2009. február 16., hétfő

Szomália, Oroszország, Mexikó és a többiek – az „ingatag államok tengelye” fenyegeti a világot

Niall Ferguson: „A legveszélyesebb geopolitikai helyzet minden sajátossága adott”
A 21. század elején nem Irán, Irak, és Észak-Korea, a George W. Bush által a „gonosz tengelynek" nevezett államok fogják a legnagyobb globális fenyegetést jelenteni, hanem Szomália, Oroszország, Mexikó és a többi ingatag állam - figyelmeztet Niall Ferguson a Foreign Policy hasábjain. A tekintélyes brit történész szerint a gazdasági válság elmélyülésével egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy ismét az egész világ stabilitását veszélyeztető háborús konfliktus tör ki. Ferguson úgy látja, hogy geopolitikai szempontból egyre inkább a harmincas éveket idézi a kialakult helyzet, és félő, hogy a recesszió miatt az Egyesült Államok sem sokáig vállalhatja a globális rendteremtő feladatát.
George W. Bush elnökségét meghatározta a gonosz tengely - Irán, Irak és Észak-Korea - elleni küzdelem. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az Egyesült Államok a terrorizmust támogató államokat tekintette a legnagyobb veszélyforrásnak, és mindent elkövetett leszerelésük érdekében. Az előző amerikai elnök szándékosan a második világháborús tengelyhatalmakkal állította szembe a terrorizmust támogató rezsimeket.
„Barack Obamának azonban egy sokkal nagyobb és veszélyesebb tengellyel kell szembenéznie: az ingatag államok tengelyével" - írja Ferguson. A gazdasági válság hatására egyre több országban szaporodhatnak el a tüntetések és lázadások. Míg a gonosz tengelye a második világháború előtt és alatt létrejött tengelyhatalmakkal áll párhuzamban, a gazdasági válság miatt instabillá vált államok a harmincas években a világgazdasági válság hatására meggyengült államokhoz hasonlítanak.
A brit történész tisztában van vele, hogy a történelmi párhuzamok mindig csalókák, de úgy véli, hogy a nyolcvan évvel ezelőtti és a mostani gazdasági válság nyomában hasonló geopolitikai átalakulások indulnak. Ferguson utal híres (Magyarul: A világ háborúja - A gyűlölet évszázadának története, Scolar, 2008) könyvére, amelyben a 20. századi világháborúk okait kereste. A monumentális történeti munka három okra vezeti vissza a 20. századi véres összecsapásokat: az erősödő etnikai feszültségekre, a gazdasági bizonytalanságra és a birodalmak hanyatlására. Minél nagyobb az etnikai ellentét, a gazdasági bizonytalanság és a nagyhatalmi átrendeződés, annál valószínűbb, hogy háborús konfliktus robban ki.
Az etnikai ellentétek és a nagyhatalmi hanyatlás - az Egyesült Államok térségbeli hegemóniájának gyengülése - már jó ideje tapasztalható. Tavaly ősz óta pedig a gazdasági bizonytalanság is megjelent. A gazdasági válság következményei - hála a kormányok határozott fellépésének - ezúttal aligha lesznek olyan súlyosak, mint a harmincas években, de így rengetegen veszítik el munkájukat és nagy lesz az életszínvonal visszaesése. Az ilyen folyamatok pedig mindig geopolitikai következményekkel járnak.
Ferguson szerint már láthatók is a felbolydulás jelei. A gázai háború óta újra rendkívül feszültté vált a izraeli-arab viszony, és megerősödtek az iszlám szélsőségesek a térségben - írja a brit történész. A Hamászt és a Hezbollahot támogató Irán atomprogramja gőzerővel halad előre. Izrael azonban minden bizonnyal bármi áron hajlandó lesz megakadályozni, hogy Teherán révbe érjen. Ha Barack Obama közvetítésével nem sikerül békés megoldást találni, az izraeli katonai csapás tovább erodálja a térség már most is ingatag stabilitását.
Nem sokkal jobb a helyezet néhány ezer kilométerrel keletebbre sem: az afganisztáni háború holtpontra jutott, a pakisztáni kormány pedig nem képes ellenőrzése alá vonni az ország területét. Az iszlámista szélsőségesek mindkét országban egyre erősebbek, és - mint azt a decemberi mumbai terrortámadás is megmutatta - már a szomszédos országokat is fenyegetik, és vele a térség nyugalmát. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy India és Pakisztán egyaránt rendelkezik atomfegyverekkel - teszi hozzá Ferguson.
A lista folytatható lenne. Oroszország, Thaiföld, Törökország, Szudán, Kongó és Zimbabwe egyaránt súlyos gazdasági és politikai problémákkal küzd.
Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok a recesszió miatt elsősorban a saját bajaival van elfoglalva. A kormány mindent elkövet a gazdasági visszaesés megfékezése és a recesszió hatásainak enyhítése érdekében. Az idei évre prognosztizált 2-3 százalékos GDP-csökkenés és az év végére akár 10 százalékosra emelkedő amerikai munkanélküliségi ráta aligha teszi lehetővé, hogy az Egyesült Államok továbbra is ellássa a világ rendőrének feladatát.
„Gazdasági bizonytalanság, etnikai ellentétek és egy hanyatlóban lévő birodalom: a legveszélyesebb geopolitikai helyzet minden sajátossága adott" - fejezi be a jövőt meglehetősen sötét színekben lefestő cikkét Ferguson.
http://www.foreignpolicy.com/story/cms.php?story_id=4681