Cikkünkkel kísérletet teszünk arra, hogy az olvasóink elé tárjuk a
tömegpusztító fegyverek veszedelmét, illetve magukat a fegyvereket,
melyek ott lapulnak még ma is a nagyhatalmak farzsebeiben, s bármikor
bevetésre kerülhetnek, függetlenül attól, hogy az ellenkezőjét
állítják. S függetlenül attól, hogy léteznek egyezmények, mint az NPT,
CWC, BWC, amelyek a nukleáris, vegyi és biológia fegyverek
korlátozásáról, tilalmáról és leszereléséről szólnak. Egyszerűen azért,
mert a mai mennyiségük (és minőségük) még mindig bőven elegendő az
emberiség kipusztításához, de különösen mert a mai körülmények sokkalta
rosszabbak, mint a hidegháború során, s egyre rosszabbak lesznek, ami
egyre növeli annak a lehetőségét, hogy ezeket be is vessék (ellenünk).
Nehéz feladat előtt állunk. Egyrészt, mert egy részletes tanulmány
terjedelme messze meghaladná egy cikk kereteit, s inkább egy több száz
oldalas könyvben lehetne csak minden részletre kiterjedően kifejteni a
témát, másrészt mert a szakkifejezések garmadáját az olvasók többsége
több mint valószínű, hogy meg sem értené. S pontosan emiatt, az
egyszerűségre való törekvésünk miatt, az olvasó esetlegesen kételkedni
kezdhet a cikkünk hitelességében. Nehéz feladat ez. Az olvasó esetleg
rendelkezik bizonyos ismeretekkel, de szinte biztos, hogy nem hosszú
éveken keresztül tanulmányozta ezt a területet, s így sem mélyében, sem
madártávlatából nem látja át a témakört. Előbbihez idő és rengeteg
tanulmányozás szükséges, míg utóbbi – néha – az előbbi teljesülése
esetén következik be. A cikk számos esetben csak az adott részterület
felszínét súrolja, és csak néha mélyül el jobban a részletekben.
Bevezetés
A tömegpusztító – nukleáris, vegyi és biológiai – fegyverekről
számos információ lelhető fel, mind nyomtatott, mind elektronikus
változatban. Mindegyikük közös vonása, hogy részleges tájékoztatást ad
az adott fegyver történelméről, s minél inkább közeledik annak
jelenéhez és mennyiségéhez, annál pontatlanabb adatokat ad az
érdeklődőnek.
Ne legyünk naivak, hétpecsétes titokról van szó, az emberiség
történelmének legpusztítóbb fegyvereiről, amelyről az átlagember azt
hiszi, hogy a hidegháború végével, egyszerűen eltűntek. Hát nem tűntek
el. Bár kisebb mennyiségben – kiirtásunkhoz még mindig bőven elegendő!
– ugyan, de máig hadrendben vannak és még hosszú évekig tervezik a
hadrendben tartásukat, hacsak nem kerülnek azelőtt bevetésre, ami a
biztos pusztulásunkat jelenti.
A tömegpusztító fegyver célja a pusztítással való fenyegetés és csak
másodlagosan a tényleges pusztítás, szokták mondani a szakértők, s
ezért valójában nem kell tőlük félni. Nos, ez így nem igaz. Való igaz,
hogy a hidegháború során oly mértékben fegyverkezett fel a két
nagyhatalom, hogy a tömegpusztító fegyverek – elsősorban a nukleáris
fegyverek – a Föld élővilágát pillanatok alatt elpusztíthatták volna.
De nem ez a fenyegetettség akadályozta meg a világégést, hanem négy
tényező, amely ma már nem áll fenn. Nevezetesen az, hogy akkor a világ
kétpólusú volt, azaz két nagyhatalom és azok szövetségesei álltak
szemben. Valamint, hogy katonai erőegyensúly állt fenn a két fél
között, mely stabil gazdasági és energiaellátási környezettel társult.
A tömegpusztító fegyverek célját ma az határozza meg, hogy a
tulajdonosa mit akar elérni, illetve mit szeretne a jövőben elérni,
amikor kényszerhelyzetbe kerül. Ez sarkalatos kérdés, és lényegében az
élővilág jövőjének a záloga. Engedtessék meg egy kitérő, amely első
olvasatra látszólag bonyolítja a fentiek megértését, de valójában
sokkal érthetőbbé és világosabbá teszi a fenti gondolatmenetet. Ha
valakitől megkérdezzük, mire való egy „géppisztoly”, akkor egyértelműen
azt a választ kapjuk, hogy „ölje meg az ellenséget”. Valóban?!
Nos, nézzük meg a klasszikus AK-47-es gépkarabély 7,62mm-es
lövedékét: un. köztes vagy karabély lövedék, melynek (ballisztikus)
tulajdonsága valamelyest instabilabb, mint egy második világháborús
puska lövedéknek. Míg az utóbbi egy bemeneti seben keresztül behatol az
emberi testbe, majd egy kimeneti seben távozik, s közben egy viszonylag
„egyenes” sebcsatornán halad keresztül, addig az AK-47-es lövedék
sebcsatornája és kimeneti nyílása nem ilyen „szabályos”. (Természetesen
szélsebesség, levegő páratartalma, becsapódási szög, csontnak ütközés
és annak szöge mindezeket jelentősen befolyásolják). A kettő között
azonban nincs lényegi különbség, mind a klasszikus puska lövedék, mind
a klasszikus karabély lövedék elsődleges célja az ellenség
elpusztítása, de ha a lövész nem fejre vagy testre lő, akkor a célpont
nem fog belehalni a sérülésébe.
Most nézzünk meg egy modern orosz 5,45mm-es (AK-74) vagy amerikai
5,56mm-es (M16, M4) karabély lőszert. Ezek instabil röppályás
lövedékek, melyek azonnal bukdácsolni kezdenek, amikor behatolnak az
emberi testbe. Magyarán egy fejlövésnél szétszakítják a koponyát egy
váll lövésnél letépik a kart, egy haslövésnél szétszakítják a belső
szerveket, s amennyiben az áldozatot csak a karján vagy a lábán találja
el, akkor is jelentősen megnő az esélye a halálos sérülésnek. Egyszóval
ezek a lőszerek azon túl, hogy megölik az ellenséget, egyben borzalmas
sérüléseket okoznak, amelyek pszichológiailag, gazdaságilag stb.
leterhelik a haderőt, a katonatársakat, a korházi ápolókat, röviden
számos másodlagos célt értnek el, azon túl, hogy megöljék az
ellenséget. És különösen kihangsúlyoznánk, hogy nagyon nem mindegy,
hogy egy kis lyukat látunk a csatatéren elesett társunk homlokán vagy
egy olybá eltorzult, szinte szürreális valamit a nyaka tetején,
amelytől életünk végéig rémálmaink lesznek, és szinte harcképtelenné
válunk a borzalmas látvány utóhatásától.
Nos, innen lépjünk vissza a tömegpusztító fegyverekhez. Pusztítani
akarok? Repül az ideggáz és mindenki elpusztul. Ja, hogy valami mást
akarok?! Repül az Ebola vagy a veszettség… vagy valami, amit még csak
nem is ismerünk.
Nem kell messzire menni, s mindenféle csodafegyverekben gondolkodni,
egy kellő hatóerejű nukleáris töltet, egyetlen egy, képes arra, hogy
Magyarország lakhatatlanná váljon, miután több millióan közülünk
elpusztultak. Ahogy egy nem túl nagy adag VX vagy Novicsok is elég,
hogy kipusztuljon a lakosság, érintetlenül hagyva az infrastruktúrát.
És megteszi ezt egy Ebola vagy más vérzéses lázzal járó biológiai
támadás is… ahogy egy „rage” (~tombolás) biológiai fegyver is, melyre
adott a veszettség vagy annak egy módosított változata; 99%-os
halálozás és egy kis pánik.
És amíg a fentiek adottak, azaz ott vannak és hatásosak, addig a
spekulációk, csak spekulációk maradnak még egy darabig, s általában
fenn is akadnak az alapkérdéseken: mit, miért, hogyan, milyen
hatásfokkal stb. akarok elérni; mármint, mint nagyhatalom.
"Itt a piros, hol a piros"
NPT egyezmény a nukleáris fegyverekről - pirossal azok az államok, amelyek nem írták alá.
BWC egyezmény a biológiai fegyverekről - pirossal azok az államok, amelyek nem írták alá.
CWC egyezmény a vegyi fegyverekről - pirossal azok az államok, amelyek nem írták alá.
Egyetlen egy állam létezik a Földön, amely egyik egyezményt sem írta alá: Izrael.
Az atomrobbanás pusztítása egy 20 kt hatóerejű töltet esetében
Bevezetés
Egy atomtöltet hatóerejét közönséges trotillal (TNT vagy
trinitro-toluol) egyenértékben adják meg. Egy 20 kilotonnás atomtöltet
20.000 tonna TNT robbanóanyaggal egyenértékű.
1.000 tonna, azaz 1 millió kilogramm TNT = 1 kt (kilotonna).
1 Mt (megatonna) = 1.000 kt = 1.000.000 tonna TNT, azaz 1 milliárd kilogramm hagyományos robbanóanyag.
A ma hadrendben álló legerősebb orosz nukleáris töltet 20 Mt (=
20.000 kt), míg a Hiroshimára ledobott atombomba kb. 10-12 kt hatóerejű
volt. A mai nukleáris töltetek átlagosan 200-800 kt hatóerejűek, néhány
hadászati atomtöltet hatóereje 1-20 Mt. A valaha felrobbantott
legnagyobb atombomba a szovjet „Cár” bomba volt, melynek hatóereje
50-57 Mt közé esett, s amelyet eredetileg 100 Mt hatóerejűnek terveztek.
A tűzgömb
A robbanás utáni egy milliomod másodpercben a tűzgömb mérete 20-30
méter, míg hőmérséklete 3 millió fok. A robbanás után 0,02 másodperccel
a gömb 180-200 méteres és hőmérséklete 6000 fok, akár a Nap felszínének
hőmérséklete. A tűzgömb kb. 3 másodperccel a robbanás után kb. 500
méteresre nő, majd sűrű füstfelhőként tágul tovább. Egy 1 megatonnás
robbanás közel 2500 méteres tűzgömbbé nő. A tűzgömb nem csak
terjeszkedik, hanem emelkedik is, aminek következtében nagymennyiségű
levegőt, port (és egyéb tárgyakat) szív magába, melyek
sugárszennyezetté válva hullanak vissza a földfelszínre.
Az elektromágneses impulzus (~hősugárzás)
A tűzgömb a robbanás pillanatában közel százszor fényesebb a Napnál,
így a távolság függvényében vakságot vagy ideiglenes vakságot okoz, ha
belenéz az ember. Különösen éjszaka, amikor a pupilla összeszűkül. Az
ember 2-3 kilométeres távolságon belül meggyullad.
A lökéshullám
A lökéshullám akadályba ütközve hirtelen nyomást fejt ki, valamint
óriási sebességgel áramlik a levegő. Ez a két oka a rendkívüli pusztító
erőnek. 600 méteren belül lényegében minden épület megsemmisül, míg 3
kilométeren belül lényegében minden épület közepes-súlyos károkat
szenved. Ezen a távolságon belül az emberi testre iszonyatos erő hat,
melynek következtében az emberi test elrepül, s közben szétszakad a
dobhártyája, tüdeje, gyomra, halálos sérüléseket szenvedve.
Kezdeti radioaktív sugárzás (gamma- és neutronsugárzás)
Amennyiben egy embert 600 röntgen éri, úgy körülbelül 3-4 héten
belül meghal. 400 röntgen besugárzásától az emberek 50%-a meghal.
A 20 kilotonnás robbanás 1000 méteren belül, 12-16 másodpercig 800
röntgennel sugározza be az embert. (2000 méter távolságban a sugárzás
már csak 10 röntgen körüli, míg fedezékek 2000 méteren belül is
csökkentik a besugárzást, így például egy vastagabb homokzsák fal is
elegendő ahhoz, hogy ne érje az embert halálos dózis.
Radioaktív szennyeződés (utólagos sugárzás)
A több kilométer magasra emelkedett gombafelhőből sugárszennyezett
hamu és por hullik vissza nagy területen a robbanás körzetében, mely
veszedelmes. Egyrészt a talajra érve gamma sugárzás révén hat kívülről
az emberi szervezetre, másrészt belélegezve belülről sugározza be az
emberei szervezetet. A robbanás után 1 órával 200 méteres távolságon
belül ez a szennyeződés közel 3.000 röntgen/óra.
Az 50 megatonnás „Cár” bomba hatásai
A gombafelhő 64 kilométer magasra emelkedett, azaz a sztratoszféra
fölé a mezoszféráig ért. Az 55 kilométerre lévő Szevernyij falu
valamennyi épülete megsemmisült. 100 kilométeres távolságban az ember
harmadfokú égési sérüléseket szenvedett volna. Ablaküvegek még 900
kilométeres távolságban is betörtek. A robbanás alatt 5,25-ös erejű
földrengést mértek, és ha nem légi robbantású lett volna, a földrengés
ereje elérte volna a 8,1-et.

A vegyi fegyverek hatásai
Lewisite (L) - hólyaghúzó vegyi fegyver
Tüdő irritatív, hólyaghúzó vegyi fegyver. Könnyen áthatol a normál
ruházaton, sőt a gumin is. Bőrrel való érintkezés után azonnali
fájdalmat és viszketést okoz, amely kiütéssel és duzzanattal jár.
Körülbelül 12 óra elteltével nagy, folyadékkal telt (a mustárgáz által
okozottakhoz hasonló) hólyagok alakulnak ki. Ezek súlyos kémiai égések.
A megfelelő felszívódás szisztémás mérgezést okoz, amely máj
nekrózishoz és halálhoz vezet. A belégzése égő fájdalmat, tüsszögést,
köhögést, hányást, esetlegesen tüdőödémát okoz. A lenyelése súlyos
fájdalommal, hányingerrel és hányással jár, valamint szöveti károsodást
idéz elő. Szembe jutva a szúrós és erős irritációtól kezdve, akár a
szaruhártya hólyagosodását és hegesedését is okozhatja. Az általános
tünetek közé tartozik még a nyugtalanság, gyengeség, a normálisnál
alacsonyabb testhőmérséklet és az alacsony vérnyomás is.
Egyéb hólyaghúzó vegyi fegyverek:
Nitrogén-mustár (HN1, HN2, HN3), Kén-mustár (H, HL, HD, HQ, HT),
Fenildikloroarzin (PD), Etildikloroarzin (ED), Metildikloroarzin (MD)
VX - ideggáz
A VX (V-ágens) egy idegméreg, amelyet harcászati céllal
fejlesztettek ki az 1950-es években. Jelenleg a legveszélyesebb
mesterségesen előállított vegyi harcanyagok egyike. Halálos adagja egy
átlagos emberre nézve mindössze 200 µg. A VX idegméreg, hatása hasonlít
a tabun hatására, csak tünetei sokkal gyorsabban játszódnak le, és
sokkal kisebb mennyiség is halálos belőle. Először csak fejfájás,
fokozott nyálkatermelés jelentkezik, aztán izomfájdalom, majd izom és
bélgörcs (mivel a központi idegrendszer lebénul, ezért a görcs nem
oldódik, így az izmok a halál beállta után is összehúzódva
maradhatnak), végül eszméletvesztés, és általában légzési elégtelenség
miatt bekövetkező halál.
Egyéb idegrendszerre ható vegyi fegyverek:
Tabun (GA), Szarin (GB), Szomán (GC), Cikloszarin (GF), GV, EA-3148,
VE, VG, VM, VR, Novicsok (A-232 Novichok-5), amely 4-8-szor erősebb a
VX-nél! Vegyi fegyverekről
bővebben itt olvashatnak.
VX raktáron. (Inkább nem mutatunk képet arról, mit művel egy hólyaghúzó vegyi fegyver.)
Biológiai fegyverek
A biológiai fegyverek vírusok, baktériumok vagy más élőlények,
illetve biológiai úton előállított és biológiailag különösen aktív
szerves vegyületek (pl. mérgek és pszichokémiai szerek), melyeket
támadó céllal hoztak létre.
Szinte végtelen hosszú felsorolásba lehetne kezdeni, így csak néhány biológiai fegyvert emelnénk ki:
- Vírusok: vérzéses lázak (Ebola, Marburg, Lassa), Hanta-vírus, feketehimlő, veszettség
- Baktériumok: lépfene (bacillus anthracis), pestis (yersina pestis)
- mérgek (toxinok): botulinum toxin, ricin
- pszichokémiai (tudatmódosító) szerek: BZ, LSD
(navimozgalom.com)