Rákellenes vitamint titkol a gyógyszeripar

“A gyógyszeriparnak nem érdeke meggyógyítani az embereket”

World Without Cancer című kötetében az amerikai Edward Griffin leleplezi a titkot a B17 vitaminról, amelyet a gyógyszeripar régóta próbál eltitkolni és amely rákölő hatásáról már éve óta tudni lehet. Már bizonyított tény, hogy a B17 vitamin, más nevén laetril hamar megöli a rákos sejteket. A szerző több információt is leleplez a rákgyógyításról köszönhetően a B17 vitaminnak, és felteszi a kérdést “Miért nem használja a hagyományos orvoslás ezt a vitamint?” Webhir.com információja szerint.  Griffin szerint a B17 vitamint azért nem használják a hagyományos orvoslásban, mert a gyógyszeriparnak nem érdeke meggyógyítani az embereket. Évente több milliárd dollárt költenek kutatásokra és a rák kezelésére, ugyanakkor több milliárd dollárt azokra a gyógyszerekre, amelyek felveszik a rákkal szembeni versenyt. Ezek fényében a B17 vitamin eltusolása gazdasági lépés a gyógyszergyártók által uralt világunkban.
A B17 vitamin leginkább a kajszi magjában található. Jótékony hatását már ezelőtt 35 évvel bizonyították. A Második Világháborúban, Dr. Max Gersonsikeresen alkalmazta ezt a vitamin páciensein.
 A B17 vitamin a kajszi, a mandula, a meggy, körte, szilva és az alma magjában található, de van belőle a lenmagban és szőlőmagban is.
Jelenlegi életvitelünk során rengeteg fehérlisztet, cukrot, olajat és félkész ipari terméket fogyasztunk, míg az organikus, természetes élelmiszerek egyre ritkábbak az étrendünkben. Nagyszüleink még fogyasztottak ezekből az ételekből, ez is azt bizonyítja, hogy az ő idejükben ritka volt a rákbetegség, anélkül jutottak hozzá a vitaminokhoz, hogy tudatosan tudták volna, épp a betegségektől mentik meg magukat.
A B17 vitamint ezelőtt 35 éve betiltották a rákbetegség kezelése esetén, annak ellenére, hogy sokan úgy tartják ha minden nap fogyasztunk ezekből a vitaminokból, elkerülhetjük a rákbetegségek kialakulását.
A szerző szerint az amerikai gyógyszergyártól hatalmas nyomást gyakoroltak a hatóságokra, így azok illegálisnak titulálták azokat a készítményeket, amelyek a B17 vitamint tartalmazták. Sőt, sok esetben azt a pletykát terjesztették, hogy a kajszimag ciánt tartalmaz, így megmérgezheti azt, aki fogyasztja. Az igazság az, hogy eddig senki sem halt meg a kajszimagtól, még akkor sem ha nagy adagban fogyasztott kajszimagot vagy mandulát, írja Edward Griffin könyvében.
(ujasz.hu)

A “B17 vitaminról” szóló cikket olvasva, nem voltam képes szó nélkül elmenni mellette. A helyzet ugyanis a következő: sajnos NINCS ilyen vitamin. Amit így hívnak, az voltaképpen a levomandelonitril, más néven laetril — ez egy szintetikus vegyület, nem természetes. Az a tény, hogy a vegyész Ernst T. Krebs az amerikai “vitaminőrület” idején állította azt, hogy ez igenis vitamin, egyetlen céllal történt, tudniillik hogy elkerülje a gyógyszerekre vonatkozó törvényeket, ugyanis megpróbálta “étrendkiegészítőként” prezentálni, amelyre jóval kevésbé szigorú szabályozások vonatkoznak.

A barackmagból származó amigdalint (ami nem azonos a “B17 vitaminnal”) először 1845-ben használták rákkezelésre Oroszországban, majd 1920 körül az USA-ban is, de egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy terápiás adagokban túl mérgező, veszélyesebb, mint a rák maga. A laetrilt (ami egy módosított származék, egy cukorrésszel kevesebb van rajta, mint az amigdalinon) az 1950-es években először hústartósító szerként próbálták eladni, aztán mivel nem jött be, hirtelen rákellenessé változott.

1972-ben Szugiura Kanemacu, az egyik amerikai rákkutató központ munkatársa, közvetetten a gyártó cég megbízásából végzett kutatásai során arra jutott, hogy a laetril a másodlagos áttéteket képes meggátolni egerekben, de az eredeti (elsődleges) tumort nem befolyásolta. Ezeket a kutatási eredményeket (melyek a tudományos igénynek nem voltak megfelelők, tehát nem voltak publikálhatók) az eredeti megbízók kiszivárogtatták, és hatalmas reklámot csaptak belőle. Pontosan ez is volt a szándék. Másik három kutató később, a kísérleteket megismételve, nem kapott azonos eredményeket (tehát még a másodlagos áttéteket sem gátolta.)

Szugiura eredményeinek ellenőrzésére vak-kontrollos kísérleteket végeztek, melyben az egereket úgy kezelték vagy laetrillel, vagy placebóval, hogy a kutatók nem tudták, melyik melyik. Szugiura, aki a kórbonctani vizsgálatot végezte, képtelen volt megállapítani, hogy melyik egér kapta az anyagot, melyik a placebót. Ez erősen a gyanú mellett szól, mely szerint az anyag hatástalan.

Csak hogy biztosak legyenek, később 14, referenciaként használt daganatszövet-tenyészeten tesztelték le az anyagot, amelyben a laetril semmiféle hatást nem produkált. A későbbiekben, más helyen végzett vizsgálatok is ezt erősítik meg — egy 1982-es teszt során például a 175 rákos betegből, akit ezzel kezeltek, 174-nél nőtt a daganat mérete, egynél pedig nem változott. Egyiknél sem csökkent.

A laetril mindössze hatalmas marketingje következtében maradt a piacon. Akik ezzel kereskednek, sajnos átvágják az embereket — sajnos, a rákos beteget nagyon könnyű, hiszen minden lehetőséget próbál megragadni. Valóban vannak anyagok, melyek a nyugati orvoslásban nem használatosak, bár a rák ellen _bizonyítottan_ használhatóak (mint pl. a “lingzhi” nevű gomba, más néven pecsétviaszgomba), de sajnos a laetrillel kapcsolatban csupán halálesetekről (mérgezések vagy a rákkezelés otthagyása miatti korai halálozások) tehetünk említést — bár vannak, akik állítják, hogy ettől gyógyultak meg, de sajnos ezekről minden esetben kiderült, hogy egyrészt sose voltak rákosak, másrészt pedig hatalmas pénzeket szednek össze a marketing útján.

Amennyiben ezekkel kapcsolatban kérdések merülnek fel, szívesen válaszolok, de javaslom, előtte töprengjenek el például a pí-víz, a fényevés, a homeopátia, a mindenféle csodakencék/elixírek/tapaszok stb. témáján, rájöhetnek, a hírverés leginkább azokat a dolgokat célozza, amit el akarnak adni. Nem feltételezem természetesen, hogy Önök akarták ezt eladni — de akaratlanul is kezére játszanak azoknak, akik igen.

Ha belegondolunk, amikor a Curie házaspár felfedezte a radioaktivitást, gombamód megszaporodtak a mindenféle csodatabletták, amibe radioaktív anyagot raktak a gyártók, azzal reklámozva őket, hogy ez “energiával tölti fel” a szervezetet. Gondolom, nem próbálnák ki a mai, józan ésszel. Annak idején hatalmas piaca volt. Ott volt a heroin, amit eredetileg azzal reklámoztak, hogy “szemben a morfinnal, nem okoz függést.” A középkorban rengeteg ilyen csodaszer volt, de most is felbukkannak (sajnos). Sok közülük összeesküvés-elméletek részesévé válik. Mindezek ellenére hasonló (vagy még gyengébb) bizonyítékokat tudnak felmutatni, mint az ufó-megfigyelők, a varázsvesszős keresők vagy a Metró vagy bármelyik más újság horoszkóprovata. Kérem tehát, hogy mindezek figyelembevételével vagy vegyék le a cikket, vagy rakják hozzá hozzászólásként jelen levelemet — nem kívánok senkinek sem rosszat, de ha választhatok, ez elsősorban a beteget célozza, nem pedig a nyerészkedő marketingeseket.

Tisztelettel

Z. Ribka (Hollandia)