2013. március 28., csütörtök

Döbbenetes benzinár-adatok: a magyar autósok fizetnek Moszkvának is

Megdöbbentő lehet, de tény, hogy egy liter, orosz olajból itthon lepárolt 95-ös benzin hazai fogyasztói árából több mint 100 forint az orosz költségvetést gazdagítja, bő 200 pedig a magyar büdzsében landol, a kőolajtartalom értéke csupán néhány tíz forintra rúg.


Aki tankol, az eddig közismertnél is jóval több adót fizet: a 95-ös benzin magyarországi fogyasztói árának mintegy háromnegyedét adják az államháztartásokat gyarapító tételek - derítette ki a Napi Gazdaság. Az államháztartások nem elírás, hiszen nem csak a magyar költségvetés, hanem áttételesen az orosz is jelentős bevételhez jut. Moszkva a benzin minden egyes, itthon eladott, orosz olajból finomított literje után több mint 100 forintot kasszíroz, ami körülbelül annyi, mint a magyar államháztartásba befolyó áfa vagy jövedéki adó összege. Mindent összevetve a magyar és az orosz adók aránya nagyjából kettő az egyhez. A benzinben lévő orosz kőolaj ára - szintén némi leegyszerűsítéssel élve - 40 forintot sem tesz ki, ha az adó nélküli kutatási és kitermelési költségeket összeadjuk.

http://magyarnemzetikormany.com/pi-klub/news.php?readmore=3057

Lesz polgárháború?

Bajnai, az atlantisták első embere és egyetlen reménysége a választás előtt egy évvel már felmérte a valós lehetőségeit. A siralmas eredmény némi zavarodottságot váltott ki az Együtt 2014 vezetőségében, mert a több évtizedes tapasztalattal ellentétben a kormánypárt a választás előtt egy évvel nem vesztett támogatókat, az ellenzék, többek között Bajnaiék viszont igen. Ez a tény azért rendkívül kellemetlen a baloldal számára, mert lényegében minden támogatást megkaptak a nyugati atlantista vezérkartól. A szolganéppé, igazi lakájjá alacsonyodott Németország vezetői és cionmédiája viszi a prímet, de nem panaszkodhatnak az EU vezetésére, különösképp pedig az USA cionistáira sem. Magyarországi politikai tömörülés még soha nem kapott ilyen nagyságrendű külföldi támogatást Rákosi óta. A hazai cionisták is besorakoztak ebbe az egyáltalán nem díszes társaságba, de még így sem tudják teljesíteni az atlantisták legminimálisabb elvárásait a tömegek megdolgozása területén. A cionista tökalsó, Ron Werber a gyűlöletet felkorbácsoló aljas propaganda egyik ismert "szaktekintélye" szintén tehetetlenül figyeli a helyzetet, nem is igen villog, mert már a neve is undort vált ki minden normális emberből.
A Fidesz messze nem felel meg az alapvető elvárásoknak, de a közvélemény szerint a rosszak közül mégiscsak ők a legkevésbé rosszak, mondhatjuk úgy is, hogy a legjobbak. Ezt jól tükrözik a közvélemény-kutatások eredményei mellett a különböző, alapjában véve lényegtelen, de a helyzet ismeretében mégis lényegessé növesztett Fidesz akciók, demonstrációk, aláírásgyűjtések. Azért váltak lényegessé, mert igen keményen rombolja a balos atlantisták önbizalmát, és növeli a saját táborának a reményeit. A balos atlantisták gyűlésein az időskorú, társadalmi vonatkozásban lényegtelen, befolyásukat rohamosan elveszítő társaság görcsös kapaszkodása tapasztalható, olyan hangulatú közegben, mely a temetésekre jellemző. Kapaszkodnak a pontosan nekik való vezetőikbe, akikre rajtuk kívül senki sem kíváncsi.
Ezt a vereség előtti helyzetet egy ideológiától és minden mástól elvonatkoztatott, csak a hatalom megszerzésére irányuló általános összefogással akarják feloldani. Lényegében az összes atlantista, cionista, cigány, természetellenes fajtalankodó, feminista, kendermagos, és sok más deviáns és degenerált egy táborba tömörítése a cél. A baj csak az, hogy ez ma már minden gondolkodó magyar számára nyilvánvaló, és azt is tudja mindenki, hogy egy ilyen hatalomváltás milyen következményekkel járna. Ez egy magyar számára elképzelhetetlen, és nem is fog megvalósulni.
Mindenki tudja azt, hogy a titkos választások mennyire titkosak, és mennyire igazságosak. A számítógépes rendszer ravasz trükkökel befolyásolható, és a végeredmény a valóstól elég nagymértélben eltéríthető. Az atlantisták készülnek is erre, maguk mögött tudva az összes külföldi ellenőrzési szerv támogatását. Ez a módszer viszont csak akkor alkalmazható eredményesen, ha a versengő pártok között eléggé kiegyensúlyozott a helyzet, nagy különbségek esetén ez az út sem járható.
Ezzel tisztában is vannak és ezért került sor arra a nagyon sokatmondó (és ezért el is hallgatott) kijelentésre, mely az Együtt 2014 lakossági fórumán a napokban hangzott el, miszerint polgárháborúra kell felkészülni. Ezt a kijelentést Bajnai jobbkeze, Kónya Péter, a Szolidaritás nevezetű vándorcirkusz igazgatója tette egy maréknyi nyugdíjas szerencsétlen előtt. Mondhatnánk azt is, hogy két-három féldecivel többet nyakalt be a feszültségeinek feloldása okán, és maga sem tudta mit beszél. De akár így volt, akár nem, az elszólás tökéletes volt. Az atlantisták titkos tervéről rántotta le idejekorán az álcázó leplet.
A Fidesz simán megnyeri a 2014-es választást, és csak az arány lehet vita tárgya. A kétharmad biztosan nem lesz meg, és az abszolút többség is kétséges. Be is válhatna Kónya cirkuszigazgató elképzelése akkor, ha nem lenne az arénában a Jobbik. A választás után állandó tüntetésekkel, súlyosodó provokációkkal, külföldi rásegítéssel Kónyáék elérhetnének egy polgárháborús helyzetet, mely kimondottan jól jönne a választáson legkevesebb 20%-ot elérő Jobbik tagságának. Ez a tagság most is nehezen viseli a tétlenséget, minden belső gond ebből adódik, de a Kónya vizionálta polgárháborús helyzetben "kivirágozna" ez a radikális és fiatalokat tömörítő párt. A Jobbik vezetősége tehetetlen lenne a tagság nyomásával szemben, más választása nem lenne, mint sodródni az eseményekkel. A külföldi beavatkozás, melyben az Együtt 2014 reménykedik csak akkor valósulhatna meg, ha egy időben elhúzódó belső konfliktust sikerülne létrehozniuk. Egy-két napos zavargás erre nem ad jogalapot. Márpedig a Jobbik tenne arról (a Fidesz hallgatólagos támogatásával), hogy pár napon belül véget érjen a degeneráltak "polgárháborúja". Nyilván nem egyedül, hanem sok támogatóval kiegészülve. Azok a titkos csoportok, melyek az atlantisták támogatásával jöttek létre és felfegyverkezve, jó információkkal és korlátlan anyagiakkal rendelkeznek, csak arra lennének jók, hogy az egész országot a háborúskodók ellen hangolják különböző műveleteikkel. Kádár János 1957-ben egészen világosan kifejtette a tömegek provokálásának a következményeit: ezek az események azt bizonyítják elvtársak, hogy a TIGRISEN NEM LEHET LOVAGOLNI!
De mert az ember semmiből sem tanul, megérdemli, hogy újra tanítsák. Most majd az atlantistákat tanítja meg a történelem arra, hogy milyen is a tigris, ha felbosszantják.
Kassai Ferenc


A gyűlölet hangjai


Egy nappal a honlapunkon megjelent 'Lesz polgárháború?' írásunk után a Népszabadság már úgy gondolta, hogy nincs értelme a további takargatásnak, feltett egy felszólítást, Szítsatok lázadást! - címmel. Érdemes elolvasni, már csak azért is, hogy tisztában legyünk azzal a mérhetetlen gyűlölettel és aljassággal, mely a megfogalmazóiból ömlik a magyarság felé. Ezt a förmedvényt a természetellenes, sátáni praktikák cionista művelői fogalmazták meg, akik magukat "művészeknek" nevezik, pedig csak a szennyvízcsatornák patkányai.
Kinek szól ez a felszólítás? Nyilván a hasonszőrűekhez. Azokhoz, akik polgárháborúról álmodoznak, és akik a hatalomért mindenre képesek. Azonban a nyugati atlantista söpredéket annyira elvakította a gyűlölet, hogy olyasmit akar felidézni, mely könnyen a teljes megsemmisülésüket okozhatja. Ők ott Németországban egy szolganép nyakán ülve még biztonságban érzik magukat. A német egy olyan nép, amelyik az anyagi világ javaiért és a kényelemért megtagadta a múltját, és lakájként szolgálja az új urait. Mindezt csak azért teszi, mert olyan jólétet kapott ezért cserébe, melyről nem akar lemondani. Inkább szolgál, nem lelkesen, de csendben. Azonban a mi térfelünkön más a helyzet. Errefelé a társadalom többségének már nincs mit veszítenie. Az elmúlt évek során az elszegényedés radikalizálta a tömegeket, és ez a radikalizálódás azért veszélyes, mert nem ideológiák mentén történik, hanem a fennálló rend ellen irányul. Az ideológiák mindig valamiféle rendező elvet képviselnek, míg a rend elleni lázadás az anarchiát jelenti. Ennek ellenére az ilyen helyzetben egy ideológiai alappal rendelkező, de a tömegek nyelvén értő, érzelmi-indulati varázslatot végrehajtani képes politikai szervezet még akkor is igen rövid időn belül magához tudja ragadni a kezdeményezést, ha ma még nem is ismert.
Ilyen művelet csak és kizárólag a nemzeti érzelemre építhet és az elitellenesség a legalapvetőbb üzenete. Ha a nyugati söpredék felszólítását a hazai söpredék komolyan venné és lázadozni kezdene, összetörné azt a tojáshéj vékonyságú abroncsot, mely eddig akadálya volt az össznépi megmozdulásoknak. Márpedig ha ez bekövetkezik, olyasmi történhet, melyhez viszonyítva 1956 csak esti mese volt nagyobbacska gyerekeknek.
Az idegenek minden megmozdulását spontán ellenmegmozdulás fogja kísérni, mely előbb-utóbb (de inkább előbb) összecsapásokkal végződik. Teljesen mindegy, ki lesz a nyerő, a folyamat beindult, és ez a lényeg. Ez a lázadásra való felszólítás rendkívüli lehetőséget adott a nemzeti erők kezébe, mert lehet rá hivatkozni, és mert lehet, fognak is. Senki nem mossa le a lázongókról, hogy külföldi zsidók ügynökei, akiktől ezt az utasítást kapták.
Mivel ezt a felszólítást a magyarok is olvassák, ezért készülnek a folytatásra. Nem úgy, mint a németek, hanem úgy, ahogy a magyarok szoktak. Szép idők elé nézünk, tartsuk szárazon a puskaport!
Kassai Ferenc

Orbán Viktor nem tárgyal a civilekkel

Orbán Viktor miniszterelnök nem fogadja a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal Róna Péter vezette küldöttségét – tudatta hétfő délután Török Kristóf, a miniszterelnöki hivatal munkatársa Simó Endrével, az MSZF szervezőjével. 
A delegáció március 13-án kért sürgős találkozót a kormányfőtől, hogy elé terjeszthesse a Kerekasztal tervét a hiteles-probléma átfogó rendezéséről. Ezt a Szociális Kerekasztal március 3-i budapesti tanácskozásán fogadták el, melyen egyúttal megbízták Róna Péter, nemzetközi hírű pénzügyi szakembert a küldöttség vezetésével. 
Török Kristóf arról is tájékoztatott, hogy az MSZF megkeresését „átküldték a nemzetgazdasági tárcának”. Simó megkérdezte tőle, ki fogadná a delegációt Orbán Viktor helyett, és adott-e a kormányfő utasítást a nemzetgazdasági tárcának a delegáció fogadására. Török nem tudott válaszolni a kérdésre, s – paragrafusokra hivatkozva - csak annyit mondott, hogy az anyagot átküldik az NGM-nek.
A Magyar Szociális Fórum a történtekkel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a kormányfő civilekkel szemben tanúsított elutasító magatartása időben egybeesik Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kijelentésével arról, hogy a „devizahitel-probléma megoldhatatlan”. Nem világos – áll az MSZF híranyagában -, hogyan tehet felelős politikus ilyen nyilatkozatot anélkül, hogy előzőleg megismerné a Szociális Kerekasztal megoldási tervét. 
„Bízunk benne, hogy a nemzetgazdasági miniszter nem akar kitérni a Szociális Fórum Hitelesekkel egyeztetett megoldási javaslatának megismerése elől, és nem fogja elutasítani a Hitelesek megoldási tervét. Mivel így is túl sok időt kellett várni a kormányfő elutasító válaszára, reméljük, hogy a miniszter még e héten válaszolni fog a miniszterelnökségről átküldött civil megkeresésre!” – áll az MSZF közleményében. 
(Magyar Szociális Fórum)

A népszámlálás adatai... A népirtás rejtve, de működik.

Miután nem kevesebb, mint 17 hónapig nyálazták, végre közreadták a 2011-es népszámlálási adatokat. A KSH adatsora számtalan grafikont, táblázatot és kimutatást tartalmaz.
Essünk túl gyorsan a rettenetes számokon, amelyeket ma vezető hírként közölt az összes hírportál. Magyarország lakossága 2001-hez képest több, mint negyedmillió fővel csökkent. A fogyási tendencia már lassan három évtizedes, ebben igazából semmi új nincs. Hacsak nem pusztulásunk már ezerszer megjósolt stációja, miszerint már nem érjük el a lélektani tízmilliós határt. Az igazi rettenet a részletekben bújik meg.
Az ember zavarba jön, hogy a rengeteg statisztikai arculcsapásból hirtelen melyiket említse. Hogy soha ennyire kevés házasságban élő ember nem volt? Hogy a magyar otthonok már alig felében élnek hagyományos értelemben vett (papa-mama-gyerekek) családok? Hogy minden harmadikban magányosan él valaki? Hogy a családoknak csak a felében van gyerekzsivaj? Hogy negyedmillióval csökkent a gyermekek száma?
Hogy irgalmatlan arányban megugrott a negyven év alatti egyedülállók száma, hogy minden nyolcadik magyart nem vár otthon senki? Hogy történelmi keresztény egyházaink tíz év alatt egymillió-hétszázezer (!!!) hívőt vesztettek? Hogy az össznépesség drasztikus fogyása mellett megduplázódott a magukat valamelyik kisebbséghez sorolók száma?
Hogy egymillió-négyszázezer honfitársunk titkolja - ki tudja mi okból - hogy milyen nemzetiséghez tartozik? Ez utóbbit különben nehéz rátolni a "szélsőjobboldali veszélyre", hiszen ennyi cigány összesen nem él az országban. Ám az elmúlt tíz évben sokan, nagyon sokan érkezhettek olyanok, akik talán  egyelőre még nem látják jónak, hogy felfedjék, hogy hová is tartoznak. Aki járt mostanában a Király utca-Dohány utca- Károly körút-Erzsébet-körút négyszögben, és látta a három-négy gyermeket sétáltató, magyarul alig, vagy egyáltalán nem tudó keleties arcvonású családokat, annak eszébe juthat: ők vajon mit válaszoltak?
Évtizedek óta int, figyelmeztet, dühöng, és vádol az értelmiségnek az a része, amelyiket még egyáltalán érdekli, mi lesz ezzel a nemzettel. Keressük, kutatjuk, és elemezzük: mi az a titkos féreg, amely belülről rágja a magyart? Mindenki tudni véli, ki a felelős: a rendszerváltás, vagy éppen az, hogy nem volt. A tolvaj Fidesz, a hazaáruló MSZP, az árkokat ásó szélsőjobb. Az, hogy a multik kizsákmányolják az embereket, vagy épp az, hogy túl kevés multi jön az országba. Nincs munka, nincs jövőkép, nincs otthon, ezért nincs gyerek se. Az IMF tehet róla, a Világbank tehet róla, az összes bank tehet róla. Mindez persze igaz – sokszor még így, ezekben a bizarr ellentmondásokban is. Csakhogy ez a válság ennél sokkal mélyebb. Ez a válság: mi vagyunk.
Én, Te, a monitor előtt, a kollégád vagy a párod melletted, a szemben ülő nő a villamoson – mindannyian. A szüleink, akik a Kádár-rendszer viszonylagos létbiztonságában is csak két gyereket vállaltak, s a harmadik tesónk helyett megvették a Ladát. Mi, akik végigbuliztuk a húszas éveinket, s nagyjából abban a korban vágtunk bele az első komoly kapcsolatunkba, amikor a fater már kétgyerekes apa volt. S persze bebuktuk azt is, mert „még nem voltunk érettek arra, hogy lekössük magunkat". Mi, akik végül a negyedik-ötödik párunk mellett végre megmaradunk, de akkor sem vállalunk gyereket még 5-6 évig, mert „még szeretnénk kicsit élni". S aztán, mikor nagy nehezen rászánjuk magunkat, megállunk az első után, mert „ennek az egynek mindent meg akarunk adni". S aztán persze nem adunk meg semmit: se testvéreket, se elegendő törődést, esti mesét és ölelést. És így majd nálunk is hitványabb felnőtt lesz belőle.
A Halál a mindennapjaink részévé vált. Ott van az agyonhajszolt fiatal férfiak heti két-három lerészegedésében, ami néhány órára feledteti, hogy otthon úgyse vár senki. Ott kíséri a partyhordákban diszkóról diszkóra járó szingli csajokat, akik minden hétvégén felszántják a Nagymező utcát – hátha a hatodik Bacardikóla után valakinek elhiszik, hogy szépek, okosak és értékesek. És ott van a fejfájós, gyomorforgós reggelekben, amikor ők ketten bambán motyognak valamit egymásnak a gyors búcsú előtt – amit soha nem követ viszontlátás. Ott van az ezernyi elpazarolt csókunkban és ölelésünkben, amelyekből soha nem lesz boldogság, nem lesz biztonság, nem lesz család és gyermekáldás. Ott van a hitelre vett laptévék önzésében, a harmincöt éves korig tartó mamahotel kényelmében, a „gyerek előtt karrier" vakságában, a „rosszkor érkező" magzatok lemészárlásának iszonyatában.
A magyarokat közismerten utáló Ferenc Ferdinánd trónörökös jó száz esztendővel ezelőtt azt mondta: meg fogom találni azt a radírt, amellyel eltüntetem a térképről Magyarországot. Neki már nem volt ideje rá – helyette megleltük mi magunk. Itt van a kezünkben és évtizedek óta vérfagyasztó szorgalommal dolgozunk saját eltüntetésünkön. Ideje lenne már eldobni azt a rohadt radírt, mert már alig látszunk...
Balogh Gábor
 
http://jobbegyenes.blog.hu/2013/03/28/az_orszag_neve_halal

Csendben elfogadták a "Monsanto-Cargill-Syngenta védelmi törvényt"

Az amerikai képviselőház csendesen hozzácsapott egy kiegészítést a 2013-as Konszolidált és Folyamatos Költségkeret törvényjavaslathoz (HR 933) az utolsó pillanatban, aminek része a genetikailag módosított magok ellen egészségügyi kockázat jogcímén indítható jogi eljárásokat megakadályozó törvényi védelem. Leegyszerűsítve, egy olyan rendelkezésről van szó, ami megtiltja, hogy a génmódosított magok vetése miatt jogi eljárást lehessen indítani a cég ellen.
A hivatalosan Gazdálkodói Biztosíték Rendelkezés néven futó potyautast a biotechnológia ipar ellenzői „Monsanto védelmi törvénynek” keresztelték, mivel megfosztja az állami bíróságokat azon hatalmuktól, hogy megtiltsák a genetikailag módosított magokkal történő vetést, függetlenül annak a fogyasztók egészségére kifejtett hatásától.
Az egyesek által „biotech potyautasnak” nevezett rendelkezést először a Mezőgazdasági és Igazságügyi Bizottságoknak kellett volna felülvizsgálni, azonban még meghallgatást sem tartottak az ügyben és a rendelkezés a legtöbb Demokrata párti szenátor (akik többséggel rendelkeznek a Szenátusban) számára ismeretlen volt a HR 933-as törvény elfogadását célzó szavazás előtt. A HR 933 törvény egyébként egy rövidtávú költségvetési törvényjavaslat, amit a kormány fizetésképtelenségének megakadályozására adtak be.
John Tester szenátor volt az egyetlen, aki tiltakozott az úgynevezett Monsanto Védelmi Törvény elfogadása ellen, bár javaslatát, hogy a potyautast vegyék ki a törvényből, nem is bocsátották szavazásra.
A HR 933-as törvényt végül Barack Obama március 27-én késő éjjel aláírta, így az hatályba lépett. Ezzel az elnök tulajdonképpen törvényi védelmet biztosított a biotechnológiai óriásoknak az esetleges perekkel szemben, amit az állampolgárok az illegálisan vetett, genetikailag módosított termények miatt indíthatnának ellenük.
Az amerikai jogrendszer szerint, de leginkább néhány, a közelmúltban indított per eredményeként, az amerikai mezőgazdasági minisztérium köteles környezetvédelmi esettanulmányokat végezni és ezekről nyilatkozni a GMO magok vetése és értékesítése előtt. Az, hogy a minisztérium milyen mértékben és milyen hatékonysággal tesz eleget ennek a kötelezettségnek már más kérdés és komoly kívánnivalókat hagy maga után.
Az is aggasztó, hogy milyen könnyedséggel ment át az amúgy anonim úton előterjesztett potyautas a kongresszuson. Egyes csoportok azt próbálják bebizonyítani, hogy ez csakis a biotechnológia ipar képviselői és a törvényhozók közötti „előzetes, nem hivatalos megállapodás” segítségével történhetett.
A Washington Times például rámutat, hogy a törvény megszavazása komoly győzelem a nagy biotech óriások, mint a Syngenta, a Cargill és a Monsanto számára, amelyek 2009 óta összesen 7,5 millió dollárral támogatták a kongresszus különböző tagjait és 372.000 dollárt adtak a szenátus egyes bizottsági tagjainak.
Forrás: RT.com