítási és a bankokat terhelő költségek, a bankbiztosítási díjak hitelesekre történő egyoldalú áthárításának jogát. Az is egy sajátossága a devizaalapú lakossági hitelszerződéseknek, hogy végrehajtási fedezetként nemcsak a jelzálogként megjelenő mesterségesen alulértékelt ingatlan szolgál, hanem a hitelt felvevő egyéb vagyona is. A bírósági végrehajtás mellőzését célzó magáncéges végrehajtás lehetőségét is kikötik, sőt az is bevett gyakorlat, hogy a hitel megadásának feltételeként életbiztosítási szerződés megkötését írják elő. Így juthat a bank, illetve a vele üzleti kapcsolatban álló biztosító közösen a hiteles vagyonához annak halálakor. Amire egyébként mindig meggvan az esély, hiszen a fizetésképtelenné vált hitelesek között gyakori az öngyilkosság. Nem véletlen, hogy ma már az életbiztosítási szerződésekbe kedvezmény-megjelölés és örökös hiányában a biztosító öröklési joga a biztosítási összeg erejéig megelőzheti az állam öröklési jogát.Mindebből látható, hogy itt az állami vagyon privatizációjával összehangolt vállalat-, és lakosságkifosztásról van szó. E kettő több esetben össze is kapcsolódott egymással. Jó példa erre a Hajdú BÉT és a Zala-baromfi esete, azaz szándékos csődbevitele, ami lakossági hitelek bedőlésével és kilakoltatásokkal, családi házak elárverezésével járt együtt. Mindennek a célja az, hogy az embereket megfosszák ingatlanjaiktól, s zömében olyan bérházakba kényszerítsék őket, amelyek már a bankok tulajdonában állanak. (Bővebben a Magyar Hírlap 2007. december 6-i számában írtunk erről). Mindezt megkönnyíti, hogy a nyugat-európai államokkal ellentétben a magyar csődjog nem ismeri a lakossági magán csőd és az ennek keretében lehetséges pénzügyi szanálás intézményét. Mindezek következtében az Orbán-kormány által elrendelt kilakoltatási moratórium ellenére továbbra is az árverések és a kilakoltatások, természetesen a jogszabályok megkerülésével. Erről a Magyar Hírlap is rendszeresen tudósít. Mivel mindez több államot is érint a térségünkben, olyanokat, amelyek a régi tagállamokhoz és az USA-hoz viszonyítva nem a centrumhoz, hanem a perifériához tartoznak. Jó lenne, ha a kárvallott országok összefogának és egyeztetnének a következő intézkedésekkel kapcsolatosan: 1.)A hiteltartozások összegét korlátozni kellene a biztosítékul adott ingatlan jelzálog erejéig, és a követelésből le kellene vonni a már teljesített kamat-, és tőketörlesztések összegét. 2.) A csőd- és a felszámolási törvény kiegészítésével be kellene vezetni a magáncsőd intézményét. 3.) Ugyancsak a csőd- és a felszámolási törvény kiegészítésével elő kellene írni, hogy a csődeljárásba csak a biztosítékul adott ingatlan-jelzálogjogot lehet bevonni. 4.) A csődeljárás során az árveréskor a helyi önkormányzatoknak, a megyei önkormányzatoknak, az államnak és a hazai befektetési szövetkezeteknek kellene ebben a sorrendben elővásárlási jogot biztosítani azzal a kikötéssel, hogy az árverést szenvedő adóssal lakásbérleti szerződést kötnek. 5.) A politikának elő kellene segítenie olyan befektetési szövetkezetek létrehozását, amelyek lakásvásárlással- és értékesítéssel foglalkoznak, s melyeknek tagjai csak az adott állam állampolgárai lehetnek s amelyek meghatározott időtartamig működhetnek. 6.) Ami a tag után örökölhető szövetkezeti befektetési jegyet illeti, hozamát „az egy tag egy szavazat” elve alapján határoznák meg, a hozam kifizetése pedig 3-5év múlva lenne esedékes. A befektetési jegy tőkeösszegének – részben vagy egészben – határidő előtti felvételét pedig külön a pénzintézeti szövetkezetekre vonatkozó törvényben kellene szabályozni. 7.) Jogszabályi lehetőséget kellene biztosítani a csőd-követelés összegének a kifizetésére az önkormányzat vagy a befektetési szövetkezet által elővásárlási joggal megvett ingatlan árából. 8.) A megvásárolt ingatlan a vevő önkormányzat vagy a befektetési szövetkezet tulajdonába kerül, mely azt bérbeadással vagy másként hasznosíthatja, de a volt tulajdonosnak előbérleti joga állna fenn rajta. 9.) A befektetési szövetkezet köteles lenne kifizetni gazdasági eredményéből a hozamokat és a tőkét, az állam azonban a szövetkezetek állami támogatásának elve alapján (amely klasszikus szövetkezeti elv) kezességet vállalna a szövetkezeti jegyek tőkeösszegéért.Mindezt azért lenne szükséges megvalósítani, mert ily módon végérvényesen és radikálisan rendezni lehetne a problémát. Amit jelenlegi kormány e vonatkozásban tesz, dicséretes, de csak átmeneti megoldást jelenthet. A kormány által beígért adósságkezelő szerv még nem alakult meg. Emiatt a moratórium kormányzati meghosszabítása. Eredetileg ez határozatlan időre szólt volna. Nyilván a banki tiltakozások miatt azonban a hosszabbítás határideje ez év júliusa lett. A végleges és megnyugtató rendezés még várat magára.


2011. március 17., csütörtök

Kadarkúti Égi Beszédek - 94-97. Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…”

2011. február 23.
Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” (Hiszekegy)
Jézus: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Lángoló Szívem szeretetével köszöntelek benneteket. Boldog vagyok, hogy újra taníthatlak titeket, köszönöm, hogy eljöttetek.
A „Hiszekegy” ma következő mondata: szenvedett Poncius Pilátus alatt. A szokásostól eltérő formában fogok beszélni hozzátok erről: SZEMLÉLŐDVE. Meghívlak benneteket, Kicsinyeim, hogy Velem együtt tegyétek meg a szenvedés útját. Így kívánom Irántam való együttérzéseteket növelni.
Jöjjetek, Gyermekeim, erősen fogjátok meg kezemet, mert már repítelek is mindnyájatokat a Gecemáni kert barlangjának bejáratához. Csak Én megyek be, ti maradjatok kint, hogy meg ne fázzatok, mert ott bent nyirkos, hűvös a levegő. Így is érzem, hogy Velem vagytok és lelketekkel láttok Engem. Ha szükségem lesz erősítésre, majd szólok.
Éppen le akarok térdepelni, hogy Atyámhoz imádkozzak, de hirtelen ijesztő, förtelmes és hatalmas alakban megjelenik ellenségem. Vigyorgó állatpofával néz Rám, szarvai vannak, testét fekete szőr borítja és a lábai patákban végződnek. Azelőtt a kísértéseikor nem így mutatkozott. Ijedtemben a barlang hideg, sziklás falához lapulok. De ő közelebb jön, hogy még jobban féljek tőle. Pillanatok alatt a barlang megtelik undorító, csúf szörnyekkel, akik megállás nélkül lökdösnek, bántalmaznak, Arcomba vihognak.
Gyermekeim! Amikor a gonosz lélek és démonai kísértenek, bűnre csábítanak titeket, ugyanígy néznek ki, csak nem engedem, hogy lássátok őket, mert lehet, hogy belehalnátok a félelembe. Majd e szörnyű démonok eltűnnek és a bűnök sokasága tárul Elém képekben. Látom, hogy ezek az ocsmány bűnök nélkülem kárhozatba taszítanák az emberiséget. Látom pokolba hullani gyermekeim millióit.
Most, drága Kicsi Engesztelőim, lélekben, ott a barlang bejáratánál boruljatok térdre, és kérjetek bocsánatot Tőlem, mert a ti bűneiteket is látom. Kérjétek a bűnbánat kegyelmét és Én azonnal megadom. Alighogy felocsúdok e látványból, végig kell néznem engesztelő szenvedésemet, ami Rám vár: elfogatásomtól halálomig.
Nézzétek, most térdre esek, egész testemet a rettenetes félelemtől véres veríték borítja el. Reszketek, homlokom a földet éri és így fordulok Atyámhoz: „Atyám, ha lehetséges múljék el ez a pohár, de ne az Én, hanem a Te akaratod teljesüljön.” Ti engesztelők, ahogy ott térdeltek, megrendülve halljátok Tőlem e mondat második felét és sűrű könnyhullatások között köszönitek meg, hogy a nagy félelmem ellenére, mégis vállaltam értetek a szenvedést és a halált. Ti igen, Gyermekeim, de hány és hány milliónak eszébe se jut megváltásom. E hálátlanokért küldjetek az Égbe egy fohászt, hogy ennek ellenére csak irgalmasságommal találkozzanak. Végül vigasztaló képek sorát mutatják Nekem: szentek, vértanúk, hitvallók sokaságát. Nézzétek csak kicsi hűséges Engesztelőim, ti is ott vagytok közöttük.
Most jöjjetek be ide hozzám, a barlangba, vegyetek körül ölelő karjaitokkal, így enyhítsétek magányomat. Már látom, hogy jönnek elfogatóim. Látom, kicsinyeim el akartok rejteni előlük, egyesek menekülésre késztetnek, de meg kell értenetek, hogy itt az időm. Júdás segítségével ide találtak és Én eléjük sietek. Ti segítségemre sietnétek, el akarjátok venni tőlük a köteleket, az ostorokat, de ez nem lehetséges, mert ti csak képzeletben vagytok itt. Az úton végig ütlegelnek. A hídról durván kötéllel leeresztenek a Kidron patakba, hogy utoljára „teleihassam” magam. Felhúznak, és közületek valaki letörli és megcsókolja a sziklától felsebzett térdeimet. Mindnyájan együttérzéssel követtek, és nézitek, milyen nehézkesen, botladozva haladok a hozzám tapadt, vizes ruhámban.
Drága Engesztelőim! Jöjjetek velem tovább, menjünk a farizeus főpapok elé. A sok gúnyolódó szóra, rágalmazásra némasággal válaszolok. Rémülve nézitek, hogy egy talpnyaló katona vaskesztyűs kezével úgy szájon vág, hogy eleredt a vérem, és elvesztve az egyensúlyomat a lépcsőre zuhantam. Egyiketek odaszalad egy fehér zsebkendővel és szeretettel, sírva letörli a számat.
Kaifás udvarában van egy kerek pince. Nézzétek, milyen kegyetlenek velem! Egy kicsi, rácsos ablak van a börtönömön azon keresztül látható a sok kínzás: egy oszlophoz kötöznek, böködnek, szurkálnak, szakállamat tépdesik, a talpaimat égetik. Egy percet sem hagynak pihenni. Bizony szeretett Gyermekeim, ti is okozói vagytok ezeknek a szüntelen bántalmazásoknak. Ezért bánjátok meg összes bűnötöket kora gyermekkorotoktól a mai napig. Kivágódik reggel a börtönajtó és felfelé lökdösnek a lépcsőn. Látjátok, mit műveltek Velem? Csupa seb vagyok, alig támolygok, a ruhám csupa sár és vér, talpaim hólyagosra égtek. Így hurcolnak ismét a főtanács elé.
Ne hagyjatok magamra a sok rosszindulatú ember között! Halljátok, hogy Kaifás gyűlölettel és dühvel mit ordít Felém? „– Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk!” Figyeljétek, hogy még ilyenkor is milyen szelíd türelemmel tudok válaszolni nekik: „Mostantól fogva az Emberfia az Isten hatalmának jobbján fog ülni.” Ők pedig gúnyos mosollyal mondják: „–Tehát te Isten fia vagy.” Én így válaszolok: „– Amint mondád, az vagyok.”
Mindezek után indulnak Pilátus palotája felé. Nézzétek csak, hogyan kötöznek most meg! Úgy, mint a halálraítélteket szokás: szoros láncot helyeznek a nyakamra, és annál fogva vonszolnak. Ti engesztelők most láthatatlanul szorosan mellettem jöjjetek, hogy a sok gonosz ember között érezzem a ti együttérző szereteteteket. Kislányom, – szólok egyiketekhez – köszönöm, hogy ujjaiddal próbálod meglazítani nyakamon a láncot. A pribékek közben derekamhoz erősített kötelekkel rángatnak, így alig tudok egyensúlyozni. Közületek néhányan összekötözött kezemet és lábamat fogjátok, hogy el ne essek. Mások sírnak és bánják bűneiket. Örülök, hogy itt vagytok körülöttem és egészen átérzitek szenvedésemet.
– Oda nézzetek, drága Kicsinyeim, ott van Édesanyám egy ház falához támaszkodva Magdolnával és Jánossal. Mikor odaérünk és meglát, a fájdalomtól elájul. Kérjétek az Atyát, hogy tegye szívetekbe az ő nagy fájdalmát, hogy engeszteljétek vele a világ bűneiért szent Szívemet.
Látjátok, ez a római helytartó, Pilátus palotája. Ott fönt pihen a teraszon. Most felrángatnak a lépcsőn hozzá. Ellenszenvesek neki a zsidó papok, tőlem pedig undorodik és szánakozik rajtam, hogy így megkínoztak. Látjátok, nem hiszi el a vádakat, amit a zsidók felhoznak ellenem és Heródeshez küld Engem, a zsidók királyához. Heródes sokat hallott rólam, kíváncsi volt a csodáimra, de Én visszautasítottam meghívásait.
Figyeljétek, Gyermekeim, milyen kárörömmel nézi megkínzott külsőmet. Most is csodákat kér, de Én nem elégítem ki kíváncsiságát. Ezért dühösen visszaküld Pilátushoz. Előtte még haragjában, bosszúból ő is megkínoztat.
Pilátus sehogy sem akar Engem elítélni, nem talál vétkesnek, de fél a nép lázadásától. Így aztán megostoroztat Engem. A „Hiszekegy” mondatából, hogy szenvedett Pilátus alatt, ma csak az első felét mondtam el.
Drága Engesztelő Gyermekeim. Most is szavakkal mutatom be nektek jelenlétünket. Itt állunk egymás mellett, mint 3 ifjú. Én, Jézus Krisztus középen állok sáros, poros, véres ruhában elcsúfított, szenvedő arccal és a kezemben tartok egy nagy véres keresztet. Egyik oldalamon a Mennyei Atya, másik oldalamon a Szentlélek. Egyik kezükkel átölelnek Engem, a másik kezükkel fogják keresztemet. A Szűzanya fájdalmában térdre omlik Előttem, átöleli lábaimat és könnyeit hullatja. Ez azt jelenti, hogy szenvedésemet az egész Szentháromság átélte lélekben. Édesanyám felajánlja az Én szenvedésemet az egész Szentháromságnak, siratja azokat a megátalkodott, hálátlan bűnösöket, akikért hiába szenvedtem, mert pokolba hullanak. Megáldalak benneteket az együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.


2011. március 2.
Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” II. (Hiszekegy)
Jézus: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Forró szeretettemmel köszöntelek benneteket. Folytatom tanításomat a „Hiszekegy”-ről.
A következő mondat értelmezésének a 2. részéről lesz szó: „Szenvedett Poncius Pilátus előtt.” Most is a szemlélődés formáját alkalmazom, mert úgy érzem, hogy így szíveteket jobban meg tudom érinteni.
Édes Testvéreim! Nyújtom felétek a kezem, fogjátok meg, és gyertek velem a Fórumra, a praetorium melletti piactérre. Ott áll az egyik csarnok előtt az ostorozó oszlop. Ide küldött Pilátus a poroszlókkal. Jöttek a hóhérszolgák. Nézzétek csak milyen szörnyű korbácsokat, virgácsokat hoznak! Ledobják az oszlop mellé. A korbácsok nyelén bőrszíjak lógnak és vaskampókba és vasgömbökben végződnek. Erre a látványra összeszorul a szívem a félelemtől és ti is elborzadva nézitek. Most meztelenre vetkőztetnek. Szégyenkezve állok ott, de ti ahányan csak vagytok, körbevesztek Engem, hogy eltakarjatok a kíváncsi szemek elől.
Nézzétek csak, ki áll ott a katonák mögött? Fájdalomba merült Édesanyám, aki végig akarja nézni ostorozásomat. Szembe állok az oszloppal. Kezeimnél, lábaimnál, derekamnál hozzákötöznek erősen és durván az oszlophoz. Az első két pribék kemény bőrszíjakból készített ostorokkal kezd ütlegelni. Tépik, marcangolják fejemet, hátamat, lábaimat.
Közületek a legbátrabb, egyik engesztelő fiam mögém áll egészen szorosan, átölel és ezt mondja: Ne ezt az ártatlant üssétek, hanem inkább engem, Én bűnös vagyok, megérdemlem! Én így szólok hozzá: -Fiam, áldott légy az együttérzésedért, de így nem tudsz segíteni, hiszen csak képzeletben vagy itt, inkább azzal tudsz segíteni, ha társammá válsz abban, hogy imádkozol a lelkekért és így mented Nekem őket. Az ütések nyomán a testem tele lett piros vércsíkokkal. Ez a két ember negyed óráig ütlegelt így engem, majd felváltja másik kettő. Ezek valami tövisszerű virgácsokkal ütöttek, melyekre gombok és szögek voltak tűzködve. Össze visszafröccsen a vérem, még a hóhérok kezét is elborítja. Én csak nyögdécselek, imádkozom és vonaglom kínomban. Vérem még bőségesebben hull.
Egyik kislányom közületek elővesz egy fehér kendőt és a lábam alatt összegyűlt vértócsából felitat egy keveset és elteszi magának emlékbe, mint drága ereklyét. Még nincs vége a borzalmaknak. Leoldják a kötelékeimet és Én erőtlenül belehullok a vértócsába. Most háttal az oszlopnak kötöznek oda, jó szorosan mellemnél, lábaimnál és a kezeimet az oszlop közepén hátra. A következő két pribék olyan korbácsokat használ, melyek vasnyélbe erősített kis láncok és vaskampóba végződnek. Ezekkel aztán testemet teljesen széttépik, már nem található egy négyzetcentiméternyi ép hely se. Ez az ostorozásom legfájdalmasabb része. Ránézek hóhéraimra és irgalomért könyörgök, de azok csak annál vadabbul esnek nekem. Ez a rettenetes ostorozás jó háromnegyed óráig tart.
Ekkor egy bátor idegen férfi késsel a kezében odarohan és így kiabál: Hagyjátok abba! Ne verjétek halálra ezt az ártatlan embert! Majd odajön az oszlophoz és elvágja kötelékeimet. Félájultan rogyok bele a lábam alatt összegyűlt vérem tavába. Ti, drága engesztelőim most ott álltok körülöttem és nagy részvéttel nézitek nyitott nagy sebeimet és a belőlük szivárgó vért. Letérdeltek és zokogva kértek bocsánatot bűneitekért, melyekkel hozzájárultatok e szörnyű ütlegeléshez. Odalépnek hozzám a pribékek és megrugdosnak, hogy kelje fel. Az ágyékkötőm ott hever oldalt. Csúszva-mászva próbálom elérni. Mikor már majdnem sikerül megfogni, hóhéraim gúnyröhej kíséretében elrúgják onnan. Tovább vonszolom magam, mint egy véres féreg és ők nevetve továbbtaszítják. Végre megunják a játékot és megengedik, hogy magamra öltsem.
Kicsi gyermekeim! Látjátok édesanyámat? Végignézte az egész szörnyű ostorozást, és lelkében végigszenvedte. Pilátus felesége fehér kendőket ad neki és azokkal felitatja Szent Véremet. Gyermekeim, most ti is lehajoltok, és papír zsebkendőtökkel próbáltok egy kis Vért magatoknak emlékbe eltenni.
Az ostorozás helyszínétől nem messze lesz a töviskoronázás, az őrség házának belső udvarában. Már várakozott ott vagy 50 ember a nép söpredékéből. Középen van egy oszlopláb, mint ülő alkalmatosság. Ezt telerakják éles törött cserepekkel és rálöknek Engem. Mielőtt ráülök, valamelyiktök le akarja söpörni, de lehetetlen volt. Sok római katona áll körbe, hogy a nép ne tolongjon ott. Ahogy ott ülök egy vörös rongyot dobnak a hátamra, gúnyból, mintha királyi palást lenne. Egy suhanc ült a földön és előkészítette a töviskoronát. Véletlenül megszúrta az ujját és nagyot káromkodott. Mikor kész volt, a hóhérszolgák a fejemre nyomták.
Ott álltok körülöttem és a szívetek összeszorul a fájdalomtól, mikor a náddal nagyot ütnek a koronám tetejére. A tövisek mélyen beleszúródnak a csontig és Én feljajdulok a fájdalomtól. Többen letérdeltek és nagy részvéttel az ölembe hajtjátok fejeteket. Nagyon bánt titeket, hogy nem tudtok semmit tenni. Rátok nézek és mondom. De igen, enyhíteni tudjátok fájdalmamat bűnbánatotokkal, imáitokkal, áldozataitokkal.
Most egyiketek kíméletesen, nagy szeretettel letörli arcomról a vérpatakokat, melyek a tövisek sebeiből erednek. Ó, Kicsinyeim, nézzetek körül, rajtatok kívül senki nem szeret itt Engem. Hát nem így van ez az életben is? Sok millióan úgy élik le az életüket felebarátaitok, hogy eszükbe se jutok, rá se gondolnak, hogy meghaltam értük.
Itt a töviskoronázás alatt a hóhéraim csúfondárosan letérdelnek és mondják nevetve: „Üdvözlégy zsidók királya!”, leköpdösnek, kövekkel dobálnak, addig a ti kortársaitok káromolva szidnak, titeket buzgó engesztelőket kicsúfolnak, bolondnak, szentfazéknak mondanak. Most is szenvedek a megaláztatástól, -bennetek- Engem szerető gyermekeim.
Drága Engesztelőim! Most is jelen vagyunk mind a négyen: a Szentháromság és a Szűzanya. Atyám úgy van most itt közöttünk, hogy nem emberi alakban, hanem ragyogó fényével beragyogja az egész termet. Én, Jézus Krisztus letérdelek Atyám fönsége előtt, jobb kezemben tartok egy véres keresztet, balkezemben a töviskoronámat és magasba emelve így szólok Hozzá: „Atyám! Fogadd el Tőlem ostorozásom és töviskoronázásom véres áldozatát a ma élő emberiség megtéréséért. Szenvedésemhez hozzáillesztem az itt jelenlévő gyermekeim összes megélt fájdalmát, fizikai és lelki szenvedését, lelki sebeit és megaláztatásait, minden imáját, böjtjét és virrasztását, és így helyezem lábaid elé. Tekintsd kegyesen e felajánlást és fogadd el az emberiség megmentéséért. Kérlek, enyhítsd a betervezett nagy büntetést! Vagy pedig Szent Lelked kiáradásával irgalmadban tisztítsd meg minden gyermekedet, hogy az emberiség egésze megszabaduljon a büntetéstől, hogy szenvedésem és halálom gyümölcseit, a megváltást minden teremtményed élvezhesse.
A Szentlélek Isten itt áll Mellettem fehérruhás ifjú alakjában és egy lobogó fehér lángot tart a tenyerében. Ez az Ő tüzes szeretetlángja. Hirtelen e láng sok apró lángra oszlik, és mindegyiketek szívébe száll, hogy fellobbantsa parázsló szíveteket, hogy előkészítsen titeket az Ő közelgő érkezésére.
Édesanyám hálából, mert ma mélyen együttéreztetek Szent Fia szenvedésével, körbejár köztetek, megcsókolja arcotokat és egy keresztet rajzol homlokotokra.
Én, -a ti Jézusotok- megáldalak benneteket a mély együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011. március 9.
Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” III. (Hiszekegy)(Elítélés)
Jézus: Szívem minden szeretetével köszöntelek benneteket, drága engesztelő Gyermekeim! Köszönöm, hogy újra eljöttetek meghallgatni tanításomat. Ma Én szólok hozzátok, Jézus Krisztus, a ti Üdvözítőtök. A Hiszekegynek az a mondata, hogy „szenvedett Pontius Pilátus alatt” ma folytatódik elítélésemmel.
Most, mint múlt héten, újra kérlek benneteket drága Gyermekeim, hogy kísérjetek el az ítélet helyére. Már itt is vagyunk, Pilátus, a római helytartó előtt. Ide vonult ki kíséretével a Fórumra. Itt az ostorozó térrel szemben egy magas emelvény áll. Ünnepélyes öltözet van a helytartón, valami csillogó koronaféle a fején. Az emelvényre több oldalról lépcsők vezetnek fel. A farizeus papok közül Annás és Kaifás meg még harmincan vannak itt. Pilátus széke piros takaróval van leborítva és egy kékszínű vánkos van rajta sárga bojtokkal. Látjátok? A két lator már ott áll elővezetve. Most Engem megragadnak a poroszlók és odaállítanak közéjük.
Egyiketek részvéttel megkérdezi: - Jézusom, még annyira se tiszteltek, hogy magadra ölthetted volna a saját ruhádat? Összeszorul a szívem, mikor látom, hogy még mindig a királyi gúnyöltözet van rajtad: a töviskoszorú és a rongyos vörös „palást”, a kezeid pedig elől összekötve, mint egy közönséges bűnözőnek. És Én így válaszolok a kérdezőnek: -Gyermekem! Bennük nincs tisztelet és szeretet Irántam. Pilátus rám mutatott, és erős, gúnyos hangon így szólt a zsidókhoz: - Íme a ti királyotok. A nép így zúgott: El vele! El vele! Feszítsd meg őt! – De hát a ti királyotokat feszítsem meg? – kérdezte a helytartó. – Nekünk nincs királyunk, hanem csak császárunk! – kiáltották a főpapok. Ekkor ti szorosabban körülvesztek Engem, mintha védelmezni akarnátok a rosszindulatú, dühös főpapok és a felbőszített, zúgolódó néppel szemben. És így kiáltoztok: - Pilátus, gondolkozz! A mi Jézusunk ártatlan! Ő valóban Isten Fia! Ha elítéled, felelni fogsz tettedért Isten előtt! Hallgass feleséged bölcs szavára! Ne légy gyáva és kétszínű! Én így válaszolok nektek, Engem szerető, hűséges gyermekeimnek: - Még mindig nem értitek, hogy semmit nem tehettek? Hiszen csak képzeletben vagytok itt, és Pilátus nem hallja védelmező szavaitokat. Itt meg kell történni az ítéletnek, hogy az Írás beteljesedjék.
Pilátus most felolvassa az igazságtalan vádakat, hogy Én lázító és felforgató vagyok, minduntalan megszegem a zsidó törvényeket, azután Isten Fiának és a zsidók királyának hivatom magam. Kihirdeti a nép előtt, hogy a főpapok és az egész nép halálomat követeli. Még azt is hozzáteszi, hogy ő a nép véleményét tiszteletben tartja és igaznak véli. Közületek egy bátor fiam felkiált a helytartóhoz: - Pilátus! Most igaznak véled a nép ítéletét? Hát akkor miért hangoztattad órákon keresztül, hogy Jézus ártatlan? Gyáva, kétszínű ember vagy. – Kisfiam, - mondom felé fordulva – ennek semmi értelme. A helytartó rád se hederít, mert nem is hall téged. Ezzel nem tudsz rajtam segíteni. Viszont nézd, milyen némán tűröm igazságtalan elítélésemet. Kövess Engem, hogy te is tudj hallgatni az igazságtalan elítélések esetében.
Forrón szeretett Gyermekeim, most mindannyiatokhoz szólok. Szinte emberfeletti dolgot kérek tőletek: Ha legközelebb olyan helyzetbe kerültök, hogy ellenségeitek hazudozva rosszat állítanak rólatok és pletyka formájában elterjesztik, akkor jusson eszetekbe, hogy Én hogyan reagáltam Pilátus igazságtalan szavaira! Némán hallgattam, nem védtem magamat. Ne törődjetek azzal a közmondással, hogy a „hallgatás beleegyezés”. Az nem számít, hogy jó híreteket, tekintélyeteket tönkreteszik. Nem az a fontos, hogy embertársaitok körében milyen véleménnyel vannak rólatok, hanem az, hogy viselkedésetek az Én elvárásomnak megfeleljen. „Akit megaláznak, az felmagasztaltatik”, mondja a Szentírás.
Most visszatérek e gondolatok után a helyszínre. Pilátus a nép előtt hangosan kijelenti: - Tehát a názáreti Jézust, a zsidók királyát, arra ítélem, hogy keresztre feszítessék! Azután megparancsolja a poroszlóknak, hogy hozzák elő a keresztemet. Közben kezébe vesz egy pálcát, kettétöri és ledobja a lábam elé. Van is egy ilyen ismerős szólás: „pálcát tör felette”, tehát elítél valakit a viselkedése miatt.
Édesanyám végignézte az elítélésemet. Ezzel nyilvánvalóvá vált számára, hogy az Ő hőn szeretett Fiát és Megváltóját szégyenteljes módon megölik, keresztre feszítik. Ti, engesztelőim mély részvétet éreztek iránta és többen odamentek hozzá, ahogy ott reményvesztetten áll. Átölelitek, kezét nagy tisztelettel megcsókoljátok és vigasztalni próbáljátok. Ő így szól hozzátok: Ó, ti hűséges engesztelő Kicsinyeim! Felismerlek benneteket. Ti vagytok, akik epedve várjátok szavaimat az engesztelésen a medugorjei rózsafüzér után. Nekem úgy, mint Szent Fiamnak, megengedte a Mennyei Atya, hogy lássalak és hallhassalak benneteket. Köszönöm együttérző szavaitokat! Balzsam ez az Én végtelenül fájdalmas anyai Szívemre. Veletek együtt hiszem és tudom, hogy drága Szent Fiam szenvedése hamarosan véget ér és fel fog támadni.
Miután elhangzott a halálos ítélet, Engem átadnak a poroszlóknak. Leszakítják Rólam a vörös gúnyköpenyt, amely egészen bele volt ragadva sebeimbe, ezzel felszakították sebeimet, folyt a vérem. Letépték fejemről a töviskoronát iszonyú fájdalmak között, hogy Rám tudják húzni kimosott ruhámat. Rám csatolják a bilincsövet, amiről 4 köteg lóg le. A poroszlók nagy rúgások és ütlegelések közepette a fórum közepére vezetnek, és már hozzák is a keresztfámat a rabszolgák a nyugati kapun át. Nagy puffanással dobják le a földre a lábam elé. És itt most megszakítom szenvedésem történetét, hogy folytathassam legközelebb a keresztutammal.
Most pedig, ahogy lenni szokott, szavaimmal érzékeltetem a Szentháromság és a Szűzanya valóságos jelenlétét.
A Szentlélek Isten egy óriási nagy fehér galamb képében egész beszédem alatt ott lebegett fölöttetek, engesztelők fölött és kiterjesztett szárnyaiból ragyogó fehér fénysugarakat bocsátott rátok, melyekkel bevilágította lelketek minden zugát. Most nem bűneiteket vizsgálja, hanem azt, hogy elítélésem története megérintette –e eléggé lelketeket.
Én, Jézusotok miután befejeztem tanításomat, úgy vagyok jelen előttetek, mint Pilátus előtt: töviskoronával a fejemen, vörös gúnyköpenyben vérborultan, elől összekötött kezekkel és így szólok: Drága Gyermekeim! Ennek az égbekiáltó igazságtalanságnak néma eltűrése pecsételte meg teremtményeim örök sorsát, mert ha ezt a szörnyű ítéletet nem fogadom el, minden ember lelke elkárhozna.
Atyám is itt van, fehér ruhában. Egyik kezében egy pálca van, a bűntől feketéllő földgolyó előtte lebeg a levegőben. Majd a pálcát úgy tartja a Föld felett, mintha ketté akarná törni és így szól: Eme igazságtalan pilátusi ítélet és az emberiség bűnei arra indítanak, hogy pálcát törjek az emberiség felett, de atyai végtelen szeretetem irgalmat követel Tőlem.
Édesanyám letérdel az Atya előtt és így könyörög: Atyám! Egyre gyarapodó engesztelő hadseregem kedvéért irgalmazz minden teremtményednek!
És most Én, Jézus Krisztus úgy búcsúzom tőletek, hogy Szent Szívem összes melegével megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011. március 16.
Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” IV. (Hiszekegy)(Keresztút)
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok, eszközöm hangján szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Még mindig a „Hiszekegy” következő mondatáról beszélek nektek: „szenvedett Pontius Pilátus alatt és a keresztúttal folytatom. Újra szemlélődő módon fogom előadni, hogy szívetekbe jobban belevésődjön.
Az ítélet elhangzása után ledobták a keresztemet a lábam elé. A hóhérszolgák gorombán és kíméletlenül ráhelyezték a jobb vállamra. A kereszt végére egy kötelet kötöttek és megemelve tartották, hogy ne húzzam a földön. Megragadták a bilincsövemen lógó 4 kötelet, majd nagyot ütöttek az ostorozástól felsebzett hátamra és elindultunk. Ettől kezdve jelen időben beszélek, mintha most történne minden, nem 2000 éve. Drága engesztelő kis csapatom! Mindnyájan itt jöttök körülöttem, hűségesen. Közületek egyik leányom könnyes szemmel megszólal: -Uram! Azért olyan nehéz a kereszted, mert a világ összes bűne ránehezedik. Ha legalább mi engesztelők egy szál bűnt ránehezedik. Ha legalább mi, engesztelők egy szál bűnt se követtünk volna el, akkor egy kicsit könnyebb lenne neked. Testvéreim! Mindannyian emeljünk egy kicsit a kereszten, hogy ne nyomja annyira sebes vállát! Így válaszolok nektek: Az igaz, hogy mivel gondolatban vagytok itt, fizikailag nem tudtok enyhíteni terhemen, de együttérző szeretetetek miatt máris könnyebben érzem magam. Ó, Gyermekeim! Látjátok, hogy rángatnak a köteleimmel? Egyszerűen nem lehet így egyensúlyozni. A kötelek abban is akadályoznak, hogy bő ruhámat balkezemmel felemeljem, így pedig alig tudok lépni. Ketten közületek jobbról és balról magasba emelitek ruhámat. Milyen jól esik, hogy segíteni akartok. Nézzétek az ablakokat! Sárral, konyhahulladékkal dobálnak és egy asszony trágyaléval leönt Engem. Egyik drága jó Fiam látja, hogy egy 10 év körüli kisfiú köveket gyűjt kötényébe, hogy lábaim elé szórja. Odafut, hogy megakadályozza, de már késő. Botladozok a kemény, éles köveken összeégetett, sebes mezítlábaimmal. Marikám, Kislányom, te pedig ki akarod venni a nagy követ egy felém szaladó kisfiú kezéből, de nem sikerül és hozzávágja a térdemhez. Így bánnak velem a gyermekek, akiket annyira szeretek. Drága Kicsinyeim! Eleséseimet a stáció képeken szépítve ábrázolják, mintha csak térdre estem volna. Nem úgy van az! Az első elesésem előtt a kötelekkel elrántottak és ezért teljes hosszamban a földre esek. Könyökömből, kezeimből, térdeimből ömlik a vér. A kereszttől összeroncsolt vállam sebe a zökkenéstől most még mélyebb. A nehéz kereszt ahogy rám zuhan mégjobban beleveri a töviskoronát a fejembe és a hátamat is nagyon megütötte. Közben ütnek a pribékek, hogy álljak már fel. Akkor ti, drága Kincseim, hónom alá nyúlva próbáltok felállítani, de ti csak képzeletben vagytok ott. Viszont drága együttérzésetek erőt ad Nekem, és nagyon nehezen felállok. A hóhéraim újra beleteszik mély vállsebembe a keresztet. Ó, Kicsinyeim! Ez most már rettenetesen fáj! Egyik leányom megszólal: Édes Jézusom! Te Isten vagy, nem csak ember. Dobd le a keresztet és kergesd el kínzóidat! Én így válaszolok: Kislányom, Margitkám, nem lehet, mert irántatok érzett szeretetből szenvedésem kelyhét az utolsó cseppig ki kell ürítenem, különben mindnyájan elkárhoztok. Gyertek csak hűséges követőim, menjünk tovább. Nézzétek, ki áll ott a kapualjban? Édesanyám, kétoldalról János, a szeretett tanítvány és Mária Magdolna támogatják. A mély fájdalomtól alig áll a lábán, a szemei vörösre kisírva, megdagadva, az arca sápadt. Most ide támolyog Elém, két keze közé veszi balkezemet, és mély részvéttel elgyötört szemembe néz. De a katonák ellökdösik. Közületek néhányan utána mentek, sírva átölelitek, próbáljátok vigasztalni és kértek magatoknak az Ő végtelen anyai fájdalmából.  És ő keresztet rajzol a homlokotokra. Visszajöttök Hozzám a többiekhez, és haladunk tovább. Hirtelen egy magas házból egy előkelő ismert asszony a gyermekével odaáll Elém – nem törődve a goromba, kiabáló katonákkal – és egy kendőt nyújt Felém. Úgy hívják Szerafia, de ti Veronika néven ismeritek. Én elfogadom és belenyomom véres, sáros arcomat, majd visszaadom neki? Látjátok? Ennek a bátor asszonynak kendőjére hagytam fájdalmas arcom mását. Nektek, Engem hűségesen kísérő, kicsiny Gyermekeim, a szívetekbe vésem arcomat, egész szenvedésemet. Most közeledik Veronika kislánya, aki finom, fűszeres borral akarja enyhíteni szomjúságomat, de kilökik kezéből a korsót és a drága nedűt a föld pora issza fel. Én pedig kimondhatatlanul szomjas vagyok: torkom, szájpadlásom, nyelven, ajkaim cserepesek a szárazságtól, alig tudok nyelni. Ekkor közületek az Én István fiam egy hideg vízzel teli flakont nyújt Nekem, és Én nagyot kortyolok belőle, majd köszönettel visszaadom. De ez csak gondolatban van, mert Én –Gyermekeim- egy csepp vízzel sem enyhíthetem szomjamat. Ez is része a megváltásnak.
Drága együttérző Kísérőim. Most tovább megyünk, közben szinte szünet nélkül bántalmaznak, ütnek, rugdosnak. Többször elesek, mert egyre gyengébb leszek. Nézzétek csak! Ott egy csoportban asszonyok állnak és sírnak. Nem törődve a magam bajával, feléjük fordulok és mondom: Ne Engem sirassatok, hanem magatokon és fiaitokon sírjatok! Kedves Engesztelőim! Nektek is azt mondom, a sajnálkozással nem sokra mentek. Inkább mély bűnbánattal és sok imával, böjttel, engeszteléssel menteni kell a lelkeket.
Egyre gyengébbek a lábaim, a fizikai és lelki fájdalmak annyira eluralkodtak rajtam, hogy már az út vége felé nem tudom egyedül vinni  a keresztemet, a földre rogyok. Hóhéraim dühösek, káromkodnak. Ahelyett, hogy helyettem felemelték volna a keresztet, hogy továbbvigyék, Engem ütnek, hogy álljak föl. Képtelen vagyok. Szembe jön velünk Cirenei Simon. Egy kertész, aki fáradtan bandukol hazafelé a munkájából. Ráordítanak, hogy vigye tovább terhemet. Erősen tiltakozik, de kényszerítik rá. Dühös és tehetetlenül káromkodik. Ti, Engem kísérő gyermekeim nyugtatjátok: Simon! Ő a názáreti Jézus, Isten fia! Neki segíteni kitüntetés. Nézd, hogy megkínozták! Érted is szenved. Egyszercsak Simonnal összetalálkozik tekintetünk és ezzel akkora együttérző szeretet keletkezik benne, hogy boldogan segít. Szeretett Fiaim, Leányaim, soha ne kényszerűségből tegyétek a jót a felebarátaitokkal, hanem szívből jövő szeretettel. Akkor is ha fáradtak vagy álmosak vagytok, akkor is ha éppen rossz a hangulatotok. Kövessetek Engem a felebaráti szeretetben. Hamarosan felérünk a Golgota tetejére, ezért most befejezem mai tanításomat a keresztútról.
Drága Engesztelőim! Most szeretném elmondani, hogyan vagyunk mi Égiek jelen itt köztetek. A Mennyei Atya fehér ruhában és nagy fényben áll előttetek, a kezében egy lila stólát tart elétek, és így szól: Drága Gyermekeim! Múlt héten, hamvazószerdával elkezdődött a nagyböjt. Ez a bűnbánat ideje. Gyakran járuljatok a bűnbánat szentségéhez. A szentgyónás előtti bűnbánatotok igazi, mély, szívből jövő legyen. Ne felejtsétek el olyan családtagjaitok, barátaitok, rokonaitok bűneit is megbánni, akik soha nem mennek gyónni.
Én, Jézus Krisztus is itt állok előttetek és szeretettől lángoló, töviskoszorús, lándzsával átszúrt Szent Szívemet tartom a tenyeremben. Gondolatban jöjjetek ki Hozzám és húzzatok ki 1-1 tövist töviskoszorúmból. Ez a tövis képviselje saját és családtagjaitok bűneit és rokonaitok bűneit. Így jelentősen enyhíthetitek fájdalmamat, amit a Szívemben a bűnök miatt érzek. A Szentlélek Isten fehérruhás ifjú alakjában van jelen és egy nagy csokor színes virágot helyez a szívetekbe. Tele akarja rakni lelketeket erényekkel, hogy gazdagon feldíszített lélekkel várhassátok az Ő közelgő eljövetelét. A Szűzanya fájdalmas Anya képében áll elétek és sírva kéri, hogy imádkozzatok a legnagyobb bűnösökért, akik ma is szüntelenül megsértik Szent Fia Szívét.
Én, Jézus Krisztus Megáldalak titeket a mély együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.


2011. március 4., péntek

2011. március 1., kedd

SEMMIS: MAGYARORSZÁG "ÁLLAMADÓSSÁGA"?!

LELEPLEZŐDTEK AZ ELKÖVETŐK(!)

Magyarországot és a magyar nemzetet: Tudatosan és Szervezetten adósították el-, tették tönkre a termelő és önellátó gazdaságát-, adták el majdnem minden értékét-, kül- és belföldi összefonódott-, érdekszövetségben, vagy más szövetségben lévő körök, ezért:
Visszamenő időkorlát nélkül: Semmis!

Semmis minden: országok közti-, országok vállalatai-, bankjai-, társadalmi és egyéb szervezetei -, országokon kívül és belül köttetett nemzetközi vagy vállalatok közti szerződés-, megállapodás, amit az egyik fél tudatos megtévesztésével-, becsapásával-, titkosszolgálati vagy korrupciós eszközökkel,- fenyegetéssel vagy egyéb nyomás gyakorló eszközöket használva írt vagy írat alá a másik fél (!)

Az így köttetett szerződések-, megállapodások, a lelepleződéstől számított visszamenőleges hatállyal érvényüket vesztik, és az ebből a szerződésből-, megállapodásból származó kár az időközi kamataival a károsultnak megtérítendő, és az eredeti vagy az eredetihez hasonló állapotokat vissza kell állítania a károkozónak vagy jog utódjának, illetve örököseinek a saját költségein (!)

Az így eladósított és tönkre tett ország-, nemzet: semmilyen kötelezettséggel nem tartozik az elkövetők és végrehajtók irányában, sőt, erőteljes kártérítés és jóvátétel illeti meg (!)

Magyarország, a magyar nemzet: NEM ADÓS! KÁRTÉRÍTÉS ÉS JÓVÁTÉTEL ILLETI MEG A MAGYAR NEMZETET(!)

Hogyan lehet beazonosítani az elkövetőket-, a felelősöket?!

1. Kik szereztek jelentős tulajdont Magyarországon a rendszer váltás környékén és után-, napjainkig?! (Külföldi-, belföldi Cégek, magán személyek!)
2. Ezek kivel és kikkel voltak kapcsolatban akkor és a jelenben is?!
3. Milyen pozíciót töltöttek be akkor és töltenek be a jelenben is az adott személyek?!
4. Kik írták alá ezeket a szerződéseket?!
5. Kik készítették elő-, fogalmazták meg ezeket a szerződéseket?!
6. Kik voltak a közvetítők és a megbízók?!............

V.K.A.
2011-03-01
Facebook