A gyermekszegénység öröklődik
Ha
egy kormány addig nem foglalkozna semmi mással, amíg egyetlen éhező
gyermek is akad az országban, minden szimpátiánkat elnyerné. Vajon miért
nem így működik a világ? Magyarországon minden második gyerek nélkülöz –
ez derült ki az UNICEF hazai szervezete által készített legutóbbi
jelentésből. Az
adat túlmutat a jövedelem alapján meghatározott szegénységnél, szen
egyéb tényezőket is figyelembe vesznek. Farkas Zsombor
szociálpolitikustól, a Gyerekesély Egyesület tagjától megtudtuk: ha csak
a jövedelmet nézzük, a 2–2,2 millió magyar gyermek körülbelül 20-23%-a
él szegénységben. Leginkább veszélyeztetettek a három, vagy több
gyereket nevelő, illetve egyszülős családok, de nyilvánvalóan ott is
nagyobb eséllyel élnek nélkülözésben, ahol nincs foglalkoztatott a
háztartásban. Kiterjedtebb a gyermekszegénység a roma családokban is,
ezenkívül a lakóhely is meghatározó. Jelenleg 33 hátrányos helyzetű
kistérség van hazánkban, ezek jellemzően Észak-Magyarországon, illetve
az Alföld északi részén, a Dél-Dunántúl, valamint az Ormánság területén
találhatók. Ami pedig a vidék és város közti különbséget illeti: míg a
nyugat-európai országokban a szegénység a nagyvárosokban koncentrálódik,
nálunk ez inkább falusi jelenség. A nélkülöző gyermekek körülbelül
kétharmada vidéken él.
Nagy probléma, hogy a szegénység öröklődik. „Természetesen nem arról
van szó, hogy ezekben a hátrányos helyzetű családokban a szülők nem
szeretik a gyerekeiket, ám az alacsony iskolai végzettség, tartós
munkanélküliség miatt képtelenek őket támogatni” – mondta Farkas
Zsombor, és hozzátette: „Akadnak persze néhányan, akiknek sikerül
kitörniük a nélkülözésből, vannak roma-, illetve szegénytelepről
származó egyetemisták, értelmiségiek, de ez nem gyakori. Ha nem
avatkozunk be központi, szociálpolitikai eszközökkel, vagy Európai Uniós
programokkal, akkor a helyzet nem fog javulni. Amit a gyermek nem kap
meg otthon a szülőtől, azt állami beavatkozással – ha lehet – pótolni
kell”. A hátrányos
helyzetű kistérségek többségében már elindult egy komplex, sokrétű
szolgáltatást, segítséget nyújtó projekt, az úgynevezett kistérségi
gyerekesély program. A gond az, hogy a jelenlegi szociálpolitikai
intézkedések, többek között a közfoglalkoztatás szigorítása, a segélyek
összegének csökkentése ellehetetlenítik ezeket a kezdeményezéseket.
A
legnagyobb mértékben a gyermekek egészséges társas kapcsolataival,
kortárs kötődéseivel kapcsolatos szükségletek vannak veszélyben. A
gyermekek 42%-a nem tudja rendszeresen meghívni magához a barátait, 35%
nem jut el nyaralni, 29% anyagi okok miatt nem vesz részt szabadidős
tevékenységekben (sport, zene, stb.).
A
kutatási eredmények szerint a jóllét/nélkülözés szempontjából különösen
veszélyeztetettek azok a gyerekek, akiknek szülője alacsony iskolai
végzettségű, munkanélküli vagy egyedül gondoskodik gyermekéről.
Az
adatfelvétel idején a jövedelmi viszonyok alapján a magyarországi
gyerekek tizedrésze számított relatíve szegénynek, és az ő fejükre jutó
jövedelem 11,7 százalékkal maradt a szegénységi küszöb alatt. Az első
adat a többiekéhez képest közepes, a második kifejezetten jó. Csak hát
minden szegény a saját országához képest az. Az a gyerek számít
szegénynek, akinek a családjában az egy főre jutó jövedelem nem éri el
az adott ország statisztikai középértékének a felét. Luxemburgban
nagyjából ugyanolyan arányban élnek ilyen értelemben szegény gyerekek,
mint Magyarországon, csak többször annyi pénzből. Ettől persze ők még
ugyanúgy érzik a szegénységet, a hátrányt, a megfosztottságot. Az
ugyanakkora vásárlóerővel rendelkező gyerek Magyarországon pedig nem
érzi. Az érzés, a relatív helyzet nagyon fontos, de persze az sem
mellékes, hogy a luxemburgi szegény gyerek tanulásának, egészségének
objektív feltételei mégiscsak sokkal inkább adottak, mint a
magyarországi szegény gyereké.
Magyarországon
olyan gyerek is nélkülözheti a normális gyermeki lét feltételeit, aki
nem számít szegénynek, Luxemburgban pedig az a gyerek is szegénynek
számíthat, akinél ezen feltételek egyike sem hiányzik. Ezért kell a
relatív és az abszolút mutatókat együtt kezelni.
Na
de kik is azok a szegények? A deprivációs index (lásd külön) segít az
eligazodásban. Egy feltétel hiánya még belefér, így azokat a gyerekeket
sorolják a nélkülözők közé, akiknél kettő vagy több hiányzik. Ebben a
tekintetben már 2009-ben is a legrosszabbak között voltunk. Akkor
gyermekeink harmadát számíthattuk a nélkülözők közé. A 35 ország közül
csak Romániában és Bulgáriában volt rosszabb a helyzet és Lettországban
ugyanolyan. A mienkével összevethető helyzetű országok, Lengyelország,
Szlovákia, Csehország, Észtország, Litvánia 8–20 százalékos mutatókkal
sokkal jobban álltak.
Kiváltképp
rosszak nálunk a lakásviszonyok. Nálunk jut a legkevesebb helyiség
(0,8) egy főre, és csak Romániában, Lengyelországban és a balti
államokban laknak annyian (vagy többen) sötét, vizes, fürdőszoba,
angolvécé nélküli lakásokban, mint nálunk.
A védőoltásokat nézve
kiváló helyzetben vagyunk, viszont a koraszülések aránya kirívóan magas,
a kicsi (2500 gramm alatti) súllyal születettek aránya pedig csak
Görögországban nagyobb.
Az
UNICEF hisz abban, hogy minden gyermek egyenlő, ezért egyenlő jogok,
lehetőségek és életesélyek illetik meg. Nem mondhatjuk, hogy mindent
megtettünk a jövőnk érdekében, amíg nem tettünk meg mindent azért, hogy
egyetlen gyerek se maradjon hátra, egyetlen gyerek se legyen árnyékban.
(VG.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése