Újjáéled a fasizmus?

Jobboldali radikalizmus Európában

The Guardian

Az európai parlamenti választásokon jelentősen megerősödtek az Unió radikális jobboldali pártjai. Több ország szélsőjobboldali erői is képviselethez jutnak az Európai Parlamentben, és egyre valószínűbbnek tűnik, hogy még önálló frakciót is létrehozhatnak. A The Guardian brit történészeket kérdezett arról, hogy mekkora fenyegetést jelent a radikális jobboldal térnyerése.

„A szélsőjobboldal előretörése aggasztó, de nem szabad pánikba esni" - véli Michael Burleigh, a University College London professzora, a náci Németország történetének szakértője. Burleigh szerint erős túlzás a jelenlegi európai viszonyokat a harmincas évekkel párhuzamba állítani. Sokan azt gondolják, hogy hetven éve a szélsőséges pártok és mozgalmak megerősödésének hátterében a harmincas évek gazdasági világválsága állt. Ez azonban téves feltételezés, hiszen az olasz fasiszták már a világválság kirobbanása előtt hatalomra kerültek, Németországban a válság miatt utcára kerültek pedig sokkal inkább a kommunistákat támogatták, mintsem a nácikat.

Burleigh különbséget tesz a nyugati és a kelet-európai radikálisok között. Az EP-választásokon két mandátumot szerző Brit Nemzeti Párt (BNP) veszélyes ugyan, de egyelőre nem élvez elég nagy támogatottságot ahhoz, hogy félni kellene tőle. Az idegengyűlölő és rasszista BNP megerősödését a politikai elitből való kiábrándulás magyarázza. Még az sem kizárt, hogy a jobboldali radikálisok a parlamentbe jutva mérsékeltebb retorikával állnak majd elő - ahogyan ez korábban a kommunista radikálisokból eurokommunistává szelídült pártok esetében történt.

Kelet-Európában és a Baltikumban azonban aggasztóbb a helyzet - véli Burleigh. A gyenge demokratikus intézményekkel rendelkező és a gazdasági válság által leginkább sújtott országokban ugyanis elképezhető, hogy a választók szélsőséges erőket juttassanak hatalomra.

Hasonló szellemben érvel Kathlees Burk, a University College London professzora és David Stevenson, a London School of Economics történésze is. A Brit Nemzeti Párt a csalódott és dühös választók szavazatainak köszönhetően megerősödött, de semmi esélye a kormányra kerülésre. Kelet-Európában azonban más a helyzet. Burk elsősorban a Nagy-Románia Párt harsány jobboldali politikáját és a magyarországi romaellenességet tartja különösen veszélyesnek. Stevenson Magyarország mellett a balti államok viszonyait tartja a leginkább aggasztónak.

Richard Overy exeteri történész szerint a bevándorlás- és muszlimellenes európai pártok előretörése ijesztő mértékű, ám nem a fasizmus újjáéledését jelenti. Az olasz fasiszták ugyanis átfogó gazdasági, társadalmi és politikai programmal álltak elő. A mai radikális jobboldali pártok többsége viszont csak a bevándorlással kapcsolatos félelmeket lovagolja meg, és nem akarja fenekestül felfogatni a politikai intézményrendszert, nem akar autoritárius diktatúrát bevezetni a demokrácia helyett.

Joanna Bourke arra hívja fel a figyelmet, hogy a radikális jobboldal ellen további megerősödéséhez vezethet, ha a szélsőségesek mártír szerepében tetszeleghetnek. „A radikálisokkal szembeni kemény fellépés és elnyomás csak egyesíti és tovább radikalizálja őket." A betiltás helyett ezért helyesebb, ha inkább nevetség tárgyává tesszük a szélsőségeseket - véli a londoni Birkbeck College történésze.

„Messze még a gazdasági válság vége, és a legnehezebb időszak még előttünk áll" - figyelmeztet David Kynaston, a Kingston Universtiy kutatója. Kynaston emlékeztet rá, hogy a nagy gazdasági válság 1929-ben robbant ki, Hitler viszont csak 1934-ben került hatalomra. Ha a mostani válság kezdetét 2008-ra tesszük, akkor elvileg még bármi előfordulhat, ha nem sikerül a megfékezni a globális recessziót. Kynaston szerint különösen aggasztó a demagógia térnyerése: a közhangulat sohasem volt annyira vevő a leegyszerűsítő üzenetekre, mint manapság. Ebben a nagy pártok is felelősek, hiszen ők is előszeretettel alkalmazzák a népboldogítás olcsó populizmusát: a baloldal szent tehénként kezeli a jóléti kiadásokat, a jobboldal pedig egyáltalán nem áll elő programjavaslattal.

Norman Davies is túlzónak tartja a mai helyzetet a harmincas évekkel párhuzamba állító véleményeket. Hetven éve a radikálisok a háborús pusztítás, a tengelyhatalmakat megalázó békeszerződések és a nagy gazdasági válság együttes hatása miatt erősödhettek meg. A mai viszonyok között ez azonban igen valószínűtlen. Ami pedig az Európai Parlamentet illeti, nem kell túlzottan aggódni a szélsőjobboldali pártok frakciójától sem - jegyzi meg az oxfordi Wolfson College professzora. Nem sok esély van rá, hogy a szélsőséges nacionalisták képesek lesznek tartós együttműködést kialakítani.

Megkérdezték Eric Hobsbawm tekintélyes marxista történészt is, akinek számos könyve - így A szélsőségek kora. A rövid 20. század története című mű  - magyarul is megjelent.  Szerinte kétségtelen, hogy az európai parlamenti választások jelentős jobbratolódást mutatnak, de az igazán érdekes kérdés az, hogy mi lesz ezek után a baloldallal. A harmincas évek elején is Európa-szerte visszaesett a baloldali pártok támogatottsága, de néhány év múlva a szocialista és szociáldemokrata erők népszerűsége ismét nőni kezdett. Ennek a hátterében elsősorban a munkásosztály bizalmának visszanyerése állt. Mára azonban megszűnt a hagyományos munkásosztály, így a baloldal csak akkor erősödhet meg újra, ha hiteles programmal új rétegeket sikerül megszólítania.

http://www.guardian.co.uk/politics/2009/jun/09/bnp-fascism-meps-far-right