„Végre megindultak a mieink.” Ez a mondat azon a napon hangzott el,
amikor az izraeli szoldateszka tankjai felsorakoztak a Gázai bantusztán
határán a palesztin bennszülöttek soron következő lerohanására
készülődve. Hogy hol? Nem máshol, mint a magyar külügyminisztériumban -
és ez adja a dolog pikantériáját. Két régi káder cseverészett egymás
közt, információs forrásom, a külügyben dívó csíziót még nem igazán
ismerő és így a hallottakon némileg fennakadó outsider kolléga
jelenlétében (akinek a kiléte, érthető okokból, nem publikus).
Érdekes, hogy a szovjet elvtársakat már a ’80-as években aggasztotta
a magyar párt- és államapparátusban, különösen a külügyi vonalon
tapasztalható cionista befolyás mértéke (vö. Mitrohin-archívum), és úgy
tűnik, hogy cionistáink közül egyeseknek a Nemzeti Együttműködés
Rendszerében is sikerült megőrizniük a pozíciójukat. Bizonyára
felülmúlhatatlan „szakmai kvalitásaikra” tekintettel. Meg aztán Antal
József és az elszabotált rendszerváltás óta egyébként is tudjuk, hogy a
szakmaiság megelőzi a lojalitást. Nyilván ennek tudható be, hogy az
állami hivatalok tele van pótolhatatlan emberekkel. Akárcsak a temetők
ugyebár.
Vajon csak hozzám hasonlóan paranoiás Jobbikos képviselők agyába
fészkelheti be magát az a sanda gyanú, hogy az ilyen kettős kötődésű -
és nem is feltétlenül kettős állampolgárságú - egyének nemzetbiztonsági
kockázatot jelenthetnek? Mentségemül szolgáljon, hogy ugyanez a téma
már jó ideje napirenden van az amerikai közbeszédben, márpedig az USA,
mint mindenben, ebben is etalon lehet a magunkfajta közép-európai
trogloditák számára.
Az általában túlzottan is jóhiszemű, sőt néha már-már az
együgyűségig naiv amerikaiakat az országuk életében mindinkább
elhatalmasodó cionista lobbi ténykedését leleplező bestsellerek és
internetes honlapok sora mellett néhány nagy port felvert kémkedési ügy
döbbentette rá helyzetük komolyságára. Az Izrael-lobbi és az amerikai
külpolitika című - anno a lapunkban is méltatott - könyvükben Stephen
Walt, a Harvard Egyetem és John Mearsheimer, a Chicagói Egyetem
professzora az amerikai nép érdekeivel és biztonságával ellentétes,
egyoldalú Izrael-barát külpolitikai orientációról rántotta le a leplet,
amelyet ráadásul többnyire izraeli-amerikai kettős állampolgárságú
kormánytisztviselők forszíroznak, akiknek a lojalitása ennek
következtében teljes joggal kérdőjelezhető meg.
Számos kémkedési ügyben viszont megkérdőjelezhetetlen - tudniillik
Izrael javára. Arra ugyanis eddig még nem volt példa, hogy egy
izraeli-amerikai kettős állampolgár Izrael ellenében az USA-nak
kémkedett volna, az ellenkezőjére viszont annál inkább. Egyikük,
Jonathan Pollard például azzal vált hírhedtté, hogy több államtitkot
lopott el, mint bármely másik kém az amerikai történelemben.
Kihallgatása során azt vallotta, hogy „állama” érdekeit a sajátjai elé
helyezte, és bár az amerikai haditengerészet elemzőjeként ténykedett,
az „állama” alatt természetesen Izraelt értette, amely iránt fiatal
kora óta érzett úgymond „faji elkötelezettséget”. Három évig tartó
kémkedését a zsidó állam némi készpénzzel, ékszerekkel és havi
járandósággal, az amerikai bíróság pedig 1987-ben életfogytiglani
börtönbüntetéssel honorálta. Ben-Ami Kadish 2008 decemberében ismerte
be, hogy az amerikai hadsereg gépészmérnökeként katonai titkokat adott
át Izraelnek a nyolcvanas években. Ő azonban idős korára való
tekintettel (a lebukásakor 85 éves volt) egy jelképes pénzbüntetéssel
megúszta. Nem úgy, mint Stewart David Nozette planetológus, aki az USA
energiaügyi-, valamint hadügyminisztériumának és űrkutatási
ügynökségének az alkalmazottjaként 2009-ben szigorúan titkos atom- és
műholdtitkokat akart eladni potom kétmillió dollárért és az Izraelbe
való visszatérés (alija) jogáért, pechére egy FBI-ügynöknek, aki
viszont Moszadosnak adta ki magát. Így most 13 éven át a börtönben
morfondírozhat a történteken.
Amerikai állampolgárok százezrei egyáltalán nem titkolják, hogy
elsősorban Izrael iránt éreznek elkötelezettséget. Mivel ezek az
amerikaiak szavaznak az izraeli választásokon, katonai szolgálatot
teljesítenek az izraeli hadseregben, harcolnak az izraeli háborúkban,
közreműködnek a palesztinok földjeinek kisajátításában, tehát aktívan
részt vesznek a cionista rezsim politikájában, adott esetben
kétségtelenül nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek az Egyesült
Államokra nézve. Egyikük, Meir Kahane rabbi, a Zsidó Védelmi Liga (JDL)
nevű nemzetközi terrorszervezet alapítója, akit az izraeli parlamentbe
is beválasztottak, a ’80-as években az USA-ban toborzott aktivistákat
Izraelben végrehajtott palesztinellenes akcióihoz, mígnem egy egyiptomi
származású amerikai iszlamista néhány revolvergolyóval végett vetett
ámokfutásának. Egy másik amerikai zsidó, Alan Harry Goodman belépett az
izraeli hadseregbe, majd 1982. április 11-én elsétált a jeruzsálemi
al-Aksza mecsethez és Uzi géppisztolyával tüzet nyitott a tömegre,
meggyilkolva két palesztint és megsebesítve többeket. Nála is
„hatékonyabbnak” bizonyult a brooklyni születésű dr. Baruch Goldstein,
aki ideológiai kiképzést Kahane rabbi szervezetében, fegyverest pedig
az izraeli hadseregben kapott, miután 1983-ban a „korlátlan lehetőségek
hazáját” felcserélte az „Ígéret földjére”. Orvosként köztudott volt
róla, hogy nem hajlandó arab pácienseket kezelni. Végül aztán 1994.
február 25-én, Purim napján magára öltötte tartalékos tiszti
egyenruháját, magához vette szolgálati gépkarabélyát, és az egyik
hebroni mecsetben imádkozó arabok közül megölt 29-et, 125-öt pedig
megsebesített.
Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Victor Ostrovsky, a Moszad
dezertőre egymillió főre becsüli a szentföldi haramiaállam mindenre
elszánt és bármire kész potenciális „alvó ügynökeinek” (szajanok)
számát a zsidó diaszpórában. Közülük sokan az nyugati államok
intézményrendszerében ténykednek Izrael javára, és e tekintetben
Magyarország is kétségtelenül a Nyugat része. Ezt a tényt a
kvázi-ökumenikus parlamenti obstrukció és a keresztény cionista
szektások Kossuth téri hőbörgése ellenére sem kellene elbagatellizálni.
Hacsak nem akarunk mi is a globális cionista Anschluss kollaboránsai
lenni.
MD 2012. XII. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése