2012. szeptember 29., szombat

Karrierizmus és függetlenedési törekvés

Tegnap éjjel a katalán parlament megszavazta a népszavazás kiírását a Spanyolországtól való függetlenedésre. A javaslatot 84 képviselő támogatta, 45-en szavaztak ellene, a szocialista párt pedig távol maradt. A november 25-i választásokon a választók egyben a terület függetlenedéséről is döntenek.
A választás kiírását a katalán liberális nacionalista párt vezetője, Artur Mas javasolta, aki a kormányfővel folytatott megbeszéléseken ezzel kijátszotta az aduászt. Mariano Rajoy, az illetékes cionista helytartó ugyanis újabb megszorítások kivitelezésével lett megbízva a térségi kormányzatok eladósítottságára hivatkozva.
Mivel Katalónia az ország egyik leggazdagabb területe, a katalán politikai erők többsége nem vállalja a legeladósodottabb területek pénzelését, így Spanyolországban is felerősödtek a függetlenedési törekvések. Azonban a liberális nacionalista párt egy a végsőkig uniós elkötelezettségű politikai tömörülés, liberális gazdaságpolitikával, demokratikus jövőképpel, így a nemzeti szólamok, még ha függetlenedésért is kiáltanak, elsősorban a politikai érvényesülést szolgálják, akár a Fidesz esetében.
Látható, hogy itt sokkal inkább egy olyan játszmáról van szó, ahol az illetékes cionista helytartó szerepével szemben a helyzetet kihasználva egyre inkább felerősödnek a karrierista törekvések. Korábbi honlapunkon (az áruló által eltulajdonított Jövőnk.info-n) még fellelhető az írás, ami ennek a jelenségnek a kezdőpontját ragadta meg – Silvio Berlusconi volt az első, aki korábban elismert politikusként az Európai Unióból való kilépéssel fenyegetőzött a sajátjai között, hogy ezzel mint jó zsarolási alappal politikai tőkét kovácsoljon magának. Akkor látható volt, hogy az unió felbomlásának előszele előtérbe hozza azt a karrierizmust, ami eddig cionista érdeket szolgált, most pedig fékező erőként hat.
Katalóniában a helyzet éppen ennek fordítottja – az illetékes cionista, aki a központi kormányzat diktátumait teljesíti és kiírná a megszorításokat, azzal a helyzettel találta szemben magát, hogy Spanyolország mint perifériaállam olyan fenyegetett helyzetben van, ami ebben a feladatában fékező erőként hat. Nem csak az unióból kizárás vált a politikai közbeszéd tárgyává, mikor Spanyolországba is elért a görögtűz, hanem a gazdaságilag fejlettebb területen megjelentek az egyébként páholybarát karrieristák, akik felismerték, hogy a viszonylagosan jó gazdasági helyzetet és szavazók nemzeti érzelmét egybekovácsolva a közeljövőben nemzeti hősökként ünnepeltethetik magukat. Ez a karrierizmus lehet a választóvonal az Európai Unió és a leszakadó perifériaállamok közt, csakhogy ami a keleti periféria hullámlovas karrieristáinál (Orbán) az unióellenes szólamokat hozza elő, az a nyugati karrieristánál a fanatikus uniós kötődést emeli be a propagandába. Ebben az esetben – a szakadást követően – Katalónia maradna az Európai Unió része, a spanyol területek többsége pedig a leszakadtak övezetéhhez tartozik. Ez a földrajzi határ a spanyol közvéleményben is határvonal, ugyanis a katalán lakosság nagy százalékban uniópárti, a déli vidékeken a lakosság többsége pedig unióellenes.
A szavazást megelőzően lezajlott egy tárgyalás Artur Mas és a kormányfő közt – a pártvezető állítása szerint a tárgyalást követően döntött a szavazás kiírásáról, miután Mariano Rajoy visszautasította a megszorító intézkedések visszavonására tett katalán javaslatokat. Egyértelmű, hogy az elszakadási törekvés volt, ami a tárgyalóasztalnál a katalán karrieristát hozta jobb pozícióba, de a kormányfő is kényszerpályán van – ha nincsenek megszorítások, majd jön az újabb kormányfő, aki még keményebb megszorítások ígéretével tudja magát pozícióba hozni az eurokraták közt. Politikai prostituáltak birkózásának lehetünk szemtanúi, és nem a gazdasági, pénzügyi tényezők, hanem ez a tendencia az, ami az unió széthullását vetíti előre. Mikor egyre jobban kell taposni, mikor már az egyszerű funkcionáriusnak is egyre nagyobb ígéreteket kell tennie az előrejutáshoz, mikor a piacszerűség már a politikai vezetésbe is beette magát, abból lehet tudni, hogy szakadás lesz. Ugyanis mindig lesz valaki, aki támogatók kegyeiért folytatott birkózásban alul marad, aki bosszúra szomjas, vagy valaki, aki éppen jobb ígéretet tud tenni.
A közeljövőben figyelni kell a jeleket – ha az uniós vezetés részéről pozitív megítélést kap a katalán függetlenedési törekvés, abból tudni lehet, hogy számolnak Spanyolország egészének elvesztésével. Mert mentik, ami még menthető – és Katalónia még mindig jobb, mint Katalónia sem.

Fenyvesi Áron

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése