2012. szeptember 29., szombat

Karrierizmus és függetlenedési törekvés

Tegnap éjjel a katalán parlament megszavazta a népszavazás kiírását a Spanyolországtól való függetlenedésre. A javaslatot 84 képviselő támogatta, 45-en szavaztak ellene, a szocialista párt pedig távol maradt. A november 25-i választásokon a választók egyben a terület függetlenedéséről is döntenek.
A választás kiírását a katalán liberális nacionalista párt vezetője, Artur Mas javasolta, aki a kormányfővel folytatott megbeszéléseken ezzel kijátszotta az aduászt. Mariano Rajoy, az illetékes cionista helytartó ugyanis újabb megszorítások kivitelezésével lett megbízva a térségi kormányzatok eladósítottságára hivatkozva.
Mivel Katalónia az ország egyik leggazdagabb területe, a katalán politikai erők többsége nem vállalja a legeladósodottabb területek pénzelését, így Spanyolországban is felerősödtek a függetlenedési törekvések. Azonban a liberális nacionalista párt egy a végsőkig uniós elkötelezettségű politikai tömörülés, liberális gazdaságpolitikával, demokratikus jövőképpel, így a nemzeti szólamok, még ha függetlenedésért is kiáltanak, elsősorban a politikai érvényesülést szolgálják, akár a Fidesz esetében.
Látható, hogy itt sokkal inkább egy olyan játszmáról van szó, ahol az illetékes cionista helytartó szerepével szemben a helyzetet kihasználva egyre inkább felerősödnek a karrierista törekvések. Korábbi honlapunkon (az áruló által eltulajdonított Jövőnk.info-n) még fellelhető az írás, ami ennek a jelenségnek a kezdőpontját ragadta meg – Silvio Berlusconi volt az első, aki korábban elismert politikusként az Európai Unióból való kilépéssel fenyegetőzött a sajátjai között, hogy ezzel mint jó zsarolási alappal politikai tőkét kovácsoljon magának. Akkor látható volt, hogy az unió felbomlásának előszele előtérbe hozza azt a karrierizmust, ami eddig cionista érdeket szolgált, most pedig fékező erőként hat.
Katalóniában a helyzet éppen ennek fordítottja – az illetékes cionista, aki a központi kormányzat diktátumait teljesíti és kiírná a megszorításokat, azzal a helyzettel találta szemben magát, hogy Spanyolország mint perifériaállam olyan fenyegetett helyzetben van, ami ebben a feladatában fékező erőként hat. Nem csak az unióból kizárás vált a politikai közbeszéd tárgyává, mikor Spanyolországba is elért a görögtűz, hanem a gazdaságilag fejlettebb területen megjelentek az egyébként páholybarát karrieristák, akik felismerték, hogy a viszonylagosan jó gazdasági helyzetet és szavazók nemzeti érzelmét egybekovácsolva a közeljövőben nemzeti hősökként ünnepeltethetik magukat. Ez a karrierizmus lehet a választóvonal az Európai Unió és a leszakadó perifériaállamok közt, csakhogy ami a keleti periféria hullámlovas karrieristáinál (Orbán) az unióellenes szólamokat hozza elő, az a nyugati karrieristánál a fanatikus uniós kötődést emeli be a propagandába. Ebben az esetben – a szakadást követően – Katalónia maradna az Európai Unió része, a spanyol területek többsége pedig a leszakadtak övezetéhhez tartozik. Ez a földrajzi határ a spanyol közvéleményben is határvonal, ugyanis a katalán lakosság nagy százalékban uniópárti, a déli vidékeken a lakosság többsége pedig unióellenes.
A szavazást megelőzően lezajlott egy tárgyalás Artur Mas és a kormányfő közt – a pártvezető állítása szerint a tárgyalást követően döntött a szavazás kiírásáról, miután Mariano Rajoy visszautasította a megszorító intézkedések visszavonására tett katalán javaslatokat. Egyértelmű, hogy az elszakadási törekvés volt, ami a tárgyalóasztalnál a katalán karrieristát hozta jobb pozícióba, de a kormányfő is kényszerpályán van – ha nincsenek megszorítások, majd jön az újabb kormányfő, aki még keményebb megszorítások ígéretével tudja magát pozícióba hozni az eurokraták közt. Politikai prostituáltak birkózásának lehetünk szemtanúi, és nem a gazdasági, pénzügyi tényezők, hanem ez a tendencia az, ami az unió széthullását vetíti előre. Mikor egyre jobban kell taposni, mikor már az egyszerű funkcionáriusnak is egyre nagyobb ígéreteket kell tennie az előrejutáshoz, mikor a piacszerűség már a politikai vezetésbe is beette magát, abból lehet tudni, hogy szakadás lesz. Ugyanis mindig lesz valaki, aki támogatók kegyeiért folytatott birkózásban alul marad, aki bosszúra szomjas, vagy valaki, aki éppen jobb ígéretet tud tenni.
A közeljövőben figyelni kell a jeleket – ha az uniós vezetés részéről pozitív megítélést kap a katalán függetlenedési törekvés, abból tudni lehet, hogy számolnak Spanyolország egészének elvesztésével. Mert mentik, ami még menthető – és Katalónia még mindig jobb, mint Katalónia sem.

Fenyvesi Áron

Új törvényjavaslat Oroszországban a blaszfémiáról

Öt évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetik azt az embert, akit vallási jelképek meggyalázásával vagy megrongálásával érnek tetten.
Az elmúlt napokban Moszkvában ezzel a rendelkezéssel egészítették ki azt a törvénytervezetet, amely növelné az adminisztratív szankciók és büntetések nagyságát a vallásos érzület és a hitvallás elleni sértések esetében.

Az AsiaNews missziós hírügynökség szerint a törvényjavaslatot az orosz parlament alsóházának minden pártja támogatta egyetértésben az orosz-ortodox pátriárkátussal és a muzulmán közösséggel. A hit elleni nyilvános sértések és a liturgikus szertartások során elkövetett megalázások esetében mintegy 10 ezer dollárnyi pénzbüntetés, ill. 200 órányi közmunka, vagy 3 évnyi börtön szabható ki. Templomi vagy zarándokhelyen lévő vallásos jellegű tárgyak megrongálása, megalázása esetében 5-től 15 ezer dollárig terjedő pénzbüntetés, 400 órányi közmunka, vagy mintegy 5 évnyi börtönbüntetés jár.

Egy helyi orosz közvélemény-kutató cég szerint a lakosság 82%-a támogatja a blaszfémiával (istenkáromlással) kapcsolatos törvénytervezetet. Vsevolod Chaplin ortodox főpap szerint a közvélemény világos jelét adta egyetértésének.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

most kb. adatokat írok, de ma kiszámoltam táblázat szerint pontosan. Tehát kb. 2,1 millió ember él öregségi nyugdíjon. 1,9 millió a nappali tagozaton tanuló. 345 000 rokkantsági nyugdíjjal él.
Arról adat nincs, hogy hány főt tesz ki az 1-3 éves korosztály.
95000 fő van gyesen, gyeden. Állítólag 500000 a munkanélküli. És az NMH és itteni tanulmány szerint is 2,68 millió dolgozik közalkalmazottként.
Viszont ebből az jön ki, hogy 2,3 milló ember dolgozik az országban jelenleg, aki nem közalkalmazott! (ha 10 millióval számolunk)
Az Nemzeti Munkaügyi Hivatal tanulmány szerint 1 millió ember, aki termel, és 3,7 millió ember dolgozik Magyarországon csak és 2,7 millió ebből közalkalmazott (rendőr, nbhs, tekes, mentős a szervekért stb)

Tehát minisztériumok és DOLGOZÓK- munkanélküliek (tényleges és statisztika) száma közt óriási különbség van, amit nem lehet hova tenni, 1,3 millió ember!

Na most ha Nemzeti Munkaügyi Hivatal tényadatát nézzük, 1 millió magyar, aki valóban termel ebben az országban. Ez az egymillió ember évente több, mint 15 000 000 millió Ft-ot termel fejenként, mivel ennyi az államkassza bevétele egy évben. Ezen felül -és ezen belül -kapják a fizetésüket, ami visszafordul. Tehát kitermelik emberfeletti erővel a jövedelmet, melyet multik lesápolnak. A fizetésük adója, visszajut a hazai vállalkozásokon keresztül az államhoz, illetve nagyobb része megy külföldre, mivel külföldről vesszük az energiát és élelmiszert (húst, tejet és lassan a gabonát, zöldséget, gyümölcsöt).
Eközben banktól kapjuk a lakást (nem egymásnak segítünk építkezni) építőanyag itthon nincs, ahogy már gépészet, mezőgazdaság sem- nemrég írtam a Nagybaniról, hogy teszik tünkre! A bankot minimálisan az állam adóztatja, a többi megy külföldre.
Ez az 1 millió magyar ember nemcsak az állami költségvetést termeli ki, hanem a privát banki jelzáloghiteleit. Az ő munkájukból fizetik a közalkalmazottak a saját jelzáloghiteleiket is...
Külön részt kéne írnom az igénybe nem vett , vagy ha igénybe vett, az hogyan jutott el és kihez EU- támogatásokról. gyakorlatilag itthon az EU-s támogatásokat se tudják igánybe venni, csak az igényelhető összeg töredékében. Amit igénybe vesznek összeget, az is csókos zsidókhoz jut, néhány kivétellel, amit a lakosságnak és a kkv-nak reklámozhatnak.
Amit írtam, hogy megdolgozik egy magyar egy évben (15 millió alaphangon) a versenyszférában az az EU-s támogatásokon felüli összeg, amivel állítólag segítik az országot.

Mondja azt bárki is, közgazdász elemző a HVG-nél, Tárkinál, vagy a Piac és Profitnál, vagy bárhol, hogy nem egy kib@szott átverés. Erre a mesére hangoztassa már azt valaki, hogy erősödik a gazdaság a további megszorításokra...