2011. december 4., vasárnap

Haldokló katona imája

Mindenható Isten!

Hozzád emelem még egyszer imámat, mielőtt lelkem itt hagyná porsátorát. Emlegetem a te könyörületességedet s egyben vallást teszek minden én bűneimről előtted. Ha megbántottam valaha felséges nevedet s visszaéltem áldásaiddal: bocsásd meg atyám énnekem!
És ha nem úgy szerettem volna mint Fiad rendelé: az ő kínszenvedéséért feledd el gyöngeségemet. Ha szeretteimmel szemben talán nem voltam mindég hűséges és nem fáradtam értök eleget: bocsáss meg azok helyett is, hogy ne legyen önvád terhe az utolsó percekben lelkemen!
Áldd meg Atyám dicsőséggel és győzelemmel bajtársaim fegyverét. Áldd meg édes hazámat, melynek boldog jövőéért én is örömmel halok meg. Áldd meg minden szerettemet (szüleimet, feleségemet s gyermekeimet), akik tőlem messze, boldog reménykedéssel várnak haza engemet.
Ha nem engeded meg, hogy ott pihenjen testem, hol apáimnak csontja porladoz: nem zúgolódom ezért ellened, hiszen a te szemeid vigyáznak itt is poraim felett.
Az utolsó küzdelemben erősíts szent lelkeddel s ha meghalok, lelkemet üdvözítsed. Azokat pedig, kiket mély bánatra itt hagyok magam után, vigasztald meg! Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztorHáborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése