2013. március 22., péntek

Újra IMF?

A kormány minden erőfeszítése ellenére képtelen megbirkózni a gazdasági kihívásokkal. Ha rosszmájúak akarnánk lenni, mondhatnánk, hogy az ellenzéknek már semmi dolga, csak hanyatt kel dőlni, a Fidesz kormány elvégzi a munkát helyettük. 
A kormány gazdasági vezetése teljes csődöt mondott, úgy hisszük, ezt nem kell különösebben bemutatni. Minden irány, elképzelés, vagy javaslat csődbe fulladt. A helyzet az, hogy a hatalomra jutás után kiderült, a Fidesz igazából nem tud mint kezdeni a rábízott hatalommal. 
Az állampapír hazárdjátéka sem sikerült, az adósság az egekben, és a bevétel a bányászbéka hátsója alatt. A pénzügyminisztérium államtitkára már pedzegette, vagyis már készítik elő a kommunikációs gépezetüket, hogy IMF nélkül bajok lesznek. Ha nem mennek az IMF hitelért, olyan brutális megszorítások következnek, amilyet Rákosi óta nem látott kis hazánk. Persze már jön a magyarázkodás, hogy az IMF hitel nem is olyan rossz, a kamata egészen kedvezményes, és hogy sokkal elnézőbbek az államháztartási hiánnyal szemben is. 
Sejthető volt, hogy ez lesz a vége. Mi más lenne. Megoldani nem tudnak semmit, és így mehetünk hitelért. A Fidesz vezetésnek azt kell felfogni, hogy önmagában véve az egész gazdaság struktúrája, működésének kritériumai és az ágazatok céljai mind-mind hibásak. Nem elég az, hogy majd adunk 5 százalék adómentességet. Az ipar és a mezőgazdaság a teljes felépítésében rossz.
Ezt persze ők azért nem értik, mert ezt az egész elrontott rendszert ők alakították ilyenre külföldi gazdáik elvárásai szerint. Antall, Boross, Horn, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai és ismét Orbán, és az összes többi, egy kupacban. Nincs egy fikarcnyi különbség sem. Ha azt akarjuk, hogy a haza kikecmeregjen ebből a kátyúból, semmi más nem vezet célra, mint a pártok felszámolása, és a teljes vezetési struktúra és hierarchia újraépítése, majd a gazdaság teles átalakítása.

Tálas András


Úgy lesz, ahogy mondtuk - a kormány az IMF-hez készül

Ugye emlékeznek kedves régi olvasóink, amikor a mostani helytartó garnitúra kormányra került, az első kiadott tervezetüket elemezve ezt a következtetést vontuk le – a hangzatos programok végén jön az IMF. Ezt most kissé felgyorsítja a ciprusi válság. Az EU első összeomló bankrendszerű országa máris viszi magával hazánkat. Ennek okát röviden úgy lehetne elmondani, hogy az EU-n belül vannak erős és vannak nagyon gyenge gazdaságok. A gyenge gazdaságok valutája (devizája) instabil. A befektetési tőke oda megy, ahol stabilitást lát, mert a befektetési lehetőségek általában 5-10 évre szólnak. Ha egy ország besorolása rossz, akkor már csak úgy tud némi befektetéshez jutni, hogy nagyon magas kamatot ígér. A stabil hitelek helyett (ha már egyszer úgy elrontottak mindent, hogy szükséges a hitel) nem a hiteleket, és a gazdaság stabilitási állami befektetéseket választották, hanem a függetlenedési hajsza elméletük miatt az állampapír értékpapír piacot.
Ez egy nagyon veszélyes hazárdjáték volt. Az eredményt pedig hozza a most lejátszódó folyamat. A ciprusi eset miatt a tőke rakéta sebességgel vonult el a gyenge valuták piacairól. Az egész művelet alapvetően veszélyes azért, mert hihetetlen sok időt vesztett az ország, és stratégiai pontokat. Kockára kerültek a pénzügyi tartalékok, az ország besorolás pedig nagyot esik, a most bedőlni készülő értékpapírjai miatt. Nem lesz más, mint vagy 3-4 hónap múlva csődöt jelenteni, vagy lehet menni az IMF-hez. Itt jön azonnal képbe milyen stratégiai pontokat is vesztett el a kormány. Az IMF ugyanis már nagyon felkészülten várja a magyar kormányt. és nem fog egyezkedni, hanem egyszerűen megmondja, hogy mi lesz. Bérbefagyasztásoktól kezdve a szociális megvonásokig. A bankadó eltörlésétől, a minden különadó eltörléséig. Helyette a nép megadóztatása, ha kell még a nyugdíjasokat is - és ezt a játékot nem kerülheti el a kormány.
Orbánék most Moszkvában bíznak, de hatalmasat kell majd csalódniuk - és a legrosszabbkor fogják őket kilökni a kapun kívülre, amikor már azt hiszik, minden rendben. Moszkva nem felejt. Ha Moszkva segíteni akart volna, akkor odahajítja Ciprusnak azt az 5,8 milliárd dollárt. Mi az nekik. De nem tették. Mert a háború csak most kezdődik. A kelet olyan stratégiai fölényben van, hogy el sem lehet képzelni. Vezetőnk 10 évvel ezelőtt azt írta: Afganisztán és Irak. A Kelet becsalogatta New Yorkot abba a szerepbe, amiben saját magát fogja kivégezni. Ezekben az országokban szépen lassan és csendben elvérzik a nyugat. Így is lett. Az erő szélsebesen száll el. A patkányok pedig menekülnének a süllyedő hajóról. 
Az egész történetben nem lesz más, mint végül IMF pénz. Igen rossz feltételekkel. Szépen csináltátok gyerekek. Ezt is elrontottátok, ahogy mindent.
Kemény Gábor

Gyűlölet-kereskedők

Gyűlölet-kereskedőkGyakran azok papolnak a gyűlölet és a rasszizmus ellen, akik aktívan gyakorolják. Az "anti-gyűlölet" mozgalmakat Észak Amerikában cionisták vezetik, nálunk a ballib. Az amerikai cionista szervezetek élén olyan csoportok haladnak, mint az Anti-Defamation League (ADL) és a South-Poverty Law Center (SPLC), de a fő ellenség nem a gyűlölet, hanem azok az emberek, "akik nem szeretik Izraelt". A SPLC fenntartja a "hatewatch" ("utálom nézni") website-ját, ahol kiadványaival támadja és próbálja megfélemlíteni a kritikát megfogalmazókat, olyanokat is, mint a VeteransToday.com, amely kíméletlenül, konzekvensen, és tapasztalatok alapján fogalmazza meg bírálatát. Amíg néhány SPLC cél kifejezetten nem támogatja a rasszizmust, a feltüntetett "gyűlölet csoportok" az igazságot nem akarják hallani.

A SPLC felhívta és fenyegette Imam Mohammad al-Asit, mert al-Asi elmondja az igazságot a 9/11-ről: "A kérdésre csak azután válaszol, hogy elhagyta a pódiumot. Al-Asi azt állította, hogy öt izraeli állampolgár - feltételezett tagjai a Mossad izraeli hírszerző ügynökségnek - filmet forgattak a World Trade Center támadásáról".A SPLC nem fogja azt mondani, hogy Asi "állítása igaz. A Mossad ügynökök időben felállították a kamerákat, a World Trade Centerre irányítva. Mivel a két torony felrobbant , a "táncoló izraeliek" vadul ünnepelték a 9/11 művelet sikerét. Miután pozitívan azonosította hazugságvizsgáló helyett is a Mossad-ügynököket a tánc, visszaküldték őket Izraelbe, a főügyész, Michael Mukasey, egy amerikai-izraeli kettős állampolgár, aki hencegett a tévében azt követően, hogy elküldte New York-ba, a dokumentált eseményt".
Mi olyan gyűlöletes abban, hogy Izraelt vádoló 9/11 bizonyítékokról tárgyalnak? Miért hibáztatják a muzulmánokat? Miért van ez a kettős mérce? A rövid válasz: Azért, mert az "anti-gyűlöletcsoportok" cionista propaganda műveletek, melyeket magyar vonatkozásban is jól ismerhetünk Magyarország fasiszta fellegvárkénti bemutatásban. Mint látható, az izraeli módszerek nyugaton is hasonlóak.

Viszont nem úgy működik, hogy egy bizonyos csoportnak mindig igazat kell adni, ha sáros, ha nem! Ha van bizonyíték az állítólagos muszlim elkövetők ellen, mi van az FBI azon állításával, hogy Osama Bin Laden "nem akarta" a 9/11-et, mert "nincs komoly bizonyíték" az ő részvételére. Ugyanígy, nincs egy szemernyi bizonyíték sem - beszállókártya, jegy stubs, biztonsági videók vagy tanúvallomások a légitársaságok alkalmazottaitól - hogy a 19 állítólagos gépeltérítő valaha is felszállt a négy jetre, amelyeket állítólag felhasználtak a támadásokhoz. Khalid Sheikh Mohammedet, a feltételezett 9/11 "lángelmét", brutálisan megkínozták, hogy bevallja, a 9/11-et, valamint számos más bűncselekményt. De az úgynevezett anti-gyűlölet csoportok nem törődnek a bizonyítékokkal.

Az Anti-Defamation League (ADL) még rosszabb, mint a SPLC. Az ADL többször megrágalmazott 9/11-el foglalkozó, tárgyilagos szemléletű személyeket, mint "antiszemitákat a 9/11 összeesküvés teoretikusaiként". Soha semmilyen bizonyítékot nem tudtak bemutatni a feltételezett antiszemitizmusukról. Az ADL esetében, aki megemlíti az Izrael 9/11 mellett szóló bizonyítékokat, implicit módon automatikusan jelölt az "antiszemita" minősítésre, és bár, már sokszor említésre került, antiszemita csak szemita népekkel szemben lehet valaki, márpedig a kazár-zsidó nem sémi származású. Ha a cionisták által emlegetett gyűlöletet keresik, csak bele kell nézniük a tükörbe. Példa a cionista gyűlölet légió.

A Claremont College of California, Yaron professzor Raviv nemrégiben a palesztin diákokat "csótányoknak" nevezte. A "csótányt" gyakran használják az elkövetők a népirtás áldozataira; azt jelenti, hogy az áldozattá vált csoportok férgek, irtani kell őket. Mégis, a Claremont Főiskola adminisztrációja megtagadta a Raviv professzor felelősségre vonását vagy fegyelmezését. Raviv nem az egyetlen népirtó gyűlölettel töltött izraeli. Szinte minden cionista izraeli támogatta az Operation Cast Lead-ot 2009-ben. Az Operation Cast Lead közepén, a Ha'aretz számolt be: "A Gázai hatalmas pusztítást ábrázoló képek ellenére, és számos sebesült és meggyilkolt, köztük nők és gyermekek esetében, 82 százaléka a lakosságnak úgy véli, hogy Izrael nem ment túl a katonai erő alkalmazásában, amit a Hamász ellen gyakorolt. Ez azt jelenti, hogy szinte minden Izrael zsidó polgár melegen támogatja a menedzsment céljait, működését, és a tűzerőt".

Más szóval, gyakorlatilag az összes cionista izraeli támogatta az elképesztően brutális tömeges kiirtását palesztin nőknek és gyermekeknek, szándékos célzással az iskolákra mecsetekre, és az ENSZ-épületekre. A fehér foszfor használata még rosszabb a védtelen civilek ellen (Link). Úgy tűnik, hogy szinte az egész lakosság cionista izraeli népirtó, az áldozatok pedig "csótányok" - csakúgy, mint ahogy Raviv professzor tekinti a palesztinokat. Egy friss példa is mutatja, hogy milyen szélsőséges lehet a cionista gyűlölet. Miután a tragédiában, amelyben 17 palesztin zarándokot öltek meg egy busz lezuhanásával, az izraeli Facebook kommentelő örvendezett.

"Nem tudtam kérni ennél jobb reggelt, mint ez a mai. Kár, hogy nincs még egy nulla a végén (az áldozatok száma)" írta a Facebook felhasználó, Kobi Yaacov Saroussi.

"Great! Reméljük, a buszon mindenki arab volt!" - mondta Eitan Wolfer Eifergan.

"Sosem toleráltam az arabokat ... meg kell ölni őket" írta Kobi Noga.

Izraeli katona Shenhav Sharbit írta: "Májusban minden arab meghal. Büszke rasszista vagyok."

Shenhav Sharbit tagja az Izrael Golan Brigade-nak - mint egy másik Mor Ostrovski nevű katona, aki a közelmúltban a beíráshoz mellékelt egy fotót, egy palesztin gyermek fejével a puskája célkeresztjében.

Sajnos Sharbit fotója nem csak fantázia. Az izraeli hadsereg rutinszerűen követ el gyilkosságokat palesztin gyermekek ellen mesterlövészekkel, amikor a gyerekek játszanak a járdákon és az iskolaudvaron. Chris Hedges, Amerika egyik legelismertebb újságírója írta a Harper magazinban (2001. október), hogy ő több háborús övezetben volt már, de ő soha nem látott katonákat csalogató gyermekeket és közelükben fegyvert, de megölték őket sportból. Látta, izraeli katonák csinálják ezt a megszállt területeken.
Hedges tanúsítása nem volt szabálytól eltérő, hanem része egy nagyobb izraeli politikai húzásnak a palesztin gyerekek ellen.

Egy cikk a British Medical Journal-ban (04/10/16) arra a következtetésre jutott: "a 621 gyermek kétharmadát (2/3-a 15 év alatti), megölték az ellenőrző pontokon, az utcán, az iskolába menet, a saját otthonukban. Meghaltak kézifegyverek tüzétől. A mesterlövész lövése az esetek több mint felében a fejet, nyakat és a mellkast érte. Egyértelmű, hogy a katonák rutinszerűen jogosultak lőni, ölni gyermekeket, olyan helyzetekben, ahol alig vagy egyáltalán nem éri őket fenyegetés". A gyermekek lelövése sport, mint nemzeti politika, hogy a gyűlöletnek szabad utat engedtek.
Sok cionista annyira tele van gyűlölettel, hogy ki is mond - és le is ír - hihetetlenül ésszerűtlen dolgokat. Tavaly Andrew Adler, a cionista Atlanta Jewish Times lap szerkesztője, megjelentett egy szerkesztői felszólítást Izrael Államhoz, hogy öljék meg Obama elnököt. Miért? Azért, mert Obama nem hajlandó Netanjahu megbízásából megtámadni Iránt Izrael számára. Ez már nem csak gyűlölet. Ez az out-of-ellenőrzés, over-the-top gyűlölet. Az Izraelben érezhető cionista undor vélt ellenségeik ellen valóban elképesztő.

Ne feledjük, hogy ez nem arról szól, hogy csupán néhány szélsőséges gondolkodik, érez így. A cionizmus egészéről van szó. Mint látható, az izraeliek 82%-a - gyakorlatilag Izrael egész cionista népessége - támogatja az Operation Cast Lead népirtást a palesztinok ellen. Andrew Adler, Shenhav Sharbit, és az összes többi hasonszőrű olyan, mint a többi másik cionista. Az egyetlen különbség az, hogy egy részük csak mondja, amig a többi gondolkodás nélkül végre is hajtja. Ha a cionisták gyűlöletét az ADL és a SPLC szeretné leállítani, meg kell dolgozni érte, és véget kell vetni a cionizmusnak. A valóságban, a legrosszabb gyűlölet-csoport a földön a cionizmus maga.
 
Tulok 

Kásler Árpád üzenete az Országhoz

KIÚT A FOGSÁGBÓL
Az emberek különböző ismereti szintekkel rendelkeznek. Ahhoz, hogy mindenki számára világos és érthető legyen a mai helyzetünk és a lehetséges kiút a devizahitelek fogságából, át kell ölelnünk – még ha dióhéjban is – a múlt történéseit. Mindezt részletesen kifejteni egy terjedelmes könyv formájában lehetne, de nekem egy cikk formájában kell ezt megvalósítanom, kivonatolva.
Kérem Önöket, hogy ezt vegyék figyelembe amikor olvassák, hogy mindez hol kezdődött, hol tartunk jelenleg és mi a lehetséges kiút.
– Az 1848-as forradalom a pénzügyi rabság ellen irányult. A helyzet azonos volt a mostanihoz, fuldoklott az ország a pénzügyi cselszövések fogságában. Majd jött a kiegyezés, pontosabban az időhúzás, mindaddig amíg az óhajtott döfést meg nem adhatták. Erre sem kellett sokat várni. Az első világháború, majd az azt követő Trianoni döntéssel szétdarabolták az országot.
Ebből a tragédiából az ország csak úgy tudott lábra állni, hogy 1920-ban a történelmi Alkotmány jogfolytonosságát helyreállították és az ország annak ellenére, hogy elvesztette, természeti kincseinek, lakosságának és területének jelentős részét, mégis virágzásnak indult.
– Jött a második világháború és 1944. márciusi német megszállással, hatályon kívül helyezték a történelmi Alkotmányunkat. Ezt követte a szovjet megszállás, aminek következtében egy szovjet típusú, Buharini Alkotmányt erőltettek az országra, mint látni fogják, nem ok nélkül, mert a nemzet gerincét mindig akkor tudták megroppantani, ha hatályon kívül helyezték történelmi Alkotmányunkat.
– Ezzel a szovjet alkotmánnyal érkeztünk meg a „rendszerváltásig”, amikor kivonultak a megszállók és megnyílt a lehetőség, hogy ismét helyreállíttassék a jogfolytonosság. Ennek semmi akadálya nem volt, kivéve a háttérszándékot, a háttérszándékot amely az ország és az emberek előre eltervelt kifosztására irányult. Hiszen a történelmi Alkotmány értelmében a földtulajdon, a természeti kincsek stb. a Szent Korona tulajdona, az állam és a nép csak birtokos jogokat gyakorolnak felette. A birtokos jogokat – ami ez esetben megegyezik a tulajdonjogokkal, a külföldi kézre való átjátszás kivételével – a Szent Korona Országának tagja gyakorolhatja. Ebben az esetben nem lehetett volna elprivatizálni, elnyilvántartani és ellopni a nemzet vagyonát, de megtették, mert nem volt ki és mi őrködjön felette. Olyannyira megtették, hogy az ország gazdaságát és vagyonát rapsic módra lerabolták, letarolták és elzálogosítottak mindent amit el lehetett. Amikor ezek a „készletek” kimerültek, szemet vetettek arra, amire még álmunkban sem mertünk volna gondolni. Az emberek, a családok létbiztonságát garantáló hajlékaikra és jövedelmeikre, infrastruktúrájukra. Mindezt viszonylag könnyen megtehették, mert jó előre beültették minden lényeges pozícióba saját embereiket, azt a látszatot keltve, hogy az embereknek volt választási lehetősége a többpártrendszeren belül. A jogfolytonosság megszakadásával és a „modern” életforma következtében az emberek generációi közötti hagyomány és tapasztalat továbbadása gyakorlatilag megszűnt. Ezt a folyamatot elősegítette az oktatási rendszer és a média. Így, teljesen védtelen és tapasztalatok nélküli generációk alkották a szabad prédát. Hogy kik állnak mindezek hátterében? – hát azok akik nem a magyar nemzet érdekeit, nem az ország érdekeit, nem a nép és a jövő nemzedék érdekét tartják szem előtt, hanem önös és egyéb külső érdekeket, a magyar nemzet érdekei elé helyeznek.
– Az előre eltervelt és folyamatos lerablás következtében, a megélhetés valamint az egyre fogyó munkahelyek hiányában, előbb utóbb nagyon sok embert könnyű volt a bankok ajtajához terelni. A gyanútlan lakosság besétált a felállított kelepcébe, a devizában nyilvántartott hitelek hálójába.
– A hazai törvények, úgy a polgári törvénykönyv mint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló idevonatkozó törvényhelyei teljes mértékben leszabályozzák a kölcsönszerződés valamint a pénzkölcsönnyújtás jogi kritériumait. Ez a devizaalapú hitelnek elnevezett konstrukció egyik törvénynek sem felel meg, így teljesen szabályozatlan körülmények között és törvényi háttér nélkül nyomorba taszították az országot és a népet. Elkövették a közbizalom ellenni bűncselekményt is, hiszen az emberek hittek a törvényességben, hittek a bankoknak. Itt elsősorban az emberek HITével éltek vissza, ezért is nevezik HITELNEK a szolgáltatást, amelynek alapja a kölcsönös bizalom kell hogy legyen. A végeredményt ismerjük, több ezer öngyilkos, több ezer kilakoltatott, több százezer külföldre menekült ember és több ezer család szétválása.
– Több éves kitartó oknyomozói munka után, teljesen világos és egyértelmű a bankok csalása, úgy a kamatok számításánál, a kereskedelmi árrés felszámításánál valamint a teljes árfolyam jogtalan felszámításánál. Mindezekre a hatályos magyar törvények, kölcsön jogcímen, abban az esetben, ha nem devizában bocsátották az adós rendelkezésére, nem adnak lehetőséget, még abban az esetben sem, ha az adós aláírta a szerződést, mert a törvény egyértelműen fogalmaz, hogy a szerződő feleknek csak abban kell megállapodniuk amiről a törvény kötelező jelleggel nem határoz. Márpedig a pénzkölcsönnyújtást illetően a törvény egyértelműen határoz… Csak azt lehet kölcsön összegnek nevezni, amit a hitelező az adós rendelkezésére bocsát és az adósok szerződési akarata kölcsönre irányult, ezen a jogcímen írtak alá, de a bankok azt követelik amit nem bocsátottak rendelkezésre.
– A hatóságok és felügyeleti szervek szemet hunytak a nép kifosztása előtt. A bíróságok szégyenszemre maszatolnak. Az adósokat kifosztani pusztán az aláírásukra való hivatkozással több mint cinizmus, hiszen hogyan érthették volna, hogyan ismerték volna fel azt, hogy átverték, ha maga a Kúria képtelen volt ítéletet hozni egy kölcsönszerződést illetően, amelyet a Ptk. és Hpt. leszabályoz. Kiküldte az ügyet előzetes állásfoglalásra az európai bírósághoz Luxembourgba gyorsított eljárást kérve, de ezt az európai bíróság megtagadta. A legmagasabb bírói fórumnak sem volt világos és egyértelmű, ehhez nyolc hónap is kevés volt számára, miközben az embereknek néhány perc állt rendelkezésükre. Ebből arra lehet következtetni, hogy még évekig nem lehet végleges ítéletre számítani, miközben az emberek kifosztását felgyorsították.
– Az ügyészségek a feljelentéseket érdemi kivizsgálás nélkül megszüntetik, sőt le is írják, hogy jövőben megtett bankok elleni feljelentéseket érdemi válaszadás nélkül az irattárba helyezik. Amit jogkövető magatartással meg lehetett tenni azt megtettük, de az élethez való jogot semmi sem írhatja felül. A nép magára hagyatott, csak önmagára, az összefogás erejében bízhat. A nemzetközi jog szerint is, megvan a népnek az a lehetősége, hogy túlélése érdekében kezébe vegye sorsa irányítását, mert jelenleg egy olyan nyomásnak és kényszernek enged, amelyre ő nem szerződött le.
Az Alkotmány a legmagasabb szintű törvény, amely lényegében egy társadalmi szerződés, amelyben rögzítve vannak az államhatalom és az állampolgárok jogai és kötelezettségei, más szóval ezen társadalmi szerződés révén tekinthető legitimnek az államhatalom, de csak akkor, ha ez a megállapodás az állampolgárok racionális döntéshozatalának eredménye.
A nemzet jogérzéke valójában az emberek igazságérzete, amely kötelezően szembe kell hogy szálljon azzal, amit nem jognak, hanem jogtalanságnak, amit nem törvényességnek, hanem méltánytalanságnak érez.
– A társadalmi szerződés a nép és a hatalmon lévők közötti demokratikus megállapodás kell hogy legyen. Ebben, az emberek veleszületett jogaik egy részéről lemondanak a közösség javára, de joguk van az állam irányítóinak ellenőrzésére, közvetett vagy közvetlen módon. Ha vezetőik visszaélnek a rájuk ruházott hatalommal, jogukban áll, sőt kötelességük felbontani ezt az elméleti megállapodást és új vezetőket választani.
– Itt és most ki kell hangsúlyozni, hogy vezetőink valójában megvezetőink és súlyosan visszaéltek a rájuk ruházott hatalommal, ezért nemcsak jogunk, hanem kötelességünk, hogy helyreállítsuk a történelmi Alkotmányunkat és új vezetőket válasszunk. Új vezetők választására elméletileg megvan az esély a négyévente kiírt választások útján, de a gyakorlat teljesen mást mutat, mert az esélyek erősen aránytalanok, hiszen a nemzettől ellopott vagyont használják a választók megvezetésére, birtokolva a teljes médiát. Elég ha csak a közelmúltban rendezett megmozdulásaink média híreit nézzük meg és láthatjuk, hogy köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Ilyen feltételek mellett esélytelen a kifosztóinkat saját játékszabályaik szerint kiiktatni.
– Miután a nemzet vagyonát szinte nyomtalanul eltüntették és ebből nemhogy lecsökkentették volna az államadósságot, hanem a sokszorosára duzzasztották azt, a pénzintézetek törvénytelen hitelkonstrukciójukkal földönfutóvá tettek százezreket és az ország elhagyására kényszerítették őket vagy az öngyilkosságba hajszolták a gyengébbeket, tragikus közállapotokat idézve elő. A bíróságok maszatolása, az ügyészségek tétlensége már-már egy törvényen kívüliséget eredményez, ezért az állampolgárok és ezek szervezetei erkölcsi értelembe vett jogkövetésre nem kötelezhetőek. Továbbá, a jogi normák alapján, tevésre, valamitől való tartózkodásra, vagy valaminek az eltűrésére kényszerített állampolgárokat, ezek csoportosulásait illetve szervezeteit – az élő történelmi Alkotmányból eredően- megilleti az ellentmondás, valamint az ellenállás, illetve a nemzeti akarat kikényszerítésének joga. E jogok forrása az az erő, amely az Alkotmány adta meggyőződésből, az akarásból és az elszántságból táplálkozik.
– A nemzet történelme folyamán ez az erő volt a forrása minden olyan megmozdulásnak, amelynek a magyarság a puszta fennmaradását köszönheti. A közös ellenállás egyik eredményes példája a „zengő példa”, ahol formailag jogszerű, de tartalmában káros(fák kivágása, természet terület károsítása) tevékenység ellen irányult. Az ellenállók hóban fagyban vállalták a nemzet szolgálatát, mert azzal amit tettek a nemzetet szolgálták még akkor is, ha ezt sokan még nem látják. A hatalom nem mert a „gyenge” civilek, fiuk lányok ellen erőszakot alkalmazni. Bátor fellépésüknek köszönhetően szétfoszlott a hatalom mindenhatóságának mítosza és a tevőleges ellenállás hiábavalóságának téveszméje. Ami a „devizahiteleket” illeti itt még formailag sem jogszerű eljárásokról beszélhetünk, tehát a történelmi Alkotmányunkból fakadóan megillet az ellentmondás és az ellenszegülés, de ezt eredményesen csakis közös akaratból, céltudatosan és egységesen fellépve tudjuk érvényesíteni.
– A szovjet kivonulást követően megszűnt az a fizikai kényszer, amely megakadályozta az Alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítását, de mindez a mai napig nem történt meg, helyette egy politikai párt által létrehozott alaptörvényt iktattak be, amely népakaratot nem tükröz, hiszen csak az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek van joga alkotmányozni.
– Az alkotmányosság helyreállításának legkívánatosabb módja, amely egyben garancia is arra, hogy kiszűrje a politikai kaméleonok hatalmának átmentését, ha a népakarat egységesen lép fel. A magyarságnak van érvényes, nemzeti egyetértésen és ez a legfontosabb, nem pártok megosztásából fakadó, hanem nemzeti egyetértésen alapuló Alkotmánya. Ezt a tényt elegendő népakarat formájában kinyilatkoztatni és bejelenteni, hogy a nemzet az ország alkotmányos rendjét visszaállítottnak tekinti és kész kikényszeríteni mindazokkal szemben, akik ezen akarat elhatározással tevőlegesen szembeszegülnek.
– A fellépésnek ez a módja, történelmi példákkal igazolható. A ’48-as forradalom a márciusi ifjak maroknyi csoportjának lelkesedése, „jogellenes” cselekvések elhatározása formájában kezdődött. Ebből következik, hogy mindazok, akik bármely törvény előzetes legitimálását a nemzet sorozatos kifosztóitól, a hatalomtól várják, petíciók révén, azok valójában légvárak kergetői. A nép gyűlését amely összehívja az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, nem a mindenkori hatalom felügyelete alatt, hanem anélkül, vagy ha szükséges azok ellenében kell lebonyolítani. Ami a napnál is világosabb kell hogy legyen mindenki számára, hogy a népakarattól magasabb hatalom egy államon belül nem létezik, földi léptékkel mérve.
– 2013. február 9-én megfújtam a kürtöt népi gyülekezőre. Hóban és fagyban néhány tucat emberrel kezdtük és rövid időn belül, február 16-án Budapesten a Kossuth téren ötezer ember előtt zászlót bontottunk a nemzet megmaradásért vívott harcban. Azon a napon közfelkiáltással és több ezer ember, aláírásával felhatalmazott, hogy a Hágai Büntető Bírósághoz forduljak a magyar népirtás ügyével. Egy hónap elteltével, március 9-én már nyolc ezren meneteltünk skandálva, hogy „Elég Volt”, továbbá több ezren közfelkiáltással és aláírásukkal felhatalmaztak, hogy legjobb tudásom és tiszta lelkiismeretem szerint szervezzem meg az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását kérő néptömeget. Ezért nagyon fontos, hogy április 21-én 11 órára minél többen jöjjenek el a Hősök terére.
– A történelmi Alkotmányunk jogfolytonossága helyreállításának következtében, megnyílik a lehetőségünk, hogy megtisztuljon a politikai közélet, megtisztuljanak a bíróságok, az ügyészségek. A történelmi Alkotmányunk helyreállításának napján eltöröltetnek a bűncselekmények útján ránk erőltetett jogtalan követelések és megkezdődik az okozott károk felmérése, az elkövetők és bűnpártolók felderítése és törvényszék előtti igazságos felelősségre vonása. Abban az áldott és szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindezt csak népakaratból lehet megvalósítani. Április 21-én történelmet írunk és mindenki megismerheti megbecsült és elismert szakemberek véleményét is ezzel kapcsolatban. A történelmi Alkotmány jogfolytonosságának helyreállításával, Magyarország visszatér az Alkotmányos Monarchia államformához, amelyet 68 évvel ezelőtt szüntettek meg és azóta szabad prédának tekintik az országot. Ez azt jelenti, hogy király nélküli királyság lesz az ország, parlamentáris képviselettel, alsó és felső házzal. Rengeteg példa van erre a világban, nézzék például Dániát, alkotmányos monarchia és köszönik szépen jól vannak. Azáltal, hogy új államformát kiáltunk ki, amelyhez minden jogunk megvan, hiszen Európa egyik legrégebbi alkotmányával rendelkezünk és ezeréves múlttal, ezáltal felülvizsgálhatjuk az államközi szerződéseket, viszonyunkat az Európai Unióval és a NATO-val.
– Ez az egyetlen útja-módja, hogy kifosztóinkat levessük magunkról és ha valaki kételkedne ebben, látogasson el többek között a Markó utcába a Fővárosi Törvényszékkel szemben láthatja a csillogóra suvickolt feliratot, hogy Magyar Királyi Törvényszék, vagy Gyulán a kórház falán azt, hogy Magyar Királyi Kórház. Emberek nem olyan régen még erősek voltunk és kiegyensúlyozott életkörülmények között éltünk, csak rajtunk múlik, hogy ismét saját kezünkbe vegyük a sorsunkat.
– Kérem Önöket, hogy minden úton-módon terjesszék ezt, nyomtassák ki és terjesszék, adják kézről-kézre, szájról-szájra ahogy azt megfogadtuk.
Terjesszék, hogy április 21-én összefog a NEMZET és újból érdemes lesz élni és tervezni a jövőt.
Ezt kérem Önöktől!
Kásler Árpád
2013. március 22. napján
Felhasznált irodalom:
Dr. Szakáll Antall, Dr. Szeszák Gyula, Dr. Varga Tibor, László Mihály, Takács András

A szakmunkásképzés totális csőd

Manapság a sajtó az egyetemistákkal van elfoglalva, néha meg azzal, hogy zsidóbérenc, táborba való cionista fiatal horda rohanja le a likudista székházat. Van ez így, de a fagyi visszanyalt, mert jelenleg kormányzó párt mindenkori vezére mondta 1998-2002 között sokszor, hogy minden második magyar fiatal kezébe kell diploma. Ez lassan teljesült is, azzal párhuzamosan, hogy kettessel már és félig analfabétán simán be lehetett ülni, és vedelni tanulás helyett 5-10 évig valamelyik egyetemre. 
Most ez a jó ember váltott és agyba-főbe szakmunkást akar képezni. Van ez így, de nézzük meg az eredményeket. Kiből és hogyan, illetve milyen ráfordítással akarnak szakmunkást faragni?
Első kérdés, hogy kiből lesz szakmunkás? A válasz egyszerű lehetne, de nem az. Elsősorban a tanulásban nem jeleskedő fiatalságról beszélünk ebben az esetben, illetve azokról, de ezek vannak kissebségben, akik valóban azt a szakmát akarják folytatni, vagy családi vállalkozás kényszeríti rá, hogy folytassa az ősök szakmáját. Sajnos a nagy többség azonban deklasszált családokból, még rosszabb esetben a cigányság köréből származik. A szakiskolai osztályok nagyrészt állatkertekké váltak, és a tanítás lehetetlen, míg a tanulás azok számára, akik ott valóban tanulni akarnak, szintén lehetetlen. Egy szakiskolai osztály 60-70 százaléka mindenre jó, csak szakmunkásnak nem. A szakiskolai órák sokszor rendteremtés kísérletével mennek el, tanulási-tanítási folyamat eleve kizárt. Nagyon sok helyen ittasan vagy kábítószer hatása alatt vannak a tanulók bent az iskolában. Ez ellen tenni meg lehetetlen (ebben a rendszerben). Pedagógiai szempontból a szakiskolai osztályok rémálommá váltak a tanárok számára. A hiányzások az egekben, a lógások általánosak és mindennaposak, illetve ezek az osztályok a kész életveszély kategóriát jelentik. 
A gyakorlati képzés csak hab a tortán. A vállalkozók és a vállalatok nem szeretik a tanulókat. Sok helyen azért nem fogadják őket, mert kárt csinálnak, selejtet. Senki sem akar egy komolytalan hülye gyerekkel dolgoztatni, miközben az biztos, hogy nem akar megfelelően állni a munkához. Ha mégis bekerülnek valahova, akkor sok helyen lopás és munkakerülés üti fel a fejét. A rendes melósok meg bosszankodnak. Így legtöbb esetben maradnak az iskolai tanműhelyek, ahol sokszor se munkásruha, se anyag, sem pedig egyszerűen munka sincs. Totális csőd! 
Sok helyen meg egyszerűen nem dolgoznak. Tudunk olyan estről, amikor festő tanulókat (főleg cigányokat) a szakoktatóval rendeltek ki munkára. A szakoktató felszólítására, hogy ideje dolgozni, azonban az volt a válasz, hogy nem dolgozunk. Dolgozzál te! A szakoktatónak pedig a munkát egymaga kellett elvégeznie, miközben a főleg cigányokból álló szakmunkás tanuló horda röhögött rajta, cigizett és henyélt egész nap. Magyarán jól érezte magát a semmirekellő társaság. Ebben a rendszerben a becsületes tanuló, a szakoktató és a tanár is szenved! 
És persze az ösztöndíj. Az van főleg a hiányszakmákban, ezek vasas szakmák elsősorban, illetve villanyszerelő és sorolhatnánk. A cigányok számára vonzó, hiszen itt pénzt kapnak havonta. Nem kis pénzek egy tanulónak, 40000-50000 forint is megvan. Míg az őt tanító frissen végzett tanár 90000-95000 forintot kap összesen. Az ezért elvégzett munka meg nulla sok esetben. Magyarán a hiányszakmák jól meg lesznek szórva cigányokkal, akikre óriási pénzt költ az állam, de a végén a kimenetnél az eredmény nulla és az elhelyezkedési hajlamukról pedig mindenkinek lehet fogalma ebben az országban. 
És a mítosz! Ma még mindig mítosza van külföldön is a magyar munkaerőnek. De kik is ezek? Főleg az 35-55 év közötti korosztály, akik még a régi iskolákban tanultak, amikor rend volt még a szakiskolákban és a munkának még becsülete volt. Ha ezek kikopnak, akkor vége mindennek! Így teljesen feleslegesen költünk most nagy pénzeket egy olyan rendszerre és képzésre, aminek az eredménye gyakorlatban egészben biztos, hogy szinte nulla lesz. 
Az egész tanrendszer gyökeres átalakítása nélkül a legjobb szándék is kudarcra van ítélve! 
Fazekas József

Baj van, útra kell kelni.

Baj van!

A rendszer, s így a teljes infrastruktúra összeomlott. Nincs gáz, áram, víz. Nem működik a telefon, az internet, nincs lehetőség kommunikálni a hatóságokkal. Nincs mentő, tűzoltó, postás. A rendőrség nem ura a helyzetnek, a katasztrófa védelem hozzánk még nem jutott el, s valószínűleg nem is fog. A katonaságnak nyoma sincs, pár – vélhetőleg szökött – katona jelent meg tegnap, de csak egyikük helybéli a többi mára már eltűnt. A benzinkúton nincs már se benzin, se gázolaj, s az emberek egymást ütik-vágják a maradék üzemanyag reményében. A helyi bolt teljesen kiürült, néhány hajfestéken kívül már mindent elvittek. Ki fizetve, ki fosztogatva. Teljes a káosz. Az elemes rádióban sugárzott adás napokkal van lemaradva az események mögött.
Nem működnek a szennyvízátemelők. A mélyebben fekvő részeken a hidrosztatikai nyomás tolja fel a szennyvizet. A fürdőszobában már elviselhetetlen a bűz… fertőzésveszély alakult ki. S óráról órára rosszabb a helyzet… folyik a szar a lakásba, lassan, feltartóztathatatlanul. Az utcán a tegnap még a helyzetről diskuráló szomszédok eltűntek, helyette elvétve lövések hallatszanak. Káosz mindenhol. Innen el kell menni, biztonságba kell helyezni a családod…

Baj van, útra kell kelni.

Egy ilyen világban nincs irgalom, nincs szánalom, nincs rend. A megmaradt rendfenntartók az aktuális elit védelmét látják el, melyek készletei kisebb kolóniák ellátására lesznek elegendőek. Akinek esze van, az menekül. Márpedig az elitnek pontos modelljei vannak és forgatókönyvek, megoldások azokra. Legalábbis ez lenne logikus. Helyek, élelmiszer, gyógyszerek, védelem. Kidolgozott élelmezési, közlekedési, védelmi, egészségügyi koncepciók.
Ezek a kisebb városállam jellegű kolóniák, hogy hol és miből alakulnak, nos, ne legyenek illúzióink. Vannak. A jövőben ezek lehetnek a legveszélyesebb helyek számunkra, az ott élő elit és kiszolgálói a legveszedelmesebb ellenfelek, akiket jobb elkerülni, mert a készleteik védelmének érdekében gondolkodás nélkül halomra lőnek minket. Szó nélkül, vagy esetleg egy rövid „fertőzöttek vagyunk” félmondattal segítve át minket a másvilágra. A jelenlegi helyzeti előnyükből adódóan olyan készletek birtokában lehetnek, melyek akár hosszú évekig biztosíthatják számukra a túlélést.

A szétesett fegyveres erőkből, a szervezett bűnözőkből verbuválódott fegyveres csoportok, avagy a fegyveres csürhék egy társadalmi összeomlásban valószínűleg centralizáltan egy-egy olyan terület köré fognak összpontosulni, mely készletekkel ellátott. Katonai lerakat, PV (Polgári Védelem) raktár, gyár, elosztó központok, bevásárló központok, lerohant menekült táborok. Ezeket a csoportokat és így a helyeket messze el kell kerülni. A férfiakat nagy valószínűséggel megölik, hacsak nem volt röviddel korábban nagyobb emberveszteséggel járó összetűzésük. Ez esetben a férfi a ranglétra legaljára kerülve a csoport tagjává válik, miközben feleségét a csoport megerőszakolja, esetleg utána meg is öli. A gyerekeket nem kímélik meg, ha nincs hasznuk belőlük. A lőszer takarékosság miatt ne reménykedjünk egy gyors tarkólövésben, nagyobb valószínűséggel halunk meg kés által. Hadd ne részletezzem. Kerüljük el ezt a veszélyt!

A fogyásban lévő élelmiszer és gyógyszer készletek, a vízhiány, a fertőzésveszély (szennyvíz!) és a fosztogatók miatti közvetlen életveszély ráveszi az embereket, hogy a periféria felé húzódjanak.

A jelenlegi lakóhelyeink, azok állapota, kialakítása stb. nem alkalmasak arra, hogy hosszú és akár középtávon védelmet nyújtsanak. A fosztogatók számára értékes préda és a védelmet előbb, mint utóbb biztosan áttörik. Ha ezt megvárjuk, meghalunk. Bármennyire is képzettek vagyunk, egy átlagos lakóházban nem tudunk ellenállni a fertőzésnek, vírusoknak, ahogy a fosztogatóknak sem. Hiába tudnánk – esetleg – kellő komfortot biztosítani a családunknak, az másnak is kellene!
Kevés az a szerencsés, aki olyan helyen és házban lakik jelenleg, és már most is úgy gondolkodik és él, hogy egy ilyen vészhelyzetben be tudja rendezni és biztonsággal élni a saját kis mikrovilágát. Egy alföldi tanya vagy egy hegyvidéki modern ház csak korlátozottan alkalmas…

A megoldás az elkerülés. Bármennyire nem akarjuk, el kell hagynunk az addigi élőhelyünket*. De vajon hová menjünk?
(*A mentális /=fejben történő/ felkészülésnek erre kell koncentrálnia: az addig megszokott életvitel, családi ház stb. teljes „megsemmisülésére”. Ha erre nem készül fel az ember, nagyon súlyos pszichés stressz éri, ami vészesen legyengítheti. Röviden… belebetegedhetsz, hogy minden megváltozott és üres tekintettel magad elé bambulva várod, a fotelből bámulva az üres tévéképernyőt, a fosztogatót, aki jó esetben fejbe ver egy fejszével, rossz esetben átvágja a torkod.)

Hová menjünk?

Ez az iromány elsősorban a városok Átlag Béla lakóiról, illetve lakóinak szól, nem a vidéki gazdáknak, még kevésbé a képzett szakembereknek. Az első két rész óta csak rosszabbodott a helyzet, mind a hazai, mind a nemzetközi. A felkészülés már félig nyilvános stádiumba érkezett. Katasztrófavédelmi összeírás és gyakorlat, fegyveres kiképzés a tűzoltóknak, Svájcban az atombunkerek (270.000 darab!) ellenőrzése… hosszasan lehetne sorolni az intő jeleket. A proaktív emberek egyre jobban félnek, illetve aggódnak a jövő miatt, és joggal. Persze, akik homokba dugják a fejüket és élvezik a jelen mesterségesen fenntartott cirkuszát és bábeli zűrzavarát, azok ebből semmit sem éreznek vagy érzékelnek.
A „lelkes” amatőrök – mert hála Istennek még mindig azok vagyunk! – filmekből, könyvekből, fórumokról próbálnak ötleteket meríteni és azokat a gyakorlatban is kipróbálni a jövőbeli boldogulásuk érdekében. (Hangsúlyozom: nem válhat ez mániává, egészséges mederben kell a felkészülést tartani! Ha tévednék… legalább hasznos tudásra tettem szert és sokat voltam a természetben alapon!) De amiről nem szólnak ezek az irományok és filmek, az egy olyan vészeseti terv készítése, amit akár bárki meg tud magának csinálni.
Volt idő, amikor nem értettem, hogy az egyszerű, ezen a téren valódi értékkel bíró tartalmat és tudást miért nem adják át, akár már iskolás korban. Voltak már háborúk, vannak is szerte a világban, s minden jel szerint baj közeleg, szóval szükség lehetne (és valószínűleg lesz is) erre a tudásra. De nem.  Nem adják át ezt a tudást. Egy magas beosztású, szakszolgálatos ismerősömmel folytatott beszélgetés mutatott rá arra, ami mindvégig ott volt az orrom előtt. Egy kisebb csoportnak tartottam képzéseket, saját pedagógiai vonal mentén. Nem a fizikai kipurcanás volt a fő téma, hanem a boldogulás és annak megtervezése. Akár hosszú távon is. A beszélgetés közben fölvetődött ennek a jelen világunkban nem hogy nem hasznos, hanem kifejezetten káros volta: „megtanítod őket eltűnni!”

Ott, akkor ráébredtem arra, hogy ami nekem néhány éve készségszintű tudás, amit átadni próbálok olyan embereknek, akik tartanak attól, hogy a jelenleg még meglévő „szappanbuborék” rövidesen kipukkan, szóval ez a tudás veszélyes. Veszélyes a jelenlegi rendfenntartásra, bűnüldözésre. Nem azon a szinten, hogy emberek megtanulnak tájékozódni, tüzet gyújtani esetlen vizet szűrni. NEM! Ami veszélyes az a tervszerű gondolkodás és az előkészület. Ebben persze benne vannak gyakorlati készségek is, amiket jelenleg pénzért cserébe (erre szakosodott közösségeknél) bárki elsajátíthat.

Miért is írom ezt ebben a megvilágításban? Mert egy rendfenntartói szinten meglévő, véleményem szerint a mostani témával parallel és önző gondolkodás az, ami nem teszi lehetővé akár mindenki számára annak a gondolkodásnak az elsajátítását, amely segíthet egy valóban reménytelen helyzetet megoldani, amiben jelenleg a lakosság java a rendfenntartásra /Katasztrófa Védelemre/ lenne ráutalva. Az már lényegtelen jelenleg, hogy ebben a pillanatban ők maguk és a családjaik sincsenek valódi biztonságban. A jelenlegi koncepciók, ha vannak, az egyént nem veszik figyelembe… nem tudok róla. Sőt! Kifejezetten azt a gondolkodást helyezik előtérbe, hogy tömbként tekintenek a lakosságra. Ez az egyik oldalról persze érthető, az ő oldalukról, de egy realizálódott veszélyhelyzetben közel sem biztos, hogy az általuk kidolgozott vészeseti koncepció megállja a helyét mindenki számára. Hiába jelennek meg a szomorú hírek a nemzetközi médiában ezután/ eközben, hiába hivatkoznak vis major helyzetre.

Vastagon le fogod szarni a parkettás, pizsamás szakember beszédét a TV-ben, amikor a töketlen intézkedést, elégtelen ellátást, a fosztogatásokat, gyilkosságokat a következővel fogja elkendőzni: vis maior* helyzet van.

*vis maior: olyan alapvetően természeti erők által okozott esemény, amelynek bekövetkezése egyrészt nem előre kiszámítható, másrészt emberi beavatkozással nem elhárítható.

Én úgy gondolom, ahogy a családunk jövőjét egy adott infrastruktúrával fenntartott civilizációs közegben megtervezzük (már aki), de nem tart sokból mindezt a központi ellátó elem nélkül is átgondolni. Az előző irományom (1. és 2. részek) erre vezeti rá az embert és az adott élőközegének a védelmére, ellátására és infrastruktúra nélküli használatára. Utaltam arra, hogy a pl. lakótelepeken élő embereknek rövidesen el kell hagyniuk az életterüket. Áll ez azokra is, akik ugyan kertes házban laknak, de a házban nincs alternatív fűtés, csak vezetékes víz van, nem védhető és nincs tartalék élelmiszer. Vagy csak úgy egyszerűen a felelősen gondolkodó emberekre, akik többre tartják maguk és családjuk életét egy tömbösített intézkedéseknél és hivatkozásoknál.
Az összes katasztrófafilmben, ahol az urbánus (=városi) környezet élhetetlenné válik, egy igen sarkalatos pont a menekülés, elvándorlás máshova. Fontos, hogy legyen hova, mert az reményt, lehetőséget ad egy reménytelen helyzetben. Egy VK (=vészeseti terv) elkészítése elvi szinten nem nagy dolog. Egyszerű elméleti tudásanyag elsajátításával, ami leginkább egy gondolkodásmód, bárki képes lehet összerakni a gerincét és ezzel már tett valamit. Amitől mindez egyedivé válik és professzionálissá az már persze gyakorlati tudást és tereptapasztalatot is igényel. Ez lesz az izomzat a vázon, ami lehet egy satnya, életre éppen, hogy alkalmas, lehet egy átlagos, ami talán elegendő a családtagok boldogulására is és lehet olyan teherbíró és alkalmazkodásra képes szervezet, amely az előre nem kalkulált helyzetek megoldására is képes lehet… mindez persze elvben.

Megpróbálom közérthetően szétszecskázva megfogalmazni a gondolataimat. Lesznek olyan gondolatok, utalások, kunsztok, amikre hivatkozok. Ezeket nem fejtem ki egyenként, nem részletezem. Vannak túlélős könyvek, amiket felütve el lehet olvasni. Nem a plagizálás és a száraz idézet a célom. Az csak a csontváz. A csontváz izomzat nélkül nem működik, az izomzat pedig irányítás nélkül nem működik rendszerben.

Amit megpróbálok leírni az a egyedi rendszer elkészítésének a receptje.

Már akkor tettetek valamit, ha van térképetek. Nem csak sima autós, hanem turista, vagy akár UTM. Jelenleg meg lehet vásárolni, le lehet tölteni szinte mindent a netről. Hiába tudod hova akarsz eljutni, hiába vagy tisztában most azzal az útvonallal, amit meg akarsz tenni, ha egy vészhelyzetben esélyed sincs a jól ismert helyeken közlekedni. Nincs jelzőlámpa, az utak bedugulva, fosztogatók, katonák… lényeg: nem tudsz arra menni biztonságosan, amit ismersz. Baromira egyszerűen le tudjátok ezt modellezni magatok is. Keress egy térképet a közvetlen élőközegetekről (most mindegy, hogy elektronikus, vagy papír). Nézd meg azt az útvonalat, amin meg szoktad közelíteni a szomszéd települést. Most azt felejtsd el és keress alternatív útvonalat. Olyat keress, ami nem dugul be, a megállított, lerobbanó autók nem torlaszolják el.
Máris rá fogsz döbbenni arra, hogy a közvetlen környezetednek is csak egy igen kicsiny, napi szinten használt útvonalait ismered. Kivételek persze a környéken túrázók, vadászók, gazdák… de nem mindenki ilyen. Nagyon jó a GPS, ha rendelkezel a töltési lehetőséggel. Én azt tartom biztonságosnak és átláthatónak, ha van térkép is. Továbbá az olcsóbb, bárki számára elérhető dolog. Tehát van térképed, amit meg kell tanulni használni. Nem én foglak megtanítani ebben az írásban, ez a Te feladatod, ha akarod, akkor minden lehetőség adott számodra jelenleg! Tanfolyam, internet, nyugodt gyakorlás… minden. Nem egy nagydolog, könnyen elsajátítható tudás és való életben sokkal többen hasznosítanák, mint az integrálást mégsem tananyag.
Tételezzük föl, hogy képes vagy iránytű és térkép segítségével egy folyamatos és biztonságos közlekedésre (no meg persze GPS-el). Elvben képes vagy eljutni A-ból, B-be úgy, hogy nincs szükséged utakra, járművekre. No, ekkor következik az, hogy hova a túróba menj! Mert hiába van egy nyaralód a Mátrában, ha Te Keszthelyen laksz és gyalog, családdal esélyed sincs arra, hogy ezt egy reális időn belül megtedd, az egyéb később említendő problémákról nem is beszélve! Ülj le a gép elé, a térkép elé és tervezz! Ha már tudsz térképet olvasni és képes vagy az abban lévő információk helyes értelmezésére, akkor meg tudod tervezni, merre menjetek és ezt a terepen, ha módosítani kell, akkor meg tudod változtatni.
Persze most joggal jöhet egy olyan fölvetés, hogy mindez gyakorlati tapasztalat nélkül hogyan… Nos aki megtanul térképet olvasni, megtanulja kezelni rendesen a GPS-ét, az gyaníthatóan megnézi közelebbről is a dudvát. Tisztában lesz a szintvonalak jelentőségével, a vizek jelölésével, merre folynak, mik a jelleghatárok stb. Tudod, hogy hova akarsz eljutni, mert az a hely számodra reményt, lehetőséget ad. A jelen helyzeted és e között a  hely között lévő távolságot a leendő kicsiny menekülő csoport terhelhetőségével egyenes arányban oszd föl több részre. Megjegyezném: a csoport terhelhetősége nem csak a fizikai állapottól függ!
Szerinted ki megy messzebbre egyhuzamban januárban?  Egy belvárosi konditeremben edződött igen jó fizikumú fiatal csaj, akinek nincs túratapasztalata, vagy az ezt a hobbyt magának megengedni nem tudó középkorú családanya, aki az alacsony jövedelmük miatt a hétvégi természetbeli kirándulást választja (családjának és magának) programként?  A válasz egyértelmű, de nem a fizikum, hanem ruházat, cipő/bakancs megléte és a némi gyakorlati tapasztalat miatt!
Azt neked kell tudnod, hogy mennyire terhelhetők azok akikkel menekülni szeretnél. Ennek tudatában tudod az útvonalat a térképre leképezni. Egy ilyen vészhelyzetben könnyen elképzelhető, hogy a két pont között a legrövidebb út a görbe lesz. Mindez azért, mert az egyenest más is használhatja, nincs fedezék, nem lehet biztonságos pihenő helyet kialakítani, nincs víz utánpótlás stb. A tervezett útvonal nem csak egy a legrövidebb és szerinted jó út. A tervezett útvonal legalább egyszer bejárt és megtapasztalt. Tudni fogod, hogy egy emelkedő után kell-e pihenőt tartani, merre találsz valóban vizet, merre lesz lehetőségetek biztonságban pihenni.

Az útvonal precíz megtervezése nagyon fontos és az is, ha jelentősebb távolságot tervezel, kalkuláld bele a fent leírtakat, továbbá azt is: mit fogtok enni, miként lesz energiátok az úton, mit csinálsz akkor, ha az időjárás nem kegyes hozzátok?  Egy átlag túrázó leginkább jó időben túrázik. Egy veszélyhelyzet erre nincs tekintettel sőt!

Hm, mit fogtok enni és inni?! Az egy dolog, hogy Te mit fogsz enni/inni… no és a családod? A gyermeked, feleséged, szüleid?! Persze sok mindent kibír az ember és kényszerhelyzetben szenved, tűr, a szervezete meg a terheléssel egyenes arányú tempóban kezdi lebontani a zsírt és az izomzatot is. Ezt tudjuk és azt is igen gyorsan leguglizhatjuk, hogy a szervezetünk egy ilyen jellegű folyamatos terhelésnél mennyi energiát használ fel és alap esetben mennyi kalóriára van szükségünk. Igen gyorsan nyilvánvalóvá válhat mindenki számára, hogy egy vándorlási helyzetben leginkább lassú és gyors felszívódású szénhidrátokra (cukrokra) van szükség. Persze a 10 esszenciális aminosav sem hiányozhat, de az előbbi egy ilyen igénybevételnél fontosabb. No de mennyi és azt hogyan viszi magával az ember és miként készíti el?
A mennyit gyorsan kiszámolhatja bárki magának internetes kalkulátorokkal. Van olyan kalkulátor, amely kiszámítja, hogy mennyi szénhidrátot, fehérjét stb.stb kell bevinni ahhoz, hogy az ember ne veszítsen testsúlyt. Egy ilyen igénybevétel mellett nekem kb. 4500kcal a napi energiaszükségletem. Az közel 1,3 kg főtt rizs… No de! Olyan magas a keményítő tartalma, hogy valóságban 10 deka rizsből csak 100kcal-t tud hasznosítani a szervezet. Az már 4,5 kiló fogyasztása/nap!!! Magad is láthatod, hogy az amúgy jelenleg olcsó és könnyen elkészíthető élelmiszert eheted, de messzire nagyon nem fog menni a család tőle. Nem az a célom, hogy konkrétan megmondjam: ezt és ezt vegyétek, mert ez jó. Sok lehetőség van, amit lehet kombinálni. Internet adott, így állítsd össze azt a vészeseti élelmiszer csomagot, ami számodra elfogadható élvezeti értékkel bír és ugyanakkor kellő tápanyag mennyiséget ad, nem csak salakanyagot!
Aki erre nem képes (vagy anyagilag megengedheti), az könnyedén vásárolhat magának vészeseti ételeket az ezzel foglalkozó cégektől. Nagyon fontos! Egy személy napi kalória szükséglete (vehetsz középszükségletet a csoport arányára) szorozva a létszámmal, szorozva a leendő útvonal idejével. Amint ez kész van, egy laikus gyaníthatóan nagyot fog nézni a szükséges mennyiségen és már el is érkeztél ahhoz, hogy mindezt miként fogja a csapat magával cipelni és mennyi vizet kell az emésztéshez, napi szervezeti szükséglet fedezéséhez magaddal vinni? Remélem, átmegy az a törekvés részemről, hogy nem a droid szintű túlélőkönyves javaslatot helyezem előtérbe, nem azt írom, hogy vegyél ezt és ezt és ennyit…. minden itt van az orrod előtt. Mindent meg lehet vásárolni, olcsón be lehet tárazni még banán chipset is. Arra szeretnélek rávezetni, hogy sajátíts el egy olyan gondolkodást, ami rém egyszerű és bárki számára elérhető. Ehhez nem kell Bear Grylls-nek lenni.

Én amúgy a hüvelyeseket javaslom és a zabot, árpát. Sokkal többet tud ezekből a szervezet hasznosítani mint az azonos mennyiségű rizsből és sok benne a lassú felszívódású szénhidrát, tehát nem csak a hasnyálmirigyünket kényszerítjük fokozott munkára, hanem hasznosítható „tüzelőt” is kapunk. Egy tábortűznél megrottyantott zabkása némi szárított hússal, billtong-al egy tápláló és olcsó vándorétel lehet. Persze az csak példa és még sorolhatnám, de a lényeg: találd ki a saját és a csoportod ízlése alapján, hogy mit lenne a legjobb fogyasztanotok és azt szerezd be.

A megteendő távolságról már írtam, arról is, hogy ezt fel kell osztanod annyi részre, amit napi szinten a csapatod képessége megenged. 20-30 km-es távon nincs nagy gond, de ha a családdal 100 km-t akarsz megtenni, akkor nagyon okosan kell kalkulálnod! Nem Kinizsi!!! Első két nap még megy a banda, de mivel nincsenek hozzászokva sem a távhoz, sem a vészhelyzetben szükséges rejtőzködéshez, védekezéshez, gyorsan fog fogyni az erő. Rendkívül fontos, hogy legalább az esti pihenőpontokon lehetőség legyen a körülményekhez képest nyugodt regenerálódásra! Amennyiben az életszerű tervezési stádiumban (tehát valóban bejárod a szakaszt) az optimális táborozóhelyeket felderítetted és a megteendő távolság indokolttá teszi, én javaslom az ún. feltöltő pontok létesítését. Nem kell málhás szamárként megszakadni a csomagok alatt az extrém környezetben és nem kell eret vágni magunkon, ha esetleg kényszerűségből kénytelenek vagyunk elhagyni a csomagunkat a teljes készlettel.
Nem kell komplett logisztikai bázisra gondolni, elegendő egy zárható kisebb műanyag hordóba bekészített pl. 2 kiló árpa, néhány konzerv, szárított, sózott, füstölt hús, némi édesség a moráljavítás érdekében stb., ami még terjedelemben és anyagilag belefér. Továbbá víz! Tökéletesen megteszi az olcsó palackozott ásványvíz. Légmentesen lezárva, a hűvös talajban a napfénytől védve nagyon sokáig iható marad.
Az élelmiszerről nem kívánok többet írni. Aki jelenleg is a szendvicsekben látja egy ilyen „túra” élelmiszerszükségletét, azt nem akarom meggyőzni, aki meg belátta a sötét realitást, az szán rá egy kicsi időt, hogy megtervezze magának és utána olvasson azon vezérvonal mentén, amit javasoltam. A víz ugyan nagyobb szükség, mint az élelmiszer, de annyiban talán szerencsénk van, hogy ha nincs brutális aszály, akkor valóban lehet találni útközben és nem feltétlen fontos a teljes szükségletet magunkkal vinni. Szűrők, fertőtlenítők manapság könnyedén vásárolhatók. Van egy kínai katonai vízszűrő. Az aránylag kicsi mérete ellenére meglepően hatékony és 6000ft átszámítva. Ezen felül persze léteznek praktikák, technikák, amikkel a szennyezett vizet ihatóvá lehet tenni. Túlélőszűrők, desztillálás és só tablettázás stb., ez már a guglizható anyag része.

Forró időben ugyebár sokkal nagyobb a víz és só veszteségünk, mint hideg időben. Ezt a megnövekedett pótlási igényt persze bele kell kalkulálni a tervezés alatt. Csak javasolni tudom, ha már létesítünk feltöltő pontokat, akkor ott legyen vizünk is. Magyarországon a felszíni vizek nem ihatók. Hiába van mellettünk egy csatorna, olyan fertőzést kaphatunk, ami komoly hasmenéshez, legyengüléshez, kiszáradáshoz vezethet. Az említett vízszűrő 1 mikronig garantált… tehát több vírus még veszedelmes lehet a szervezetünkre, de azért annyira nem rossz a helyzet! Gondold át józan paraszti ésszel! Egy domb oldalából szivárog egy kicsi csermely és vajon biztonsággal, vírus nélkül iható az amúgy sáros víz megszűrve, vagy nem? Vagy iható-e tisztának látszó tavacska vize, amelynek a nádasában akár egy elpusztult kutya oszlik bele a vízbe (persze ezt nem látod). Ennyi… így gondolkodj! Amennyiben csak a bizonytalan felszíni vizet tudod megszűrni, akkor forrald fel. 20 perc forralás után tutira elpusztul minden vírus benne, ha nem tudtad rendesen megszűrni, ennyi forralás után akkor is iható… maximum némi homok lesz a szádban, növényi darab. No persze, ha van szuper vízszűrőd, esetleg fordított ozmózis elvén működő (x százezerért) akkor akár a tengervizet is nyugodtan ihatod.

Hol is tartunk?

Ismered a környezetedet. Ismered az alternatív útvonalakat. Tudsz térképen tájékozódni. Megtervezted az útvonaladat, amin eljuthattok egy biztonságosnak gondolt pontra. Tisztában vagy a veled tartók fizikai állapotával (felszerelésükkel), tudsz kalkulálni mekkora utat tudtok megtenni napi szinten jó és rossz esetben. Tudod, hol lehet táborozni. Ismered az útvonalon a vízvételi lehetőségeket és rendelkezésedre áll akár a zsákokban, akár a feltöltő pontokon elegendő kalória/ víz utánpótlás. Én hiszem azt, hogy ez eddig nem bonyolult és nem kell hozzá nyóóóc diploma.

Ilyen világban természetesen igen fontos a védekezés, mivel a rendfenntartásra nem lehet számítani. Az, hogy kinek milyen eszköz állhat rendelkezésére, egyénileg változhat. Ami mindenki számára jelenleg legálisan elérhető az a nyílpuska, íj, vadász csúzli (no meg persze a szúró, vágó eszközök). Egy normál maroklőfegyverrel sem fogsz pontosabban lőni, mint egy 150 fontos nyílpuskával…. sőt! Sokkal pontatlanabbul (nem vagyunk Simonyi Ottók) és hangosabban. Erről a témáról sok fórumon lehet polemizálni. A nindzsa eszközöktől a házilag készíthető csőpuskáig a habitusától függően mindenki megtalálja a számára jelenleg legfontosabbnak tartott túlélő eszköz iránti képzelgési lehetőséget. Én úgy gondolom: nincs új a nap alatt. Reális keretek között, ami használható és elérhető azt már őseink feltalálták. A nagy prepper (=angolul prepare/preparation, azaz felkészülés) őrületben vannak gyártók, akik kielégítik ezt a fizetőképes keresletet is és lehet vásárolni pl. túlélő puskát, amire már egy hangtompítót rakni nem nagydolog. Ennek nagyon örülünk, de Átlag Béla szinten nem reális. Ami bárki számára reális lehet az egy 10.000ft-os 80 fontos nyílpisztoly, amivel 20 méterről biztonságosan el lehet találni egy pet palackot (tehát akár vadászatra is alkalmas). Könnyű, kicsi helyen elfér és a vessző utánpótláshoz nem kell egy üzem.

Nem ragozom a fegyverzetet. Amit írtam az egy elérhető minimális összegből beszerezhető reális önvédelemre és vadászatra is alkalmas eszköz bárki számára. Egy vadászembernek ez nevetségesnek tűnhet, egy átlag zsarunak, még inkább egy bercsényis harcosnak viszont egy túlélő helyzetben valóban használható harci/ vadászati eszköznek (remélem).

A tábor védelme rendkívül fontos! Hiába nincs közvetlen veszély, ezt a vészhelyzetben kihegyezett idegrendszer nem biztos, hogy így gondolja. Ki így kezeli a stresszt, ki úgy. Annak érdekében, hogy másnap aránylag pihenten tudjon az ember tovább menni fontos a nyugodt alvás. Ehhez meg kell teremteni a feltételeket! Az, hogy egy optimális táborhely mi alapján lesz optimális, szakoldalakon elolvasható. Az őr állítása és annak váltása szintén elkerülhetetlen a csoport biztonsága érdekében. Ezen felül érdemes egy olyan héjvédelemben gondolkodni, amely a leginkább valószínű megközelítési útvonalakra koncentrál. Egyszerű hangjelző rendszerrel (pl. botló zsinóros, kolompoló sörös dobozok), egyszerű lengő/ süllyesztett csapdák. Nem kommandósoknak íródnak ezek a sorok, hanem Átlag Bélának. Ami itt olvasható az valóban könnyedén elsajátítható.

Megérkezvén a Back-up pontra, az aktuális helyzettől függően rendezkedik be a csoport, vagy tervezi a továbbjutást. Lehet, hogy vannak olyan szerencsések, akiknek ezen az alternatív élőhelyükön lesz minden, ami szükséges lehet a további életükhöz és meg is tudják védeni magukat. Ahhoz, hogy a back-up ne legyen egy kirabolható éléskamra agresszív csoportok szemében, ne úgy gondolkodjanak ezekről a pontokról, mint a békeidőben létesített könnyedén elfoglalható önellátó szigetekről, kell némi szemléletváltás. Hiába rendezkedett be egy közösség pl. Somogyban a teljes önellátásra, hiába termeli permetezőszer nélkül magának a burgonyát. Hiába van generátora, állatállománya, gabonája…

Sokan úgy gondolják, hogy ha most vidéken létesítenek maguknak egy olyan élőközeget ahol meg tudnak termelni mindent és oda vissza tudnak vonulni abban az esetben, ha összeomlás történik, akkor már meg is oldották az átvészelés jelentős problémáját. Nem akarom Őket bántani, mert legalább próbálnak valamit tenni. Arra viszont rámutatnák: bármennyire is készültek föl, a rablásra „szakosodott” hordák meg arra fognak felkészülni, hogy az ilyen békeidőben létesített önellátó gazdaságokat (is) kirabolják. Persze erre is ki lehet dolgozni több lépcsős védelmi koncepciót. Van arra lehetőség, hogy mikroközösségek reális kereteken belül megvédjék magukat és a közvetlen környezetüket. Persze nem katonai erő ellen, de a fosztogatók ellen ez tervezhető és szervezhető.

Talán ez lesz a következő téma: A mikroközösségek lehetőségei szélsőséges társadalmi körülmények között, ami már most kezd nyilvánvalóvá válni számomra, hogy ez a téma is kezd olyanná válni szép lassan, mint a foci: mindenki ért hozzá egy kicsit. Senkit nem szándékozom meggyőzni és recepteket kreálni arra, hogy mit csináljunk akkor HA. A szándékom továbbra is egy gondolkodásmód átadása amellyel (én a jelenleg még elérhető könyvekkel, netes anyagokkal) elvben bárki egy bizonyos szinten meg tudja tervezni, hogy mit tud reálisan tenni akkor, ha bekövetkezik a HA…
 
 
Írta: Papica