Matolcsy miniszter úr a csíkos pizsamáját rab ruhának nézte? – vagy mi a szösz lelhette?
„Mindenhol érzik már: a bankrendszer reformja nélkül nem
kezelhetők a problémák” – írja Matolcsy György a legfrissebb Heti
Válaszban megjelent könyvismertetőjében.
Miniszter úr! Jó lenne pontosítani, hogy hol az a mindenhol? Méghogy
bankreform-börtönreform kell ide, hogy az illetékes minisztereket,
bankárokat és az őket kiszolgáló felügyeleti szervek vezetőit, valamint
a politikai strómanokat, miután gyorsított eljárással végigzavarják a
törvény ítélőszéke előtt, a megfelelő méretű cellában elhelyezzék.
Punktum.
Azok akarják megreformálni a bankrendszert, akik évekig, sőt
évtizedekig asszisztáltak és segédkeztek a nemzet és az ország
kivéreztetésében? Törvényalkotással, szemet hunyással, korrupcióval és
számtalan becstelen cselekedettel? Túl szeretnék élni? Mit szeretnének
túlélni? A rendszer bukását? Én nagyon remélem, hogy mindannyian
túlélik! Azért hogy nagyon sokáig elrettentő példaként lehessen
rámutatni, hogy jár az, aki idegen érdekeknek kiszolgáltatja a hazát.
Nagyon nem szeretném, ha sorra revolverükhöz nyúlnának. Volt már rá
példa nem is olyan régen.
„A bankok közös teherviselésbe történő bevonása Matolcsy szerint azért helyes, mert nem teljesítik alapfeladatukat.”
Jaj de szép gondolat! Legszívesebben Hofit idézném.
De miért nem beszélünk inkább az adóelkerülésről, póriasabban
fogalmazva a banki adócsalásokról? A NAV nyomozóit a frász kiverte,
amikor behívtak a feljelentésem alapján. Minden eszközzel azon voltak,
hogy vonjam vissza a feljelentésemet, mert az elindított nyomozásnak
beláthatatlan következményei lehetnek. Mire gondoltak vajon? Arra, hogy
megtalálják azt, miszerint más jogcímen könyvelik el a bankok a
„devizahitelekből” származó árfolyam-különbözetet? Vagy netán kiderül,
hogy az MNB is nyakig benne van a buliban?
Hiába na! A politika úri huncutság és mulatság, de nem veszélytelen.
Tőlem is úton útfélen megkérdezik, hogy nem félek-e? Pedig én nem is
politizálok. Mi lesz ha elkezdek politizálni? Meg kell hogy valljam
félek, sőt rettegek! Attól, hogy nem lesz olyan „humánus” büntetés,
amellyel megfelelőképpen honorálva lesz az elmúlt két évtized hazaáruló
honatyáinak tevékenysége.
Na de félre a tréfával és beszéljünk komoly dolgokról.
Érdekelne a miniszter úr véleménye egy banki levélről, reklámot nem
akarok neki ezért nem írom le, hogy az MKB bankról van szó, csak egy
olyanról, aki nem teljesíti az alapfeladatát. Szóval itt a rövid idézet:
„A fentiek alapján Bankunk nem forint hitelt kötött Önnel, hanem a rendelkezésre tartott
deviza összegből – kérésének megfelelően – forintban folyósította a
teljes ……….. HUF összeget, és a folyósított forint összegnek megfelelő
svájci frank tőketartozást nyilvántartásába vette, a szerződésében
meghatározott árfolyam figyelembevételével. A folyósításról és fennálló
svájci frank tőketartozásáról havi bankszámlakivonatában, valamint
értesítő levélben tájékoztattuk Önt. A hiteltartozást devizában tartjuk
nyilván, melyre havonta devizában kerül meghatározásra a
törlesztőrészlet összege. A devizában meghatározott törlesztőrészletek
elszámolásakor Bankunk a HPT. 2010. évi XCVI. Törvény és módosításainak
megfelelően jár el a törlesztőrészletek elszámoláskor. A Hpt. 200/A. §
(1) … alapján.”
A tisztelt Matolcsy miniszer úr véleménye érdekelne, hogy 2010.
november 27-e előtt, vagyis mielőtt hazájukért aggódó politikusok
megalkották ezt a törvényt, mi alapján jártak el, mondjuk 2004-ben vagy
netán 2008-ban azok a bankok, amelyek nem teljesítik az
alapfeladatukat? Mert eljártak, ugyanúgy mint most teszik.
Segítek-törvényi szabályozás nélkül garázdálkodtak és kergettek halálba
családokat.
Ja, majd elfelejtettem, van még egy bökkenő. Miniszter úr a
rendelkezésre tartás és a rendelkezésre bocsátás között óriási nagy
különbség van, ugyanis a kölcsönszerződésre vonatkozó törvény szerint a
kölcsönt rendelkezésre kell bocsátani, nem tartani,
hanem bocsátani. De ez a meg nem nevezett MKB bank olyan számlán
tartotta rendelkezésre amelyhez az adós nem fért hozzá, tehát nem lett
számára rendelkezésre bocsátva. És ez még nem minden, van folytatása is
a dolognak. A közjegyző nem a rendelkezésre bocsátott összeg alapján
állította ki a végrehajtási záradékot, hanem a rendelkezésre tartott,
de soha meg nem kapott összeg és pénznem alapján.
Jaj! Hogy miket hordok össze, jó lenne ha már vége lenne, igaz
miniszter úr?! De nincs vége, még mindig nincs, mert a közjegyző is
törvényt sértett és azt közokiratba is foglalta. Ugyanis az
alapfeladatát nem teljesítő bank levele szerint el lett adva és meg
lett vásárolva a deviza, tehát ellenértékről és adásvételről
beszélhetünk. De a Ptk. 242.§ szerint a tartozás elismerésével nem
változik meg a jogcím. Igen ám, de a közjegyző a végrehajtási záradékot
nem adásvételből keletkező tartozás jogcímén állította ki, hanem
kölcsön jogcímén, mert nem is tehetett mást, ugyanis kölcsön jogcímen
írt alá az adós, viszont az “aktus” ilyen formában nem kölcsön.
Nem teljesen érthető amit mondok? – akkor szemléltetem egy egyszerű példával, hogy mindenki értse, még a miniszterek is.
Ha egy majdani miniszter felmenői, nem bocsájtják egymást
rendelkezésre, hanem úgy tartják egymást rendelkezésre, hogy nem férnek
hozzá, ahhoz amihez kell, akkor nem jön létre az aktus, és a majdani
miniszter nem fog megszületni és nem fog akkora ökörségeket elkövetni
mint azok akik megszülettek.
Kásler ÁrpádKelt: Gyulán, 2012. 11. 08-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése