Soha nem látott összegben áll rendelkezésre devizatartalék az ország jegybankjában a Magyar Nemzeti Bankban.A közel negyven milliárd euró hazánk éves nemzeti termékének (GDP) jó negyven százaléka,egyenlő a központi régíó,a fővárost is beleértve éves előállított értékével.Ez az irdatlan pénztömeg közel likvid,azonnal készpénzzé tehető formában,de alacsony hozammal áll a bank mérlegében.A jegybank a tartalékokból a legmagasabb bonitású országok (AAA) adósságleveleit vásárolja,illetve hasonló megítélésű bankoknál képez betéteket.Tartalékként az euró és a dollár jön számításban.Az euró hivatalos kamata 1%,míg a Federal Reserve szinte 0% szinten tartja a kamatot.Így a tartalékok hozama sem lehet több,mint éves fél százalék,bár erről a kimutatások soha nem kerülnek be a közgazdasági diskurzusba.Ha a tőke átlagos elvárt megtérülését vesszük alapul a deviza tartalékok tartása jelentős nemzetgazdasági áldozattal jár.(Ne felejtsűk el a Horn kormány az energia ipar befektetőinek éves 8%-os megtérülést garantált,amit itt is vehetünk nyugodtan zsinormértéknek) A devizatartalékok tartása a jelenlegi mértékben az adott számokat figyelembe véve mintegy három milliárd euró(900 milliárd forint) hozadéktól fosztja meg az országot.Ez a nemzeti jövedelmünknek mintegy három százaléka.Ebből kitelne a főváros és azon felül minden százezret meghaladó lakosságú nagyvárosunk éves költségvetése.A jegybanki tartalékba kerülő devizákat ugyanis a magyar gazdaság és a társadalom termeli ki hatalmas áldozatokkal.Az exportőrök az importhoz már nem szükséges devizát eladják,ami végső soron forintkibocsátás ellenében kerül a jegybankba.Az állam,a cégek és a háztartások által devizákban felvett hitelek is a jegybankba kerülnek,hiszen a hitelfelvevőknek forintra van szükségük,ezért pénzt váltanak.Ők a deviza hitelért 8-10,vagy magasabb százalékot fizetnek,amíg ugyanaz a pénz a jegybankban csak fél százalékot hoz.A kamaton túl a hitelfelvevőket az árfolyamromlás is terheli.A devizakészletek magas költségeit a hazai gazdaság és a háztartások viselik,míg a csekély hozam a jegybank könyveiben landol.Az áldozatért cserében a társadalom képviselői által a jegybankkal szemben elvárásokat fogalmaz meg.Ezeket rögzítik a törvényhozók a jegybankról szóló törvényben.Mindenek elött elvárják,hogy őrködjön a forint külső és belső értékének stabilitásán,ne engedje azt inflálódni és árfolyamát romlani.Elvárják azt is,hogy a jegybank támogassa a kormány gazdaság politikáját is.Ez is csak stabil forinttal lehetséges.A jegybankkal szembeni elvárás tehát röviden a stabil forint.A romló forint ugyanis sérti a hazai szereplők,a cégek és a háztartások érdekeit,csak a többnyire külföldi tulajdonú exportőr cégeknek kedvez.A jegybank akkor látná el a törvényben is megfogalmazott feladatát,ha akcióba lépne,amikor külső tényezők,mint a spekulánsok haszonszerzés céljából a forint rontásába kezdenek.A spekulánst az különbözteti meg a hazai gazdaság többi szereplőjétől,hogy deviza adásvételi műveleteit kizárólag azért végzi,hogy azokon hasznot csináljon.Műveleteinek a gazdaság természetes folyamataihoz nincs köze.Miközben műveleteivel magának hasznot hajt a hazai gazdaság és a társadalom szereplőinek kárt okoz.Nos ezekben az esetekben kellene a jegybanknak fellépnie és a tartalékokat igénybe véve a spekuláció kártevéseit elhárítani.A közelmúlt több ízben is szolgált példákkal a spekuláció kártevéseit illetően,amikor a jegybank nem végezte a rábízott feladatot.Megtámadták a forintot és rövid időn belül mintegy 15%-kkal rontották az árfolyamát.A kártétel nyilvánvaló,azonnal emelkedő üzemanyag árak és az infláció meglódulása.Minden belföldi szereplő kárára.Ha a jegybank 300 forint alatti euró árfolyamon eurót ad el néhány száz millió euró értékben megállíthatta volna a romlást és vissza téríthette volna az árfolyamot a természetes szintjére.Ráadásul hasznot is ért volna el,hiszen készleteit korábban 260-280 forintos árfolyamon képezte.A magyar államkötvények piacát is megtámadták (megshortolták),azzal a nyilvánvaló céllal,hogy magasabb kamatfizetést csikarjanak ki az államkasszából,aminek terhét a hazai adófizetők viselik.A célok között szerepelt az is,hogy a jegybank tovább emelje a hivatalos kamatot,ami meg is valósult azóta.Mondani is felesleges,hogy ez is tetemes hazai károkkal járt és jár ma is.A jegybanknak lehetősége volt,hogy devizakészletei ellenében jól bevásároljon a megemelt hozamú hazai papírokból.Tekintettel arra,hogy több ezer milliárd kereskedelmi banki betéttel is rendelkezik,azok terhére pedig forint kötvényeket vehetett volna.Az akciók a jegybank mérlegében tetemes nyereséggel jártak volna,egyben elhárították volna a forintra irányuló nyomást.Ne felejtsük el,hogy a forintra irányuló növekvő nyomást megállítandó került sor arra a döntésre,hogy újra meg kell nyitni a tárgyalást hitelfelvételről az IMF-el.Ez is elkerülhető lett volna,ha a jegybank végzi a törvényben meghatározott dolgát,de nem végezte.De mire kell a jegybanknak akkor az irdatlan deviza tartalék?A választ a hazánkban működő ugyancsak tetemes külföldi érdekeltségekben kereshetjük.A jegybank már 2003-ban is példát adott arról,hogy miként kell a spekulatív tőkéket előzékenyen kiszolgálni,amikor azok erősödő forintra spekulálva szembe mentek a hazai kormányzatnak éppen a forintot gyengítő szándékával.A jegybank ma is ilyen fejjel gondolkozik,amikor a hazaiak teherviselése mellett óriási devizakészleteket képez arra az esetre,ha a hazánkban működő külföldi tőke a készletek igénybevételére szorul.Ennek fényében talán érthető az is,hogy miért szeretnének eltekinteni a jegybanki vezetők hagyományos eskütételétől is az EU vezetői.Ők velünk szemben a „ piac” érdekeit védik.Nincs másról szó,mint hogy elérkezettnek látják az időt,hogy a magyar jegybankot is idő elött hívatalosan is a „piac” szereplői közé sorolják és mentesítsék a magyar törvények által rárótt kötelezettségitől,miközben ennek költségeit továbbra is ránk zúdítják.Nekünk úgy kellene viselni az euró zóna kötöttségeit,hogy annak előnyei,mint az alacsony kamat nem járnak.Erre azonban az idő még nem jött el és az euró zóna burjánzó válsága miatt lehet,hogy soha nem is jön el.Amig a forint a fizető eszköz maradjunk az jegybank hazai felelőssége mellett,és ezt kérjük is számon a bank vezetőitől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése