Manapság a sajtó az egyetemistákkal van elfoglalva,
néha meg azzal, hogy zsidóbérenc, táborba való cionista fiatal horda
rohanja le a likudista székházat. Van ez így, de a fagyi visszanyalt,
mert jelenleg kormányzó párt mindenkori vezére mondta 1998-2002 között
sokszor, hogy minden második magyar fiatal kezébe kell diploma. Ez
lassan teljesült is, azzal párhuzamosan, hogy kettessel már és félig
analfabétán simán be lehetett ülni, és vedelni tanulás helyett 5-10 évig
valamelyik egyetemre.
Most
ez a jó ember váltott és agyba-főbe szakmunkást akar képezni. Van ez
így, de nézzük meg az eredményeket. Kiből és hogyan, illetve milyen
ráfordítással akarnak szakmunkást faragni?
Első
kérdés, hogy kiből lesz szakmunkás? A válasz egyszerű lehetne, de nem
az. Elsősorban a tanulásban nem jeleskedő fiatalságról beszélünk ebben
az esetben, illetve azokról, de ezek vannak kissebségben, akik valóban
azt a szakmát akarják folytatni, vagy családi vállalkozás kényszeríti
rá, hogy folytassa az ősök szakmáját. Sajnos a nagy többség azonban
deklasszált családokból, még rosszabb esetben a cigányság köréből
származik. A szakiskolai osztályok nagyrészt állatkertekké váltak, és a
tanítás lehetetlen, míg a tanulás azok számára, akik ott valóban tanulni
akarnak, szintén lehetetlen. Egy szakiskolai osztály 60-70 százaléka
mindenre jó, csak szakmunkásnak nem. A szakiskolai órák sokszor
rendteremtés kísérletével mennek el, tanulási-tanítási folyamat eleve
kizárt. Nagyon sok helyen ittasan vagy kábítószer hatása alatt vannak a
tanulók bent az iskolában. Ez ellen tenni meg lehetetlen (ebben a
rendszerben). Pedagógiai szempontból a szakiskolai osztályok rémálommá
váltak a tanárok számára. A hiányzások az egekben, a lógások általánosak
és mindennaposak, illetve ezek az osztályok a kész életveszély
kategóriát jelentik.
A
gyakorlati képzés csak hab a tortán. A vállalkozók és a vállalatok nem
szeretik a tanulókat. Sok helyen azért nem fogadják őket, mert kárt
csinálnak, selejtet. Senki sem akar egy komolytalan hülye gyerekkel
dolgoztatni, miközben az biztos, hogy nem akar megfelelően állni a
munkához. Ha mégis bekerülnek valahova, akkor sok helyen lopás és
munkakerülés üti fel a fejét. A rendes melósok meg bosszankodnak. Így
legtöbb esetben maradnak az iskolai tanműhelyek, ahol sokszor se
munkásruha, se anyag, sem pedig egyszerűen munka sincs. Totális csőd!
Sok
helyen meg egyszerűen nem dolgoznak. Tudunk olyan estről, amikor festő
tanulókat (főleg cigányokat) a szakoktatóval rendeltek ki munkára. A
szakoktató felszólítására, hogy ideje dolgozni, azonban az volt a
válasz, hogy nem dolgozunk. Dolgozzál te! A szakoktatónak pedig a munkát
egymaga kellett elvégeznie, miközben a főleg cigányokból álló
szakmunkás tanuló horda röhögött rajta, cigizett és henyélt egész nap.
Magyarán jól érezte magát a semmirekellő társaság. Ebben a rendszerben a
becsületes tanuló, a szakoktató és a tanár is szenved!
És
persze az ösztöndíj. Az van főleg a hiányszakmákban, ezek vasas szakmák
elsősorban, illetve villanyszerelő és sorolhatnánk. A cigányok számára
vonzó, hiszen itt pénzt kapnak havonta. Nem kis pénzek egy tanulónak,
40000-50000 forint is megvan. Míg az őt tanító frissen végzett tanár
90000-95000 forintot kap összesen. Az ezért elvégzett munka meg nulla
sok esetben. Magyarán a hiányszakmák jól meg lesznek szórva cigányokkal,
akikre óriási pénzt költ az állam, de a végén a kimenetnél az eredmény
nulla és az elhelyezkedési hajlamukról pedig mindenkinek lehet fogalma
ebben az országban.
És
a mítosz! Ma még mindig mítosza van külföldön is a magyar munkaerőnek.
De kik is ezek? Főleg az 35-55 év közötti korosztály, akik még a régi
iskolákban tanultak, amikor rend volt még a szakiskolákban és a munkának
még becsülete volt. Ha ezek kikopnak, akkor vége mindennek! Így
teljesen feleslegesen költünk most nagy pénzeket egy olyan rendszerre és
képzésre, aminek az eredménye gyakorlatban egészben biztos, hogy szinte
nulla lesz.
Az egész tanrendszer gyökeres átalakítása nélkül a legjobb szándék is kudarcra van ítélve!
Fazekas József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése