2009. június 9., kedd

Újjáéled a fasizmus?

Jobboldali radikalizmus Európában
The Guardian

Az európai parlamenti választásokon jelentősen megerősödtek az Unió radikális jobboldali pártjai. Több ország szélsőjobboldali erői is képviselethez jutnak az Európai Parlamentben, és egyre valószínűbbnek tűnik, hogy még önálló frakciót is létrehozhatnak. A The Guardian brit történészeket kérdezett arról, hogy mekkora fenyegetést jelent a radikális jobboldal térnyerése.
„A szélsőjobboldal előretörése aggasztó, de nem szabad pánikba esni" - véli Michael Burleigh, a University College London professzora, a náci Németország történetének szakértője. Burleigh szerint erős túlzás a jelenlegi európai viszonyokat a harmincas évekkel párhuzamba állítani. Sokan azt gondolják, hogy hetven éve a szélsőséges pártok és mozgalmak megerősödésének hátterében a harmincas évek gazdasági világválsága állt. Ez azonban téves feltételezés, hiszen az olasz fasiszták már a világválság kirobbanása előtt hatalomra kerültek, Németországban a válság miatt utcára kerültek pedig sokkal inkább a kommunistákat támogatták, mintsem a nácikat.
Burleigh különbséget tesz a nyugati és a kelet-európai radikálisok között. Az EP-választásokon két mandátumot szerző Brit Nemzeti Párt (BNP) veszélyes ugyan, de egyelőre nem élvez elég nagy támogatottságot ahhoz, hogy félni kellene tőle. Az idegengyűlölő és rasszista BNP megerősödését a politikai elitből való kiábrándulás magyarázza. Még az sem kizárt, hogy a jobboldali radikálisok a parlamentbe jutva mérsékeltebb retorikával állnak majd elő - ahogyan ez korábban a kommunista radikálisokból eurokommunistává szelídült pártok esetében történt.
Kelet-Európában és a Baltikumban azonban aggasztóbb a helyzet - véli Burleigh. A gyenge demokratikus intézményekkel rendelkező és a gazdasági válság által leginkább sújtott országokban ugyanis elképezhető, hogy a választók szélsőséges erőket juttassanak hatalomra.
Hasonló szellemben érvel Kathlees Burk, a University College London professzora és David Stevenson, a London School of Economics történésze is. A Brit Nemzeti Párt a csalódott és dühös választók szavazatainak köszönhetően megerősödött, de semmi esélye a kormányra kerülésre. Kelet-Európában azonban más a helyzet. Burk elsősorban a Nagy-Románia Párt harsány jobboldali politikáját és a magyarországi romaellenességet tartja különösen veszélyesnek. Stevenson Magyarország mellett a balti államok viszonyait tartja a leginkább aggasztónak.
Richard Overy exeteri történész szerint a bevándorlás- és muszlimellenes európai pártok előretörése ijesztő mértékű, ám nem a fasizmus újjáéledését jelenti. Az olasz fasiszták ugyanis átfogó gazdasági, társadalmi és politikai programmal álltak elő. A mai radikális jobboldali pártok többsége viszont csak a bevándorlással kapcsolatos félelmeket lovagolja meg, és nem akarja fenekestül felfogatni a politikai intézményrendszert, nem akar autoritárius diktatúrát bevezetni a demokrácia helyett.
Joanna Bourke arra hívja fel a figyelmet, hogy a radikális jobboldal ellen további megerősödéséhez vezethet, ha a szélsőségesek mártír szerepében tetszeleghetnek. „A radikálisokkal szembeni kemény fellépés és elnyomás csak egyesíti és tovább radikalizálja őket." A betiltás helyett ezért helyesebb, ha inkább nevetség tárgyává tesszük a szélsőségeseket - véli a londoni Birkbeck College történésze.
„Messze még a gazdasági válság vége, és a legnehezebb időszak még előttünk áll" - figyelmeztet David Kynaston, a Kingston Universtiy kutatója. Kynaston emlékeztet rá, hogy a nagy gazdasági válság 1929-ben robbant ki, Hitler viszont csak 1934-ben került hatalomra. Ha a mostani válság kezdetét 2008-ra tesszük, akkor elvileg még bármi előfordulhat, ha nem sikerül a megfékezni a globális recessziót. Kynaston szerint különösen aggasztó a demagógia térnyerése: a közhangulat sohasem volt annyira vevő a leegyszerűsítő üzenetekre, mint manapság. Ebben a nagy pártok is felelősek, hiszen ők is előszeretettel alkalmazzák a népboldogítás olcsó populizmusát: a baloldal szent tehénként kezeli a jóléti kiadásokat, a jobboldal pedig egyáltalán nem áll elő programjavaslattal.
Norman Davies is túlzónak tartja a mai helyzetet a harmincas évekkel párhuzamba állító véleményeket. Hetven éve a radikálisok a háborús pusztítás, a tengelyhatalmakat megalázó békeszerződések és a nagy gazdasági válság együttes hatása miatt erősödhettek meg. A mai viszonyok között ez azonban igen valószínűtlen. Ami pedig az Európai Parlamentet illeti, nem kell túlzottan aggódni a szélsőjobboldali pártok frakciójától sem - jegyzi meg az oxfordi Wolfson College professzora. Nem sok esély van rá, hogy a szélsőséges nacionalisták képesek lesznek tartós együttműködést kialakítani.
Megkérdezték Eric Hobsbawm tekintélyes marxista történészt is, akinek számos könyve - így A szélsőségek kora. A rövid 20. század története című mű  - magyarul is megjelent.  Szerinte kétségtelen, hogy az európai parlamenti választások jelentős jobbratolódást mutatnak, de az igazán érdekes kérdés az, hogy mi lesz ezek után a baloldallal. A harmincas évek elején is Európa-szerte visszaesett a baloldali pártok támogatottsága, de néhány év múlva a szocialista és szociáldemokrata erők népszerűsége ismét nőni kezdett. Ennek a hátterében elsősorban a munkásosztály bizalmának visszanyerése állt. Mára azonban megszűnt a hagyományos munkásosztály, így a baloldal csak akkor erősödhet meg újra, ha hiteles programmal új rétegeket sikerül megszólítania.

http://www.guardian.co.uk/politics/2009/jun/09/bnp-fascism-meps-far-right

Kadarkúti Hétfői üzenetek: 31. A Szűzanya szavai a VII. parancsolatról

2009.06.08., hétfő Szűzanya: VII. parancs: Ne lopj!
Én: Édes Jézusom, szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Mennyei Édesanyám! Nagy szeretettel köszöntelek, és mindnyájan érdeklődéssel várjuk tanításodat.
 Szentlélek Úristen! Jöjj, segíts nekem, hogy Szűzanyánk szent szavait méltóképpen tudjam tolmácsolni testvéreimnek.
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Égi Édesanyátok, aki Éva hangján szól hozzátok. Ma a VII. parancsról tanítalak benneteket, mely így hangzik: „Ne lopj!"
Mit jelent a lopás? Más tulajdonát elsajátítani. A mai világban nagyon elterjedt ez a bűn, sosem volt ennyi tolvaj, rabló, sikkasztó, adócsaló, mint mostanában. Ennek oka a hiányos, laza nevelésben keresendő. Egy esetet szeretnék felhozni arra, hogy régebben mennyivel eredményesebben nevelték a gyerekeket. Évával, eszközömmel történt 63 évvel ezelőtt, mikor 7 éves, első osztályos kislány volt. Az államosítás előtt még csak felekezeti iskolák voltak. Ő zárdába járt, és apácák tanították. A kedvesnővér egyik nap a lopásról mondott nekik egy tanmesét. Ime a mese: „Volt egy bácsi, aki egy szegény öreg nénitől ellopta a pénztárcáját, amiben az összes kis pénze volt. A Jó Isten úgy büntette meg, hogy mind a két keze megfeketedett és így kénytelen volt kesztyűben járni." Éva ezt nagyon megjegyezte. Már akkor is szeretett rajzolni, ezért este lefekvés után odakérte az ágyába a ceruzáját és rajzfüzetét. Mikor elálmosodott, abbahagyta a rajzolgatást, és a holmikat visszaadta anyukájának. Amikor lefeküdt, észrevette, hogy minden ujjának az oldala fekete lett. Eszébe jutott a lopós bácsi esete, és mély bűntudat árasztotta el kis szívét. Mit lophattam? Elkezdett sírni az ágyból. Iskolatáskája egész holmiját a szőnyegre borította, mert arra gondolt, hogy talán belekeveredett valaki radírja vagy ceruzája, de semmit sem talált. Keservesen sírni kezdett. Édesanyja faggatta: Mi baj van? Mit keresel, Évikém? Egész biztos loptam valamit, csak azt nem tudom mit. Nézd, milyen fekete a kezem! Na gyere csak -mondta édesanyja. Odavitte a lavórhoz, és szappannal tisztára mosta a grafitceruzától elfeketedett ki ujjakat. Látjátok, Kedveseim? A vallásos nevelés és a mély érzelmi ráhatás egy életre megtanította az embereket a Tízparancsolat tiszteletére. Ez ma hiányzik, ezért terjed el széles körben a lopás.
Drága Gyermekeim! Nem is gondoljátok, mi minden számít lopásnak.
  1. Legismertebb formája: más anyagi javait elvenni. Klasszikus példa erre, amit a zsebtolvajok csinálnak: szinte mesteri fogásokkal, pillanatok alatt kilopják a gyanútlan emberek zsebéből, táskájából a pénzt, észrevétlenül lekapcsolják a nyakláncokat, karkötőket. A betörők kiszimatolják hol vannak üresen hagyott lakások, a zárakat pillanatok alatt felnyitják, rövid keresgélés után már viszik is az értéktárgyakat. Egyetlen céljuk a gyarapodás, hogy minél gazdagabbak legyenek. Nincs semmi lelkiismeretfurdalásuk, egy cseppet sem sajnálják áldozatukat, akit kifosztottak. Ezért felelősségre lesznek vonva a túlvilágon.
  2. Munkaerőt is lehet lopni. A mai bűnös, kegyetlen világban sok olyan munkaadó van - aki kihasználva a nagy munkanélküliséget - nagyon alacsony bért ad munkásainak. Kihasználja az erejét, de nem fizeti meg rendesen. Olyan is akad szép számmal, aki hónapokig visszatartja a dolgozók fizetését, és ha nagyon nagy a tartozása, elszökik külföldre. Az Anyaszentegyház a munkások bérének igazságtalan visszatartását az égbekiáltó bűnök közé sorolja, egy sorba a szándékos gyilkossággal és a szegények, árvák, özvegyek nyomorúságának nagyobbításával.
  1. A csalók és szélhámosok tevékenysége is lopás, ma lépten-nyomon lehet látni ilyeneket. Nekem, Édesanyátoknak van lehetőségem itt a földön sok mindent megfigyelni. Láttam egy csaló férfit, aki az egyik nagy falut végigjárta Rákos Gyermekekért Alapítvány ügynökeként egy hamis igazolvánnyal, beteg gyermek fényképével. Minden ablakon bekopogott és kért egy kis támogatást. Sok helyen adtak neki kisebb-nagyobb összegeket. Ha hiszitek, ha nem 1 nap alatt 150 000 Ft-ot gyűjtött össze jóhiszemű emberektől. Ma is járja a lakóhelyeket. Meggazdagodott, de mindent, még a lelkét is el fogja veszíteni.
  2. Az is lopás, ha egy másik ember becsületét elveszi valaki. Egy köztiszteletben álló, fedhetetlen, erkölcsös életű embert képes a rágalmazó olyan rossz színben feltüntetni, hogy mindenki megveti, megszűnik a tekintélye, becsülete mindenki előtt. Az ilyen lopás azért nagy bűn, mert nem lehet jóvátenni. Még ha mindenki előtt is bocsánatot kér a sértettől, megmarad a környezetében a rossz vélemény, a rossz szájíz.
    Egy példa arra, hogyan lehet ellopni egy másik ember becsületét. Az ABC elől eltűnt egy asszony biciklije. Egy hét múlva meglátta a harmadik szomszéd fiát menni rajta. Felháborodva visszakövetelte tőle. A fiú úgy vette egy hete egy férfitől, aki a másik faluban lakott. Kiderült, hogy mégse az ő kerékpárja, mert az övének a kormányán volt egy feltűnő karcolás, azon pedig nincs. De addigra már úgy telekürtölte ezzel a falut, hogy mindenki elhitte és óvakodtak ettől a családtól. Megbélyegezték őket. Sajnos ez a rágalmazó asszony e család becsületét már nem tudta visszaadni. Vagy levezekeli a földön vagy a tisztítóhelyen felel érte.
  3. Mások hitét is el lehet lopni. Ez a bűn Mennyei Atyánk előtt nagyon súlyos, mert a legnagyobb értéket, Istent lopja ki felebarátja szívéből.
    A kommunista uralom alatt történt. Egy túlbuzgó tanítónő be akart vágódni az igazgatójánál és a kis elsőosztályosainak Karácsonyról beszélt:
    - No gyerekek, meséljétek el, mit kaptatok a szüleitektől karácsonyra? Az egyik kislány felállt és így felelt: -Én a szüleimtől semmit sem kaptam, csak a Jézuskától. Erre a tanítónő az egész osztályt felvilágosította, hogy Jézuska nincs, angyalok sincsenek, az csak buta kitalálás. A szülők veszik az ajándékot. És a gyerekek - mivel a tanító néni szava szent volt előttük, még szentebb, mint szüleiké, elhitték. Azután hazatérve, kisebb testvéreiknek is megmondták, hogy Jézuska nincs is, anyutól és aputól kaptuk az ajándékokat.
    Ez a pedagógus először is azzal vétett, hogy megtagadta Jézust, aki azt mondta, hogy aki megtagad Engem az emberek előtt, azt Én is megtagadom Atyám előtt. Másodszor súlyosan vétkezett, mert a legkisebbektől ellopta a bimbózó hitet. Lehetséges, hogy az ő hitromboló hatása ezeknél a gyerekeknél még felnőttkorban is érezhető lesz, miatta hitetlenné válnak. E bűnös tanítónő felelős lesz e lelkek Istentől való eltávolodásáért. Mint ahogy az előző rágalmazó asszony nem tudja becsületét visszaadni annak a családnak, úgy ez a tanítónő sem tudja már visszaadni a hitet azoknak, akiket megfosztott tőle.
Kicsinyeim! Most arról szeretnék nektek beszélni, hogy lopás és lopás között különbség van. Példákkal szeretném ezt szemléltetni. Az utcán a házak előtt sorban érik a meggy. Arra megy egy ember, melege van, szomjas -s habár tudja, hogy van tulajdonosa a gyümölcsfáknak -bekap néhány szemet. Ezzel még nem követ el bűnt. De ha másnap hoz magával egy reklámszatyrot és teleszedi, hogy otthonra is legyen, már ott is van a lopás a lelkén. Ha autóval mentek, megálltok egy érő kukoricatábla mellett és letörtök 5-6 csövet, loptatok. Nem ti vetettétek, kapáltátok, műveltétek azt a kukoricát, hanem a tulajdonos, bármilyen kicsivel, de megrövidítettétek. De nagyobb ennél annak a bűne, aki az éjszaka leple alatt ellopja szomszédja tűzifáját, amit drága pénzen vásárolt. Még nagyobb bűn, ha valaki ellopja a babakocsiból a kisgyermeket, hogy drága pénzen eladja egy külföldi gyermektelen házaspárnak. Amint látjátok, a lopás súlyossága egyenes arányban van a fájdalommal, veszteséggel, amit előidézett. Ha nagy hiányérzetet, bánatot okoz, akkor az isteni ítélet is keményebb lesz.
Drága Gyermekeim! Most azzal kapcsolatban szeretnék tanácsot adni, hogy mit kell tennetek, ha a hetedik parancs ellen vétettetek. Először is meg kell bánni, meg kell gyónni. De ez nem elég. Vissza kell adni a lopott dolgot, vagy ha nem visszaadható valamilyen formában jóvá kell tenni. Ellenkező esetben nem kapsz megbocsátást. A másik tanácsom arra vonatkozik, hogyan reagáljatok a lopásra, ha bevallja az illető, és bocsánatot kér tőletek? Bocsássatok meg neki és ne vonjátok meg bizalmatokat tőle, mert akkor sose fog megjavulni. Imádkozzatok érte, hogy szabaduljon meg örökre ettől a bűntől. Nagyon nehéz szeretni azt, aki meglopott, mégis szeretned kell, mert a szeretet válogatásnélküli. Kövessetek minket, Égieket, hiszen a legmegátalkodottabb embereket is szeretjük.
Drága Gyermekeim! Ti, akik idejártok az engesztelésekre, már nem tudtok a Gonosz csapdájába esni, ha lopásra akar csábítani. Mégis képesek vagytok a VII. parancs ellen vétkezni, miközben észre se veszitek. Pl. túl sok feleslegetek van. Kidobjátok a penészes élelmiszereket és közben hány és hány hajléktalan éhezik! Még mielőtt megromlik, szét lehetne osztani a rászorulóknak. Nem 1 vagy 2 télikabátotok van, hanem 5 vagy 6, közben mások dideregnek a télben, mert egyetlen kabátot se tudnak venni maguknak. Gyermekeitek szobája tele van megunt, tönkretett játékok tömegével, melyeket drága pénzen vásároltatok, a szegény családok gyermekei vágyakozva nézik a játékboltok kirakatait. Higgyétek el, ez mind rejtett lopás. Vagy pedig véget nem érő fecsegésetekkel vagy panaszaitokkal ellopjátok mások drága idejét. Ha felhív valaki telefonon, túl sokáig beszéltek és ezzel növelitek a telefonszámláját. Vagy a kölcsönkérők táborába tartoztok és elfelejtitek megadni. Óvakodjatok ezektől a rejtett lopásoktól, mert ez bűn. Én gondoskodó Édesanyátok szeretném, ha lelketeket bűnbánatotokkal minden kisebb-nagyobb folttól megtisztítanátok, hogy gyönyörködhessünk bennetek.
Szeretnénk, ha a végítéletkor Szent Fiam hozzátok intézné e szavakat: „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok. Jöjjetek, Atyám áldottai és foglaljátok el a nektek készített helyet!"
Ezzel véget ért a VII.parancsról szóló tanításom. Éva felemelt kezén keresztül édesanyai áldásomat küldöm nektek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Újjáéled a fasizmus?


Jobboldali radikalizmus Európában
The Guardian

Az európai parlamenti választásokon jelentősen megerősödtek az Unió radikális jobboldali pártjai. Több ország szélsőjobboldali erői is képviselethez jutnak az Európai Parlamentben, és egyre valószínűbbnek tűnik, hogy még önálló frakciót is létrehozhatnak. A The Guardian brit történészeket kérdezett arról, hogy mekkora fenyegetést jelent a radikális jobboldal térnyerése.
„A szélsőjobboldal előretörése aggasztó, de nem szabad pánikba esni" - véli Michael Burleigh, a University College London professzora, a náci Németország történetének szakértője. Burleigh szerint erős túlzás a jelenlegi európai viszonyokat a harmincas évekkel párhuzamba állítani. Sokan azt gondolják, hogy hetven éve a szélsőséges pártok és mozgalmak megerősödésének hátterében a harmincas évek gazdasági világválsága állt. Ez azonban téves feltételezés, hiszen az olasz fasiszták már a világválság kirobbanása előtt hatalomra kerültek, Németországban a válság miatt utcára kerültek pedig sokkal inkább a kommunistákat támogatták, mintsem a nácikat.
Burleigh különbséget tesz a nyugati és a kelet-európai radikálisok között. Az EP-választásokon két mandátumot szerző Brit Nemzeti Párt (BNP) veszélyes ugyan, de egyelőre nem élvez elég nagy támogatottságot ahhoz, hogy félni kellene tőle. Az idegengyűlölő és rasszista BNP megerősödését a politikai elitből való kiábrándulás magyarázza. Még az sem kizárt, hogy a jobboldali radikálisok a parlamentbe jutva mérsékeltebb retorikával állnak majd elő - ahogyan ez korábban a kommunista radikálisokból eurokommunistává szelídült pártok esetében történt.
Kelet-Európában és a Baltikumban azonban aggasztóbb a helyzet - véli Burleigh. A gyenge demokratikus intézményekkel rendelkező és a gazdasági válság által leginkább sújtott országokban ugyanis elképezhető, hogy a választók szélsőséges erőket juttassanak hatalomra.
Hasonló szellemben érvel Kathlees Burk, a University College London professzora és David Stevenson, a London School of Economics történésze is. A Brit Nemzeti Párt a csalódott és dühös választók szavazatainak köszönhetően megerősödött, de semmi esélye a kormányra kerülésre. Kelet-Európában azonban más a helyzet. Burk elsősorban a Nagy-Románia Párt harsány jobboldali politikáját és a magyarországi romaellenességet tartja különösen veszélyesnek. Stevenson Magyarország mellett a balti államok viszonyait tartja a leginkább aggasztónak.
Richard Overy exeteri történész szerint a bevándorlás- és muszlimellenes európai pártok előretörése ijesztő mértékű, ám nem a fasizmus újjáéledését jelenti. Az olasz fasiszták ugyanis átfogó gazdasági, társadalmi és politikai programmal álltak elő. A mai radikális jobboldali pártok többsége viszont csak a bevándorlással kapcsolatos félelmeket lovagolja meg, és nem akarja fenekestül felfogatni a politikai intézményrendszert, nem akar autoritárius diktatúrát bevezetni a demokrácia helyett.
Joanna Bourke arra hívja fel a figyelmet, hogy a radikális jobboldal ellen további megerősödéséhez vezethet, ha a szélsőségesek mártír szerepében tetszeleghetnek. „A radikálisokkal szembeni kemény fellépés és elnyomás csak egyesíti és tovább radikalizálja őket." A betiltás helyett ezért helyesebb, ha inkább nevetség tárgyává tesszük a szélsőségeseket - véli a londoni Birkbeck College történésze.
„Messze még a gazdasági válság vége, és a legnehezebb időszak még előttünk áll" - figyelmeztet David Kynaston, a Kingston Universtiy kutatója. Kynaston emlékeztet rá, hogy a nagy gazdasági válság 1929-ben robbant ki, Hitler viszont csak 1934-ben került hatalomra. Ha a mostani válság kezdetét 2008-ra tesszük, akkor elvileg még bármi előfordulhat, ha nem sikerül a megfékezni a globális recessziót. Kynaston szerint különösen aggasztó a demagógia térnyerése: a közhangulat sohasem volt annyira vevő a leegyszerűsítő üzenetekre, mint manapság. Ebben a nagy pártok is felelősek, hiszen ők is előszeretettel alkalmazzák a népboldogítás olcsó populizmusát: a baloldal szent tehénként kezeli a jóléti kiadásokat, a jobboldal pedig egyáltalán nem áll elő programjavaslattal.
Norman Davies is túlzónak tartja a mai helyzetet a harmincas évekkel párhuzamba állító véleményeket. Hetven éve a radikálisok a háborús pusztítás, a tengelyhatalmakat megalázó békeszerződések és a nagy gazdasági válság együttes hatása miatt erősödhettek meg. A mai viszonyok között ez azonban igen valószínűtlen. Ami pedig az Európai Parlamentet illeti, nem kell túlzottan aggódni a szélsőjobboldali pártok frakciójától sem - jegyzi meg az oxfordi Wolfson College professzora. Nem sok esély van rá, hogy a szélsőséges nacionalisták képesek lesznek tartós együttműködést kialakítani.
Megkérdezték Eric Hobsbawm tekintélyes marxista történészt is, akinek számos könyve - így A szélsőségek kora. A rövid 20. század története című mű  - magyarul is megjelent.  Szerinte kétségtelen, hogy az európai parlamenti választások jelentős jobbratolódást mutatnak, de az igazán érdekes kérdés az, hogy mi lesz ezek után a baloldallal. A harmincas évek elején is Európa-szerte visszaesett a baloldali pártok támogatottsága, de néhány év múlva a szocialista és szociáldemokrata erők népszerűsége ismét nőni kezdett. Ennek a hátterében elsősorban a munkásosztály bizalmának visszanyerése állt. Mára azonban megszűnt a hagyományos munkásosztály, így a baloldal csak akkor erősödhet meg újra, ha hiteles programmal új rétegeket sikerül megszólítania.

http://www.guardian.co.uk/politics/2009/jun/09/bnp-fascism-meps-far-right