2012. május 25., péntek

A gazdasági szankciók Irán térnyerését segítik elő

Figyelembe véve az újabb fejleményeket, egyre jobban körvonalazódik, hogy visszafelé sülnek el a nyugati államok Irán gyengítését célzó gazdasági szankciói - épp az ellenkező hatást érik el, és Irán gazdasági térnyerésének ugródeszka lehet az elszigetelés.
A gazdasági elszigetelés ugyanis rákényszerítette az Iráni vezetést, hogy elfogadja, hogy az iráni olajért minden ország saját pénznemében és készpénzben fizethessen. Mivel minden pénznemet elfogadnak, ezért az iráni államnak hatalmas mennyiségű készpénztartaléka halmozódott fel a világ számos országának pénznemében.
Ez pedig lehetőséget ad a gazdasági terjeszkedésre. A tartalékok most alapját képezik olyan befektetéseknek, melyek hosszú távon lesznek igazán jövedelmezőek az iráni állam számára. Erre nagyon jó példa az az Ecuadorban épülő vízerőmű, aminek építése tisztán iráni állami befektetés, és miután megkezdi a működését, a nyereség közvetlenül az iráni államkasszába jut majd. A cionista felforgatók gazdasági támadásait átlényegítve és ártalmatlanítva Irán gazdagabb lehet mint valaha.
Arról nem is beszélve, hogy a hanyatlóban lévő nyugati gazdaság sok szempontból befektetésre alkalmas - bizonyos részvények olcsóbbak mint valaha, és ez sokszor csak a befektetők mesterséges pánikoltatásának köszönhető, a fizikai háttér pedig nem támasztja alá, hiszen több esetben csak a spekulatív tőke kivonása vág földhöz anyagilag olyan vállalkozásokat, melyek stabil anyagi háttérrel jövedelmezőek és értékteremtőek lennének. Ez - szintén a cionista elit félrecsúszott ármánykodásainak köszönhetően - lehetőséget ad Irán számára a készpénztartalék gazdasági befolyássá kovácsolására.
Kérdéses, hogy az olajembargó egyáltalán érvénybe fog-e lépni teljes értékűen, mivel az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy az iráni vezetés sikeresen elhárítja az útjába görgetett akadályokat. Annak is egyre nő az esélye, hogy emiatt kialakulhat valamilyen megegyezés Irán és a nyugati vezetők közt a gazdasági szankciók részleges vagy teljes visszavonásáról, mivel az eredeti tervek félrecsúsztak, és Irán sikeresen gazdasági előnyt kovácsol a hátrányosnak szánt helyzetből.
A nyugati vezetőknek jelen helyzetben pedig csak eggyel több gondot okozna, ha a pénzügyi válság közepette még az iráni gazdasági térnyerés is nagyobb méreteket ölt. Ahogy a harmadik világ országainak gyarmatosítása visszafelé sült el a nyugati országokat elárasztó bevándorlás terén, az Irán meggyengítését célzó intézkedések is ellentétes hatást eredményezhetnek - ahogy a fent említett példa mutatja, már vannak erre utaló jelek.
Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek - és a pusztítás, a rombolás szándéka elnyeri méltó büntetését.
Molnár István


A cionizmus a bombáknál is rosszabb Avagy az Ötödik Hadoszlop Irán ellen


Az alábbi cikk Iránra vonatkoztatva a zsidó bomlasztás minden jelenleg lényeges hazug elemét tartalmazza, ezért zárójeles, vastagított és dőltbetűs megjegyzéseinkkel magyarázzuk. Ez a cikk igen jó példa, hogyan akarnak a cionisták maszatolni, és átverni azokat, akiket csak lehet.
HETEK - A diktatúra a bombáknál is rosszabb - Az iráni társadalom elsősorban nem egy katonai támadástól fél, hanem attól, hogy a jelenlegi rendszer újabb 30 évig megmarad - állítja Saba Farzan iráni ellenzéki aktivista, aki szerint a jelenlegi rezsim bukása után demokratikus, világi fiatalok vehetik át az ország irányítását. (A zsidó itt arra gondol, hogy a zsidó felforgatóknak és a neoliberális, megvezethető, ateistáknak igen kellemetlen a mai iráni rezsim életerős, rendpárti uralma, és ez kizár mindenfajta állam- és életellenes bűncselekményt, ami a cionisták uralmának az alapja).
Az Iránban élő nők és családok helyzetéről legfeljebb annyit tudunk, amit a Lányom nélkül soha című könyvben olvastunk. Ilyen presszió mellett hogyan tud bármilyen ellenzék is kialakulni a rendszerrel szemben?
– Pedig az irániak nagyon aktívan kommunikálnak a világ többi részével. Nagyon mélyen elegük van a jelenlegi diktatúrából, és az emberi jogi sérelmekből, amelyeket folyamatosan el kell szenvedniük. Az iráni társadalom különböző rétegei nagyon eltérőek kulturális és gazdasági szempontból, de egyformán érzik az elnyomást, és vágynak a változásra. Van, aki gazdasági változásra, van, aki politikaira is. Tudom, hogy nehéz most elképzelni azt, hogy van alternatívája a jelenlegi rezsimnek, de ez létezik. (A zsidó arról az aberrált, elzsidósodott, világelvű rétegről beszél, amelyik a rendben nem tud szabadon ölni és pusztítani, nem tudja a nyugati világ országaiban megszokott módon sarcolni és kábítani a társadalmat. Az iráni szabadelvű zsidók, de még inkább a külföldről pénzelt ügynökök ki van éhezve az orgiákra és a szabadrablásra, amit az iráni papság és kormányzat nem engedélyez, sőt, nagyon helyesen üldöz is.)
Kikből áll az iráni ellenzék aktív magja? (Fordítjuk a kérdést: Ugye vannak cionisták Iránban?)
– Elsősorban nagyon képzett, világi irányultságú fiatalokból, akik demokratikus gondolkodásúak (törtető elfajzott zsidó korcsokból állnak, akik pénzen vesznek diplomát, és cslnak-lopnak-hazudnak, mint bárhol másutt a világon). A mi feladatunk, hogy megtaláljuk és támogassuk őket. Ez a generáció lehet a Közel-Keleten a béke és a stabilitás igazi záloga a jövőben. (békéről beszélnek, de pusztítást kell érteni alatta. Látható, hogy Líbiába, Irakba, Palesztínába hogyan hozták el a magukat demokratának mondó cionisták a békét, vagy a jólétet Magyarországra - sehogy, az ellenkezőjét csinálták)
Saba Farzan
Létre tudnak hozni valamilyen szervezett formát az ellenálláshoz?
– Természetesen üldözéssel kell szembenézniük, ezért jelenleg nem szervezkedhetnek nyilvánosan, mert ez szinte lehetetlen. Földalatti módszerekkel, titkos, védett kommunikációval azonban már most is kapcsolódnak egymáshoz. A mi feladatunk, hogy előkészítsük a következő, nyilvános szakaszt. Ez azonban csak akkor történhet meg, amikor a rezsim eltűnik a színről. Akkor ezek az iráni fiatalok gyorsan pártokat alakíthatnak, megszervezhetik magukat, és politikai programot alkothatnak. (ez egy vallomás arról, hogy ők bűnözők, majd azt vallja be, hogy nem tetszik neki, hogy a bűnt Iránban üldözik. A bűn teljes elterjesztését és reklámozását akarják, akárcsak a nyugati világban. Megint csak nem irániakról, hanem iráni zsidókról beszél, ez már megint a régi nóta)
Demokratikus vagy iszlám rendszert szeretnének?
– A legfontosabb, hogy a társadalom meg tudjon békülni önmagával és a világ többi részével (a nyugati demokráciák a társadalom minden elemének szembefordítására épülnek, ez gyengíti meg a társadalmat annyira, hogy a cionizmus uralkodni tudjon felette. Biztosak lehetünk affelől, hogy a társadalmat erősítő iszlám miatt ezt nem lehetne létrehozni, ezért a cionisták víziójában a radikális iszlámnak nincs helye, ahogy a radikális kereszténységnek sem volt). Ez azt jelenti, hogy a jövőben Iránnak egy igazán szabad (erkölcstelen és szabados), nem vallási alapon szervezett és demokratikus országgá kell válnia (iszlám helyett viszont lennének cionista, hamis iszlám szekták, az álkeresztény újprotestáns szekták mintájára; lenne minden pogányság, amit még elképzelni sem tudunk.), ahol számít az emberek szavazata (pontosabban vannak választási csalások a cionisták javára... ugye senki sem gondolja komolyan, hogy bármelyik európai választás tiszta volt az utóbbi húsz évben?). Törvényességet, férfiak és nők közötti egyenlőséget akarunk (szétvert házasságokat és emancipációt, minnél több abortusszal), mert erre is szükség van egy boldogabb jövőhöz (a zsidóknak van rá szükségük, az irániaknak nem a boldogság van szánva a zsidók részéről, nincs boldogság a cionisták zsarnoksága alatt, ezt jól tudjuk).
Az irániak nyitottak a szekuláris gondolkodásra, de természetesen tisztelik az iszlám értékeit. Nem a vallásukat akarják kicserélni, hanem a vallást szeretnék összhangba hozni a 21. század elvárásaival. Ez a radikális iszlám helyett az állam és a vallás teljes elválasztását jelenti (a cionista az állami ellenőrzést a cionistáknak kívánja adni, ezt jelenti az állam és az egyház szétválasztása. Ha nincs egyházi kézben az állam, cionista kézben van, ez ilyen egyszerű... ennek egy változata, ha zsidókkal töltik fel az egyházat, de ez a számukra nem olyan hatékony, mert valamennyire adniuk kell a látszatra).
A nők is a nyugati életstílust választanák?
– Egyértelműen, és nemcsak Teheránban, hanem az egész országban (itt is csak a zsidó nőkre gondol, és az ő életstílusukat akarja terjeszteni). Az elmúlt száz évben Irán hatalmas urbanizáción ment át. Ennek nyomán országszerte nagyvárosok jöttek létre. 2009-ben, amikor az igazi „Iráni Tavasz” elindult, láthattuk, hogy ez nagyon békés volt. Nem utolsósorban azért, mert a tiltakozások frontvonalában nők álltak. Úgy vélem, hogy a nőknek rendkívüli szerepük van abban, hogy az emberi jogokat helyre lehessen állítani, mert érzékenyek ezekre a kérdésekre. A rendszer bukása után egyenlőséget akarnak maguknak, hogy véget érjen a mai őrült diszkrimináció (őrült diszkrimináció helyett a helyes és igazságos társadalmi rendszert kell érteni, a zsidó mindig hazudik, és torzítja az igazságot). Iránban a változás tehát nemcsak politikai átalakulást, hanem kulturális földrengést hozna. Ennek az előszelét láthattuk 2009-ben (csak szeretné látni).
A jelenlegi rezsimet többen messianisztikus jellegűnek nevezték, ahol a vezetők nem feltétlenül racionális alapon döntenek. Önök is így látják?
– Ezt az ideológiát már több évtizede vallja a jelenlegi rezsim. Pontosan ez képezi a magvát, és ezért nem lehet semmilyen tárgyalással ezt megszüntetni. Ugyanígy van az antiszemita, Izrael- és Amerika-ellenes ideológiával. Arra számítanak, hogy amikor eljön a jelenlegi világ vége, akkor ezek mind eltűnnek. Ez alapvetően embertelen, emberellenes, radikális gondolkodást tükröz (emberséges, ember-érdekű és helyes, hit- és szeretet-alapú gondolkodást). Éppen ezért nagyon komolyan kell venni ezt, és semmiképpen nem szabad azt gondolni, hogy ez az ideológia csak taktika a jelenlegi rezsim részéről. Számon kell kérni rajtuk a saját szavaikat.
Mekkora támogatottsága van ennek az ideológiának? (Mennyire sikerült beférkőznie a cionista-szabadkőműves bomlasztásnak?)
– Nagyon csekély. Ahogy említettem, szinte minden iráni (iráni zsidó) szeretne gazdasági változást és sokan (sok zsidó) politikai szabadságjogokat is. Ezt a visszahúzó, múltba ragadt ideológiát szinte mindenki elutasítja (minden zsidó elutasítja, de a társadalom többsége ragaszkodik hozzá). Sokat elárul egy társadalomról, amikor a többség elutasítja a radikalizmust (sokat elárul a zsidókról hogy elutasítják a helyes, rendezett életvitelt). Most a kisebbség diktatúrája uralkodik, ezért nem tiszta sokszor a kép (vagyis: nem a cionista kisebbség, vagy a külföldi ügynökök uralkodnak, emiatt nagyon is tiszta a kép).
Milyen változást hozna, ha Izrael vagy az Egyesült Államok megtámadná az iráni atomlétesítményeket? Sokan azt mondják, hogy ez a rezsim mögé állítaná a társadalmat.
– Szerintem nem. Az iráni társadalom elsősorban nem egy katonai támadástól fél, hanem attól, hogy a jelenlegi rendszer újabb 30 évig megmarad (még egyszer: csak a cionizmusra hajló zsidók és egyéb aberráltak félnek ettől, akik az első adandó alkalommal elárulnák a jelenlegi iráni rendszert, és hasonlóan cselekednének, mint a cionbolsevisták a második világháború idején, véres mészárlásokkal kezdenék a demokratikus világot - ez Líbiában is megtörtént, vagyis a cionista nem változik). Természetesen nem örülnének egy ilyen csapásnak (nagyon örülnének neki, már alig várják), de ha megtörténne is, nem sorakoztatná fel a társadalmat a rezsim mögött. Úgy vélem, hogy van lehetőség a nukleáris konfliktus békés lezárására (szerinte nincs rá lehetőség). Szükség van a katonai nyomás fenntartására, de ez nem jelenti feltétlenül, hogy azt alkalmazni is kell. Támogatjuk viszont a gazdasági és a politikai szankciókat, mert ezek is elvezethetnek a probléma megoldásához (és növelheti a cionista befolyást). A legrosszabb azonban az lenne, ha a diktatúra és az elnyomás folytatódna (csak a jelenlegi iráni rendszer jó a társadalomnak).
HETEK / Morvay Péter / atv.hu