Rejtélyes pszichés betegség – A Münchausen-kór tünetei és kezelése

Ez az érdekes, rejtélyes, nehezen felismerhető-és még nehezebben gyógyitható-betegség a nagy mesehősről, Münchausen báróról kapta a nevét, aki olyan élethűen tudott bármiről mesét szőni, hazudni, hogy mindenkit megtévesztett magakörül. A Münchausen kórban szenvedő betegek sem tesznek mást, mint hihető történeteket találnak ki, csak hogy a figyelem középpontjába kerülhessenek.

Fontos elkülöníteni őket a hipochonderektől és a szimulánsoktól. Az utóbbiak mindig valamilyen előnyt remélnek abból, hogy betegnek tettetik magukat – ez lehet pénzbeli juttatás, munkakerülés, stb. A Münchausen kórban szenvedők a szimulánsok viselkedésjegyet is magukon hordozzák, de az előnyökön túl az is motiválja őket, hogy odafigyelésre, mások-lehetőleg tömegek-imádatára vágynak. Hipochondernek amúgy sem tekinthetjük őket, mert a hipochonder valóban betegnek hiszi magát, szemben a Münchausen kórban szenvedővel, aki tudja, hogy nem beteg, csak betegesen hazudozik.
Hajlamosak még a laboreredményeiket is meghamistani.
A Münchausen kórban szenvedők egészen szélsőséges dolgokra képesek céljuk érdekében. Sokszor attól sem riadnak vissza, hogy manipulálják a laboreredményeket vagy a lázmérés eredményét.
De az is előfordul, hogy különböző gyógyszerek szedésével idéznek elő tüneteket. A hiteles alakítás érdekében még skizofrenikus tüneteket is hajlandóak produkálni. Megfigyelik, radarozzák, lehallgatják őket. Üldöztetéses téveszméket hangoztatnak, hogy önmaguk iránt rokonszenvet ébresszenek, vagy másokkal szemben gyűlöletet szitsanak.
Az adott betegségből mindig nagyon felkészültek, így tudják, mit akar hallani az orvos. Sokszor az átlagosnál jobban ismerik az orvosi szakszavakat is.
A leleplezés nem könnyű feladat, és igen sok személy is áldozatul eshet a Münchausen kórban szenvedők történeteinek. Akik nem is sejtik, hogy milyen kóros elváltozások zajlanak le a beteg pszihés állapotában.
Az egészségügyi személyzetnek gyakran az szúr szemet, hogy a beteg állapota rendszerint az őt kedvelők jelenlétében, vagy közvetlenül azt követően rosszabbodik. Függetlenül attól, hogy a beteg magának okoz tüneteket vagy mást tesz beteggé, ezek az emberek pszichésen biztosan sérültek. Ám a valódi bajt az jelenti, hogy képesek tömegeket megfertőzni a kórral.
Gyakran, ha a betegségre fényderül, és a pszichiáter megpróbálja feltárni a háttérben húzódó mozgatórugókat, kiderül, hogy egészen régi-fiatalkori-élmények döntően játszanak közbe a kór kialakulásában. Orvosszakmai körökben a kór kialakulásának okai körüli viták kezdenek elülni, és lassan teljes konszenzus alakul ki: a betegség kialakulásában mindenképpen döntő szerephez jut az egyébként szintén pszichés eredetű túlzott önbecsülés, a megalapozatlan magabiztosság, és a minden alapot nélkülöző küldetéstudat. Mindezek pedig párosulva egy jól fejlesztett retorikai képességgel és ugyancsak pszichés eredetű hazudozási hajlammal-a kór elhatalmasodását eredményezi.
Mindenképpen külső segítségre van szükség
Tekintettel arra, hogy személyiségüket tekintve a Münchausen kórban szenvedők jellemzően óriási önbizalommal, hatalmas-messze eltúlzott-önbecsüléssel rendelkeznek, kezelésük a társadalomra fokozottan ártó voltuk miatt kényszerűen szükséges.

A kezelésük nem egyszerű, hiszen ezek az emberek éppen a beteg “státuszhoz” ragaszkodnak, nem keresik a gyógyulást. A szakirodalmak azt javasolják, hogy hasznos, ha a kezelő személyzet óvatosan szembesíti a beteget a felismert helyzettel. Fontos megértetni velük, hogy állapotuk súlyos, és amit tesznek, azzal akár saját életüket is veszélyeztik, nem is beszélve az általuk megtévesztett tömegekről.
Hosszútávon pszichoterápia, viselkedés terápia, vagy a helyzettől függően családterápia kombinációja hozhat eredményt, amit szükség esetén gyógyszeres kezeléssel, szorongásoldókkal, antidepresszánsokkal egészítenek ki. A terápia sikeréhez elengedhetetlen a beteg aktív részvétele, a terápiás üléseken való rendszeres megjelenés, az előírás szerinti gyógyszerszedés. E mellett nagy előrelépést jelenthet a gyógyulás útján, ha a beteg talál egy orvost, akiben képes megbízni, illetve nem marad egyedül, hanem próbál barátokat találni a hétköznapokban.
Amennyiben ezek az elsődlegesen javallt korszerű terápiák sem hozzák meg a kivánt eredményt, és a Münchausen kórban szenvedőn a betegség már végképp eluralkodni látszik, marad más megoldás, mint a klasszikus-ám radikális-kezelés.
Tartós-adott esetben végleges-elkülönités a társadalomtól!
Sajnálatos módon, Magyarországon az utóbbi két és fél évtizedben ugrásszerűen megnőtt a Münchausen kórral megfertőződött betegek száma. Súlyosbitja a helyzetet, hogy betegség elhatalmasodása olyan nemkivánt betegségeknek is utat tört hazánkban, mint az apathya, a kiábrándultság, és az elmebajok különböző fajtái.

Mint látjuk tehát, a Münchausen kór feltartóztatása és hatékony kezelése össztársadalmi érdek.
(Forrás:webbeteg.hu)