2009. április 8., szerda

Adóparadicsomok és szociális poklok

Közzétették az olcsó munkaerőpiacok listáját
A G20 országcsoportjának londoni csúcsértekezlete büszkén jelentette be, hogy felszámolta az adóparadicsomokat, ahol a pénzvagyonok menedéket találtak a banktitok védelmében. A Marianne című francia polgári lapban Sylvain Lapoix rámutatott, hogy ugyanakkor (a tőke szempontjából vett) az úgynevezett„szociális paradicsomok" - valójában „szociális poklok" -   tekintetében semmi sem történt.
A lap azokat az országokat nevezi szociális paradicsomnak, ahol a munkaerő minimális ára, illetve a szociális kötelezettségek alacsony szintje elősegíti, hogy a világ minden részéről ezekbe telepítsék át az ipari üzemeket.  A paradicsomi ázsiai szigetektól a kis közép-amerikai országokon át egészen EU-tagállamokig számos ilyen ország van - írta a lap, amely összeállította a saját listáit róluk. Ezekben az országokban, ahol a munkaerő ára minden konkurenciát ver, sok ezer vállalat telepedett le, köztük francia multinacionális cégek működtetnek üzemeket és gyártanak büntetlenül különböző termékeket, tekintet nélkül a helyi életszínvonalra - és azoknak az országoknak a rovására, amelyek tiszteletben tartják a szociális jogokat.
Elég ellátogatni a kormányügynökségek portáljaira, hogy bebizonyosodjon: a nagy államok mind tudnak erről. Az amerikai munkaügyi minisztérium rendszeresen összehasonlítja a munkaerő árát 31 ország esetében, a nemzetközi munkaügyi hivatal mintegy száz országról rendelkezik pontos statisztikákkal, az Eurostat 27 tagállamról állít össze kimutatást az órabér tekintetében. Röviden: az, hogy ebben a kérdésben senki sem foglal állást, tudatos. Extrait du rapport du Departement of Labour américain sur la compensation horaire annuelle dans le monde.

Az amerikai munkaügyi minisztériumnak az órabérről (hourly compensation cost) készített tanulmánya egyértelműen Délkelet-Ázsiára mutat: miközben egy amerikai munkás átlag-órabére 24,59 dollár, fülöp-szigeteki kollégája 1,10 dollárt, Sri Lanka-i megfelelője pedig 0,61 dollárt keres egy munkaórában. Az utóbbiakhoz képest egy mexikói elkényeztetett: 2,95 dollárt tehet zsebre óránként.
De nem kell Ázsiába menni ahhoz, hogy olcsón lehessen működtetni az üzemet. Az Eurostat kimutatása szerint míg Luxemburgban az átlag órabér 33,3 euró („jobb a megtakaritásokat vinni Luxemburgba, mint a szerelőszalagokat"), addig az ugyancsak EU-tag Bulgáriában 1,96 euró: vagyis Párizstól nem egészen három órányi repülőútra olyan „szociális paradicsom" található, amely a legszegényebb közép-amerikai országokhoz fogható.
Ez a helyzet azonban megfelel a nagyvállalatoknak, amelyek a szociális paradicsomok révén tesznek szert kényelmes haszonra - írta a Marianne, amely a következő feketelistát (2 dollárnál kisebb órabér) állította össze:
Bulgária, Costa Rica, Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Kína, Malajzia, Myanmar, Salvador, Sri Lanka, Vietnam, Thaiföld.
A Marianne a következő országokat sorolja szociális paradicsomok „szürke listájába" (10 dollárnál kisebb órabér):
Brazília, Észtország, Hongkong, Lengyelország, Litvánia, Portugália, Románia és Szlovákia.
A most megbukott neoliberális rendszer szempontjából a szociális paradicsomok még fontosabbak, mint az adó- vagy pénzügyi paradicsomok. Ma már vissza lehet gombolyítani az ördögi hálót: azáltal, hogy a munkaerőpiacot lefelé nyomta és az egész világ munkaerejét versenyeztette, a rendszer a második világháború utáni legsúlyosabb keresleti válságot hozta létre. Mivel azonban arra volt szükség, hogy a vállalatok továbbra is eladjanak, példátlan hitellehetőséget nyújtottak ahhoz, hogy az emberek megvásárolják házukat, autójukat vagy csak fogyasszanak. Innen a subprime hitelek, majd a bankválság.
Sajnos a G20 vezetői, az IMF, a Kereskedelmi Világszervezet és a Világbank szocialistái, az őket ihlető szakértők és menedzserek pillanatnyilag még mindig meg vannak győződve arról, hogy ugyanaz az integrált szabadkereskedelem, amely a válságot okozta, lehetővé fogja tenni számunkra azt is, hogy kilépjenek belőle - végződik a Marianne írása.

http://www.marianne2.fr/Exclusif-les-paradis-sociaux-ignores-par-le-G20_a177983.html