Mit együnk?
Most
következzék a mit együnk és hogy készüljünk fel étellel, mert ha
kellően el tudjuk kerülni a főleg első időkre jellemző kemény
konfrontációs időszakot, akkor az esélyeinket ismét csak növelhetjük és
már egy lépcsőfokkal magasabb szinten, mint a vízzel. Egy összeomlás
együtt jár azzal, hogy nincs áram. A fagyasztóláda rövidesen leolvad és a
benne lévő tartalék vagy megromlik, vagy tartósítjuk. Sütés,
hervasztás, szárítás, füstölés, zsírban tartósítás, sózás, aszalás,
savanyítás, befőttek, lekvárok… Rengeteg olyan praktika van a múltból
felhozva és alkalmazható a erre a helyzetre, ami akár így, akár úgy de
elvben lehetővé teszi a tartósítást.
Pl.:
Salmo Jerky cikke, Berkut halas cikke...stb. a bushcraft cikkek között
és a fórum böngészése közben mindenki megtalálhatja a számára szükséges
ismeretanyagot.
Nem
a kulináris élmény ilyenkor a cél, hanem a mérleg egyik serpenyőjében a
kidobandó romlott alapanyag, a másikban a szervezetünk számára
hasznosítható, de korlátozott élvezeti értékkel bíró élelmiszer van.
Egyértelmű, hogy melyiket érdemes ilyenkor válsztani.
A
raktározás, tárolás, spejzolás témában érdemes eljátszani egy
gondolatmenettel. Persze lehet receptet, tanácsot adni arra, hogy ezt és
ezt és ezt kell betárazni a pinyóba, de ez pénz, helyfüggő. Sokan csak
akkor kapnak észbe, mikor megették az utolsó kenyércsücsköt.
Tehát egy kicsi gondolati játék, mely ugyan nem szerepjáték, de egy kicsit elindíthatja a vezérhangyát:
Mi
az az 5 fő élelmiszer, amit akár több hónapon keresztül is megennél?
(itt most nem a muszájra gondolok, mert ha nincs más, akkor 1-et eszik
az ember, hogy ne haljon éhen) Élelmiszer, nem készétel. Nem
csülköspacalra gondolok, hanem: csülökre, pacalra, zsírra, hagymára,
szalonnára… érted!
Gondold
át! Mert kóóbász nem mindenkinek adatik meg és amellé kell más is.
Sokan szeretik a babot, de azért hoszzú távon azt minden nap… Ámbár éhen
nem hal az igaz. Nagyon fontos a tárolhatóság és az elterthatóság. Mert
hiába van rengeteg gabonája, de nem tudja kellően eltárolni, mert
elvitte a szél a tároló tetejét. Vagy hiába van húsa mint az Út a
vadonba c. film főszereplőjének, ha esélye nincs tudás nélkül
tartósítani. No akkor tárazzunk:
Én
az öt fő élelmiszert úgy állítanám össze, hogy figyelembe venném a
szervezetünk működéséhez szükséges tápanyagszükségletet és az energia
szükségletet.
Hús…
Hozzátenném: Sózva, füstölve, szárítva, konzerv. Mindenképpen szükség
van a szervezetünk működéséhez, viszont ez beszerezhető. Pl. olyan
barátom, aki egy vaddisznós kert mellett lakik (ez lehet átok is, mert
ez egy sokak számára ismert élelemszerző hely lehet), de kutya, macska,
csiga, giliszta stb. Én nem a húst tartom a legfontosabbnak, (kell és
persze van is) hanem azt, amiből az energiát nyeri a szervezetünk...
A
gabonák, hüvelyesek adják a legjobban hasznosítható szénhidrátot, ami
ugyan visszabomolván c6h12o6 lesz. Ezen gondolatmenet mentén a cukorhoz
(szőlőcukorhoz) jutunk. Kell és mivel korlátlan ideig eláll érdemes
tárolni, de ez nem lehet a fő energiaforrásunk, mert a
hasnyálmirigyünket rövid úton kinyírnánk, viszont nagyon jó
tartósításra. Tehát: Köles, árpa, búza… bab, felesborsó, lencse. Ezekből
rengeteg ételt lehet csinálni, ha van valami húsféle.
Árban:
köles jelenleg 120 ft/kg, a búza 52 itt a lakhelyemen. Persze a
terményesnél, de tökéletes. Légszáraz közegben évtizedekig, jó esetben
akár évezredekig is tárolható. Egy átlagbéla is meg tudja oldani a
tárolást egy 120 literes műanyag hordóban, aminek van teteje… akár a
szoba sarkában is elfér..idővel észre sem veszi az ember. Mivel műanyag,
így a gáz sem megy ki belőle. Szódásszifonba beletölt az ember CO2
patronokat... persze víz nélkül. Egy csövet ledugunk a tartály aljára és
gyakorlatilag bele kell fújni a co-t, ami nehezebb, mint a levegő, így
ott marad. Ebben a közegben sem gomba, sem pocok nem nagyon aktív… sőt,
élhetetlen számukra. Már csak rá kell tenni a fedőt, hogy ne menjen bele
a pára és kész is van az eltárolt 120 liternyi pl. búzánk.
Tehát
az én válaszom egyelőre a hús, köles (kásának), búza (kása és liszt),
bab. És egy olyan gyümölcs, ami eláll, olcsó és van benne c vitamin.
Alma. Itt most előhozakodhatnék olyan bushcraft praktikával, mely
megoldja a C-vitamin hiányt is, de ez egy későbbi téma… mert van rá mód.
Érvényesül
a fehérje komplettálás, tartós, változatos és vitamin is van benne.
Persze a tészta is jó, én a durumbúzásat javaslom.
Mennyi
pénzből tudnád megoldani félévre az élelmiszerkészletedet? Konkrét
összeg, nem kell lebontva. 10E? 100E? 1.000E? Reálisan átgondolva csak
egy számra vagyok kíváncsi… ezt gondold át.
Minimálisan
számolva két mázsa búza 10400 ft jelenleg. Egy kg búza kásának megfőzve
kb. 2,5- 3kg lesz. Kutya, macska, madár, csiga, stb meg kerül bele.
Tehát ez 200 nap normál energiaszükséglete. Nem egy gourmand étel, de
331 kcal/ 10 dkg. Tehát 3310 k.kalória /kg. Lássuk be! Nem leszünk szép
kövérek, de bőven elegendő. Tehát gondolkodjon el mindenki, hogy ekkora
összeg befektetése a luxus, vagy az, hogy ezt a minimumot ne tegyük meg a
családunkért, magunkért? Persze ezt lehet fokozni egyéb kajákkal és
fokozom is.
Hogy tárolnád a vizet és egyszerre min. mennyit / fő?
Helyben
maradáskor minden lehetőséget kihasználva, a legnagyobb mennyiséget
tárolnám, pl.: kád, lavór, vödör… lehetőleg fedve, hogy ne
szennyeződjön, és védve különböző nem kívánt állatok hozzáférésétől.
Csoportban
a „biztonságos helyen” közösségileg megalkotott, és mindenki által
hozzáférhető (látható, őrzött) helyet hoznánk létre, amiben minden
tiszta vizet felfognék, tárolnék pl.: eső…
Nekem
óriási szerencsém van, saját ásott kutam van amiben ivóvíz minőségű víz
van általában 5-6 köbméter és utántöltődik. A tartalék helyen szintén
van víz és csak olyan helyre mennék tovább, ahol ez megoldható. Ha nem
lenne, és olyan helyen laknék, ahol nincs kert, akkor demizsonban,
műanyag kannákban, lavórban, kádban tárolnám lefedve. Kertesben ásnék
egy gödröt, kibélelném, és abba gyűjteném a vizet, idővel
(táborozóhelyen) egy szükségciszternát készítenék, mely fedett és a
környezetem vize ebbe folyna bele. Persze ez nem tökéletesen tiszta, de
mosogatni, fürdeni tökéletes, a többit meg megszűrném, desztillálnám.
Mi
az az élelmiszer szerinted, amire nagyon nagy szükséged lehet, de nem
tudod beszerezni, előállítani egy összeomlott világban?
Nekem
a só az. Nem tudom előállítani. Ízesít, tartósít. Korlátlan ideig
eláll. Oké, a tengerparton megoldható, de egy átlag magyar közegben nem.
Hogy oldanád meg a keletkező szerves hulladék problémáját?
Higiéniás
tényezőket, és a fertőzés veszélyt figyelembe véve határoznám meg a
helyét (értsd: nem a víztartalék, és élelmiszerkamra közé tenném)
Ezeket idővel vagy tisztítani, vagy befedni kell. Utóbbi esetben, újak kialakítása szükséges.
Kertesben
pottyantós klotyó, latrina. Emeletes környékéről meg el kell pucolni,
mert rövidesen fertőzés fog elindulni. Amúgy a küblis megoldással el
lehet távolítani a szart otthonról, de senki nem fogja sokat sétáltatni.
Valszeg pár száz méter után kiöntenéd. A fertőzés miatt ez a távolság
kevés és ráadásul a szomszéd előbb, vagy utóbb kiszúrja, hogy miként
oldod meg és Ő is megjelenik a teleszart 5 literes befőttesüveggel.
Menni kell, nincs mese. Hamu, klórmész valamelyest hatástalanítja, de én
nem vacakolnék sokat.
Megoldás
lehet még ötlet szinten az elégetés, de ez csak a háborús filmekben
mutat jól, ahol annyi az üzemanyag, hogy nem gond. Itt gond lenne, mivel
szaglik és füstöl.
Milyen alternatív energiaellátási lehetőségeid lesznek; elektromosra gondolok?
Minden
autóban, motorban van generátor. Ennek a meghajtása már csak egy
műszaki kérdés, pl. szélkerék. Vannak olyan haztartási gép motorok,
melyek alkalmasak áramtermelésre, pl. régebbi tipusú kávédaráló, csak a
meghajtását kell kitalálni. Bicikli dinamó. Napelem; nekem van,
ceruzákat (elem) tölt. Van olyan inverter, ami a 12 voltos
szivargyújtóból kijövő áramot, a normál 220 voltos szerkentyűk számára
hasznosíthatóvá teszi. Kerti irányfények… ledes, stb.
Szerinted milyen világítási lehetőséged lesz az esemény után egy hónappal, ha nincs áram?
Gyertya
szinte mindenhol van (nálunk a feleségem gyűjti is). Petróleumlámpa. 1
liter olaj most 600 ft. Anno anyámék tanyán ezzel világítottak. E
mellett tanultak. Átlag egy hónapig volt elegendő 5 liter, persze ez
télen nő, de nem úgy spóroltak, hogy nincs több beszerzési lehetőség. A
lámpabél nagy kincs, ha vesztek p. lámpát vegyetek belet is. 100ft/5 db,
ha lehet kapni (ritkán) Auchan-ban vettem. A napelemes töltőt esetemben
nem kell magyarázni (említettem). A generátor meg tölt, egy jó aksi pár
napig röhögve működtet utántöltés nélkül egy kicsi izzót.
Bushcraft
praktikaként a foklával működő fákyla egy olyan lehetőség, melyhez csak
fenyőerdő szökséges. Zárt térben ez büdös és kormol.
•
Mikor kilépsz a lakásod ajtaján, meg tudod-e határozni eszköz nélkül 5
másodperc alatt, hogy merre van észak? (pl: IGEN, VAGY NEM) Nagyon
fontos, ha menekülni kell és a fejedben lévő térkép alapján tájékozódsz.
(Ismerd
a telked, házad elhelyezkedését. Ismerd a háztömböd tájolását, ismerd a
település tájolását. Olyan ez, mint a google earth-ben nézed a házadat
és növeled a magasságot. Gyorsan kialakul a tájékozódási képesség, ha
tisztában vagy a környezeted fő pontjainak az elhelyezkedésével.
Gyakorold és menni fog!)
•
Képes vagy-e arra, hogy csak térképet használva lakott területen kívül
megtegyél 20 km-t? Nem turista-ösvényen, tökön-babon át! (igen, vagy
nem, nem a domborzati függőség érdekel)
(Nos,
erre én nem válaszolhatok, mert az állóképességgel párosuló normális
lábbeli szükséglete egyénfüggő. Úgy ahogy a zoknik is. Persze ki erre,
ki arra esküszik, de ami a lényeg igen fontos a tapasztaliti úton
kipróbált cucc.)
• Hogy főznél a lakhelyeden, ha nincs gáz és áram?
(Kertesházban
nem gond, könnyen csinálhat mindenki egy tűzteret. Belső tűzhely
készítésének a sarkalatos pontja, a kémény. Akinek van kályhakandallója
az igen nagy előnyben van, de én ennek ellenére készítenék egy komolyabb
sparheltot. Nem kell a víziüveges, samottos megoldásban gondolkodni.
Egyszerű téglából is meg lehet csinálni.)
Régebben,
sárból, agyagból is készítettek tűzhelyt, kisebb köveket raktak bele.
Hordó, melyen egy rácsozat adja felületet és ennek az akár panelban is
használható változata a hobo kályha. Kicsi, nagy…igény szerint. Az erre
rakott rácsra (minden sütőben van valamilyen) már rá lehet rakni anya
féltve őrzött zepter fazekait. Van gyári változatban és készíthető akár
egy nagyobb konzervdobozból, vagy evőszköz csepegtetőből.
Ezzel
a gondolatmenettel elmentük az élelmiszerek irányából egy olyan
praktikákkal teletűzdelt irányba, melyre a világháborúk alatt többen
rájöttek, hasznosították. Ami gond egy összeomlásban, hogy nincsenek
egyoldalon harcoló felek, akiknek a katonái fenntartanák valamelyest a
rendet, nincs hátország, nincs utánpótlás, nincs termelés. Ember
embernek a farkasa és a túlélés van.
Eszközök
és azok használata egy olyan rész, mely több ember számára természetes,
de a városiaknak inkább nem. Sőt! Sokaknak a legminimálisabb
problémamegoldó eszközeik sincsenek meg a lakhelyükön, nem hogy kezelni
tudják azokat. Nem tudják még csak elképzelni sem azt, hogy miként
oldják meg a bojlerbefolyó oldalát, hogy kifollyon belőle 50-150 liter
víz. Életmentő lehet ilyenkor egy svédfogó. Fogalmuk sincs hogyan
beláthatóság ellen hogyan készítsenek olyan ruhákból összefércelt
eszközt ami ezt megoldja. Egyáltalán nincs meg a problémamegoldó
képesség. Persze szép lassan rájönne az ember egy lakatlan szigeti
környezetben, de ha nem tud időben összerakni egy primitive
desztillátort, vagy nem képes felismerni a fertőtlenítés jelentősségét,
egyáltalán tüzet gyújtani, igen gyorsan le fog romlani úgy az Ő, mint a
családja állapota. A jelenleg igen kényelmes ház, minden extrával egy
olyan célponttá válik, melyről nem tudják, hogy bent mivel találkoznak.
A
fosztogatók idővel úgy szereznek rutint a behatolás terén, mint a
kommandósok. Annyi különbséggel, hogy az előbbieket védi a meglepetés
előnye, a hatalmas túlerő, fegyverzet és nem kell törvénynek megfelelni.
A fosztogatók a saját és társaik kárán tanulják meg kvázi harctéri
stresszeken keresztül a behatolás, biztosítás, területfoglalások
művészetét. Semmi esélye nincs átlagbéla brókernek, aki kellő
mennyiséggű pénz birtokában olyan kastélyt épített, hogy csodájára járt a
környék. Menni kell. Ilyen helyet még akkor sem tudna a közvetlen
családjával megvédeni, ha fejlett lenne a problémamegoldó képessége.
Egy
magánház védelmi koncepcióját ilyen esetre részben (nagyon részben) úgy
kell kidolgozni, mint egy békeidőben meglévő védendő objektumét. Már
persze alap átgondolás szintjén. Ahhoz, hogy ezt erre a világra is
leképezhető legyen, van, amit egy normális VEK-ból ki kell venni, és van
amit hozzá kell rendelni, hogy ne csak egy a mostanság oly divatos,
csak a “laborközegben” működő semmirevaló koncepció legyen.
MIként
is gondolkodjunk most előtte, hogy elviekben működjön az elképzelésünk
utána? Hangsúlyozom, egy összeomlott világra, terrorista elemekkel
megtűzdelt közegben gondolkodjunk. Nem egy professzionális
objektumvédelmi koncepció megalkotása a cél, csak egy működőé. Az
életünk, családtagjaink élete múlhat rajta. Az előbbiért fizetni kell és
többször annyi sebből vérzik, hogy csak a szerencse és a szándék hiánya
miatt nem történik baj.
Vágjuk
le a világunkról a központi ellátórendszer elemeit és a teljes
infrastruktúrát. Ez az alap, így indul. Nincs rendőrség, nincs orvos,
nem tudunk élelmiszert vásárolni, csak korlátozottan megtermelni. Nincs
áram, nincs közvilágítás, nincs víz és szennyvízelvezetés. Esélyünk
nincs nagyobb távolságot megtenni járművel, mert az utakon törmelékek,
lerobbant autók és veszély.
Miután
ezt a gondolatmenetet magunkévá tettük, olyan helyre tévedünk, melyben a
lakásunk nem több már csak, mint egy mesterséges odu, mely korántsem
olyan erős mint egy barlang, viszont valamivel kényelmesebb.
Ezután
még mindíg a külsőségekkel foglakozzunk. A környőkünkön lévő olyan
komplexumokkal melyek védhetők, akár fegyvertárolóhelyek és komoly
élelmiszertartalékok találhatók bennük. Ezeknek a helyeknek a szervezett
belakása egy olyan mentalitáson alapuló közösséget termel ki, mely
elvesz. Amíg van addig kisebb a gond, de ahogy fogy, egyre nagyobb és
nagyobb területeket fognak bejárni az elvehető javakért. Vajon hosszú
távon van egy kívülálló családnak egy ilyen közösség közvetlen közelében
esélye az újrakezdésre? Beolvad… és ha nem? Túl nagy a kockázat.
Domborzat és a passzív, ebben az esetben is működő közműhálózat része, vízelvezető árkok, csatornák.
Azután,
hogy ezt kellően átgondolva és kielemezve tisztában vagyunk azzal, hogy
az összeomlott világban mire számíthatunk a közvetlen környezetünkben
elvileg, mennyire befolyásolhatja a jövőnket a jelenlegi időjárás
alapján kalkulálható, várható időjárás, kezdjünk el kalkulálni a
közvetlen élőközegünk szomszédaival és itt most nem csak a
kertszomszédra gondolok.
Falvakban,
vagy olyan városrészeken ahol a családok perifériára szorult tagjai
amúgy is összetartva követnek el bűncselekményeket, helyzeti előnyük van
az összeszerveződés terén. Többen eddig is szervezett erőszakos
bűncselekményeket követtek el és a közbiztonság összeomlása az
összedolgozó családi, baráti bűnbandákat, helyi elnyomókká teheti. Mi a
megoldás? Képzettségtől, társaktól, felszereltségtől, habitustól függő
megelőzés. A brutális csak brutálisabb lesz. Egy primitive börtönlakó,
mely egész életében csak elvett, csak másokból élt egy olyan veszélyt
jelent melyet, ha tetszik, ha nem a családtagjaink és a saját védelmünk
érdekében a lehető leghamarabb el kell pusztítani.
Minél
brutálisabb, annál elrettentőbb a hasonszőrűek szemében. Ebben a
világban nincs meg az a luxus, hogy jajj szegény, meg én nem vagyok rá
képes. Akkor ne szenvedj, és ne hagyd, hogy a családod hamisan bízzon
benned. Old meg magad a magad baját, vagy életképtelen vagy ebben a
jövőben.
A
brutális és/vagy könnyebben szerveződő közösségek olyan veszélyforrást
jelenthetnek mellyel vagy preventive foglalkozunk, vagy máris a back-up
helyben gondolkodhatunk. Egy vadász szomszéd, ha jószomszéd egy igen jó
szerveződésben hasznos társ lehet, a katona, rendőr… akár vagyonőr. Ez a
lépés, hogy átgondolja az ember, készít egy listát a környezetében élő
emberekről és azok használhatóságát, veszélyességi kockázatát elemzi,
igen közel vihet ahhoz, hogy szerveződjenek, vagy megelőzzenek.
Ismerjük
a tágabb környezetünk adottságait, lehetőségeit. Ismerjük a lehetséges
nagyobb szerveződési helyeket. Ismerjük azokat a főbb útvonalakat,
amiket megfelelően erős járművekkel, ha akarják igen gyorsan meg is
tisztíthatnak és ezáltal átjárhatók lehetnek. Ismerjük a közvetlen
mikrokörnyezetünk adottságait, az elvben számunkra ismerős szerveződési
lehetőségeket, a logikus lehetőségeket is. Elérkeztünk a közvetlen
szomszédsághoz mely lehet áldás, vagy átok és kolonc.
Amennyiben
a közelben vannak a rokonok akkor családi alapon a szerveződés
kiszoríthatja a szomszédokkal való együttműködést, viszont vannak olyan
szomszédségok melyek a másikat helyezik háttérbe. Én úgy gondolom az
előbbi a gyakori. A baráti alapú szerveződésekkel az a gond, hogy
ezeknek az embereknek is van általában családjuk. Kisebb, nagyobb. A
családi kötelék és kötelezettség, a szeretet és a másik féltése nem
biztos, hogy a békében barátként működő közösségeket a bajban is össze
tudja hozni. Az Ő családjuk nem a te családod és az ottanikak véleménye,
gondolkodása valamelyest érthetően, befolyásolhatja a döntéseiket.
Rettenet
fontos az ivóvízellátás és az annak beszerzésével történő kalkulálás.
Ez boríthatja a legoptimálisabb helyhez fűzött elképzeléseinket.
Megközelíthetőségés az onnan eltávolodhatóság. Pl. Úgy érezzük, hogy az
optimálisnak gondolt belvárosi lakásunkból menni kell. Mert valamit nem
kalkuláltunk bele, pl. patkányok által terjesztett pestist. Vagy egy
ismeretlen vírust. Gondoljunk csak bele mekkora távolságban van a
legközelebbi olyan hely ahova mehetünk és akkor ott az indulás
pillanatába fogalmunk sincs róla mi vár rank útközben, hogy tudunk
haladni, mit kellene magunkal vinni és egyáltalán..érdemes-e oda menni?
A
közeli tartalékhelyekben való gondolkodás amúgy egy olyan velejáróra
ennek a koncepciónak, mely megnyugvást adhat, reményt, lehetőséget. Ezek
rettenet fontosak és nem biztos, hogy nekünk, hanem inkább a
családtagjainknak, melyek bíznak bennünk és a tervünkben. Ezen helyekre
az eljutást, eszköz és praktika szükségletét a következő cikkben
tárgyalnám.
No!
Úgy gondolom, hogy ezek átgondolása után tisztában lehet egy józan
gondokodású ember a helyi lehetőségeivel. Modellezd le példával,
gondolkodj… mi van akkor ha…. Mit tennél ha, mit fognak Ők tenni ha.
Az,
hogy kinek milyen fegyverei vannak, mikkel tudják megvédeni magukat,
milyen mechanikus és nem feltűnő védelemmel látják el környezetüket
egyén, hely, eszköz, kreativitás függő. Ahány ház annyi szokás. No azért
a védelmi koncepciók nem lennének ilyen sokan, meg egyikből ágazik a
másik, de így is nagyon sok ötlet, megvalósítható lehetőség adódhat. Más
falun, más városban. Más a gazdag és más a szegényebb környéken.
A
jelenleg kapható, felszereltethető mechanikai eszközök, ha van rá
kerete az embernek akkor nagyon jól jöhetnek. Diszkréten. Ez nagyon
fontos. Ha nem az akkor “van bent valami amit védenek” és megoldják. A
hatalmas rácsozat kintre az ablakra figyelemfelkeltő. Mindez úgy
elkészítve, hogy védjen, de ne legyen látható, hogy kombinálják
fóliával, hogy az ember a közvetlen környezetét praktikákkal, tudással
és ne technikával védje, az már szintén egy másik téma.
Mi
van, ha nincs vége? Ha olyannyira omlott maga alá a társadalom, hogy
fél év múlva sincs változás? Nincs hír, egyre kevesebb a remény? Hol
érdemes újrakezdeni? Hogy lehet odáig eljutni? Hogy pótoljuk
eszközeinket, milyen tudással tudjuk segíteni a jövőnket, miként
kommunikáljunk… Miként alapítsunk egy olyan mikroközösséget, mely
önellátó és fejlődésre képes? No, ez aztán tényleg a következő cikk
témája less, ha lesz rá igény…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése