A külföldi sajtó is felfigyelt a látványgazdaságra

Örömet okoz számomra a gazdálkodás – vallja magáról a csíkszeredai születésű Ţapuc Loránd, aki hároméves amerikai „kaland” után jött haza, hogy megélje gyerekkori álmát. A fiatal gazda két éve tette meg első lépéseit annak érdekében, hogy Csíkjenőfalva határában farmot létesítsen, amit egyúttal látványgazdaságként is üzemeltet.

 

A két évvel ezelőtt felújított mezei útra térünk rá Csíkjenőfalva központjában, majd alig néhány kilométer autókázás után máris Ţapuc Loránd farmjánál találjuk magunkat. Takaros kis udvar tárul elénk, a több áras területen egyelőre egy kisebb épület, illetve egy szájván díszeleg, a telekhatáron átfolyó kis patak csak fokozza az élményt. „Itt egyelőre ennyi van, az állatok zömét már kivittük az esztenára. Természetesen szeretném bővíteni is a gazdaságot” – magyarázza házigazdánk, miközben a falu melletti farmon maradt néhány juhot és bárányt vesszük szemügyre.

Mindenhol jó, de a legjobb itthon

Mint beszélgetésünk elején kiderült, a 32 éves fiatal gazda egy gyergyószentmiklósi középiskolában végzett állat-egészségügyi technikus szakon, majd nyakába vette a világot, külföldre ment pénzt keresni. Hároméves amerikai tartózkodás után úgy döntött, inkább hazajön, és itthon keres megélhetést. „Édesanyám csíkszenttamási, ezért nagyon sok időt töltöttem Felcsík ezen részén. Sokat voltam idegenek közt, de végül meghoztam a döntést, hogy inkább a gyerekkori emlékeimet őrző vidékhez szeretnék közelebb lenni. Ide vágytam vissza, ebbe a családias környezetbe” – magyarázta Loránd.

Gyerekkori álmát éli

„Gyermekkori álmom volt egyébként, hogy legyen egy farmom. Most ezt az álmomat élem” – folytatta házigazdánk. Elmondása szerint iskolás korában, amikor más gyerekek az autókkal voltak elfoglalva, ő állatokat rajzolgatott, a mezőgazdasági technológiákról szóló anyagokat betűzgette. Nyáron szüleivel majdnem minden hétvégét a szenttamási nagyszülők gazdaságában töltött, ahol neki is ki kellett vennie a részét a munkából. „Gyerekkoromban ez nem volt olyan kellemes szórakozás, hiszen amíg a barátok nyaraltak, mi a szénacsinálással és az egyéb gazdasági tevékenységekkel voltunk elfoglalva. Viszont jó lecke volt számomra, most látom a hasznát az egésznek” – nyugtázta Loránd.

Hosszú távú tervezés a siker nyitja

„Örömet hoz számomra a gazdálkodás. Még nem termel ugyan nyereséget, de lassan, folyamatos munkával ez is meglesz” – vallotta vendéglátónk. Mint kifejtette, az elképzelések szerint jövőre venne pozitív fordulatot a vállalkozás. „Jelenleg négyszáz juhból áll az állomány. Fiatal anyaállatokkal kezdtünk, ezért nehezebb egy kicsit, mert várni kell legalább két évet, amíg ivarérettek lesznek az állatok. Meglátjuk, mit hoz majd mindez jövőre a konyhára.”

Kissé eltérő a megszokottól

Loránd, saját bevallása szerint extenzív típusú farmot működtet, azaz az állatok a lehető legtöbb időt töltik a legelőkön. A falu melletti létesítményt egyfajta bázisként használják, ahová a takarmányt gyűjtik be, illetve télvíz idején az állatokat szállásolják el.

„Mi nem fejünk. Az elképzelésem szerint inkább a bárányértékesítésre állnék rá” – osztotta meg üzleti tervének lényegét a gazda. Ennek érdekében nagyon jó génállományt képviselő berbécseket és juhokat vásárolt, reményei szerint a szaporodás kétszáz százalékos lesz, azaz egy juhra legalább két bárány jut majd. Fejéssel, sajt- és ordakészítéssel egyáltalán nem akar foglalkozni, elmondása szerint ennek több oka is van. „Úgy gondolom, néhány év múlva már nagyon nehéz lesz olyan embereket kapni, akik szakszerűen el tudják végezni majd a fejést és az ezt követő munkafázisokat, hiszen az idősek kiöregednek, a fiatalok nagy része pedig inkább külföldet választja megélhetésként. Az itthon maradottak közül sokan inkább a szórakozóhelyeken töltik el minden idejüket. Ha bárány van és meddő juhok, akkor csak felvigyázókat kell keresni, olyat könnyebb találni” – fogalmazott a gazda.

Sok akadállyal kell megküzdeni

Jó munkás ló lesz ebből – állapítja meg az agrármérnöki egyetemi tanulmányait végző fiatalember, miközben az udvarra engedi a szájvánban tartott csikót. Ezt követően ismét felveszi a beszélgetés szálát. „Próbálok sokat beszélni az itteni emberekkel, hogy együtt, szakmai szövetség keretében sokkal könnyebb és jövedelmezőbb lenne az értékesítés. A legtöbben azonban bizalmatlanok, ugyanakkor irigyek is akadnak” – osztotta meg eddigi tapasztalatait a gazda.

Kiemelte, előbb-utóbb rá kell jönnie mindenkinek, hogy együtt nagyobb erőt tudnának képviselni a felvásárlókkal szemben. Loránd sajnálatosnak nevezte, hogy a megyei szövetség sincs a helyzet magaslatán. „Termelőként nem tudsz marketinggel, menedzsmenttel is foglalkozni. Ezt a feladatot azonban kiválóan el tudná látni a megyei érdekvédelmi egyesület” – osztotta meg elképzeléseit. Meglátása szerint külön irodát kellene fenntartani, ahol a termékek népszerűsítésével, a felvásárlók felkutatásával foglalkoznának. „Ez működik külföldön is, nem mi kell kitaláljuk a kereket, csak át kellene ültetni ezeket az itthoni gyakorlatba.”

Érdemes pályázni

Ott tartozódásunk alatt megtudtuk, Loránd bővíteni szeretné a Jenőfalva mellett található farmját. Sikeres pályázatot is tett le erre, a fiatal gazdákat érintő 112-es intézkedés keretében negyvenezer euróhoz jutott. Ebből megvásárolt néhány szomszédos parcellát, amelyekre további gazdasági épületeket húzna fel, hiszen takarmány- és géptárolóra egyaránt szükség van. Elmondása szerint a fejlesztés azonban viszontagságos is, hiszen nehézkesen lehet egyről a kettőre jutni: „A csapból is az folyik ki, hogy segíteni kell a fiatal gazdákat vállalkozásukban. A valóságban azonban éppen ennek ellentéte igazolódik. A legtöbb helyen nemhogy segítenék az embert, inkább akadályozzák a haladásban”

Azok a fránya legelők

Bárki elmondhatja, aki állattenyésztéssel foglalkozik, a legelőkkel kapcsolatos problémakör a legnehezebb, amivel szembesülnie kell – jelentette ki a felcsíki farmot működtető gazda. Elmondása szerint az ezzel kapcsolatos kérdések megoldása veszi el a legtöbb idejét. „Nagyon sok legelője van ennek a községnek, de azt kiosztani, hogy ki hol legel, mikor merre megy, számtalan vita tárgyát képezi” – állapította meg. Ő maga ezúttal egy olyan legelőt bérelt ki a helyi közbirtokosságtól, amit senki nem igényelt már húsz éve. Bevallása szerint eléggé elhanyagolt állapotban volt a terület, ezért céget kellett fogadjon annak kitakarítására, illetve esztenát is kellett építsen. „Óriási költségek ezek, de muszáj volt elvégezni.”

Meg kell mutatni, mivel jár a gazdálkodás

Hazai és külföldi szaksajtó egyaránt felfigyelt a Loránd által is képviselt jelenségre. A csíki gazda ugyanis turisták tucatjainak mutatja meg farmját és esztenáját. Legutóbb mintegy száz vendég kereste fel gazdaságát, köztük csíkszeredai és magyarországi diákok is voltak. „Rendszeresíti szeretném a farmlátogatást, hiszen még Csíkszeredában is vannak olyan gyerekek, akik azt kérdezték tőlem, van-e különbség a juh, bárány és a birka között, illetve honnan jön a tej és a tojás. Itt ezekre is választ kaphatnak” – mondta búcsúszóként Ţapuc Loránd.

Székelyhon