Niall Ferguson: „A legveszélyesebb geopolitikai helyzet minden sajátossága adott”
A
21. század elején nem Irán, Irak, és Észak-Korea, a George W. Bush
által a „gonosz tengelynek" nevezett államok fogják a legnagyobb
globális fenyegetést jelenteni, hanem Szomália, Oroszország, Mexikó és
a többi ingatag állam - figyelmeztet Niall Ferguson a Foreign Policy
hasábjain. A tekintélyes brit történész szerint a gazdasági válság
elmélyülésével egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy ismét az egész
világ stabilitását veszélyeztető háborús konfliktus tör ki. Ferguson
úgy látja, hogy geopolitikai szempontból egyre inkább a harmincas
éveket idézi a kialakult helyzet, és félő, hogy a recesszió miatt az
Egyesült Államok sem sokáig vállalhatja a globális rendteremtő
feladatát.
George W. Bush elnökségét meghatározta a gonosz
tengely - Irán, Irak és Észak-Korea - elleni küzdelem. A 2001.
szeptember 11-i terrortámadások után az Egyesült Államok a terrorizmust
támogató államokat tekintette a legnagyobb veszélyforrásnak, és mindent
elkövetett leszerelésük érdekében. Az előző amerikai elnök szándékosan
a második világháborús tengelyhatalmakkal állította szembe a
terrorizmust támogató rezsimeket.
„Barack Obamának azonban egy
sokkal nagyobb és veszélyesebb tengellyel kell szembenéznie: az ingatag
államok tengelyével" - írja Ferguson. A gazdasági válság hatására egyre
több országban szaporodhatnak el a tüntetések és lázadások. Míg a
gonosz tengelye a második világháború előtt és alatt létrejött
tengelyhatalmakkal áll párhuzamban, a gazdasági válság miatt instabillá
vált államok a harmincas években a világgazdasági válság hatására
meggyengült államokhoz hasonlítanak.
A brit történész tisztában
van vele, hogy a történelmi párhuzamok mindig csalókák, de úgy véli,
hogy a nyolcvan évvel ezelőtti és a mostani gazdasági válság nyomában
hasonló geopolitikai átalakulások indulnak. Ferguson utal híres
(Magyarul: A világ háborúja - A gyűlölet évszázadának története, Scolar, 2008)
könyvére, amelyben a 20. századi világháborúk okait kereste. A
monumentális történeti munka három okra vezeti vissza a 20. századi
véres összecsapásokat: az erősödő etnikai feszültségekre, a gazdasági
bizonytalanságra és a birodalmak hanyatlására. Minél nagyobb az etnikai
ellentét, a gazdasági bizonytalanság és a nagyhatalmi átrendeződés,
annál valószínűbb, hogy háborús konfliktus robban ki.
Az etnikai
ellentétek és a nagyhatalmi hanyatlás - az Egyesült Államok térségbeli
hegemóniájának gyengülése - már jó ideje tapasztalható. Tavaly ősz óta
pedig a gazdasági bizonytalanság is megjelent. A gazdasági válság
következményei - hála a kormányok határozott fellépésének - ezúttal
aligha lesznek olyan súlyosak, mint a harmincas években, de így
rengetegen veszítik el munkájukat és nagy lesz az életszínvonal
visszaesése. Az ilyen folyamatok pedig mindig geopolitikai
következményekkel járnak.
Ferguson szerint már láthatók is a
felbolydulás jelei. A gázai háború óta újra rendkívül feszültté vált a
izraeli-arab viszony, és megerősödtek az iszlám szélsőségesek a
térségben - írja a brit történész. A Hamászt és a Hezbollahot támogató
Irán atomprogramja gőzerővel halad előre. Izrael azonban minden
bizonnyal bármi áron hajlandó lesz megakadályozni, hogy Teherán révbe
érjen. Ha Barack Obama közvetítésével nem sikerül békés megoldást
találni, az izraeli katonai csapás tovább erodálja a térség már most is
ingatag stabilitását.
Nem sokkal jobb a helyezet néhány ezer
kilométerrel keletebbre sem: az afganisztáni háború holtpontra jutott,
a pakisztáni kormány pedig nem képes ellenőrzése alá vonni az ország
területét. Az iszlámista szélsőségesek mindkét országban egyre
erősebbek, és - mint azt a decemberi mumbai terrortámadás is megmutatta
- már a szomszédos országokat is fenyegetik, és vele a térség
nyugalmát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy India és Pakisztán
egyaránt rendelkezik atomfegyverekkel - teszi hozzá Ferguson.
A
lista folytatható lenne. Oroszország, Thaiföld, Törökország, Szudán,
Kongó és Zimbabwe egyaránt súlyos gazdasági és politikai problémákkal
küzd.
Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok a recesszió miatt
elsősorban a saját bajaival van elfoglalva. A kormány mindent elkövet a
gazdasági visszaesés megfékezése és a recesszió hatásainak enyhítése
érdekében. Az idei évre prognosztizált 2-3 százalékos GDP-csökkenés és
az év végére akár 10 százalékosra emelkedő amerikai munkanélküliségi
ráta aligha teszi lehetővé, hogy az Egyesült Államok továbbra is
ellássa a világ rendőrének feladatát.
„Gazdasági
bizonytalanság, etnikai ellentétek és egy hanyatlóban lévő birodalom: a
legveszélyesebb geopolitikai helyzet minden sajátossága adott" - fejezi
be a jövőt meglehetősen sötét színekben lefestő cikkét Ferguson.
http://www.foreignpolicy.com/