2009. június 25., csütörtök

Vonalkódok megfejtése

Tudtuk, hogy a vonalkódoknál nem a fekete vonalak a jelentősek, hanem a köztük lévő fehér mező? Milyen üzenetet közvetít a vonalkód? Útmutató a megfejtéshez.

A vonalkód története

Az első vonalkódot 1950-ben, Bernard Silver és Norman Joseph Woodland alakította ki, majd a terméket azonosító berendezés elkészítése következett. Az először alkalmazott technika problémásnak bizonyult, így végül lézert használó megoldással szabadalmaztatták találmányukat. Az első, gyakorlatban is alkalmazott vonalkódot 1973. április 3-án az IBM mutatta be. Az első termék, amit vonalkód alapján azonosítottak, egy Wrigleys rágógumi volt, - azóta is múzeumban őrzik. Napjainkban már nemcsak termékeket, hanem küldeményeket, hajókat, vagy repülés során feladott bőröndöket is elláthatnak vonalkóddal. A jövő termékkódja az apró RFID (rádiófrekvenciás azonosítás) címke lesz, de ez egyelőre még drága technológiának számít.


Forrás: photos.com
Megtévesztés, vagy pontosság és követhetőség?

A vonalkódok hajnalán a fogyasztók nehezen fogadták el az újítást. A technológia fejlődésével azonban a vonalkód általánossá és nélkülözhetetlenné vált, mivel használata csökkenti a papírmunkát, könnyen és pontosan azonosíthatóvá teszi a termékeket, sőt információt ad a gyártóról is. Burányi Zsófia a GS1 Magyarország munkatársa elmondta: a honlapjukon található funkció segítségével bármilyen vonalkód beazonosítható. Ha beírjuk a vonalak alatt található számsort, azonnal kiderül a kezünkben tartott termék eredete.


Vonalkód típusok

Több, eltérő hosszúságú számstruktúra is ismert. Ilyen például a GTIN-14, GTIN-8, GTIN-12, GTIN-13 (GTIN - Globális Kereskedelmi Áruazonosító Szám). Világszerte az utóbbi terjedt el hazánkban is ez használatos leginkább. A számsor elsőre logikátlannak tűnő rendszere értelmet nyer, ha szakértővel beszélgetünk a témáról. „A GTIN-13 számsor, és az azt feltüntető EAN-13-as vonalkód első három számjegye az ország azonosítója, Magyarország esetében ez 599, amit a GS1 nemzetközi irodája állapított meg”- árulja el Krázli Zoltán, a GS1 Magyarország vezető vonalkódszakértője. „Az ezt követő karakterek alkotják a cégprefixet, ami a vállalatról ad információt. Ezután jön a terméket azonosító árureferencia szám. Az utolsó karakter pedig az ellenőrző szám, ami egy matematikai képlettel számítható ki, és annak biztosítását szolgálja, hogy megfelelő legyen a kód felépítése.”


Leolvasók

A vonalkódleolvasó műszerek technológiájáról Miskolczi Zsoltot, a Computer és Vonalkódtechnika cégvezetőjét kérdeztük. A legújabb azonosító elv a képtechnika, ami a digitális fényképező elvén működik. Annak, hogy a pénztárnál nem működik megfelelően a leolvasó, több oka is lehet. Ilyen, ha hiányos, vagy rosszul van felhelyezve a vonalkód (például a régebbi Ráma kocka csomagolása esetén), vagy rossz a kontraszt.” A vonalkódok esetében nagyon fontos a kontraszt, hiszen az olvasó a fényvisszaverődés alapján dolgozik. A rossz háttér, vagy bármilyen nyomat a világos részben problémát okozhat.

Forrás: Fogyasztók/Tóth Sándor Péter
Egy ismert hazai ásványvíz vonalkódja

A GS1 Magyarország munkatársa, Burányi Zsófia megjegyzi: „az áru származási helye nem mindig követhető vissza, mivel ha egy termék azonosítószám és vonalkód nélkül érkezik az országba, a nálunk kiadott azonosító szám automatikusan 599-es kezdetű lesz.” Tehát az ország azonosító nem minden esetben árulja el száz százalékosan a termék gyártási helyét, csak azt jelzik, hogy az azonosító számot melyik országban adták ki a termékre. Ennek ellenére, ha támogatni szeretnénk a magyar kereskedelmet, ajánlatos szemügyre venni a vonalkódot és keresni az 599-et.


Forrás: photos.com


További érdekességek


Mit tehetünk, ha nekünk lenne szükségünk vonalkódra? A vonalkód készítés alapvetően három lépésből áll. Először el kell dönteni, hol és mire használnánk a vonalkódot. Ha GS1 alapú vonalkódokat választunk (például: EAN-13, ITF-14, GS1-128) akár belső raktározási, akár kereskedelmi értékesítés vagy nyomonkövetés céljából, fel kell vennünk a kapcsolatot a GS1 Magyarországgal. Ők a kért igényeknek megfelelően kijelölnek egy számtartományt, amely segítségével, második lépésként meghatározható az azonosító szám. A harmadik lépés a vonalkód fizikai előállítása, ami kétféle módon lehetséges: előregyártott öntapadós matrica, vagy a gyártási folyamatba beépített vonalkód nyomtatásával”- mondta Krázli Zoltán.


Fontos tudni, hogy a vonalkódok tervezéséhez speciális program szükséges, előállításához sok esetben kifejezetten vonalkód nyomtatására kialakított nyomtató vásárlása javasolt.



Ország
Prefix
Ausztria
613
Anglia
500-509
Ausztrália
930-939
Ausztria
900-919
Belgium/ Luxemburg
540-549
Brazília
789-790
Bulgária
380
Ciprus
529
Csehország
859
Dánia
570-579
Dél-Afrika
600-601
Dél-Korea
880
USA/Kanada
000-139
Franciaország
300-379
Fülöp-szigetek
480
Görögország
520
Hollandia
870-879
Horvátország
385
India
890
Indonézia
899
Írország
539
Japán
450-459,490-499
Kína
690-695
Lengyelország
590
Magyarország
599
Malajzia
955
Németország
400-440
Norvégia
700-709
Olaszország
800-839
Oroszország
460-469
Románia
594
Spanyolország
840-849
Svájc
760-769
Svédország
730-739
Szlovákia
858
Szlovénia
383
Tajvan
471
Törökország
869
Ukrajna
482
Vietnam
893

Információk a GS1 Magyarországról

A piacgazdaság fejlődésének és bővülésének köszönhetően 1999-ben megalakult az EAN Magyarország Közhasznú Társaság, amely 2006-tól GS1 Magyarországként működött tovább. 2008-tól zárkörű részvénytársasággá alakultak, így végül GS1 MAGYARORSZÁG Globális Azonosító és Kommunikációs Rendszereket Működtető Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság lett a nevük. A GS1 egy nemzetközi szervezet, amely globális szabványokkal foglalkozik, hogy fejlesszék az ellátási lánc hatékonyságát. 2005-ben jött létre ez a nemzetközi forma, az EAN (European Article Numbering Association) és azUCC (Uniform Code Council) egyesüléséből. Ennek a szervezetnek a kizárólagos képviselője ez a cég, melynek legismertebb tevékenysége a vonalkód azonosítás.

http://www.fogyasztok.hu/cikk/20090625/vonalkod_aru_azonositas_tudnivalok

Mi lesz az iraki kivonulás után?


A kurd–arab ellentét egy következő polgárháborút vetit előre

Július 18-án az észak-iraki kurd régióban új kőolaj-finomítót helyeztek üzembe, ami újabb bizonyítéka annak, hogy a térség az olajra támaszkodva akarja továbbfejleszteni az autonómiáját - figyelmeztet Andrew Lee Butters a Time magazinban. Iraki Kurdisztánnak eddig nem volt finomítója, s habár az országrész hatalmas olajtengeren úszik, ezen a téren Irak egyéb részeitől, Törökországtól vagy Irántól függött. Szaddám Huszein nem hagyta, hogy a kurd kisebbség bármiféle ellenőrzést gyakoroljon az olajforrások felett, ezért nem építettek egyetlen finomítót sem a régióban, sőt az olajvezetékek is elkerülték a kurd területeket, a hadsereg pedig Kirkukból, a legjelentősebb északi olajmező központjából a kurd lakosság legnagyobb részét kitelepítette, helyükre pedig arabokat költöztetett.
Szaddám bukása után azonban az autonóm kurd regionális kormány (KRK) független olajipart hozott létre Észak-Irakban. Új mezőket tártak fel és külföldi olajtársaságokkal kötöttek szerződéseket. A kormányon belül azonban felmerült a gyanú, hogy a KRK valójában a függetlenség érdekében fekteti le a gazdasági infrastruktúrát. Kurd tisztviselők viszont azzal vádolják Bagdadot, hogy az arab többség a dolgokat a saját előnyére próbálja meg elrendezni (a nemzeti olajtörvény kudarca, népszavazási kezdeményezés Kirkukról). Az ellenséges viszonyról mindennél többet mond, hogy Maszúd Barzáni KRK-elnök és Núri al-Maliki iraki miniszterelnök több mint egy éve nem találkozott egymással. Magas rangú tisztviselők állítják, hogy az arab-kurd viszony Szaddám óta nem volt ennyire rossz. A szunnita-síita erőszak mellett a kurd-arab vita válik Irak legaggasztóbb problémájává.
Az amerikai invázió óta az észak-iraki kurdok a szuverenitás számos elemét élvezik. Van saját parlamentjük és kormányuk, 80 ezer fős haderejük (pesmergák), saját határőrségük, területükre a bagdadi ellenőrzés alatt álló biztonsági erők nem tehetik be a lábukat. Jóllehet a kurdok óriási többsége függetlenedni akar Iraktól, a vezetőik óvatosan politizálnak, tisztában vannak a kockázatokkal. Kicsiny területüket olyan szomszédok veszik körül (Törökország, Szíria, Irán), amelyek jelentős kurd kisebbséggel rendelkeznek, s ellenségesek az Irakból kiszakadó független kurd állam gondolatával szemben. Miközben Irak többi része elmerült az erőszakban és a szekták közötti polgárháborúban, addig a kurdok viszonylag békében hajtották végre gazdaságfejlesztési terveiket, építettek egy nemzetközi repülőteret, szállodákat, vízerőműveket, s kötöttek olajszerződéseket. Jelzésértékű, hogy júniusban a gyengélkedő iraki olajipar miatt Bagdad engedélyezte, hogy kurd olaj kerüljön exportra Törökországba (jelenleg csak állami cégeknek van joguk olajat exportálni).
A kurdok türelmetlenek. Az iraki alkotmány értelmében a központi kormánynak népszavazást kellene rendeznie a kurdok által lakott négy észak-iraki kormányzóságban, hogy Bagdad vagy a KRK fennhatósága alá kívánnak-e tartozni. Ez előtt azonban helyre kellene állítani a Szaddám „arabizációs" politikája által okozott károkat, az arabokat el, a kurdokat pedig vissza kellene költöztetni. A kormány már többször is elnapolta a népszavazást 2007 óta azzal az indokkal, hogy a referendum új polgárháborút eredményezne a kurdok és az arabok között. Most azonban, hogy a központi kormány stabilizálódott, a kurd vezetők szerint Bagdad csak az időt húzza, arra vár, hogy az iraki hadsereg megerősödjön, az amerikaiak kivonuljanak, majd klasszikus módon oldja meg a kérdést: tankokkal. Nemrég kurd képviselők regionális alkotmánytervezetet nyújtottak be, amely felveti a határok és az olajforrások problémáját. Iraki tisztviselők szerint az alkotmány egyenlő lenne a kurd függetlenségi nyilatkozattal, de az alaptörvényt mindenképpen népszavazásra viszik.
A belpolitika is a konfrontáció irányába mutat. Kurdisztánban új politikai erő emelkedik fel, a Változás, mely komoly kihívója lehet Barzáni Kurdisztáni Demokratikus Pártjának és Dzsalál Talabáni iraki köztársasági elnök Kurdisztáni Hazafias Uniójának. Az új párt hevesen támadja a kormány korrupcióját és nepotizmusát. A pártok egyaránt a Bagdaddal szembeni kemény hang révén próbálnak híveket szerezni. Az araboknál hasonló a helyzet. Ahogy Maliki megerősíti hatalmát, az emberek pedig egyre elégedetlenebbek a kormányzási stílusával, úgy törekszik a miniszterelnök a kurdellenességével a háta mögött szunnita-síita egységet kovácsolni. Akárcsak Szaddám idején.
Ugyancsak a kurd kérdéssel foglalkozik Dan Senor, az iraki kormány egykori tanácsadója a The Wall Street Journalban. (http://online.wsj.com/article/SB1000142405297020394690457430213412519568...) Emlékeztet arra, hogy az Obama elnök és Maliki kormányfő közötti tárgyalásokon is előkerült ez a probléma. Szaddám a 80-as évek végén több tömeggyilkosságot hajtott végre saját kurdjai ellen. Az 1991-i öbölháború és Bagdad 2003. áprilisi eleste között az iraki kurdok félautonóm régióban élhettek. 2003 óta viszont kiteljesedett az autonómiájuk, az összes kulturális intézményüket ők ellenőrzik. Kirkukban szilárdan megvetették a lábukat, ami szerintük természetes és igazságos volt, hiszen Szaddám brutális „arabizációja" előtt Kirkuk kurd többségű város volt. Az átmeneti iraki alkotmány a kurdok fennhatóságát csak a Szaddám-rezsim bukása előtti kurd ellenőrzés alá eső területeken ismerte el. A végleges alkotmány továbblépett és Kirkuk kérdését népszavazás elé utalta. Most, hogy a szunnita-síita ellentét enyhülőben van, a kérdés egyre inkább előtérbe kerül.
Obama hivatalba lépése óta két tényező juttatta forrpontra a kurd-arab feszültséget. Az első az olaj. Még mindig nincs központi szénhidrogéntörvény. Az alkotmány idevágó cikkelyét a KRK és Bagdad különféleképp értelmezi. A kérdés fontosságára csak egy adalék: amikor a Maliki-kormány a 2009-es költségvetést készítette elő, az olajár 150 dollár körül járt, manapság ennek kb. a fele. Érthető, hogy az áresés valóságos pánikot eredményezett Bagdadban. A kurdok számára viszont az olajjal nyomást lehet gyakorolni a központi kormányra a nagyobb autonómia érdekében. Nem véletlen, hogy éppen Maliki washingtoni látogatása idején jelentették be, hogy a kurdok külföldi olajtársaságokkal kötöttek szerződést.
A második tényező a politika. Július végén a kurdok új parlamentet választottak, s noha Barzáni pártja győzött, a hagyományos pártkeretek változóban vannak. A kurd választók egyre inkább a kormány szemére vetik a korrupciót, a vezetők népszerűsége csökken. A függetlenség kártyájának kijátszása ilyen körülmények között helyreállíthatja a kurd vezetők megtépázott népszerűségét. Januárban egész Irakban általános választások lesznek, ezért a feszültség szítása Maliki érdeke is lehet, mert az arabok körében ez ugyancsak szavazatokat jelenthet.
Az amerikaiak várható távozása sem a tárgyalásos megoldás felé hat, hiszen mindkét fél úgy látja, ha az Egyesült Államok kivonul, nem lesz képes nyomást gyakorolni a békés rendezés érdekében. Félő, hogy Irak újabb polgárháborúja kibontakozásának lehetünk tanúi.

http://www.time.com/time/world/article/0,8599,1911998,00.html?xid=rss-topstories