2011. december 4., vasárnap

Az írás a kozonithy blogon jelent meg, hozzászólásként meséli el benne egy fiatal lány a saját történetét az abortuszról - illetve arról, hogyan keveredett ebbe a helyzetbe és miért tartotta meg a kisbabáját:
"Sziasztok!
Elmesélek én is egy történetet nektek: a szakításom után egy évig teljesen egyedül voltam. Úgy értem sem érzelmi, sem szexuális kapcsolatom nem volt, csak élveztem a fiatal szinglik életét. (haverok, buli, fanta)
Aztán jött egy srác... két hónapja tartott a kapcsolatom vele, amikor kiderült, hogy állapotos vagyok. Egy világ omlott össze bennem. Én mindig azt mondtam, hogy nekem soha nem lesz gyerekem, nem voltam oda amúgy sem a gyerekekért. Félre ne értsétek, nem utáltam őket, csak nem olvadtam el minden kisgyerektől, mint a legtöbb nő. Már csak emiatt is úgy gondoltam, hogy nem vagyok anyának való és kész!
Szóval iszonyatosan kiborultam, mikor megláttam a pozitív tesztet. Megbeszéltük a sráccal, hogy elvetetem, már csak azért is, mert vele sem a családtervezés felé tartott a viszonyunk, elég laza volt a kapcsolat. Nem voltunk szerelmesek, nem egymással képzeltük el a jövőt, csak úgy voltunk. Miután megbeszéltük mi a terv, nagyon kedves volt. Ő akarta kifizetni az abortuszt, szeretett volna elkísérni, mellettem lenni, ...viszont erre nem volt lehetősége se, mert 2 napra rá meggondoltam magam... Nem tudom megmondani, hogy miért, de nem tudtam megtenni. Undorodtam a gondolatától is az abortusznak, attól függetlenül, hogy nem akartam a babát, és volt időpontom is a ,,beavatkozásra". Szóval elég ellentmondásos gondolatokkal volt tele a fejem. Őrlődtem rendesen! A srác teljesen kiakadt, mikor közöltem vele a tényeket. Szó szerint őrjöngött. Aztán úgy váltunk el, hogy az életben többet nem szeretném látni, nem akarok vele többet beszélni sem. (Megjegyzem egy helyen dolgozunk. J)
Az egész állapotosságom alatt bizonytalan voltam, mert hát ugye ez eléggé ,,speciális" eset... Lényegében élveztem a terhességem, el is fogadtam a helyzetet, de mégis volt bennem egy nyomasztó érzés is amiatt, hogy nem terveztem, nem szerelem gyerek lesz, és hát ugye nem lesz apukája a babámnak... De aztán megszületett az én Drágaságom! Első látásra beleszerettem! Nincs rá szó, hogy mennyire boldoggá tette az életem!
Biztos vagyok benne, ha elvetettem volna végig kísérte volna az életem a bűntudat, ugyanis nem tudtam magamnak olyan dologgal érvelni, ami elfogadhatóvá tette volna az abortuszt. Szerencsés helyzetben is voltam, mert a családom támogatott a döntésemben. A Szüleim nagyon imádják a kis unokájukat, aki holnap lesz három hónapos. J Lényegében, csak azt szerettem volna mondani, hogy VAN FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN!!! J
Ha egy kicsit is úgy érzed, hogy megbánnád és adott a lehetőség arra, hogy felneveld a babád, ne tedd meg! Aki amiatt veteti el, mert ,,különben a szerelmem elhagy", attól kiborulok! Kérdem én: ugyan mennyire szerethet téged az az ember, aki ilyen helyzetbe kényszerít, és arra kér, hogy ölesd meg a közös gyermeketek????!
Az a legnagyobb baj, hogy a férfiak (tisztelet a kivételnek) sajnos ezt másképp élik meg. Ők nem érzik át annyira annak a lelki súlyát, hogy mennyire nehéz ezzel együtt élni. Sokkal könnyebben mondják azt, hogy: ,,kukába vele", de a nő az, akinek ezzel együtt kell élni. Szörnyű érzés lehet, mikor eszébe jut a nőnek, hogy: ,,most lenne egy éves, most menne oviba"... Én ezt nem akartam érezni.
U.I.: 4 hónapos terhes voltam, mikor az apa jelentkezett (nem jöttünk újra össze) ígért fűt-fát: mindenben mellettem lesz, szeretné nevére venni a babát, támogatni fog anyagilag, és még rengeteg hazugsággal zsibbasztotta az agyam. Közöltem vele, hogy nem hiszek neki, de lehetősége természetesen mindig lesz bizonyítani... 7 hónapos terhes voltam, mikor utoljára beszéltünk... két hónapos volt a babám, mikor kaptam egy sms-t tőle, hogy ő ezt mégsem tudja elfogadni, neki ez nem fog menni és mindenkinek így lesz a legjobb... hát szerintem is, mert egy ilyen emberre a Kislányomnak sincs szüksége. J
A szeretet az mondja: feláldozom magam, hogy neki jobb legyen,
az abortusz azt mondja: feláldozom őt, hogy nekem jobb legyen..."


Elvonná a nemzetierőforrás-minisztérium jövő évi költségvetésében terhesség-megszakításra előirányzott 400 millió forintot két KDNP-s képviselő. Ebből az összegből azokat a terhesség-megszakításokat finanszírozzák, amelyekre nem a várandós nőnél vagy a magzatnál fennálló súlyos egészségügyi ok (az ilyen beavatkozások költségeit az Egészségbiztosítási Alap fizeti), hanem egyéb okok miatt kerül sor.
A parlamentnek benyújtott módosító javaslat szerint ezt a pénzt inkább az örökbefogadások ösztönzésére, az örökbefogadói gyes összegének emelésére, továbbá a gyermekek védelmét, támogatását szolgáló programok, pályázatok, egyéb előirányzatok támogatására kellene fordítani.
(MTI)
Drága Atyánk! Kérünk Téged Jézus Krisztus nevében, a mindenkor segítő Szűzanya közbenjárására, hogy szűnjenek meg a gyermekgyilkosságok hazánkban! Kérünk, Szentlelkeddel adj erőt a törvényhozóknak, hogy legyen bátorságuk megszüntetni minden támogatást amit abortuszokra fordítanak és zárjanak be minden kiskaput, visszaélési lehetőséget. Köszönjük, hogy meghallgatod imáinkat! Ámen.

Haldokló katona imája

Mindenható Isten!

Hozzád emelem még egyszer imámat, mielőtt lelkem itt hagyná porsátorát. Emlegetem a te könyörületességedet s egyben vallást teszek minden én bűneimről előtted. Ha megbántottam valaha felséges nevedet s visszaéltem áldásaiddal: bocsásd meg atyám énnekem!
És ha nem úgy szerettem volna mint Fiad rendelé: az ő kínszenvedéséért feledd el gyöngeségemet. Ha szeretteimmel szemben talán nem voltam mindég hűséges és nem fáradtam értök eleget: bocsáss meg azok helyett is, hogy ne legyen önvád terhe az utolsó percekben lelkemen!
Áldd meg Atyám dicsőséggel és győzelemmel bajtársaim fegyverét. Áldd meg édes hazámat, melynek boldog jövőéért én is örömmel halok meg. Áldd meg minden szerettemet (szüleimet, feleségemet s gyermekeimet), akik tőlem messze, boldog reménykedéssel várnak haza engemet.
Ha nem engeded meg, hogy ott pihenjen testem, hol apáimnak csontja porladoz: nem zúgolódom ezért ellened, hiszen a te szemeid vigyáznak itt is poraim felett.
Az utolsó küzdelemben erősíts szent lelkeddel s ha meghalok, lelkemet üdvözítsed. Azokat pedig, kiket mély bánatra itt hagyok magam után, vigasztald meg! Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztorHáborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916


November végéig 37-en fagytak meg

Kilakoltatások a moratórium alatt is?
Magyarországon 37-en fagytak meg a tél beállta előtt, október 8. és november 30. között – adta tudtul a Magyar Szociális Fórum csütörtökön.
A kihűlésben elhunyt emberek túlnyomó többsége hajléktalanokból került ki, és a szabad ég alatt lelte halálát. Nők is vannak köztük. A kimutatás nem tartalmazza azoknak a számát, akik kórházban haltak meg, mert már nem tudták feléleszteni őket.
A Magyar Szociális Fórum kimutatása szerint idén ősszel csaknem kétszer annyian (37-en) szenvedtek fagyhalált, mint tavaly ősszel (20-an). Idén a fagyhalál elsősorban a hajléktalanok között aratott, tavaly viszont főleg fűtetlen otthonukban hűltek ki az emberek. A tavalyihoz képest súlyosbodó veszteség arra utal, hogy nem születtek meg a szükséges intézkedések az emberélet védelmében.
A társadalmi mozgalom a kialakult helyzetben azt tartja a legfontosabbnak, hogy az életek megkímélése érdekében hagyják nyitva a vasúti pályaudvarok és állomások várótermeit a hajléktalanok előtt, állítsanak be fűtött konténereket és vagonokat, bocsássanak a rászorulók rendelkezésére kihasználatlanul álló fűthető és tisztálkodásra alkalmas lakásokat és épületeket. Minden hajléktalan hozzájuthasson meleg ételhez, a naponta szükséges táplálék kalóriához.
Az MSZF elsődleges állami feladatnak tartja a december 1. és március 1. között érvényes téli kilakoltatási moratórium hatósági betarttatását. Felhívja a figyelmet azokra a lakossági bejelentésekre, amelyeknek tanúsága szerint egyes végrehajtók januárra és februárra tűztek ki kilakoltatásokat.
Magyar Szociális Fórum
A Szabad Riport megjegyzése: Információink szerint létezik egy olyan fogalom is, hogy "bújtatott kilakoltatás." Ezt jogilag úgy nevezik, hogy "birtokbaadás" - melyhez nem kell bírósági végzés. Sőt értesüléseink szerint; a moratórium sem érvényes erre az eljárásra.
Ahogyan az utóbbi időben bebizonyosodott, csakis a széles összefogás mentheti meg az otthonokat, meg az elszántság és a küzdelem. Aki nem küzd, azt biztosan ki fogják lakoltatni, és győzni csak úgy lehet, ha küzd az ember...