Kína és a gazdasági válság
Az elmúlt hónapok történései nem erősítették a
kínaiak a demokráciába vetett bizalmát. Az Amerikából és az Egyesült
Államokból elinduló globális gazdasági válság és a mumbai terrortámadás
után Garton Ash szerint sok kínai arra a következtetésre jutott, hogy
ha a demokrácia ilyen mellékhatásokkal jár, akkor talán nem kellene
elindulni a demokratizálódás felé. A baj csak az, hogy az ázsiai ország
sem kerülheti el a recesszió hatásait. A kínai visszaesés
következményei pedig rendkívül súlyosak lehetnek.
A tekintélyes
történész emlékeztet rá, hogy Mao halála és a nyitás politikának
meghirdetése óta folyamatosak a reformok. A gazdaság szárnyal,
átlagosan 9 százalék fölötti volt a növekedés. A gyorsan fejlődő
nagyvárosok modern metropolisszá váltak. A gazdasági növekedés hatására
megerősödött a városi középosztály, és a nyugati luxusmárkák is
megjelentek a kínai piacon. Bár egyre nagyobb az egyenlőtlenség, és
vidéken továbbra is óriási a szegénység, az elmúlt évtizedekben 300
millióval csökkent a nyomorban élők száma. Szakértők becslése szerint a
kínai gazdaság 2020-ra megelőzi az Egyesült Államokat és az Európai
Uniót.
A nyitás politikája hallatlan gazdasági tekintetben
tehát sikert aratott. A további fejlődésnek azonban strukturális
akadályai vannak. A kínai gazdaság továbbra is a párt irányítása alatt
áll, és a legnagyobb vállalatok állami tulajdonban vannak. A gazdaság
átalakítását nem követték politikai reformok. Bár némi javulás
tapasztalható, de azért a jog uralmának beköszönte még nagyon messze
van. A bíróságok nem függetlenek, így a kínaiak többsége nem remélhet
jogorvoslatot a pártvezetők túlkapásaival szemben: az apparátus vezetői
érinthetetlenek. A korrupció letörésére és a demokratikus intézmények
kialakulására sem sok remény van. „Bár a pártvezetés már csak névleg
kommunista, egy bizonyos szempontból továbbra is ragaszkodik a
leninizmus egyik elvéhez: a politikai hatalomból nem hajlandó engedni."
Garton Ash szerint a Nyugat legfontosabb feladata, hogy
támogassa a kínai reformereket, akik a demokratikus politikai
intézmények kialakítására törekszenek. Ha abból indulunk ki, hogy
Kínában sohasem lehet többpártrendszer, és ezért minden reformtörekvést
eleve kudarcra ítéltnek tekintünk, akkor tényleg semmi sem fog
megváltozni. A jog uralmával és a civil társadalom erősítésével
kapcsolatos nyugati tapasztalatok felhasználása lassú változásokat
indíthat el, és a rendszer demokratizálását szolgálhatja - még akkor
is, ha Kínából sosem lesz nyugati típusú demokrácia. De talán még ez
sem kizárt: ahogyan harminc éve, a nyitás politikájának meghirdetésekor
senki sem hitte volna, hogy mára Kína ilyen hosszú utat tesz meg, talán
újabb harminc év elteltével a „leninista kapitalizmus" is a múlté lesz.
A lassú demokratikus reformok azonban megfeneklenek, ha az
ország gazdasága lelassul. Ha recesszió köszönt be, és emberek milliói
válnak munkanélkülivé, akkor tüntetések és lázadások törhetnek ki. Ha
az Egyesült Államok és Európa saját piacainak védelmében korlátozza a
kínai importot, akkor megerősödhet az a nyugatellenesség. A kommunista
vezetésnek aligha lesz más lehetősége a hatalma megőrzésére, mint a
nacionalista eszmék felkarolása.
„Bármilyen bölcs is legyen a
pekingi és a washingtoni vezetés, a globális politikai hatalom
átalakulása miatt nehéz lesz konfliktusok nélkül megúszni az elkövető
évtizedeket" - figyelmeztet Garton Ash. Emlékeztet rá, hogy Barack
Obama január közepén hivatalba lépő elnök korábban úgy nyilatkozott,
hogy kül- és biztonságpolitikájában kiemelt figyelmet szentel a
világpolitikai egyensúlyt veszélyeztető új nagyhatalmaknak. William
Fullon admirális, a csendes-óceáni egységek korábbi főparancsnoka pedig
egyenesen úgy vélekedett, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen az
amerikai-kínai katonai összecsapás. „Nem fordíthatunk hátat Kínának:
mindent meg kell tennünk a folyamatos gazdasági és politikai reformok
sikere érdekében" - véli Garton Ash.
Érdekes, hogy a
tekintélyes történész néhány hete még sokkal derűlátóbban nyilatkozott
a Nyugat és Kína viszonyának alakulásával kapcsolatban. November végén
egy kanadai lapban úgy vélekedett,
hogy az ideológiai különbségek a gazdasági válság hatására csak
retorikai szinten maradnak meg. Kínát egyre inkább a demokratikus
kapitalizmus fogja jellemezni, miközben az Egyesült Államok kénytelen
lesz szocialisztikus gazdaságmentő csomaggal megpróbálni úrrá lenni a
válságon.
Talán a gazdasággal kapcsolatos újabb rossz híreknek
tudható be, hogy Garton Ash most már nem demokratikus kapitalista Kínát
vizionál, hanem a nacionalizmussal kiegészített leninista
kapitalizmust.
http://www.guardian.co.uk/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése