Nemcsak egy áldásod van Uram te néked!
Nemcsak teremteni, hanem megőrizni is te tudod az embert. Ezt vallom én, erőtelen fiad, kit megszabadítottál a halál kezétől. Oldalom mellől elragadád az erőseket, s a bátrakat és engemet megtartottál.
Tudom Atyám, hogy nem vagyok jobb azoknál, akik elaludtak a halálban, vagy pedig égető sebök miatt a kórágyon sírnak. Irgalmasságod előtt borúlok azért le, megköszönöm jóságodat és áldalak azért, hogy szeretteimnek számára is megtartád életemet.
Atyám! Istenem. Most látom, hogy útamon mindenütt ott van a halál tőre és jaj nekem, ha megkeményedett szívvel halok meg. Megtérek azért minden én bűnömből és hálából a te szabadító kegyelmedért az új ember ruháját öltöm lelkemre. Fiad tudománya lesz szövétnek útamon s célom a menny s szívem minden kincse pedig Te, kinek nevére térjen dicsőség.
Uram! add nékem a te lelkedet, hogy a neked most tett fogadást véghez vigyem és amint kész vagyok véremet ontani földi hazámért: legyek olyan kész megválni majd mindentől, ha az gát lenne előttem a hozzád jutásnál. Segedelmedért vedd tőlem hálaáldozatul imámat és fogadásomat engedd megvalósítani. Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztorHáborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916