A zászlóözön margójára

Napjainkban egyre több önkormányzat és közintézmény homlokzatán tűnik fel a székely lobogó. Az előzményeket, ha máshonnan nem is, a médiából biztosan ismerik, így ezzel foglalkozni, most nem szeretnék, sem pedig kronológiai sorrendbe állítani a történéseket.

Egy kérdésre azonban senki nem keresi a választ, és ez hatványozottan igaz az úgynevezett nemzeti körökre. Ez pedig az idő! Miért most?

Azzal illik tisztában lenni, hogy az önkormányzatokra azért kerülhet ki a zászló, mert a jelenleg regnáló Fidesz kormány, és természetesen a mögötte húzódó szabadkőműves páholyok erre „áldásukat” adták, pontosabban fogalmazva jelenleg ez áll az érdekükben. A jelenlegi pártok közvetve, vagy közvetetten az úgynevezett rendszerváltás idején gyökereznek, így tehát jogos a kérdés, hogy miért nem akkor kezdtek el aggódni Székelyföld autonómiájáért. Ha visszapörgetjük az idő kerekét, akkor azt sem szabad elfeledni, hogy a Fidesz 1990-ben még kirohant a Parlamentből, amikor trianoni megemlékezés lett volna napirenden.

Nos, tudom, hogy az emberek feledékenyek, de ennyire?

Érdemes azonban kirakni a mozaikot, mert a mai világban semmi nem az, aminek látszik. Kezdjük talán a tavalyi évben nagy port kavart magyar-izraeli barátságos labdarúgó mérkőzéssel, ahol a zsidóknak egy gólos vereséggel kellett elhagyniuk kiszemelt új hazájukat. A fordulat csak ezután következett, ugyanis zokon vették, hogy lezsidózták, és elküldték a szurkolók „táborozni” őket. Nos, aki járt már focimeccsen, az tudja, hogy a szurkolás közben fűt-fát kiabálnak egymásnak, mégsem kell olyan retorziókkal számolni, mint esetünkben. De legyünk biztosak benne, hogy ez így volt eltervezve. Azt mindenki tudhatta, hogy a radikális tábor ki fog menni a meccsre, és elküldi a zsidókat oda, ahová valók.

Nem kellett túl sokat várni a FIFA döntésére, mely minden bizonnyal „közel-keleti” ráhatásra született meg. Magyarországnak a következő vb-selejtező mérkőzését zárt kapuk mögött kell lejátszania, ami teljesen „véletlenül” pont a Románia elleni. Ez már önmagában is elegendő ahhoz, hogy a két ország között feszültség generálódjon, amit a Jobbik úgy igyekszik megoldani, hogy olajat önt a tűzre. Politikai érdekből, a stadion elé hívja a szurkolókat, és a szimpatizánsait. Ezzel addig nem is lesz probléma, amíg néhány busznyi román drukker is erős késztetést érez arra, hogy ők is a stadion előtt szurkoljanak, mert azt hiszem, abból semmi jó nem fog származni.

Nem sokra rá, pedig beindult a székely zászló „háború”. Azt, hogy hogyan is kezdődött, szintén nem ennek a cikknek a témája, de a folytatás, az mindenképp megér néhány gondolatot. Miután Martonyi János szolidaritást vállalt a székelyekkel, gyakorlatilag rohamtempóban elkezdődött a zászlók kirakása. Volt olyan település, ahol még a község zászlaját is levették, és helyébe rakták a székely lobogót.

Románia élesen bírálta a kialakult helyzetet, és válaszokat követelt hazánktól. Martonyi nemrég kint járt Bukarestben, ahol a zászlóval kapcsolatban is tárgyalt a két fél. A találkozótól a két ország közötti feszült viszony enyhülését várják.

Azzal mindenképp tisztában kell lenni, hogy külügyminiszterünk is akolbeli, aki már a pártállami időkben is fontos szerepet játszott a politikában. Ha valamit nem támogatott a hazai és nemzetközi cionizmus, az a székely, felvidéki, délvidéki, vagy bármilyen autonómiát, egyáltalán bármit, ami a Trianon előtti Kárpát-medence egységet idézné. Hogyan is lehetne, amikor ezek a cionista férgek darabolták fel az országot.

Nos, két oka lehet ennek a hirtelen „nemzeti” köntösnek, és a székely autonómia melletti markáns kiállásnak. Az egyik, hogy a focimeccs és a „zászlóháború” kapcsán megpróbálják összeugrasztani a két népet, amiből természetesen hasznot tudnak kovácsolni.

A másik talán kézenfekvőbb megoldás, hogy Székelyföld megkapja az autonómiát, ami precedens értékű lehet a felvidéki, délvidéki, valamint kárpátaljai magyarok számára. Ezzel két legyet is ütnek egy csapásra, egyrészt befogják a politikában még bízó radikálisok száját, előkészítik a terepet a betelepülő zsidók számára, és ami talán a legfontosabb, hogy a Fidesz ezzel a lépéssel bebetonozza magát a hatalomba a külhoni szavazatok jóvoltából.

Mielőtt bárki azzal vádolna meg, hogy nem szeretném, ha Székelyföld autonómiát kapna, erről szó nincs, azonban nem mindegy milyen áron, és ki kínálja azt fel. Zsidóval üzletet kötni amúgy sem érdemes, mert arra csak ráfaragunk.

A legszomorúbb az egészben az, hogy politikai érdekből ismét felhasználják a székely népet, mint már megannyiszor a történelem viharaiban.

Horváth László