2011. október 30., vasárnap

Hadba vonult imája csata után

Nemcsak egy áldásod van Uram te néked!
Nemcsak teremteni, hanem megőrizni is te tudod az embert. Ezt vallom én, erőtelen fiad, kit megszabadítottál a halál kezétől. Oldalom mellől elragadád az erőseket, s a bátrakat és engemet megtartottál.
Tudom Atyám, hogy nem vagyok jobb azoknál, akik elaludtak a halálban, vagy pedig égető sebök miatt a kórágyon sírnak. Irgalmasságod előtt borúlok azért le, megköszönöm jóságodat és áldalak azért, hogy szeretteimnek számára is megtartád életemet. 
Atyám! Istenem. Most látom, hogy útamon mindenütt ott van a halál tőre és jaj nekem, ha megkeményedett szívvel halok meg. Megtérek azért minden én bűnömből és hálából a te szabadító kegyelmedért az új ember ruháját öltöm lelkemre. Fiad tudománya lesz szövétnek útamon s célom a menny s szívem minden kincse pedig Te, kinek nevére térjen dicsőség.
Uram! add nékem a te lelkedet, hogy a neked most tett fogadást véghez vigyem és amint kész vagyok véremet ontani földi hazámért: legyek olyan kész megválni majd mindentől, ha az gát lenne előttem a hozzád jutásnál. Segedelmedért vedd tőlem hálaáldozatul imámat és fogadásomat engedd megvalósítani. Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztor
Háborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916