A multik fognak valaha adót fizetni?!

Az elmúlt hétvége eseményei közül kiemelkedett a világ húsz vezető ipari hatalmának (G20) találkozója Moszkvában. A mindig nagy várakozás övezte megbeszélések általában nem szoktak gyakorlati eredményeket hozni, jellemzően a vajúdtak a hegyek és egeret szültek szindróma a kimenetel. Nagy szavak, nagy általánosságok, és minden marad a régiben: a globalizáció világméretű rendszeréből mérhetetlen hasznot húzók folytatják tovább a kizsákmányolást. Hosszú idő után talán változhat valami, végre ezen országok vezetői is kezdik felismerni, hogy a rendkívüli lobbierővel rendelkező multinacionális óriásvállalatok mindenkit megkárosítva kerülik ki az adófizetést?!  

Persze aki ezen a világon él, annak nem jelent újdonságot, hogy a multiknak mi mindenhez van „joga”. Összeköttetéseik, azaz kapcsolati és pénzbeli tőkéjükön keresztül bármit el tudnak érni, bárkit meg tudnak venni. Olyan hálózatot alkotnak a világban, amelynek hatalmához csak egy magát hatezer évesnek nevező faj ereje érhet fel. És ezeket a multikat leginkább két dolog érdekli: a pénz és a profit. Amiből nekik soha nem elég. Így mindenféle gátlás nélkül fosztanak ki nemzeteket és kontinenseket, ahogy rabló-hadjáratukkal egyre újabb és újabb földekre teszik rá a lábukat. Fölösleges most neveket sorolni, az élelmiszer- és üdítőital-gyártás csúcsragadozóitól kezdve a nagy autóipari konszerneken át az infokommunikáció moguljaiig rengeteg ilyen társaság vesz részt a nemzetközi láncolatban. A korlátlan liberalizmusnak behódolt világ külső nyomásra (WTO, OECD, IMF) kénytelen volt sorban lebontani a saját iparát, gazdaságát védő korlátokat, és beengedni a területére ezeket a vállalatokat, amelyek nemzetek feletti rétegeket képeznek. És nem csupán kifosztják az olcsó erőforrásokat, rabszolgabérért robotoltatják a bennszülötteket, és egyben piacot is szereznek egyre silányabb minőségű termékeiknek, de ezért még azt a minimális társadalmi hozzájárulást sem hajlandóak megfizetni, amit mindenkinek kötelessége lenne. Az adót. Amit az átlagemberen a legszigorúbb módszerekkel hajtanak be mindenféle hivatalos szervek. De a multik nem szeretnek fizetni, mert az csökkentené a mindenható profitot, és el is tudják érni, hogy nekik ne kelljen! Ebben segít a mögöttük felsorakozó adótanácsadók és ügyvédek hada, amely módszert ráadásként elegáns szóval adóoptimalizálásnak neveznek.

Már évekkel ezelőtt hallottam azokat a történeket minisztériumban dolgozva, hogy egyes befolyásos körök közvetlenül államigazgatási vezetők lekenyerezésével el tudják érni a számukra kedvező jogi hátteret, amit aztán a parlamenti munka során is igazolva látok. Egy-két havonta jönnek az újabb és újabb lobbicsoportok, hol Lázár, hol Rogán vezetésével, hogy bizonyos területeken az általuk képviselt befolyásos gazdasági csoportoknak megfelelő jogszabályok szülessenek. De ki tudná feledni azt az érdekes döntést, amikor néhány évvel ezelőtt a jövedéki adó törvényt változtatták meg úgy, hogy egy bizonyos fokú alkoholt tartalmazó szeszesital kedvezőbb adózási feltételek közé kerüljön! Nem sokkal később ki is derült, hogy Zwackék majdnem 30 milliárdot spóroltak a változásnak köszönhetően. Aminek persze semmilyen következménye nem lett…

A nagy nemzetköziség korszakában minden cégnek elég, ha leányvállalatokat hoz létre a különböző országokban, amelyek a nyereséget az anyacégnek termelik, és viszik ki az országból a köz terheihez történő mindenféle hozzájárulás nélkül. Az anyacég pedig olyan adóparadicsomban van bejelentve, ahol pedig nem vagy csupán minimális adóterhet kell megfizetni. A tényleges helyszínen, ahol realizálják a hasznot, és eladják az árujukat gyakorlatilag nem fizetnek semmit, mert a nyereséget költségként számolják el az anyacég felé, mint például tanácsadás, know-how, brandhasználat stb. És a kettős adóztatást kizáró nemzetközi egyezményekre hivatkozással még azt a minimális adóterhet sem vállalják, ami ezek után rájuk hárulna. Mindezt természetesen legálisan, hiszen így szép a globalizáció! Miközben a bennszülöttek saját vállalkozásai, munkahelyei sorban tönkremennek és elveszítik a hazai piacukat, mert ők képtelenek versenyképesnek maradni az óriási tőkével és hátsó támogatással érkező multinacionális vetélytársakkal szemben. Marad számukra a bérrabszolgaság, a hónapról-hónapra való túlélés és az egyre gyorsuló ütemű kivándorlás gazdagabb tájak irányában.

Na, de mire jutottak a G20-ak?! Úgy tűnik – több évtized elteltével – hogy lassan nekik is kezd lesni, hogyan működik a világ. Nyilván ha nem lenne permanens világgazdasági válság, akkor nem is lenne olyan fontos foglalkozniuk a kérdéssel. Így viszont égető szüksége van az államkincstárnak minden euró és dollárcentre, hogy legyen miből fizetni a bankoknak az államadósság törlesztését. Tehát arra jutottak, hogy tanulmányozzák a kérdést… És ez sajnos nem a vicc helye! Felelősségem teljes tudatában kell leírnom a tényállást: semmilyen konkrét ellenlépésben nem egyeztek meg, hanem létrehoztak három bizottságot, amelyek figyelni fogják a multik üzleti gyakorlatát. A bátrabbak, mint Angel Gurris, az OECD főtitkára odáig jutottak, hogy kimondták: a kettős adóztatás elkerülésére hozott nemzetközi egyezmények következményeként kettős nem adóztatás valósul meg. Persze ha már idáig eljutottak, akkor jó kérdés, hogy miért nem hajlandóak tenni is a fennálló rendszer ellen?! Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: a fentebb említett lobbicsoportok most sem ölbe tett kézzel nézik az eseményeket. És amikor egy komolyabb multinál egy középvezető tud annyit keresni, mint egy ország miniszterelnöke, akkor lassan meg is érthetjük, hogy miért így mennek a dolgok évtizedek óta.

A hétvége történése volt még a Kásler Árpád szervezte devizahiteles tüntetés a parlament előtt. Komoly szimpátiával figyeltem az eseményt, amelyet Volner János frakcióvezető-helyettes személyesen ugyan nem, de közleményben biztosított támogatásáról. A devizahitelesek témája mindig is szívügyem volt, többször szerveztem egyeztetést a civil szervezetekkel, meg tüntetést is a Blaha Lujza térre, ahol a részvétel sajnos nagyon alacsonyra sikerült. Ez a probléma egy időzített pokolgép, amelyet nem tudtak megoldani a Fidesz látszatintézkedései, egyedül a végtörlesztés volt hatásos, amit azonban kizárólag a jobb körülményekkel rendelkezők tudtak igénybe venni. Kicsit félelmetes, hogy most kezdi felkapni a sajtó Róna Pétertől azt a kijelentést, hogy a devizahitelek olyan semmisnek minősülő szerződések, ahol az adósok nem a felvett összeget kell visszafizessék, hanem egy más pénznemben meghatározott másik összeget. Magyarán egy gigantikus átverés, amiben nem is devizát hiteleztek a bankok, hanem forintot, és mégis deviza-alapon számolgatva követelik vissza az eredeti forinthitel néha többszörösét. Ebben az a szomorú, hogy jobbikos képviselőtársakkal már három éve ezt állítottuk, csak meghallani nem akarják azóta sem. A devizabomba pedig nem csupán azért ketyeg, mert a hitelt felvevő családok tízezreit teszi tönkre egzisztenciálisan és fizikailag is, hanem a havi törlesztőrészletek elszívják a gazdaságból azt a pénzügyi likviditást, a forrást, amiből beruházni, fejleszteni, munkahelyet teremteni és fogyasztani lehetne. Ezért nincs gazdasági növekedés, hiába keresi Orbán Viktor, mert nem marad szabad pénz a gazdaságban, hanem a bevallott nyereségük – amiből a „költségek” már eleve külföldön landolnak – csupán harmadát érintő bankadó állítólagos fenntarthatatlansága miatt siránkozó pénzintézeteknél landol. Akik utána szépen becsomagolják és küldik ki az anyacégnek, hiszen a kereskedelmi banki hálózat 80%-a külföldi kézben van. És máris visszakanyarodtunk az első témához! Nem mondhatja senki, hogy a gazdaság világában nem függ minden mindennel össze!

dr. Lenhardt Balázsnemzeti radikális országgyűlési képviselő

BEHÍVÓ! A HARANGOKAT FÉLREVERNI!

A pénzügyi jogok biztosa részt vett a napokban egy civil szervezet két éves születésnapi ünnepségén. Az eseményről készült videóból az derül ki, hogy velem nyit és velem zár a biztos úr, de így legalább van miről beszéljen, mert szakmai dolgokról képtelen lenne.

Doubravszky úr alulmúlt minden erkölcsi minimumot. Azt mondja, hogy Ő megnevezett két civilt, Boros Imrét és Varga Istvánt, akik a civil oldalt képviselik és harmadiknak Őt saját magát, mint a Hiteltársulás képviselőjét jelölte meg. Hát ha ez nem önkielégülés akkor semmi sem az!!! Egyébként önmaga kijelölésére indoklásként, mint hőstettet megemlíti, hogy kint volt szombaton a „Kossuth téri katlanban”. Tudják, kívül bunda, belül bunda, egyszer civil egyszer állam, olyan mint egy cinkelt lap, mint egy Jolly Joker. Doubravszky a Jolly Joker akinek semmi sem összeférhetetlen!

Egyébként Varga István kijelentette, hogy Ő nem képviselheti a civil oldalt mert, nem rendelkezik felhatalmazással a civil oldal részéről. Persze Doubravszky urat az ilyesmi nem érdekli, ha már a törvényt is testre szabták, akkor ilyen apróságokkal nem érdemes foglalkoznia.

Jelen pillanatban az adósokra nézve a legnagyobb veszélynek Doubravszkyt látom. Mire elérkeztünk oda, hogy négy év kemény munkájával felnyitottuk annyi ember szemét, hogy már érdemben eredményt ki lehetne harcolni, akkor a hatalom a nyakunkra ülteti a biztost, akinek az a feladata, hogy morzsákat hintsen az emberek szemébe.

A bankok félnek tőlünk, félnek a tömegtől amit meg tudunk szólítani és mozgatni, ezért gyorsan egy kiegyezést szorgalmaznak amit a pénzbiztos lezavarna, az emberek megkérdezése nélkül, a civil képviselők megkérdezése nélkül. Ez a legnagyobb veszély ami az adósokra leselkedik. Nagyobb mint a banki fenyegetés, mert azt utólag is lehet kárpótolni, de egy előre lezsírozott kiegyezés minden eddigi munkát dugába dönt.

Meghirdetem a BEHÍVÓT! Minden eddiginél nagyobb és gyorsabb reagálást és aktivitást kérek! Jelenleg minden megyében van szakaszvezetőnk. Több mint 500 aktivista szervezi a csapatösszevonásokat. Újabb szakaszvezetők jelentkezése elengedhetetlen. Az számít szakaszvezetőnek aki 20-25 embert tud megmozgatni. Ez versenyfutás az idővel, nagyon rövid időn belül fel kell vonultatnunk több tízezer embert.

Eddig becsaptak, kifosztottak, meggyaláztak, földönfutóvá tettek, és most következik a végjátszma, a pofák betömése! Hát ezt nem fogom hagyni! Garantálni fogom az emberek számára a valós kiegyezést, a valós és törvény által megítélhető kártalanítást. Békét és nyugalmat fogunk kikényszeríteni, mert ez nekünk jár!

Emberek! A KÜRTÖK ismét megfújattak! Kevesebb mint két hét áll csapatösszevonásokra. Aki él és mozog, az aktivizálja magát. Csak azok keressenek akik szakaszokat, buszokat szerveznek.

Létszámot kértek rajtunk számon, hát adjuk meg nekik. Akkora tömeget kell összevonnunk, hogy nemcsak a kilakoltatásokat, hanem a végrehajtási záradékok, illetve a jogtalan letiltásokat is fel tudjuk függesztetni. Emberek MOZGÓSÍTÁS!

Kásler Árpád
Kelt, 2013. 02. 24.

Júniustól ismét lehetséges Irán megtámadása

Közelgő márciusi látogatása során Barack Obama közölni fogja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, hogy amennyiben a diplomáciai erőfeszítések sikertelenül zárulnak, a körülmények legközelebb júniustól válnak ismét kedvezővé egy Irán elleni csapásra, az egyik izraeli tévécsatorna híradása szerint.

A csatorna hétfői hírműsora szerint az amerikai elnök arra fogja kérni Izraelt, hogy „maradjon nyugton” és hagyja, hogy Washington irányítsa az eseményeket, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy Izrael kénytelen a „kispadról” szemlélni a katonai akciót, jelentette a izraeli 10-es csatorna. Netanjahut arra kérik, hogy tartózkodjon bármilyen katonai akciótól, sőt, ilyesmit még csak ne is említsen nyilatkozataiban, hangzott el a riportban a meg nem nevezett forrásoktól származó információ.

Barack Obama még tavaly állította fel a júniusi határidőt egy esetleges támadásra. Akkoriban sokan arra tippeltek, hogy Izrael még a novemberi amerikai elnökválasztás előtt megtámadja Iránt.

Irán a napokban találkozott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség képviselőivel, hogy megtárgyalják az ország atomprogramját. Az Egyesült Államok és Izrael számos alkalommal vádolta az országot, hogy atomfegyver kifejlesztésén dolgozik, bár erre semmilyen szilárd bizonyíték nem áll rendelkezésre, sőt az Obama kormány, de még Izrael is, több alkalommal elismerte, hogy Iránnak nincs atomfegyver programja.

Az amerikai titkosszolgálat által 2007-ben kiadott Országos Titkosszolgálati Értékelés is arra utal, hogy Irán nem rendelkezik atomfegyver programmal. Az 1968-as Atomsorompó Egyezmény szerint Iránnak joga van nukleáris energiát előállítani békés célú felhasználásra.

Az úgynevezett P5+1 országok, az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország, tegnap ültek össze a kazahsztáni Almaty-ban, hogy megtárgyalják az iráni atomprogramot. Az iráni delegációt Saeed Jalili, az iráni Legfelsőbb Országos Biztonsági Tanács titkára, a P5+1 országok küldöttségét pedig Catherine Ashton, az EU külügyi főképviselője vezeti.

John Kerry, Barack Obama új külügyminisztere, két napja Londonban azt nyilatkozta, hogy az iráni atomprogram elfogadhatatlan és szerinte a diplomáciai lehetőségek lassan elfogynak. „Számtalanszor elmondtuk, hogy egy atomfegyver programmal rendelkező Irán abban a térségben, látva az eddigi történéseket, elfogadhatatlan,” mondta egy sajtótájékoztatón.

„A diplomáciai megoldások lehetősége nem áll örökre rendelkezésre. Ma azonban nyitva áll. Most nyitva áll. Van még idő, de csak akkor, ha Irán úgy dönt, hogy leül tárgyalni, mégpedig jóhiszeműen,” mondta.

„Mi készek vagyunk jóhiszeműen, egymást tiszteletben tartva tárgyalni, hogy elkerülhessük a ránk váró, ki tudja milyen borzalmas következményeket,” tette hozzá. „A választás így az irániak kezében van és reméljük helyesen fognak dönteni.”

Januárban Henry Kissinger, vezető globalista funkcionárius azt mondta, hogy egy Irán elleni támadás előreláthatóan meg fog történni, ami nukleáris háborút és „fordulópontot eredményezhet az emberiség történelmében”.

„A régióban soha nem volt ilyen fontos egy atomsorompó megállapodás, mint most. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai 15 éve mondják, hogy egy nukleáris erővel rendelkező Irán elfogadhatatlan, pedig pontosan ez közeledik,” mondta Kissinger.

Forrás: Infowars.com, Timesofisrael.com

Az otthonod védelmi koncepciója - 2. rész

Mit együnk?

Most következzék a mit együnk és hogy készüljünk fel étellel, mert ha kellően el tudjuk kerülni a főleg első időkre jellemző kemény konfrontációs időszakot, akkor az esélyeinket ismét csak növelhetjük és már egy lépcsőfokkal magasabb szinten, mint a vízzel. Egy összeomlás együtt jár azzal, hogy nincs áram. A fagyasztóláda rövidesen leolvad és a benne lévő tartalék vagy megromlik, vagy tartósítjuk. Sütés, hervasztás, szárítás, füstölés, zsírban tartósítás, sózás, aszalás, savanyítás, befőttek, lekvárok… Rengeteg olyan praktika van a múltból felhozva és alkalmazható a erre a helyzetre, ami akár így, akár úgy de elvben lehetővé teszi a tartósítást.

Pl.: Salmo Jerky cikke, Berkut halas cikke...stb. a bushcraft cikkek között és a fórum böngészése közben mindenki megtalálhatja a számára szükséges ismeretanyagot.

Nem a kulináris élmény ilyenkor a cél, hanem a mérleg egyik serpenyőjében a kidobandó romlott alapanyag, a másikban a szervezetünk számára hasznosítható, de korlátozott élvezeti értékkel bíró élelmiszer van. Egyértelmű, hogy melyiket érdemes ilyenkor válsztani.

A raktározás, tárolás, spejzolás témában érdemes eljátszani egy gondolatmenettel. Persze lehet receptet, tanácsot adni arra, hogy ezt és ezt és ezt kell betárazni a pinyóba, de ez pénz, helyfüggő. Sokan csak akkor kapnak észbe, mikor megették az utolsó kenyércsücsköt.

Tehát egy kicsi gondolati játék, mely ugyan nem szerepjáték, de egy kicsit elindíthatja a vezérhangyát:

Mi az az 5 fő élelmiszer, amit akár több hónapon keresztül is megennél? (itt most nem a muszájra gondolok, mert ha nincs más, akkor 1-et eszik az ember, hogy ne haljon éhen) Élelmiszer, nem készétel. Nem csülköspacalra gondolok, hanem: csülökre, pacalra, zsírra, hagymára, szalonnára… érted!

Gondold át! Mert kóóbász nem mindenkinek adatik meg és amellé kell más is. Sokan szeretik a babot, de azért hoszzú távon azt minden nap… Ámbár éhen nem hal az igaz. Nagyon fontos a tárolhatóság és az elterthatóság. Mert hiába van rengeteg gabonája, de nem tudja kellően eltárolni, mert elvitte a szél a tároló tetejét. Vagy hiába van húsa mint az Út a vadonba c. film főszereplőjének, ha esélye nincs tudás nélkül tartósítani. No akkor tárazzunk:

Én az öt fő élelmiszert úgy állítanám össze, hogy figyelembe venném a szervezetünk működéséhez szükséges tápanyagszükségletet és az energia szükségletet.

Hús… Hozzátenném: Sózva, füstölve, szárítva, konzerv. Mindenképpen szükség van a szervezetünk működéséhez, viszont ez beszerezhető. Pl. olyan barátom, aki egy vaddisznós kert mellett lakik (ez lehet átok is, mert ez egy sokak számára ismert élelemszerző hely lehet), de kutya, macska, csiga, giliszta stb. Én nem a húst tartom a legfontosabbnak, (kell és persze van is) hanem azt, amiből az energiát nyeri a szervezetünk...

A gabonák, hüvelyesek adják a legjobban hasznosítható szénhidrátot, ami ugyan visszabomolván c6h12o6 lesz. Ezen gondolatmenet mentén a cukorhoz (szőlőcukorhoz) jutunk. Kell és mivel korlátlan ideig eláll érdemes tárolni, de ez nem lehet a fő energiaforrásunk, mert a hasnyálmirigyünket rövid úton kinyírnánk, viszont nagyon jó tartósításra. Tehát: Köles, árpa, búza… bab, felesborsó, lencse. Ezekből rengeteg ételt lehet csinálni, ha van valami húsféle.

Árban: köles jelenleg 120 ft/kg, a búza 52 itt a lakhelyemen. Persze a terményesnél, de tökéletes. Légszáraz közegben évtizedekig, jó esetben akár évezredekig is tárolható. Egy átlagbéla is meg tudja oldani a tárolást egy 120 literes műanyag hordóban, aminek van teteje… akár a szoba sarkában is elfér..idővel észre sem veszi az ember. Mivel műanyag, így a gáz sem megy ki belőle. Szódásszifonba beletölt az ember CO2 patronokat... persze víz nélkül. Egy csövet ledugunk a tartály aljára és gyakorlatilag bele kell fújni a co-t, ami nehezebb, mint a levegő, így ott marad. Ebben a közegben sem gomba, sem pocok nem nagyon aktív… sőt, élhetetlen számukra. Már csak rá kell tenni a fedőt, hogy ne menjen bele a pára és kész is van az eltárolt 120 liternyi pl. búzánk.

Tehát az én válaszom egyelőre a hús, köles (kásának), búza (kása és liszt), bab. És egy olyan gyümölcs, ami eláll, olcsó és van benne c vitamin. Alma. Itt most előhozakodhatnék olyan bushcraft praktikával, mely megoldja a C-vitamin hiányt is, de ez egy későbbi téma… mert van rá mód.

Érvényesül a fehérje komplettálás, tartós, változatos és vitamin is van benne. Persze a tészta is jó, én a durumbúzásat javaslom.

Mennyi pénzből tudnád megoldani félévre az élelmiszerkészletedet? Konkrét összeg, nem kell lebontva. 10E? 100E? 1.000E? Reálisan átgondolva csak egy számra vagyok kíváncsi… ezt gondold át.

Minimálisan számolva két mázsa búza 10400 ft jelenleg. Egy kg búza kásának megfőzve kb. 2,5- 3kg lesz. Kutya, macska, madár, csiga, stb meg kerül bele. Tehát ez 200 nap normál energiaszükséglete. Nem egy gourmand étel, de 331 kcal/ 10 dkg. Tehát 3310 k.kalória /kg. Lássuk be! Nem leszünk szép kövérek, de bőven elegendő. Tehát gondolkodjon el mindenki, hogy ekkora összeg befektetése a luxus, vagy az, hogy ezt a minimumot ne tegyük meg a családunkért, magunkért? Persze ezt lehet fokozni egyéb kajákkal és fokozom is.

Hogy tárolnád a vizet és egyszerre min. mennyit / fő?

Helyben maradáskor minden lehetőséget kihasználva, a legnagyobb mennyiséget tárolnám, pl.: kád, lavór, vödör… lehetőleg fedve, hogy ne szennyeződjön, és védve különböző nem kívánt állatok hozzáférésétől.

Csoportban a „biztonságos helyen” közösségileg megalkotott, és mindenki által hozzáférhető (látható, őrzött) helyet hoznánk létre, amiben minden tiszta vizet felfognék, tárolnék pl.: eső…

Nekem óriási szerencsém van, saját ásott kutam van amiben ivóvíz minőségű víz van általában 5-6 köbméter és utántöltődik. A tartalék helyen szintén van víz és csak olyan helyre mennék tovább, ahol ez megoldható. Ha nem lenne, és olyan helyen laknék, ahol nincs kert, akkor demizsonban, műanyag kannákban, lavórban, kádban tárolnám lefedve. Kertesben ásnék egy gödröt, kibélelném, és abba gyűjteném a vizet, idővel (táborozóhelyen) egy szükségciszternát készítenék, mely fedett és a környezetem vize ebbe folyna bele. Persze ez nem tökéletesen tiszta, de mosogatni, fürdeni tökéletes, a többit meg megszűrném, desztillálnám.

Mi az az élelmiszer szerinted, amire nagyon nagy szükséged lehet, de nem tudod beszerezni, előállítani egy összeomlott világban?

Nekem a só az. Nem tudom előállítani. Ízesít, tartósít. Korlátlan ideig eláll. Oké, a tengerparton megoldható, de egy átlag magyar közegben nem.

Hogy oldanád meg a keletkező szerves hulladék problémáját?

Higiéniás tényezőket, és a fertőzés veszélyt figyelembe véve határoznám meg a helyét (értsd: nem a víztartalék, és élelmiszerkamra közé tenném)

Ezeket idővel vagy tisztítani, vagy befedni kell. Utóbbi esetben, újak kialakítása szükséges.

Kertesben pottyantós klotyó, latrina. Emeletes környékéről meg el kell pucolni, mert rövidesen fertőzés fog elindulni. Amúgy a küblis megoldással el lehet távolítani a szart otthonról, de senki nem fogja sokat sétáltatni. Valszeg pár száz méter után kiöntenéd. A fertőzés miatt ez a távolság kevés és ráadásul a szomszéd előbb, vagy utóbb kiszúrja, hogy miként oldod meg és Ő is megjelenik a teleszart 5 literes befőttesüveggel. Menni kell, nincs mese. Hamu, klórmész valamelyest hatástalanítja, de én nem vacakolnék sokat.

Megoldás lehet még ötlet szinten az elégetés, de ez csak a háborús filmekben mutat jól, ahol annyi az üzemanyag, hogy nem gond. Itt gond lenne, mivel szaglik és füstöl.

Milyen alternatív energiaellátási lehetőségeid lesznek; elektromosra gondolok?

Minden autóban, motorban van generátor. Ennek a meghajtása már csak egy műszaki kérdés, pl. szélkerék. Vannak olyan haztartási gép motorok, melyek alkalmasak áramtermelésre, pl. régebbi tipusú kávédaráló, csak a meghajtását kell kitalálni. Bicikli dinamó. Napelem; nekem van, ceruzákat (elem) tölt. Van olyan inverter, ami a 12 voltos szivargyújtóból kijövő áramot, a normál 220 voltos szerkentyűk számára hasznosíthatóvá teszi. Kerti irányfények… ledes, stb.

Szerinted milyen világítási lehetőséged lesz az esemény után egy hónappal, ha nincs áram?

Gyertya szinte mindenhol van (nálunk a feleségem gyűjti is). Petróleumlámpa. 1 liter olaj most 600 ft. Anno anyámék tanyán ezzel világítottak. E mellett tanultak. Átlag egy hónapig volt elegendő 5 liter, persze ez télen nő, de nem úgy spóroltak, hogy nincs több beszerzési lehetőség. A lámpabél nagy kincs, ha vesztek p. lámpát vegyetek belet is. 100ft/5 db, ha lehet kapni (ritkán) Auchan-ban vettem. A napelemes töltőt esetemben nem kell magyarázni (említettem). A generátor meg tölt, egy jó aksi pár napig röhögve működtet utántöltés nélkül egy kicsi izzót.

Bushcraft praktikaként a foklával működő fákyla egy olyan lehetőség, melyhez csak fenyőerdő szökséges. Zárt térben ez büdös és kormol.

• Mikor kilépsz a lakásod ajtaján, meg tudod-e határozni eszköz nélkül 5 másodperc alatt, hogy merre van észak? (pl: IGEN, VAGY NEM) Nagyon fontos, ha menekülni kell és a fejedben lévő térkép alapján tájékozódsz.

(Ismerd a telked, házad elhelyezkedését. Ismerd a háztömböd tájolását, ismerd a település tájolását. Olyan ez, mint a google earth-ben nézed a házadat és növeled a magasságot. Gyorsan kialakul a tájékozódási képesség, ha tisztában vagy a környezeted fő pontjainak az elhelyezkedésével. Gyakorold és menni fog!)

• Képes vagy-e arra, hogy csak térképet használva lakott területen kívül megtegyél 20 km-t? Nem turista-ösvényen, tökön-babon át! (igen, vagy nem, nem a domborzati függőség érdekel)

(Nos, erre én nem válaszolhatok, mert az állóképességgel párosuló normális lábbeli szükséglete egyénfüggő. Úgy ahogy a zoknik is. Persze ki erre, ki arra esküszik, de ami a lényeg igen fontos a tapasztaliti úton kipróbált cucc.)

• Hogy főznél a lakhelyeden, ha nincs gáz és áram?

(Kertesházban nem gond, könnyen csinálhat mindenki egy tűzteret. Belső tűzhely készítésének a sarkalatos pontja, a kémény. Akinek van kályhakandallója az igen nagy előnyben van, de én ennek ellenére készítenék egy komolyabb sparheltot. Nem kell a víziüveges, samottos megoldásban gondolkodni. Egyszerű téglából is meg lehet csinálni.)

Régebben, sárból, agyagból is készítettek tűzhelyt, kisebb köveket raktak bele. Hordó, melyen egy rácsozat adja felületet és ennek az akár panelban is használható változata a hobo kályha. Kicsi, nagy…igény szerint. Az erre rakott rácsra (minden sütőben van valamilyen) már rá lehet rakni anya féltve őrzött zepter fazekait. Van gyári változatban és készíthető akár egy nagyobb konzervdobozból, vagy evőszköz csepegtetőből.

Ezzel a gondolatmenettel elmentük az élelmiszerek irányából egy olyan praktikákkal teletűzdelt irányba, melyre a világháborúk alatt többen rájöttek, hasznosították. Ami gond egy összeomlásban, hogy nincsenek egyoldalon harcoló felek, akiknek a katonái fenntartanák valamelyest a rendet, nincs hátország, nincs utánpótlás, nincs termelés. Ember embernek a farkasa és a túlélés van.

Eszközök és azok használata egy olyan rész, mely több ember számára természetes, de a városiaknak inkább nem. Sőt! Sokaknak a legminimálisabb problémamegoldó eszközeik sincsenek meg a lakhelyükön, nem hogy kezelni tudják azokat. Nem tudják még csak elképzelni sem azt, hogy miként oldják meg a bojlerbefolyó oldalát, hogy kifollyon belőle 50-150 liter víz. Életmentő lehet ilyenkor egy svédfogó. Fogalmuk sincs hogyan beláthatóság ellen hogyan készítsenek olyan ruhákból összefércelt eszközt ami ezt megoldja. Egyáltalán nincs meg a problémamegoldó képesség. Persze szép lassan rájönne az ember egy lakatlan szigeti környezetben, de ha nem tud időben összerakni egy primitive desztillátort, vagy nem képes felismerni a fertőtlenítés jelentősségét, egyáltalán tüzet gyújtani, igen gyorsan le fog romlani úgy az Ő, mint a családja állapota. A jelenleg igen kényelmes ház, minden extrával egy olyan célponttá válik, melyről nem tudják, hogy bent mivel találkoznak.

A fosztogatók idővel úgy szereznek rutint a behatolás terén, mint a kommandósok. Annyi különbséggel, hogy az előbbieket védi a meglepetés előnye, a hatalmas túlerő, fegyverzet és nem kell törvénynek megfelelni. A fosztogatók a saját és társaik kárán tanulják meg kvázi harctéri stresszeken keresztül a behatolás, biztosítás, területfoglalások művészetét. Semmi esélye nincs átlagbéla brókernek, aki kellő mennyiséggű pénz birtokában olyan kastélyt épített, hogy csodájára járt a környék. Menni kell. Ilyen helyet még akkor sem tudna a közvetlen családjával megvédeni, ha fejlett lenne a problémamegoldó képessége.

Egy magánház védelmi koncepcióját ilyen esetre részben (nagyon részben) úgy kell kidolgozni, mint egy békeidőben meglévő védendő objektumét. Már persze alap átgondolás szintjén. Ahhoz, hogy ezt erre a világra is leképezhető legyen, van, amit egy normális VEK-ból ki kell venni, és van amit hozzá kell rendelni, hogy ne csak egy a mostanság oly divatos, csak a “laborközegben” működő semmirevaló koncepció legyen.

MIként is gondolkodjunk most előtte, hogy elviekben működjön az elképzelésünk utána? Hangsúlyozom, egy összeomlott világra, terrorista elemekkel megtűzdelt közegben gondolkodjunk. Nem egy professzionális objektumvédelmi koncepció megalkotása a cél, csak egy működőé. Az életünk, családtagjaink élete múlhat rajta. Az előbbiért fizetni kell és többször annyi sebből vérzik, hogy csak a szerencse és a szándék hiánya miatt nem történik baj.

Vágjuk le a világunkról a központi ellátórendszer elemeit és a teljes infrastruktúrát. Ez az alap, így indul. Nincs rendőrség, nincs orvos, nem tudunk élelmiszert vásárolni, csak korlátozottan megtermelni. Nincs áram, nincs közvilágítás, nincs víz és szennyvízelvezetés. Esélyünk nincs nagyobb távolságot megtenni járművel, mert az utakon törmelékek, lerobbant autók és veszély.

Miután ezt a gondolatmenetet magunkévá tettük, olyan helyre tévedünk, melyben a lakásunk nem több már csak, mint egy mesterséges odu, mely korántsem olyan erős mint egy barlang, viszont valamivel kényelmesebb.

Ezután még mindíg a külsőségekkel foglakozzunk. A környőkünkön lévő olyan komplexumokkal melyek védhetők, akár fegyvertárolóhelyek és komoly élelmiszertartalékok találhatók bennük. Ezeknek a helyeknek a szervezett belakása egy olyan mentalitáson alapuló közösséget termel ki, mely elvesz. Amíg van addig kisebb a gond, de ahogy fogy, egyre nagyobb és nagyobb területeket fognak bejárni az elvehető javakért. Vajon hosszú távon van egy kívülálló családnak egy ilyen közösség közvetlen közelében esélye az újrakezdésre? Beolvad… és ha nem? Túl nagy a kockázat.

Domborzat és a passzív, ebben az esetben is működő közműhálózat része, vízelvezető árkok, csatornák.

Azután, hogy ezt kellően átgondolva és kielemezve tisztában vagyunk azzal, hogy az összeomlott világban mire számíthatunk a közvetlen környezetünkben elvileg, mennyire befolyásolhatja a jövőnket a jelenlegi időjárás alapján kalkulálható, várható időjárás, kezdjünk el kalkulálni a közvetlen élőközegünk szomszédaival és itt most nem csak a kertszomszédra gondolok.

Falvakban, vagy olyan városrészeken ahol a családok perifériára szorult tagjai amúgy is összetartva követnek el bűncselekményeket, helyzeti előnyük van az összeszerveződés terén. Többen eddig is szervezett erőszakos bűncselekményeket követtek el és a közbiztonság összeomlása az összedolgozó családi, baráti bűnbandákat, helyi elnyomókká teheti. Mi a megoldás? Képzettségtől, társaktól, felszereltségtől, habitustól függő megelőzés. A brutális csak brutálisabb lesz. Egy primitive börtönlakó, mely egész életében csak elvett, csak másokból élt egy olyan veszélyt jelent melyet, ha tetszik, ha nem a családtagjaink és a saját védelmünk érdekében a lehető leghamarabb el kell pusztítani.

Minél brutálisabb, annál elrettentőbb a hasonszőrűek szemében. Ebben a világban nincs meg az a luxus, hogy jajj szegény, meg én nem vagyok rá képes. Akkor ne szenvedj, és ne hagyd, hogy a családod hamisan bízzon benned. Old meg magad a magad baját, vagy életképtelen vagy ebben a jövőben.

A brutális és/vagy könnyebben szerveződő közösségek olyan veszélyforrást jelenthetnek mellyel vagy preventive foglalkozunk, vagy máris a back-up helyben gondolkodhatunk. Egy vadász szomszéd, ha jószomszéd egy igen jó szerveződésben hasznos társ lehet, a katona, rendőr… akár vagyonőr. Ez a lépés, hogy átgondolja az ember, készít egy listát a környezetében élő emberekről és azok használhatóságát, veszélyességi kockázatát elemzi, igen közel vihet ahhoz, hogy szerveződjenek, vagy megelőzzenek.

Ismerjük a tágabb környezetünk adottságait, lehetőségeit. Ismerjük a lehetséges nagyobb szerveződési helyeket. Ismerjük azokat a főbb útvonalakat, amiket megfelelően erős járművekkel, ha akarják igen gyorsan meg is tisztíthatnak és ezáltal átjárhatók lehetnek. Ismerjük a közvetlen mikrokörnyezetünk adottságait, az elvben számunkra ismerős szerveződési lehetőségeket, a logikus lehetőségeket is. Elérkeztünk a közvetlen szomszédsághoz mely lehet áldás, vagy átok és kolonc.

Amennyiben a közelben vannak a rokonok akkor családi alapon a szerveződés kiszoríthatja a szomszédokkal való együttműködést, viszont vannak olyan szomszédségok melyek a másikat helyezik háttérbe. Én úgy gondolom az előbbi a gyakori. A baráti alapú szerveződésekkel az a gond, hogy ezeknek az embereknek is van általában családjuk. Kisebb, nagyobb. A családi kötelék és kötelezettség, a szeretet és a másik féltése nem biztos, hogy a békében barátként működő közösségeket a bajban is össze tudja hozni. Az Ő családjuk nem a te családod és az ottanikak véleménye, gondolkodása valamelyest érthetően, befolyásolhatja a döntéseiket.

Rettenet fontos az ivóvízellátás és az annak beszerzésével történő kalkulálás. Ez boríthatja a legoptimálisabb helyhez fűzött elképzeléseinket. Megközelíthetőségés az onnan eltávolodhatóság. Pl. Úgy érezzük, hogy az optimálisnak gondolt belvárosi lakásunkból menni kell. Mert valamit nem kalkuláltunk bele, pl. patkányok által terjesztett pestist. Vagy egy ismeretlen vírust. Gondoljunk csak bele mekkora távolságban van a legközelebbi olyan hely ahova mehetünk és akkor ott az indulás pillanatába fogalmunk sincs róla mi vár rank útközben, hogy tudunk haladni, mit kellene magunkal vinni és egyáltalán..érdemes-e oda menni?

A közeli tartalékhelyekben való gondolkodás amúgy egy olyan velejáróra ennek a koncepciónak, mely megnyugvást adhat, reményt, lehetőséget. Ezek rettenet fontosak és nem biztos, hogy nekünk, hanem inkább a családtagjainknak, melyek bíznak bennünk és a tervünkben. Ezen helyekre az eljutást, eszköz és praktika szükségletét a következő cikkben tárgyalnám.

No! Úgy gondolom, hogy ezek átgondolása után tisztában lehet egy józan gondokodású ember a helyi lehetőségeivel. Modellezd le példával, gondolkodj… mi van akkor ha…. Mit tennél ha, mit fognak Ők tenni ha.

Az, hogy kinek milyen fegyverei vannak, mikkel tudják megvédeni magukat, milyen mechanikus és nem feltűnő védelemmel látják el környezetüket egyén, hely, eszköz, kreativitás függő. Ahány ház annyi szokás. No azért a védelmi koncepciók nem lennének ilyen sokan, meg egyikből ágazik a másik, de így is nagyon sok ötlet, megvalósítható lehetőség adódhat. Más falun, más városban. Más a gazdag és más a szegényebb környéken.

A jelenleg kapható, felszereltethető mechanikai eszközök, ha van rá kerete az embernek akkor nagyon jól jöhetnek. Diszkréten. Ez nagyon fontos. Ha nem az akkor “van bent valami amit védenek” és megoldják. A hatalmas rácsozat kintre az ablakra figyelemfelkeltő. Mindez úgy elkészítve, hogy védjen, de ne legyen látható, hogy kombinálják fóliával, hogy az ember a közvetlen környezetét praktikákkal, tudással és ne technikával védje, az már szintén egy másik téma.

Mi van, ha nincs vége? Ha olyannyira omlott maga alá a társadalom, hogy fél év múlva sincs változás? Nincs hír, egyre kevesebb a remény? Hol érdemes újrakezdeni? Hogy lehet odáig eljutni? Hogy pótoljuk eszközeinket, milyen tudással tudjuk segíteni a jövőnket, miként kommunikáljunk… Miként alapítsunk egy olyan mikroközösséget, mely önellátó és fejlődésre képes? No, ez aztán tényleg a következő cikk témája less, ha lesz rá igény…

(bushcraft.co.hu)

Az otthonod védelmi koncepciója - 1. rész

Bevezetés

„A napi életünktől eltérő vészhelyzetek kezelése nem csak pusztán tudást igényel. Egy szemléletet, amely irányítja az ösztönösséget, tapasztalatokkal operálva tervezi a megoldást. Nem attól lesz az ember hatékony a problémák kezelésében, ha elhiszi magáról: birtokában van olyan képességek halmazának, amikről eddig sokat hallott és olvasott. A tapasztalat az,ami valódi önbizalmat ad és az ebből összeálló rendszer, ami bárki számára lehetővé teheti a boldogulást, az amúgy köznapi értelemben élhetetlen közegben.”

Az, hogy egy összeomlott világban mire számíthatunk, igen reálisan és fokozataiban levezethető. Minden összeomlás úgy globális, mint lokális előbb vagy utóbb az egyénre is kihatással lesz. Miért is? Mert akár természeti, akár terrorizmus, akár konspiráció által elindított összeomlásról beszélünk, mindenképp erőszakba torkollik. Ez szükséges velejárója annak, ha összeomlik az infrastruktúra, a központi ellátórendszer és azok a néptömegek, akik önálló ellátásra korlátozottan képesek, vagy képtelenek, valahogy fent próbálják tartani saját és a családjaik létét.

Mit tudnak csinálni? Igen sok médiahír lehet kicsiben az alapja a lokális társadalmi összeomlás lehetséges bemutatásának. Mivel ezt a jelenlegi rendfenntartó erők csak nagyon kicsiben képesek kezelni, továbbá a reakcióidejük igen nagy, a fosztogatások elkerülhetetlenek. Miért? Mert egy nagyobb létszámú egységet mozgósítani a valóságban sajnos sokkal nehezebb, mint egy filmen, továbbá egy fosztogatási hullám sokkal gyorsabb, mint gondolnánk. Lásd a szlovák példát, mikor a cigány felkelés volt.

Mert nézzük meg, hogy egy bármilyen okból kitörő társadalmi összeomlás milyen jelekkel járhat és erre a gyakorlatban mit tudnak reagálni. Persze ez országfüggő is, de ha az összeomlást vesszük alapul annak oka van. Jólétben, kellő infrastrukturális környezetben nem omlik össze a társadalom megélhetési gondok miatt. Összeomlasztják az oké egy kellően összekonspirált folyamattal, de nem magától történik. Egy terrortámadás sorozat nagyon megrogyaszthatja, de ha az ország anyagilag erős, akkor a kieső infrastruktúrát tudja pótolni és a nem termelő, jövedelemmel nem rendelkező, tartalékot fel nem halmozó lakosságot tudja kezelni, támogatni.

Akkor van a nagy gond, ha az ország valaga kilóg a gatyából. Nincs tartalék, alacsony a rendfenntartó erők színvonala és a bürokratikus rendszer tovább lassítja a reagálást, megoldást (pl. Magyarország). Gyakorlatban, ha történik valami olyan “gyorsan reagálnak”, hogy az emberéletekbe kerülhet. Elindul egy zavargási, fosztogatási hullám és az addig rejtve tartott illegális fegyverek arzenálja kerülhet elő egyes helyekről. A hidegfegyverekkel, íj, nyílpuskákkal esetleg ütőfegyverekkel felfegyverzett csürhét egy KMB-s nem tudja megfékezni, de még egy kisebb őrs sem.

Az ok igen egyszerű… Mikor a hangadók elindulnak akkor jelenség a psichotrop eszközök használata és reményt vesztett emberek közösségi feltüzelése. Itt nem csak a drog, hanem az ital az ami igazán bátorrá teszi őket és a tudat: nincs veszteni valójuk. Nincs kontroll, nincs félelem, fájdalomérzet is lecsökken. Egy lövésnek, szúrásnak, ütésnek közel sincs olyan hatása, mint normál szellemi állapotban. Ezen felül még számolni kell a düh, agresszió mesterségesen, a csapatszellemből fakadó formájával, melyet akár az éhség, vagy a közösségi fennmaradás magjából kiinduló indulat is befolyásolhatja. Pl.: Haka

De előtte maradjunk a jeleknél. Bizonyára emlékszel arra a mulatságos szitura, mikor a “rendőrakadémia” c. filmben az egyik balfék eldob egy labdát és abból mi lett. Pár évvel később Los-Angeles-ben egy afro amerikai elkövető megverése miatt tört ki a napokon keresztül tartó zavargássorozat, mely gyakorlatilag nem volt más mint egy ok; ok a fosztogatásra. De a Katrina után fellépő zavargások New Orleans-ban, mikor a rendőrök elbarikádozták magukat az őrsön, szintén jelzésértékű. Az utcai bandák megfékezése sokszor olyan helyzetekkel jár, amit az adrenalin a rendfenntartók részéről átlök a ló másik oldalára. Megtorlás lesz belőle és ez odáig vezet, hogy a felháborodott társak, elv, faj, hit …szimpatizáns társak az addigi elnyomottnak vélt életük szelepét látják benne és ugyan nem ilyen tudatosan, de egymást felhergelve próbálnak revansot venni az életüket ugyan kordában tartó, de a közösségi lét szempontjából szükséges rendfenntartói szerveken. Ebből egyenesen származik az, hogy az aktuális helyen feltüzelt személyeket kezelni nem tudó rendőrök visszavonulnak, amíg meg nem érkezik az erősítés és a fosztogatók ezután Istent és embert nem ismervén használják ki a lehetőséget dühük kiélésére és javak összegyűjtésére.

Milyen jelei vannak? Szélsőséges indulatokat kiváltó vallási, politikai ünnepek előtt, mikor ugyan nem csak az előző évek tapasztalatából lehet kalkulálni, érdemes egy olyan intézkedési tervet kialakítani a rendfenntartó hatóságoknak mely kellően preventive. A közvetlen lakosság részéről ezek a max. néhány napig pörgő események akár a helyben is átvészelhetők. A legalapvetőbb, józan paraszti eszet igénylő szabályok betartásával minimalizálhatjuk a károkat és a kellemetlenségeket.

Egy belvárosi közegben, a feltételezett gyülekezési hely/ rendbontó közeg közelében ha a leengedik a redőnyöket, dobható, gyúlékony anyagokat a ott lakók maguk elviszik, az autóikat erre az időszakra egy biztonságosabb helyen hagyják, már olyan előkészület, ami egy a néhány éve rendszeresen előforduló lokális társadalmi összeomlások járulékos kárait amik persze személyre szólóak, jelentősen csökkenthetik. Arra gondolván, hogy egy zavargás kicsit jobban elhúzódik és az átlag polgárok élelem beszerzése akadályokba ütközik, én úgy gondolom, hogy ez maximum kényelmi problémát és nem valós élelmezési problémát jelenthet.

Egyhetes intervallumban gondolkodva és úgy, hogy az infrastruktúra fő részei: áram, víz, gáz, szennyvízelvezetés nem sérülnek, egy átlag háztartásnak az élelmiszer tartaléka elvben elegendő lehet. Ilyenkor a fagyasztóban lévő, amúgy tartogatott élelmiszerek, tésztamaradékok, lisztek, rizs… Kellő átgondolással beosztva elegendők lehetnek. Abból indultunk ugye ki, hogy egy hét…

No de ki tudja hétfőn, mikor leszakad az ég és áll a bál, hogy egy hét múlva visszaáll minden a régi kerékvágásba. No, ez az. Amit a kalkulátorok nem vesznek figyelembe, hogy egy rendes családfenntartó már szerdán azon kezd agyalni, hogy már csak 4 napra elegendő az élelmiszere… ez nem csak olyan helyeken lehet realitás, mint pl. Corvin-köz és környéke… Egy fosztogatási hullám után sok élelmiszert az ember nem talál, így az ami ott lokálisan gond, az élelemszerzés szempontjábol egy sokkal szélesebb területet érinthet.

Mi történik ekkor? A médiákból korántsem biztos , hogy korrekt tájékoztatást kapnak, ami lehet politikai okból, vagy nem akarnak tájékoztatásul szolgálni a terroristáknak, mint pl. a Müncheni merénylet idején, mikor az elkövetők gondosan fel tudtak készülni a GSG 9-re.

Egy családfő azért, hogy a gyerekeinek enni tudjon adni, könnyen belemehet olyan helyzetbe, ami a testi épségét veszélyezteti.

Segélyszállítmányok meg... Nem olyan régen volt egy társadalmi összeomlás kapcsán összehozott gyakorlat. A szakszolgálatok mellett a nagyobb multik szakemberei is képviseltették magukat. A sok egyéb mellett a lokális társadalmi összeomlás is téma volt és azon belül a cselekményeket terrorcselekményként kezelték. Mert az az, mikor egy népcsoport, vagy politikai szerveződés egy adott területen átveszi erőszakkal az ellenőrzést, felborítja a közrendet és a lakosságot, üzleteket fosztogatják.

Mit tudnak ilyenkor csinálni? Jelenleg van kb. 38.000 rendőr az országban és katonaság kb. 30.000 fő. Ezek bruttó számok és itt most a valamire használható erőkre értem a nettót. Jucika törzszászlós is beletartozik ebbe a számba, akinek akkora a valaga, hogy simán kitakar egy rendes irodai széket és csak úgy van valami bürokratikus pozícióban, mert az ismerős ismerőse… na ezt ismerjük… Továbbá az egy igen komoly biztonsági kockázatot eredményezne a probléma mentes területeken, ha onnan teljesen átcsoportosítanák az erőket. Gyakorlatilag a rendőri ezred kb. 3000 fővel és néhány százfős megyei központok mobilizálhatók viszonylag “gyorsan”. A TEK a politikai elit fejeit védi ilyenkor egy vészeseti terv mentén.

Ezeknek sem a létszáma sem a felszereltsége, sem a logisztikája nem alkalmas az azonnali és szükséges reagálásra. Mit gondolsz, mennyi idő alatt tudna felállni tokkal vonóval a teljes gépezet, ha most a Viharsarokban elindulna egy cigány lázadás több ezer fővel? Nos mivel egy olyan idétlen törvénykezésünk van, hogy a betörőnek, erőszakos cselekményt kezdeményezőnek komoly jogai vannak, csak arányos mértékű lehet az elhárítás, nem lehet radikálisan megoldani azt ami máshogy gyorsan nem lenne megoldható. Hatalmas túlerő, hatalmas készlet, járművek, logisztika, szállás stb., stb. szükséges.

No, akkor most esel le a székedről: mindez a jelen csodálatos bürokratikus rendszerünk áldott szakembereinek köszönhetően egy hét. Olyan összevonásokra van szükség, amire még elvi szinten sincsenek a rendfenntartó szerveink felkészülve. Nincs elegendő mentőautó… egy gátszakadást, egy természeti katasztrófát sem tudunk kezelni, nem hogy az őrjöngő hordákat, melyek egy része akár szervezett is lehet. Ez alatt a hét alatt persze megpróbálnak buszokkal, meg teherautókkal helyszínre vezényelni csapatokat, de ez egy úttorlasszal, tönkretett úttal (traktor és eke, vagy dózer és mélylazító.) lassítható.

Továbbá nem tudják összehangolni egymás munkáját. Ezek a képzések laborhelyzetekre épülnek, amik feltételeznek eszköz, jármű, emberanyag, teljes logisztikai hátteret. A szürke realitás viszont nem más:

Baj van, mennek a telefonok, a média hamarabb van a helyszínen Budapestről, mint a helyi KMB-s, mert éppen szabin van, és az jár, így a szomszéd faluból kell ellátni az Ő feladatát is. Ott meg annyira le vannak terhelve a saját nyavalyájukkal, hogy esély sincs... nem, hogy ember a megoldásra. Az újságírók már forgatnak, mikor a megyén riasztják azt az állományt, amit talán be lehet vetni. Telik az idő, rabolják a boltokat, ölik az embereket és rendfenntartó sehol.

Majd nagy nehezen elkezdenek befutni az első egységek melyek sem létszámilag, sem felszerelésileg nem képesek még reaktívan sem megoldani a helyzetet. Persze elképzelhető, hogy csak kicsi a baj, de nem erre apelláltak. Erősítést kérnek és a riadólánc ismét beindul, próbálják a távolabbi helyekről az emberanyagot centralizálni a problémás területekre. A rendfenntartónak nincs meg a rendes pihenési lehetősége, a rendbontó meg saját terepen mozog.

Igen gyors tempóban kell utánuk küldeni az ellátmányt, tábori felszerelést meg mindent. Egy ellátónak a közeli bevásárlóközpontban kellene aláírási joggal azonnal élelmiszert beszerezni… majd az állam fizeti. No, ilyen nincs. Nyomorult zsarukat valahogy kijuttatják, és ekkor kezdik el utánuk küldeni az ellátmányt, ami az indulás pillanatában még csak korlátozottan van meg. Ne higgyük, hogy konzervkenyérrel és löncshússal sokáig, morálromlás nélkül harcképes az ember. Az előbbi meg nem is jellemző, löncshús persze van.

Víz, szociális igények, tiszta ruha, fertőzésmentes táborhely, nem latrina... Ezek az emberek nem mélységi felderítők. Mobil wc. Ahhoz, hogy jelenleg a terrorizmusba átcsapó társadalmi összeomlást kezelni tudja a mostani szervezet egy hét kell a felálláshoz. Ez agyrém. Ez olyannyira agyrém, hogy sok választása nincs az átlagbélának mint berendezkedni védelemre és olyan eszközöket, élelmiszerkészletet, ivóvizet tárolni, mely elegendő lehet… no de meddig?

No, ez volt két évvel ezelőttig, azóta igen sok víz lefolyt a Dunán. A létszám ugyan nem változott, viszont a rendfenntartáson belüli ellentét már-már kritikus szinten van. Ezt azt jelenti, hogy egy komoly társadalmi összeomlásban a rendelkezésre álló erők jelentős része fordulhat a számára elfogadhatatlan nézeteket erőltető rendszer/ kormány ellen.

Jelenleg meglévő védelmi terv nem az átlagemberre készült, hanem egy vezetői körre. De maradjunk magunknál, mert magunknak kell megoldani a lehetséges veszélyhelyzetet.

De még mielőtt nagyon elmennénk a meddig irányába, a teljes újrakezdésig, induljunk ki abból, ami az alap. Ez pedig nem más mint egy gondolkodás. Ez a gondolkodásmód az, ami valóban segíthet a kilátástalanságban, ez adhat reményt és többedmagával az ember így képes talán megoldani.

Akkor egy kicsit merüljünk alá egy gondolatmenetbe, hogy nem érjen meglepetés minket:

Jelen társadalmi szintünkön, hozzászokván a mindennapi életünket segítő technikai vívmányokhoz, kerülvén még a húsételeink elkészítésével velejáró szükséges életelvételt az erre a célra tartott állatoknál, a többség nem tudna boldogulni még egy olyan közegben sem, ami nem ellenséges, ahol az embertársaink a legnagyobb ellenségeink a csúcsragadozók közül. Nem tudunk boldogulni pénz, eszköz, telefon, jármű, nélkül. Az emberek java része eltéved az erdőben még a turista jelzések ellenére is.

A természetben való ételkészítés legjobb esetben is a bográcsozásra, sült szalonna készítésre korlátozódik, ill. az otthon csomagolt szendvics, vagy az útközben megvásárolt hamburger a menü. Szerintem nem sarkosítok akkor, ha azt állítom, hogy embertársaim java része rövid úton elpusztulna még a természeti szempontból aránylag élhető Magyarországon is. Csak a nyugodt társadalmi körülményeket véve alapul a civilizáció érintése nélkül néhány hét alatt éhen halna, vagy ráfanyalodna az általa könnyen fellelhető szükségeledelekre, amiknek úgy a kalória értéke, mint az élvezeti értéke nem kielégítő.

Mindez lakott területen belül a folyamatos védelmi stresszel együtt egy igen komoly energiafelhasználást eredményez, melyet pótolni kell. Hogy, mit miből? Mi az ehető? Mi nem fertőz? Mert ilyenkor igen könnyen belecsúszhatunk olyan fertőzésbe, olyan betegégbe melyet a civilizált társadalom már évszázadokkal ezelőtt a múlt homályában hagyott. Hogy fog főzni, hogy ne vegye észre, ne érezze meg a szagát az ellen? Miként fog közlekedni, hogy oldja meg a széklet problémáját, mert ilyenkor nincs mivel lehúzni a wc-t… ezekre gondolni kell.

Az ember fizikailag néhány hét alatt annyira leépülhet, hogy egy megfázás, betegség akár végzetes is lehetne számára. Hangsúlyozom, civilizációt nem érintve, csak a természetben. Márpedig, ha egy olyan helyzetet veszünk alapul, ahol járvány, ellenséges embertársak tizedelik a populációt, a jelen tudású átlag ember vagy belehal egy betegségbe, vagy az embertársai ölik meg mert éhségében lakott területen próbál boldogulni, vagy éh/fagyhalált hal az erdőben.

Márpedig a többség a lakott területben látja a megoldást, vagy esze ágában sincs másban gondolkodni a szerettei miatt. Veszélyes, de megoldható… elvben. A vírusokkal egy ilyen közegben senki nem bír, de kellő szemléletváltással, kialakított renddel van remény. Én speciel elmennék, közvetlen családom bírná, de nyugdíjas édesanyám, a húgom beteges kisfia érzelmileg kötelez és ők igen nehezen bírnák… a halál velejárója ennek a világnak. Ezzel megbékélni nem lehet. Beletörődni talán, de nincs egy normális ember, aki mindezt kísérlet nélkül blazír képpel hagyná elmúlni.

Ahhoz, hogy valaki hatékonyan tudjon alkalmazkodni a megváltozott környezetéhez mindenképp szükséges egy szemléletbeli változás. Amennyiben el tudjuk fogadni, hogy ezek a változások rövidesen a mi életünket is meg fogják nehezíteni, már jó úton haladunk afelé, hogy legyen esélyünk a jövőben a boldogulásra. A hirtelen változások gyors és nagyon kiszámíthatatlan reakciókat váltanak ki.

Az, hogy az embert ezek a változások teljesen felkészülten érhetik, szerintem nem igaz. A többségünk nem élt még át olyan borzalmas helyzeteket, amik hatására a videofilmeken edződött idegrendszerünk ne omoljon össze. Mert a borzalmakat, gyilkosságot valamelyest megszokhatja ugyan az ember, vagy legalább is kezelni tudja, de a kilátástalanság fűszerével meghintett jövőkép, melyben csak a gyors vagy a lassú elmúlást látjuk, az összeroppanthatja a legerősebbet is. Nem fog mindent túlélő katonaként gondolkodni gyermekünk, a párunk, testvéreink, idősödő szüleink, nem fogják sztoikus nyugalommal kezelni azt, amire felkészülni teljesen nem lehet és, ha az Ő életüket látod elveszni Te is könnyen összeroppanhatsz annak ellenére, hogy egyedül boldogulnál.

Van-e megoldás?

Szerintem van, de nem egyénre lebontva. Könnyen elképzelhető, hogy az, aki azt hiszi, hogy kellően felkészült szintén ott lesz az első áldozatok között, mert szerencsétlen környezetben próbál boldogulni de egy járvány végez vele, mert a családjával nem tud olyan szeparált közeget kialakítani, hogy biztonságosan átvészelhessenek néhány hónapot. Az a gond ezzel a néhány hónappal, hogy nem tudjuk az elején, hogy valójában mennyi. Nem tudjuk vajon menjünk, maradjuk? Mi van az ország, világ másik felén.

Mekkora kiterjedése a problémának, van-e remény a megoldásra, jönnek innen, onnan a hírek, a rádió működik, net már nincs, tv talán és az is dezinformál. Kiben, kinek higgyen ilyenkor az ember? A szemlélet és ezen helyzet megoldása a közösségben rejlik. A fosztogatók is többen vannak, a terroristák is szervezettek, de a szomszédok, barátok… közösségek is lehetnek azok. Persze önzetlen és hierarchikus rendszerben, mert ilyenkor a demokrácia halálos lehet.

A jövő elkezdődött, itt kopogtatnak az ajtón azok az információk, amikkel beláthatjuk az, hogy ez sokáig nem mehet tovább. Én, mint apa úgy gondolom, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy egy nagyon valószínű nehézségekkel teli jövőben megvédjem a családomat és biztosítsam nekik a tőlem telhető legtöbbet és legjobbat.

A struccpolitika szerintem egy felelősen gondolkodó ember részéről elfogadhatatlan. Vajon beadatnánk a családtagjainknak a védőoltásokat, ha nem lenne kötelező? Beoltatnánk a kutyánkat veszettség ellen, ha nem lenne kötelező és nem félnénk attól, hogy átterjedhet a fertőzés? Megelőztetnek velünk egy rakat veszélyes helyzetet (pedig lehet, hogy soha nem szembesülnénk ezekkel a betegségekkel) azáltal, hogy kötelezővé tesznek olyan dolgokat, amik lehet, hogy egyénekre negatívan hatnak (pl. allergia a védőoltásokra), de a társadalom érdekét szolgálják. Egy lehetséges (valószínű) problémát nem fognak velünk megoldatni, nem fognak minket erre felkészíteni, mert ha elismerik, akkor idő előtt tör ki az, amire még titkolva lehetne készülni, raktározni stb.

Átlagbéláknak és a családjaiknak nincs arra lehetőségünk, hogy hegyek gyomrába vájt bunkerokban, mindenféle technikával és hatalmas élelmiszer tartalékkal, gyógyszerekkel átvészeljük a kezdeti igazán nehéz időket. Saját közegben kell első körben megteremteni a védett, védhető és hosszabb távon élhető közeget. Vajon lehet erre tudatosan készülni? Lehet! Elég lesz ez a készülés? Erre nem lehet válaszolni, csak meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy elegendő legyen.

Miután felismertük a jelentőségét annak, hogy igen is képeznünk kell saját magunkat ahhoz, hogy boldogulhassunk rádöbbenünk arra, hogy mennyire nem értünk egy halom pofon egyszerű dologhoz. Az életünk múlhat a mobilitásunkon, a gyors reakción és ez mindenféle kacattal nem lehetséges. Az embernek meg kell tanulnia eszközt készíteni, problémát megoldani. Agyon szakbarbárosodott világunkban már egyre kevesebben főznek lekvárt, ismerik a gyógynövényeket, tudnak kötelet fonni, állatot feldolgozni, a természetben ételt készíteni az ott található hozzávalókból stb.

Az én véleményem az, hogy csak közösségi szinten lehetséges a boldogulás és ennek a közösségnek szigorú szabályok szerint kell működniük és vannak olyan alapvető praktikák, melyeket muszáj elsajátítani még időben ahhoz, hogy az ember képes legyen adott helyzetben gyorsan reagálni, felismerni azt, hogy lépni kell..mert ha realizálódik az amiről itt most szó van, nem ér rá az ember mindent empírikus alapon felfedezni, kikísérletezni. Hatalmas előny jelenleg a net, közösségek, könyvek. Nyugodt készülési és tapasztalási lehetőség.

Nos! Miután kellően felkészült az ember mentálisan és kellően magáévá tette mindazt, hogy vagy készül, vagy a szerencsére és egyéb képzeletben manifesztálódó dologra bízza a jövőjét, át kell gondolja a lakóhelyét. A remény és a fohász nem mentette meg annak a több ezer, tízezer hittérítő életét sem, akik szerte a Földön bízván a gondviselésben, ellenséges emberek közé merészkedtek, így ezt szerintem érdemes reálisan átgondolni. Ez van, ezt kell szeretni, keveseknek adatik meg az luxus, hogy pánikszobát létesítsenek a lakásukban, vagy esetleg egy teljes bunkert építtetsenek.

Amit igen eltolnak ezek az emberek az az, hogy ha nem kellő diszkrécióval csinálják mindezt, akkor ennek abban az időben híre megy és ezek a helyek, mint valami összeomlás utáni fridzsiderek lesznek egyesek szemében és kellő eszközökkel felszerelkezve lesznek olyan csoportok melyek erre szakosodnak. Ilyen pl. Tom Cruise elhíresült bunkere, de bizonyára többet is találnék a neten. Ezek a bunkerek kizárólag csak olyan területeken tudnak majd fennmaradni, melyek az időjárás, domborzat egyéb megközelítést gátló okokból elszigeteltek maradhatnak.

Egyéb bunkikat előbb vagy utóbb felnyitják, mint egy konzervdobozt és az ott lakókat rabszolgasorba vetik, javaikat elveszik… esetleg mindenkit elpusztítanak. Ez alól persze az extrém helyen létesítettek kivételek lehetnek. Nem minden a csodabunker, a diszkréció, az elkerülés, az inlogikus tervezés (most még az) és a tudatos back-up egy átlagbéla számára sokkal fontosabb.

Egy átlag lakóház persze nem egy erőd. Egy belvárosi lakás, egy panellakás szintén nem az. Ezeknek a lakhelyeknek sokszor még a falai sem nyújtanak kellő védelmet sem a behatoló lövedékek, sem a zaj, fény ellen. Gondoljunk csak a könnyűszerkezetes házakra. Ez van. Nem tudja az átlag bepáncélozni a házat. Ehhez az esetben és ez az átlag realitás az elkerülés, szervezettség, diszkrét lét, a megelőzés a titka a helybenlétnek.

Amiben egy prokatív családfő gondolkodhat az az, hogy hogyan tudja a lakását teljesen elsötétíteni úgy, hogy az kívülről ne elsötétítettnek tűnjön, hanem lakatlannak. Miként tudja megoldani az ételkészítést úgy, hogy a ne lehessen látható, érezhető. Miként oldja meg a széklet és vizelet problémáját és mindezt hova fogja üríteni? Mit fognak inni, hogy fognak fűteni. Hogyan tudják megőrizni a testük, ruházatuk, környezetük tisztaságát? Hogyan tudnak kommunikálni az esetleges barátokkal, miként adnak egymásnak jelet. Hogy oldják meg a világítás problémáját.

Ahhoz, hogy egy ház belülről elsötétíthető legyen, elviekben mindenkinél van annyi szövet, hogy ez mozgathatóan kivitelezhető legyen. Amennyiben lehetséges érdemes bonthatóan felfalazni résesen a fény és a kiláthatóság miatt, vagy ugyan ezt megoldani deszkákkal, OSB lemezzel. Ez csak kreativitás kérdése, de ha nincs más, akkor az akkor már használhatatlan estélyi ruhák, öltönyök is tökéletesen megteszik, ha össze vannak fércelve. Javasolhatnám azt is, amit hajdanán az oroszok csináltak a laktanyáikban, lefesteni az ablakot. Igen ám, de ez látszik: jelzésértékű. Úgy kell megoldani, hogy kívülről a legrosszabb esetben egy mérsékelten védhetővé tett, de lakatlan lakásnak tűnjön.

Minden háznak van fő beláthatósági része, amit kiemelten kell kezelni úgy a kiszűrődő fény, mint a mozgás miatt. Elképzelhető, hogy a legapróbb mozgás kelti fel egy fosztogató gyanúját. Amit csak a szeme sarkából látott az ablakban. Ezeknek a területeknek a beláthatóságát amennyire lehet korlátozzuk, így ha egy díszfasoron keresztül kell átnéznie a befelé kémlelőnek, nem fogja olyan könnyen észrevenni a benti mozgást. Vagy akár a magasabb kerítésekre felfuttatott borostyán, vadszőlő,lila akác stb., mellé ültetett gyorsan növő buxus..

Prevenció, prevenció… Mert bármilyen komoly dzsibidzsubis is az ott lakó apa, nem fogja sokáig húzni egy felfegyverzett horda ellen. Meg kell előzni mindenképp azt, hogy észrevegyék az embert, hogy ott él többedmagával. Ez az alapja annak, hogy hosszabb távon nyugodtan ottmaradhassanak.

Természetesen ehhez szervesen hozzátartozik az, hogy az épület mennyire stabil, hogy áll ellent az időjárás viszontagságainak, esetleg milyen tájolású. Milyen éghajlati területen van, vagy esetleg megváltozott-e annyira az éghajlat, ami befolyásolhatja az élhetőséget. Továbbá völgyben, vagy síkságon, domb- hegyen. Rendkívül fontos. Sokan nem gondolnak rá és már egy párszor ebben az irományban is említettem.

Ha nem tud hova elfolyni a széklet, akkor előbb, vagy utóbb valahol feljön a felszínre. Az esővíz több helyen belefolyik a szennyvízelvezető csatornákba. Én már láttam olyan Székelyudvarhelyen egy komolyabb eső alatt, hogy az út közepén valami buzgárként tört fel a víz a csatornanyílásból és jöt vele minden… Szó szerint minden. A jelen társadalmunk olyan helyre is építkezett ahonnan ezek a szennyeződések csak és kizárólag a technika segítségével távolíthatók el. A szennyvízátemelő szivattyúk nélkül a mélyebben fekvő területeken fel fog törni a fekália. Nem minden csatorna folyik olyan folyóba, ami elviszi a szennyt. A csatornázási művek derítő, tisztító telepeinek energia nélkül a kapacitása igen gyorsan véget ér. Hatalmas fertőzési góc keletkezhet.

Ha nem tud hova elfolyni a széklet, akkor előbb, vagy utóbb valahol feljön a felszínre. Az esővíz több helyen belefolyik a szennyvízelvezető csatornákba. Én már láttam olyan Székelyudvarhelyen egy komolyabb eső alatt, hogy az út közepén valami buzgárként tört fel a víz a csatornanyílásból és jöt vele minden… Szó szerint minden. A jelen társadalmunk olyan helyre is építkezett ahonnan ezek a szennyeződések csak és kizárólag a technika segítségével távolíthatók el. A szennyvízátemelő szivattyúk nélkül a mélyebben fekvő területeken fel fog törni a fekália. Nem minden csatorna folyik olyan folyóba, ami elviszi a szennyt. A csatornázási művek derítő, tisztító telpeinek energia nélkül a kapacitása igen gyorsan végetér. Hatalmas fertőzési góc keletkezhet.

A meglévő, megmaradt lakosság használja ugyan a wc-ket, vizet a leöntéshez pl. esővízből gyűjt magának, de a mélyebben lévő pontoknál ez gyorsan fog jelentkezni egy komoly fertőzésveszéllyel együtt. Gondoljunk csak bele egy 10 emeletes házakból összerakott lakótelepbe. Mi rettenet mennyiség keletkezhet úgy a feltörő, mint az esetleges vízhiányból adódó helyben elhelyezett “aknákból”. Nagyon gyorsan elindulhat a migráció egy ilyen élhetetlen közegből. Ez a realitás, de mikor már odajutnak, hogy menni kell, már sokaknak nem lesz hova eljutniuk… biztonságban semmiképp.

Egy lakás, ház csapadékelvezetése szintén nagyon fontos lehet. A már említett szivattyú probléma, vagy egy komolyabb dugulás, melyet nincs aki megoldjon, máris olyan özönvízzel fenyegetheti a lakókat, ami szintén fertőzésveszéllyel és korlátozottan közeggel jár együtt. Napjaink hatalmas esőzései olyan helyzeteket teremtenek szerte a világon, amiket kizárólag csak a technikai fejlettségünknek köszönhetően tudunk általában reaktívan kezelni. Áram, üzemanyag nélkül nem működnek a szivattyúk és olyan területeken is elindulhat a szükséges vándorlás, ahol egy eldugott falusi közegnek köszönhetően mindaddig igen jól elvoltak.

A gátrendszereink és a rengeteg ártérbe épült lakóház igen jó példája Göd. Egy komolyabb vízállásnál buzgárok törnek fel a kertekben és a katasztófavédelem a tűzoltókkal karöltve eddig tudta kezelni. Vittek zsákokat a bajba jutottaknak, mert persze nem volt nekik. Vittek homokot is… ki fog vinni, mivel, ki segít? Mennyi ilyen hely van az országban, és ilyen helyeken mindez párosul az egyre növekvő szúnyoginváziókkal.

Egy ezen a téren prokatív gondolkodást elsajátító ember ezeken elgondolkodik. Mit tud tenni ha... Amennyiben semmit, mert belátja, hogy egy olyan közegben él a családjával, ami infrastruktúra nélkül rövidesen veszélyesé, élhetetlenné válik, akkor gondolkodni kell egy olyan szerveződésben, mely egy másik helyen valósulhat meg, egy barátnál, rokonnál. Érdemes ezt egyeztetni és közösen tovább gondolni. Vajon kinek van az ismeretségi körben olyan élőközege, ami több ember számára biztosítana kellő védelmet hajlandó is közösen gondolkodni, elismeri e, hogy neki is szüksége van társra, társakra?

A megközelíthetőség igen fontos, mivel egy ilyen helyzetben nem nagyon tudunk utazni, az átlagbélák meg sem fizikailag, sem mentálisan, sem eszközileg nincsenek felkészülve egy 100 km-es túrára, melyet a Föld csúcsragadozói nehezítenek.

Itthon vagyunk… vagy ott, ahol elvben egy olyan vedhető helyet remélünk, ahol úgy az embertársainktól, mint a természeti gondoktól el tudjuk szeparálni magunkat. Van megoldás, van védelmi koncepció, vannak társak, rokonok, akikkel mindez kivitelezhető egy adott szinten. Olyan a közeg, ahol kellően elfolyik a csapadék, nem gyülemlik fel a szenny és van esély a fertőzések elkerülésére.

Mit fogunk inni? Itt most nem az alkoholtartalmú italokra gondolok, mert az nem létszükség, ámbár a pájinka Matula bácsi óta tudott, hogy “orvosság”. A szervezetünk többmint 70%-ka víz. Nincs mese, innunk kell. Kevés az annyira proktív ember, aki ezért kutat ásatna és ez a halmaz csökkenne, mert nem biztos, hogy ivóvíz minőség. Ámbár a boltban kapható szűrők már igen profin tisztítják a vizet és ezeket előre beszerezni nem egy rettenet nagy költség. 30.000-ért már igen jó 2000 liter víz tisztítására alkalmas mobilszűrőt lehet kapni, mely tisztítható. 8000 ft-ért kínait lehet rendelni webshopból és árához képest kielégítő minőségű. (megjegyzem, forralás nélkül se igyunk vizet ilyen helyzetben)

Amennyiben a saját vízvételi lehetőség nincs meg akkor a közeli folyóból, patakból, forrásból kell megoldani. Rendkívül veszélyes helyzet, mivel más is járhat arra ahol nekünk muszájból gyakran meg kell fordulnunk és úgy, mint az afrikai itatóknál a krokodilok, gyanítható, hogy ezek sem jóindulatúak. Nem engedheti meg senki magának azt a luxust, hogy ezzel ne foglalkozzon, mert nem egy pofozkodásba torkollhat, hanem az életét,-- vagy a személyét visszakövetve akár a teljes családjának, közösségnek az életét veszélyeztetheti.

Az esővíz nem tartalmazza mindazt az ásványi anyagokat, amely a sejtozmózis során ürül és pótlásra szorul. Ezek pótlás ugyan valamelyest lehetséges tablettákkal, levesporokkal, zöldségeket, gyümölcsöket, húsokat fözünk bele, de mégsem olyan, mint egy megyszokott pohár víz. Továbbá ez a víz/lé, főzet megromlik, megposhad.

A kellő tárolási lehetőség, ill. a környezet vízvételi lehetőségeire kialakított eljárások rendkívül fontosak. A víz szállítása szintén egy olyan pont, ami sebezhetővé teszi a beszerzőt, mert járműnek hangja van, látható, az állat is látható… meg amúgy élelem. A víz hatalmas kincs… ha kellő mennyiséget el tudunk raktározni, ha azt úgy tudjuk tárolni, hogy nem poshad meg, akkor egy olyan plusszt kapunk a túlélés oltárán, melyet okosan kihasználva van remény. Víz nélkül nincs remény… kevés vízzel az ember szervezetének a működése nem kielégítő, mint a motornak olajnélkül.

A poshadás gyakorlatilag nem más, mint a vízben lévő szerves anyagok reakcióba lépnek a levegő mikroorganizmusaival és elindul egy bomlási folyamat. Ennek gyorsasága függ a víz szennyzettségétől, a levegő pára/ sótartalmától (ez befolyásolja a mikroorganizmusok számát), a hőmérséklettől, napfénytől és az érintkezési felülettől.

Tehát, ha a friss vizet tiszta edényben, napfénytől, levegőtől elzártan, hűvös helyen tároljuk, akkor igen hosszú ideig, több hónapig eláll. Mindezt persze meghosszabbíthatjuk vízfertőtlenítőkkel, tartósítókkal (pl, neomagnol, katadyn), vagy egy kicsiny ecettel, melyet az elején belekeverünk. Az ezüstedényben tárolás egy igen hatékony megoldás, de kinek van otthon ekkora edénye, viszont a rézedény egy igen reálisan kivitelezhető tároló.

Ecetsav, citromsav, aszkorbinsav egyaránt alkalmazható, de egy pinduri hypo sem nagy gond, meg sem érzi az ember. Mi van akkor, ha mégis megposhad? Jó lesz mosni, mosogatni, tisztálkodni. Ha viszont annyira kevés a víz akkor le kell desztillálni és a steril vizet az említett módszerrel tárolni. Ekkor ugye nem azonnal fogyasztható vizünk van, de főzni lehet belőle, normolittal keverve fogyasztható. Mivel ezek már romlanak a benne lévő szerves anyagok miatt, csak kevés ideig tárolhatók.

Az a legjobb, ha van, de a tárolásra nagyon fel kell készülni. Ha elegendő az utánpótlás, akkor nincs gond a tárolással, ha nem elegendő, akkor ezt meg kell oldani. Alapvető, hogy az ember ha mástnem elvi szinten konyítson a desztilláláshoz. Amikor készerhelyzetben van, ha tudja elvben, gyakorlatban is össze fogja tudni kínlódni. Nem nagy dolog.

Miben találhatunk vizet, ha hirtelen tör rank a baj? Nos a lakásokban elég sok helyen van bojler. Ha látható, hogy baj van és nem tudtunk gyűjteni, akkor el kell zárni a főelzáró csapot, hogy ne tudjon visszafolyni. Mikor kinyitjuk a csapot az addig meglévő és a vizet helyben tartó vákum megszűnik és az alacsonyabban fekvő területek felő fog folyni. Tehát a bojler és a wc tartályok adnak még vészeseti víztalékot. Az utóbbi nem olyan sokat, kb. 15-20 litert, de ha nem schell szelepes a rendszer, akkor ez egy jelentős mennyiség lehet.

(bushcraft.co.hu)