Baj van!
A
rendszer, s így a teljes infrastruktúra összeomlott. Nincs gáz, áram,
víz. Nem működik a telefon, az internet, nincs lehetőség kommunikálni a
hatóságokkal. Nincs mentő, tűzoltó, postás. A rendőrség nem ura a
helyzetnek, a katasztrófa védelem hozzánk még nem jutott el, s
valószínűleg nem is fog. A katonaságnak nyoma sincs, pár – vélhetőleg
szökött – katona jelent meg tegnap, de csak egyikük helybéli a többi
mára már eltűnt. A benzinkúton nincs már se benzin, se gázolaj, s az
emberek egymást ütik-vágják a maradék üzemanyag reményében. A helyi bolt
teljesen kiürült, néhány hajfestéken kívül már mindent elvittek. Ki
fizetve, ki fosztogatva. Teljes a káosz. Az elemes rádióban sugárzott
adás napokkal van lemaradva az események mögött.
Nem működnek a
szennyvízátemelők. A mélyebben fekvő részeken a hidrosztatikai nyomás
tolja fel a szennyvizet. A fürdőszobában már elviselhetetlen a bűz…
fertőzésveszély alakult ki. S óráról órára rosszabb a helyzet… folyik a
szar a lakásba, lassan, feltartóztathatatlanul. Az utcán a tegnap még a
helyzetről diskuráló szomszédok eltűntek, helyette elvétve lövések
hallatszanak. Káosz mindenhol. Innen el kell menni, biztonságba kell
helyezni a családod…
Baj van, útra kell kelni.
Egy
ilyen világban nincs irgalom, nincs szánalom, nincs rend. A megmaradt
rendfenntartók az aktuális elit védelmét látják el, melyek készletei
kisebb kolóniák ellátására lesznek elegendőek. Akinek esze van, az
menekül. Márpedig az elitnek pontos modelljei vannak és forgatókönyvek,
megoldások azokra. Legalábbis ez lenne logikus. Helyek, élelmiszer,
gyógyszerek, védelem. Kidolgozott élelmezési, közlekedési, védelmi,
egészségügyi koncepciók.
Ezek a kisebb városállam jellegű kolóniák,
hogy hol és miből alakulnak, nos, ne legyenek illúzióink. Vannak. A
jövőben ezek lehetnek a legveszélyesebb helyek számunkra, az ott élő
elit és kiszolgálói a legveszedelmesebb ellenfelek, akiket jobb
elkerülni, mert a készleteik védelmének érdekében gondolkodás nélkül
halomra lőnek minket. Szó nélkül, vagy esetleg egy rövid „fertőzöttek
vagyunk” félmondattal segítve át minket a másvilágra. A jelenlegi
helyzeti előnyükből adódóan olyan készletek birtokában lehetnek, melyek
akár hosszú évekig biztosíthatják számukra a túlélést.

A
szétesett fegyveres erőkből, a szervezett bűnözőkből verbuválódott
fegyveres csoportok, avagy a fegyveres csürhék egy társadalmi
összeomlásban valószínűleg centralizáltan egy-egy olyan terület köré
fognak összpontosulni, mely készletekkel ellátott. Katonai lerakat, PV
(Polgári Védelem) raktár, gyár, elosztó központok, bevásárló központok,
lerohant menekült táborok. Ezeket a csoportokat és így a helyeket messze
el kell kerülni. A férfiakat nagy valószínűséggel megölik, hacsak nem
volt röviddel korábban nagyobb emberveszteséggel járó összetűzésük. Ez
esetben a férfi a ranglétra legaljára kerülve a csoport tagjává válik,
miközben feleségét a csoport megerőszakolja, esetleg utána meg is öli. A
gyerekeket nem kímélik meg, ha nincs hasznuk belőlük. A lőszer
takarékosság miatt ne reménykedjünk egy gyors tarkólövésben, nagyobb
valószínűséggel halunk meg kés által. Hadd ne részletezzem. Kerüljük el
ezt a veszélyt!
A fogyásban lévő élelmiszer és gyógyszer
készletek, a vízhiány, a fertőzésveszély (szennyvíz!) és a fosztogatók
miatti közvetlen életveszély ráveszi az embereket, hogy a periféria felé
húzódjanak.
A jelenlegi lakóhelyeink, azok állapota, kialakítása
stb. nem alkalmasak arra, hogy hosszú és akár középtávon védelmet
nyújtsanak. A fosztogatók számára értékes préda és a védelmet előbb,
mint utóbb biztosan áttörik. Ha ezt megvárjuk, meghalunk. Bármennyire is
képzettek vagyunk, egy átlagos lakóházban nem tudunk ellenállni a
fertőzésnek, vírusoknak, ahogy a fosztogatóknak sem. Hiába tudnánk –
esetleg – kellő komfortot biztosítani a családunknak, az másnak is
kellene!
Kevés az a szerencsés, aki olyan helyen és házban lakik
jelenleg, és már most is úgy gondolkodik és él, hogy egy ilyen
vészhelyzetben be tudja rendezni és biztonsággal élni a saját kis
mikrovilágát. Egy alföldi tanya vagy egy hegyvidéki modern ház csak
korlátozottan alkalmas…

A megoldás az elkerülés. Bármennyire nem akarjuk, el kell hagynunk az addigi élőhelyünket*. De vajon hová menjünk?
(*A
mentális /=fejben történő/ felkészülésnek erre kell koncentrálnia: az
addig megszokott életvitel, családi ház stb. teljes „megsemmisülésére”.
Ha erre nem készül fel az ember, nagyon súlyos pszichés stressz éri, ami
vészesen legyengítheti. Röviden… belebetegedhetsz, hogy minden
megváltozott és üres tekintettel magad elé bambulva várod, a fotelből
bámulva az üres tévéképernyőt, a fosztogatót, aki jó esetben fejbe ver
egy fejszével, rossz esetben átvágja a torkod.)
Hová menjünk?
Ez
az iromány elsősorban a városok Átlag Béla lakóiról, illetve lakóinak
szól, nem a vidéki gazdáknak, még kevésbé a képzett szakembereknek. Az
első két rész óta csak rosszabbodott a helyzet, mind a hazai, mind a
nemzetközi. A felkészülés már félig nyilvános stádiumba érkezett.
Katasztrófavédelmi összeírás és gyakorlat, fegyveres kiképzés a
tűzoltóknak, Svájcban az atombunkerek (270.000 darab!) ellenőrzése…
hosszasan lehetne sorolni az intő jeleket. A proaktív emberek egyre
jobban félnek, illetve aggódnak a jövő miatt, és joggal. Persze, akik
homokba dugják a fejüket és élvezik a jelen mesterségesen fenntartott
cirkuszát és bábeli zűrzavarát, azok ebből semmit sem éreznek vagy
érzékelnek.
A „lelkes” amatőrök – mert hála Istennek még mindig azok
vagyunk! – filmekből, könyvekből, fórumokról próbálnak ötleteket
meríteni és azokat a gyakorlatban is kipróbálni a jövőbeli boldogulásuk
érdekében. (Hangsúlyozom: nem válhat ez mániává, egészséges mederben
kell a felkészülést tartani! Ha tévednék… legalább hasznos tudásra
tettem szert és sokat voltam a természetben alapon!) De amiről nem
szólnak ezek az irományok és filmek, az egy olyan vészeseti terv készítése, amit akár bárki meg tud magának csinálni.
Volt
idő, amikor nem értettem, hogy az egyszerű, ezen a téren valódi
értékkel bíró tartalmat és tudást miért nem adják át, akár már iskolás
korban. Voltak már háborúk, vannak is szerte a világban, s minden jel
szerint baj közeleg, szóval szükség lehetne (és valószínűleg lesz is)
erre a tudásra. De nem. Nem adják át ezt a tudást. Egy magas beosztású,
szakszolgálatos ismerősömmel folytatott beszélgetés mutatott rá arra,
ami mindvégig ott volt az orrom előtt. Egy kisebb csoportnak tartottam
képzéseket, saját pedagógiai vonal mentén. Nem a fizikai kipurcanás volt
a fő téma, hanem a boldogulás és annak megtervezése. Akár hosszú távon
is. A beszélgetés közben fölvetődött ennek a jelen világunkban nem hogy
nem hasznos, hanem kifejezetten káros volta: „megtanítod őket eltűnni!”
Ott,
akkor ráébredtem arra, hogy ami nekem néhány éve készségszintű tudás,
amit átadni próbálok olyan embereknek, akik tartanak attól, hogy a
jelenleg még meglévő „szappanbuborék” rövidesen kipukkan, szóval ez a
tudás veszélyes. Veszélyes a jelenlegi rendfenntartásra, bűnüldözésre.
Nem azon a szinten, hogy emberek megtanulnak tájékozódni, tüzet gyújtani
esetlen vizet szűrni. NEM! Ami veszélyes az a tervszerű gondolkodás és
az előkészület. Ebben persze benne vannak gyakorlati készségek is,
amiket jelenleg pénzért cserébe (erre szakosodott közösségeknél) bárki
elsajátíthat.
Miért is írom ezt ebben a
megvilágításban? Mert egy rendfenntartói szinten meglévő, véleményem
szerint a mostani témával parallel és önző gondolkodás az, ami nem teszi
lehetővé akár mindenki számára annak a gondolkodásnak az elsajátítását,
amely segíthet egy valóban reménytelen helyzetet megoldani, amiben
jelenleg a lakosság java a rendfenntartásra /Katasztrófa Védelemre/
lenne ráutalva. Az már lényegtelen jelenleg, hogy ebben a pillanatban ők
maguk és a családjaik sincsenek valódi biztonságban. A jelenlegi
koncepciók, ha vannak, az egyént nem veszik figyelembe… nem tudok róla.
Sőt! Kifejezetten azt a gondolkodást helyezik előtérbe, hogy tömbként
tekintenek a lakosságra. Ez az egyik oldalról persze érthető, az ő
oldalukról, de egy realizálódott veszélyhelyzetben közel sem biztos,
hogy az általuk kidolgozott vészeseti koncepció megállja a helyét
mindenki számára. Hiába jelennek meg a szomorú hírek a nemzetközi
médiában ezután/ eközben, hiába hivatkoznak vis major helyzetre.
Vastagon
le fogod szarni a parkettás, pizsamás szakember beszédét a TV-ben,
amikor a töketlen intézkedést, elégtelen ellátást, a fosztogatásokat,
gyilkosságokat a következővel fogja elkendőzni: vis maior* helyzet van.
*vis
maior: olyan alapvetően természeti erők által okozott esemény, amelynek
bekövetkezése egyrészt nem előre kiszámítható, másrészt emberi
beavatkozással nem elhárítható.
Én úgy gondolom, ahogy a
családunk jövőjét egy adott infrastruktúrával fenntartott civilizációs
közegben megtervezzük (már aki), de nem tart sokból mindezt a központi
ellátó elem nélkül is átgondolni. Az előző irományom (1. és 2. részek)
erre vezeti rá az embert és az adott élőközegének a védelmére,
ellátására és infrastruktúra nélküli használatára. Utaltam arra, hogy a
pl. lakótelepeken élő embereknek rövidesen el kell hagyniuk az
életterüket. Áll ez azokra is, akik ugyan kertes házban laknak, de a
házban nincs alternatív fűtés, csak vezetékes víz van, nem védhető és
nincs tartalék élelmiszer. Vagy csak úgy egyszerűen a felelősen
gondolkodó emberekre, akik többre tartják maguk és családjuk életét egy
tömbösített intézkedéseknél és hivatkozásoknál.
Az összes
katasztrófafilmben, ahol az urbánus (=városi) környezet élhetetlenné
válik, egy igen sarkalatos pont a menekülés, elvándorlás máshova.
Fontos, hogy legyen hova, mert az reményt, lehetőséget ad egy
reménytelen helyzetben. Egy VK (=vészeseti terv) elkészítése elvi
szinten nem nagy dolog. Egyszerű elméleti tudásanyag elsajátításával,
ami leginkább egy gondolkodásmód, bárki képes lehet összerakni a
gerincét és ezzel már tett valamit. Amitől mindez egyedivé válik és
professzionálissá az már persze gyakorlati tudást és tereptapasztalatot
is igényel. Ez lesz az izomzat a vázon, ami lehet egy satnya, életre
éppen, hogy alkalmas, lehet egy átlagos, ami talán elegendő a
családtagok boldogulására is és lehet olyan teherbíró és alkalmazkodásra
képes szervezet, amely az előre nem kalkulált helyzetek megoldására is
képes lehet… mindez persze elvben.
Megpróbálom közérthetően
szétszecskázva megfogalmazni a gondolataimat. Lesznek olyan gondolatok,
utalások, kunsztok, amikre hivatkozok. Ezeket nem fejtem ki egyenként,
nem részletezem. Vannak túlélős könyvek, amiket felütve el lehet
olvasni. Nem a plagizálás és a száraz idézet a célom. Az csak a
csontváz. A csontváz izomzat nélkül nem működik, az izomzat pedig
irányítás nélkül nem működik rendszerben.
Amit megpróbálok leírni az a egyedi rendszer elkészítésének a receptje.
Már
akkor tettetek valamit, ha van térképetek. Nem csak sima autós, hanem
turista, vagy akár UTM. Jelenleg meg lehet vásárolni, le lehet tölteni
szinte mindent a netről. Hiába tudod hova akarsz eljutni, hiába vagy
tisztában most azzal az útvonallal, amit meg akarsz tenni, ha egy
vészhelyzetben esélyed sincs a jól ismert helyeken közlekedni. Nincs
jelzőlámpa, az utak bedugulva, fosztogatók, katonák… lényeg: nem tudsz
arra menni biztonságosan, amit ismersz. Baromira egyszerűen le tudjátok
ezt modellezni magatok is. Keress egy térképet a közvetlen
élőközegetekről (most mindegy, hogy elektronikus, vagy papír). Nézd meg
azt az útvonalat, amin meg szoktad közelíteni a szomszéd települést.
Most azt felejtsd el és keress alternatív útvonalat. Olyat keress, ami
nem dugul be, a megállított, lerobbanó autók nem torlaszolják el.
Máris
rá fogsz döbbenni arra, hogy a közvetlen környezetednek is csak egy
igen kicsiny, napi szinten használt útvonalait ismered. Kivételek persze
a környéken túrázók, vadászók, gazdák… de nem mindenki ilyen. Nagyon jó
a GPS, ha rendelkezel a töltési lehetőséggel. Én azt tartom
biztonságosnak és átláthatónak, ha van térkép is. Továbbá az olcsóbb,
bárki számára elérhető dolog. Tehát van térképed, amit meg kell tanulni
használni. Nem én foglak megtanítani ebben az írásban, ez a Te
feladatod, ha akarod, akkor minden lehetőség adott számodra jelenleg!
Tanfolyam, internet, nyugodt gyakorlás… minden. Nem egy nagydolog,
könnyen elsajátítható tudás és való életben sokkal többen hasznosítanák,
mint az integrálást mégsem tananyag.
Tételezzük föl, hogy képes vagy
iránytű és térkép segítségével egy folyamatos és biztonságos
közlekedésre (no meg persze GPS-el). Elvben képes vagy eljutni A-ból,
B-be úgy, hogy nincs szükséged utakra, járművekre. No, ekkor következik
az, hogy hova a túróba menj! Mert hiába van egy nyaralód a Mátrában, ha
Te Keszthelyen laksz és gyalog, családdal esélyed sincs arra, hogy ezt
egy reális időn belül megtedd, az egyéb később említendő problémákról
nem is beszélve! Ülj le a gép elé, a térkép elé és tervezz! Ha már tudsz
térképet olvasni és képes vagy az abban lévő információk helyes
értelmezésére, akkor meg tudod tervezni, merre menjetek és ezt a
terepen, ha módosítani kell, akkor meg tudod változtatni.
Persze most
joggal jöhet egy olyan fölvetés, hogy mindez gyakorlati tapasztalat
nélkül hogyan… Nos aki megtanul térképet olvasni, megtanulja kezelni
rendesen a GPS-ét, az gyaníthatóan megnézi közelebbről is a dudvát.
Tisztában lesz a szintvonalak jelentőségével, a vizek jelölésével, merre
folynak, mik a jelleghatárok stb. Tudod, hogy hova akarsz eljutni, mert
az a hely számodra reményt, lehetőséget ad. A jelen helyzeted és e
között a hely között lévő távolságot a leendő kicsiny menekülő csoport
terhelhetőségével egyenes arányban oszd föl több részre. Megjegyezném: a
csoport terhelhetősége nem csak a fizikai állapottól függ!
Szerinted
ki megy messzebbre egyhuzamban januárban? Egy belvárosi konditeremben
edződött igen jó fizikumú fiatal csaj, akinek nincs túratapasztalata,
vagy az ezt a hobbyt magának megengedni nem tudó középkorú családanya,
aki az alacsony jövedelmük miatt a hétvégi természetbeli kirándulást
választja (családjának és magának) programként? A válasz egyértelmű, de
nem a fizikum, hanem ruházat, cipő/bakancs megléte és a némi gyakorlati
tapasztalat miatt!
Azt neked kell tudnod, hogy mennyire terhelhetők
azok akikkel menekülni szeretnél. Ennek tudatában tudod az útvonalat a
térképre leképezni. Egy ilyen vészhelyzetben könnyen elképzelhető, hogy a
két pont között a legrövidebb út a görbe lesz. Mindez azért, mert az
egyenest más is használhatja, nincs fedezék, nem lehet biztonságos
pihenő helyet kialakítani, nincs víz utánpótlás stb. A tervezett útvonal
nem csak egy a legrövidebb és szerinted jó út. A tervezett útvonal
legalább egyszer bejárt és megtapasztalt. Tudni fogod, hogy egy emelkedő
után kell-e pihenőt tartani, merre találsz valóban vizet, merre lesz
lehetőségetek biztonságban pihenni.
Az útvonal precíz
megtervezése nagyon fontos és az is, ha jelentősebb távolságot tervezel,
kalkuláld bele a fent leírtakat, továbbá azt is: mit fogtok enni,
miként lesz energiátok az úton, mit csinálsz akkor, ha az időjárás nem
kegyes hozzátok? Egy átlag túrázó leginkább jó időben túrázik. Egy
veszélyhelyzet erre nincs tekintettel sőt!
Hm, mit
fogtok enni és inni?! Az egy dolog, hogy Te mit fogsz enni/inni… no és a
családod? A gyermeked, feleséged, szüleid?! Persze sok mindent kibír az
ember és kényszerhelyzetben szenved, tűr, a szervezete meg a
terheléssel egyenes arányú tempóban kezdi lebontani a zsírt és az
izomzatot is. Ezt tudjuk és azt is igen gyorsan leguglizhatjuk, hogy a
szervezetünk egy ilyen jellegű folyamatos terhelésnél mennyi energiát
használ fel és alap esetben mennyi kalóriára van szükségünk. Igen
gyorsan nyilvánvalóvá válhat mindenki számára, hogy egy vándorlási
helyzetben leginkább lassú és gyors felszívódású szénhidrátokra
(cukrokra) van szükség. Persze a 10 esszenciális aminosav sem
hiányozhat, de az előbbi egy ilyen igénybevételnél fontosabb. No de
mennyi és azt hogyan viszi magával az ember és miként készíti el?
A
mennyit gyorsan kiszámolhatja bárki magának internetes kalkulátorokkal.
Van olyan kalkulátor, amely kiszámítja, hogy mennyi szénhidrátot,
fehérjét stb.stb kell bevinni ahhoz, hogy az ember ne veszítsen
testsúlyt. Egy ilyen igénybevétel mellett nekem kb. 4500kcal a napi
energiaszükségletem. Az közel 1,3 kg főtt rizs… No de! Olyan magas a
keményítő tartalma, hogy valóságban 10 deka rizsből csak 100kcal-t tud
hasznosítani a szervezet. Az már 4,5 kiló fogyasztása/nap!!! Magad is
láthatod, hogy az amúgy jelenleg olcsó és könnyen elkészíthető
élelmiszert eheted, de messzire nagyon nem fog menni a család tőle. Nem
az a célom, hogy konkrétan megmondjam: ezt és ezt vegyétek, mert ez jó.
Sok lehetőség van, amit lehet kombinálni. Internet adott, így állítsd
össze azt a vészeseti élelmiszer csomagot, ami számodra elfogadható
élvezeti értékkel bír és ugyanakkor kellő tápanyag mennyiséget ad, nem
csak salakanyagot!
Aki erre nem képes (vagy anyagilag megengedheti),
az könnyedén vásárolhat magának vészeseti ételeket az ezzel foglalkozó
cégektől. Nagyon fontos! Egy személy napi kalória szükséglete (vehetsz
középszükségletet a csoport arányára) szorozva a létszámmal, szorozva a
leendő útvonal idejével. Amint ez kész van, egy laikus gyaníthatóan
nagyot fog nézni a szükséges mennyiségen és már el is érkeztél ahhoz,
hogy mindezt miként fogja a csapat magával cipelni és mennyi vizet kell
az emésztéshez, napi szervezeti szükséglet fedezéséhez magaddal vinni?
Remélem, átmegy az a törekvés részemről, hogy nem a droid szintű
túlélőkönyves javaslatot helyezem előtérbe, nem azt írom, hogy vegyél
ezt és ezt és ennyit…. minden itt van az orrod előtt. Mindent meg lehet
vásárolni, olcsón be lehet tárazni még banán chipset is. Arra
szeretnélek rávezetni, hogy sajátíts el egy olyan gondolkodást, ami rém
egyszerű és bárki számára elérhető. Ehhez nem kell Bear Grylls-nek
lenni.

Én
amúgy a hüvelyeseket javaslom és a zabot, árpát. Sokkal többet tud
ezekből a szervezet hasznosítani mint az azonos mennyiségű rizsből és
sok benne a lassú felszívódású szénhidrát, tehát nem csak a
hasnyálmirigyünket kényszerítjük fokozott munkára, hanem hasznosítható
„tüzelőt” is kapunk. Egy tábortűznél megrottyantott zabkása némi
szárított hússal, billtong-al egy tápláló és olcsó vándorétel lehet.
Persze az csak példa és még sorolhatnám, de a lényeg: találd ki a saját
és a csoportod ízlése alapján, hogy mit lenne a legjobb fogyasztanotok
és azt szerezd be.
A megteendő távolságról már írtam, arról is,
hogy ezt fel kell osztanod annyi részre, amit napi szinten a csapatod
képessége megenged. 20-30 km-es távon nincs nagy gond, de ha a családdal
100 km-t akarsz megtenni, akkor nagyon okosan kell kalkulálnod! Nem
Kinizsi!!! Első két nap még megy a banda, de mivel nincsenek hozzászokva
sem a távhoz, sem a vészhelyzetben szükséges rejtőzködéshez,
védekezéshez, gyorsan fog fogyni az erő. Rendkívül fontos, hogy legalább
az esti pihenőpontokon lehetőség legyen a körülményekhez képest nyugodt
regenerálódásra! Amennyiben az életszerű tervezési stádiumban (tehát
valóban bejárod a szakaszt) az optimális táborozóhelyeket felderítetted
és a megteendő távolság indokolttá teszi, én javaslom az ún. feltöltő
pontok létesítését. Nem kell málhás szamárként megszakadni a csomagok
alatt az extrém környezetben és nem kell eret vágni magunkon, ha esetleg
kényszerűségből kénytelenek vagyunk elhagyni a csomagunkat a teljes
készlettel.
Nem kell komplett logisztikai bázisra gondolni, elegendő
egy zárható kisebb műanyag hordóba bekészített pl. 2 kiló árpa, néhány
konzerv, szárított, sózott, füstölt hús, némi édesség a moráljavítás
érdekében stb., ami még terjedelemben és anyagilag belefér. Továbbá víz!
Tökéletesen megteszi az olcsó palackozott ásványvíz. Légmentesen
lezárva, a hűvös talajban a napfénytől védve nagyon sokáig iható marad.
Az
élelmiszerről nem kívánok többet írni. Aki jelenleg is a szendvicsekben
látja egy ilyen „túra” élelmiszerszükségletét, azt nem akarom
meggyőzni, aki meg belátta a sötét realitást, az szán rá egy kicsi időt,
hogy megtervezze magának és utána olvasson azon vezérvonal mentén, amit
javasoltam. A víz ugyan nagyobb szükség, mint az élelmiszer, de
annyiban talán szerencsénk van, hogy ha nincs brutális aszály, akkor
valóban lehet találni útközben és nem feltétlen fontos a teljes
szükségletet magunkkal vinni. Szűrők, fertőtlenítők manapság könnyedén
vásárolhatók. Van egy kínai katonai vízszűrő. Az aránylag kicsi mérete
ellenére meglepően hatékony és 6000ft átszámítva. Ezen felül persze
léteznek praktikák, technikák, amikkel a szennyezett vizet ihatóvá lehet
tenni. Túlélőszűrők, desztillálás és só tablettázás stb., ez már a
guglizható anyag része.
Forró időben ugyebár sokkal nagyobb a víz
és só veszteségünk, mint hideg időben. Ezt a megnövekedett pótlási
igényt persze bele kell kalkulálni a tervezés alatt. Csak javasolni
tudom, ha már létesítünk feltöltő pontokat, akkor ott legyen vizünk is.
Magyarországon a felszíni vizek nem ihatók. Hiába van mellettünk egy
csatorna, olyan fertőzést kaphatunk, ami komoly hasmenéshez,
legyengüléshez, kiszáradáshoz vezethet. Az említett vízszűrő 1 mikronig
garantált… tehát több vírus még veszedelmes lehet a szervezetünkre, de
azért annyira nem rossz a helyzet! Gondold át józan paraszti ésszel! Egy
domb oldalából szivárog egy kicsi csermely és vajon biztonsággal, vírus
nélkül iható az amúgy sáros víz megszűrve, vagy nem? Vagy iható-e
tisztának látszó tavacska vize, amelynek a nádasában akár egy elpusztult
kutya oszlik bele a vízbe (persze ezt nem látod). Ennyi… így
gondolkodj! Amennyiben csak a bizonytalan felszíni vizet tudod
megszűrni, akkor forrald fel. 20 perc forralás után tutira elpusztul
minden vírus benne, ha nem tudtad rendesen megszűrni, ennyi forralás
után akkor is iható… maximum némi homok lesz a szádban, növényi darab.
No persze, ha van szuper vízszűrőd, esetleg fordított ozmózis elvén
működő (x százezerért) akkor akár a tengervizet is nyugodtan ihatod.
Hol is tartunk?
Ismered
a környezetedet. Ismered az alternatív útvonalakat. Tudsz térképen
tájékozódni. Megtervezted az útvonaladat, amin eljuthattok egy
biztonságosnak gondolt pontra. Tisztában vagy a veled tartók fizikai
állapotával (felszerelésükkel), tudsz kalkulálni mekkora utat tudtok
megtenni napi szinten jó és rossz esetben. Tudod, hol lehet táborozni.
Ismered az útvonalon a vízvételi lehetőségeket és rendelkezésedre áll
akár a zsákokban, akár a feltöltő pontokon elegendő kalória/ víz
utánpótlás. Én hiszem azt, hogy ez eddig nem bonyolult és nem kell hozzá
nyóóóc diploma.
Ilyen világban természetesen igen fontos a
védekezés, mivel a rendfenntartásra nem lehet számítani. Az, hogy kinek
milyen eszköz állhat rendelkezésére, egyénileg változhat. Ami mindenki
számára jelenleg legálisan elérhető az a nyílpuska, íj, vadász csúzli
(no meg persze a szúró, vágó eszközök). Egy normál maroklőfegyverrel sem
fogsz pontosabban lőni, mint egy 150 fontos nyílpuskával…. sőt! Sokkal
pontatlanabbul (nem vagyunk Simonyi Ottók) és hangosabban. Erről a
témáról sok fórumon lehet polemizálni. A nindzsa eszközöktől a házilag
készíthető csőpuskáig a habitusától függően mindenki megtalálja a
számára jelenleg legfontosabbnak tartott túlélő eszköz iránti képzelgési
lehetőséget. Én úgy gondolom: nincs új a nap alatt. Reális keretek
között, ami használható és elérhető azt már őseink feltalálták. A nagy
prepper (=angolul prepare/preparation, azaz felkészülés) őrületben
vannak gyártók, akik kielégítik ezt a fizetőképes keresletet is és lehet
vásárolni pl. túlélő puskát, amire már egy hangtompítót rakni nem
nagydolog. Ennek nagyon örülünk, de Átlag Béla szinten nem reális. Ami
bárki számára reális lehet az egy 10.000ft-os 80 fontos nyílpisztoly,
amivel 20 méterről biztonságosan el lehet találni egy pet palackot
(tehát akár vadászatra is alkalmas). Könnyű, kicsi helyen elfér és a
vessző utánpótláshoz nem kell egy üzem.

Nem
ragozom a fegyverzetet. Amit írtam az egy elérhető minimális összegből
beszerezhető reális önvédelemre és vadászatra is alkalmas eszköz bárki
számára. Egy vadászembernek ez nevetségesnek tűnhet, egy átlag zsarunak,
még inkább egy bercsényis harcosnak viszont egy túlélő helyzetben
valóban használható harci/ vadászati eszköznek (remélem).
A tábor
védelme rendkívül fontos! Hiába nincs közvetlen veszély, ezt a
vészhelyzetben kihegyezett idegrendszer nem biztos, hogy így gondolja.
Ki így kezeli a stresszt, ki úgy. Annak érdekében, hogy másnap aránylag
pihenten tudjon az ember tovább menni fontos a nyugodt alvás. Ehhez meg
kell teremteni a feltételeket! Az, hogy egy optimális táborhely mi
alapján lesz optimális, szakoldalakon elolvasható. Az őr állítása és
annak váltása szintén elkerülhetetlen a csoport biztonsága érdekében.
Ezen felül érdemes egy olyan héjvédelemben gondolkodni, amely a
leginkább valószínű megközelítési útvonalakra koncentrál. Egyszerű
hangjelző rendszerrel (pl. botló zsinóros, kolompoló sörös dobozok),
egyszerű lengő/ süllyesztett csapdák. Nem kommandósoknak íródnak ezek a
sorok, hanem Átlag Bélának. Ami itt olvasható az valóban könnyedén
elsajátítható.
Megérkezvén a Back-up pontra, az aktuális
helyzettől függően rendezkedik be a csoport, vagy tervezi a
továbbjutást. Lehet, hogy vannak olyan szerencsések, akiknek ezen az
alternatív élőhelyükön lesz minden, ami szükséges lehet a további
életükhöz és meg is tudják védeni magukat. Ahhoz, hogy a back-up ne
legyen egy kirabolható éléskamra agresszív csoportok szemében, ne úgy
gondolkodjanak ezekről a pontokról, mint a békeidőben létesített
könnyedén elfoglalható önellátó szigetekről, kell némi szemléletváltás.
Hiába rendezkedett be egy közösség pl. Somogyban a teljes önellátásra,
hiába termeli permetezőszer nélkül magának a burgonyát. Hiába van
generátora, állatállománya, gabonája…
Sokan úgy gondolják, hogy
ha most vidéken létesítenek maguknak egy olyan élőközeget ahol meg
tudnak termelni mindent és oda vissza tudnak vonulni abban az esetben,
ha összeomlás történik, akkor már meg is oldották az átvészelés jelentős
problémáját. Nem akarom Őket bántani, mert legalább próbálnak valamit
tenni. Arra viszont rámutatnák: bármennyire is készültek föl, a rablásra
„szakosodott” hordák meg arra fognak felkészülni, hogy az ilyen
békeidőben létesített önellátó gazdaságokat (is) kirabolják. Persze erre
is ki lehet dolgozni több lépcsős védelmi koncepciót. Van arra
lehetőség, hogy mikroközösségek reális kereteken belül megvédjék magukat
és a közvetlen környezetüket. Persze nem katonai erő ellen, de a
fosztogatók ellen ez tervezhető és szervezhető.

Talán
ez lesz a következő téma: A mikroközösségek lehetőségei szélsőséges
társadalmi körülmények között, ami már most kezd nyilvánvalóvá válni
számomra, hogy ez a téma is kezd olyanná válni szép lassan, mint a foci:
mindenki ért hozzá egy kicsit. Senkit nem szándékozom meggyőzni és
recepteket kreálni arra, hogy mit csináljunk akkor HA. A szándékom
továbbra is egy gondolkodásmód átadása amellyel (én a jelenleg még
elérhető könyvekkel, netes anyagokkal) elvben bárki egy bizonyos szinten
meg tudja tervezni, hogy mit tud reálisan tenni akkor, ha bekövetkezik a
HA…
Írta: Papica