1956-ról hazudnak nekünk!

2006-ban is volt egy nemzetinek látszó megmozdulás, amelynek előzménye az volt, hogy Gyurcsány Ferenc az Öszödi Beszédjében megemlítette, hogy ki fognak majd jönni az emberek tüntetni a Kossuth térre. A hírekben ezután elkezdték bemondani, hogy az emberek kimentek a Kossuth térre tüntetni, ahogy Gyurcsány Ferkó elültette a fejükbe. Arra a térre, ahol már készen állt a csapda és minden eshetőségre fel voltak készülve. Mesterséges volt a tüntetés kirobbantása a háttérhatalom részéről. Sok magyar sajnos azt hitte, hogy bármit is elérhet azzal, ha a magyar rendőröket dobálja. Végszükség esetén úgy is szétlőtték volna az egész tömeget, mint 56-ban, csak nem mondták volna be a tv-ben.

Így törték le a nemzeti ellenállást, hogy utána az embereknek még kedvük se legyen felszólalni az ellen a sok aljasság ellen, amit 2006 után elkövettek.

UGYAN EZ A HELYZET 1956-TAL ÉS 1848-CAL IS:

1956 háttere, természete - igyekezzünk elkerülni a hasonló csapdákat!

Pénzisten Globális Papjainak háttérhatalmi törekvése Magyarhonban kitüntetett szereppel bír, ez egész biztos.

Mint 1956-ban, manapság is körülményeket teremtenek, és a "nyáj" ismét a tervek szerint fog mozdulni. Az igazi birkáknak eszükbe nem jutna áttörni az elektromos kerítést, és a dús legelőt elhagyni, vagy a gazda ellen fordulni. Meg kell fertőzni a füvet, le kell bontani a kerítést, és egy farkast kell közéjük engedni – vajon mi fog történni? …1956! (A Vízöntő kor tudatosulása kizárja - idővel - hogy egy nép birkanyáj módjára terelhető, és uszítható legyen!!! Tegyünk érte hogy eljussunk ide, mihamarabb!!!)

Ha a hátteret mélyebben értelmezzük, kiderül, 1956-ban pontosan ez zajlott le. Vannak feltáró történészek, akik sejtik ugyan, hogy valami nincs rendjén a Magyar szabadságharccal, de furcsamód nem néznek mélyebbre. A marionett színfalak mögé kukkantva látszanak a dróton rángatás trükkjei, de azt is érdemes tudni, ki mozgatja a bábukat, és ami mindennél fontosabb, hogy miért.

E. S. Fischer kilenc és fél évesen élte át a Budapesti ötvenhatos szörnyűségeket. Amikor 1995-ben felvetette első kételyeit, sokan támadták: ugyan minek beszél az, aki akkor még kisgyerek volt? – „A Magyar Forradalom titkos története” című könyvében frappáns választ adott: „Ezek szerint hallgasson mindenki, aki valahol nem volt jelen? Ha Henrik Schliemann, az amatőr német régész így gondolta volna, akkor soha, senki nem indul el kiásni Tróját. Vagy sohasem hallunk a Magyar kettős honfoglalás kitűnő elméletéről, elvégre hány éves lehetett László Gyula, a történész 650-ben, vagy 895-ben?

Viszont akik ott voltak – 1956-ban – sorozatban írják meg ugyanarról az eseményről a teljesen különböző ’látottakat-hallottakat’. Ez jobb? Tisztázzuk hát, nem biztos, hogy az lát jól mindent, aki az események sűrűjében forgolódott.” – Nagyon egyetértek. A nyáj közepén lökdösődve nem is sejti a birka, éppen ki tereli.

Érdemes E. S. Fischer könyvét jól áttanulmányozni. Az számomra is feltünt, számomra, akinek annyi köze sem volt e kétes szabadságharchoz, mint az eseményeket gyerekként átélt Fischernek, hogy vajon miként szerzett a fiatalság fegyvert. Rádióban elhangzott megemlékezések irányították figyelmemet a témára, amikor ötvenhatosok ecsetelték: „…egyszer csak megállt a téren egy teherautó, és fegyvereket kezdtek osztogatni”. Honnan, és kik?

Ma is képtelenség lenne egy teherautónyi fegyvert, a spontán szerveződött tüntetőknek pár óra alatt biztosítani, de 1956-ban az államvédelmi ellenőrzés mellett képtelen feladat volt. Mégis sikerült, és nem is csak egy teherautó, de öt szállított fegyvereket a békés tüntetőknek.

Fischer szép sorjában feltárja a történteket. Röviden összefoglalom különös felismeréseit és következtetéseit:

M 1956. október 23-án délután 2-kor kezdődött a békés, rendszerjobbító tüntetés. Eset 8-ra Budapest utcái és terei nyugodt felvonulókkal teltek meg, az erőszaknak nyoma sem volt. Nemhogy nem lőttek, de egy pofon se csattant.

M A hangosodó, de békés tüntetésekkel egy időben a szovjet csapatokat mozgósítják, és Budapestre vezénylik, ahol ellenforradalmi fegyveres felkelés van – pedig nincs!

M Este 8, fél 9 körül a Kálvin téren öt teherautóból több száz fegyvert kezdenek osztogatni.

M A fegyverek Budapest legnagyobb fegyvergyárából, a Soroksári útiból származtak. Fedőneve Lámpagyár volt. A gyárat a rettegett Államvédelmi Hivatal (ÁVH) védte, és a civileknek garantáltan megközelíthetetlen volt. 5-kor az ÁVH őrséget elvezényelték a gyárból. Ezt nem értette senki. A gyárban maradt személyzet nyilatkozta, hogy félórával később öt teherkocsi érkezett, ellenállásba nem ütközve behatoltak, és fegyvereket vételeztek.

M Rejtély, hogyha tényleg a felkelők készültek a békés tüntetést fegyveres forradalommá változtatni, akkor miért vesztegeltek a kocsikkal 9-ig? Ugyan miért vártak a fegyverek kiosztásával? Valamiért fontos volt az időzítés. Ugyanakkor ez a 2 és fél, 3 óra miért nem volt elég a jól felkészült ÁVH-nak, hogy felderítse és leszerelje őket?

M A fegyveres harc a rádió épületénél bontakozik ki. Az első áldozat, fél 9 körül, a rádió egy fegyvertelen védője, akit közelről terít le egy ismeretlen géppisztoly sorozata. Ebben a pillanatban a tömeg még megbotránkozik, mert az ő fegyvereinek se híre, se hamva. Senki nem készült a harcokra. A tömeg meglepetése csak fokozódik, amikor 9 körül fegyvereket kezdenek nekik osztogatni.

M ÁVH visszavonulás, hogy az ÁVH által védett rádió fegyverrel legyen támadható? És az adást nem szakították meg. Tehát a világ számára igazolva volt a szovjet jogos fegyveres beavatkozás. – Elvégre a pesti csőcselék lőtt!

M Pedig a Magyar nép nem akart fegyvert használni, így minden jel szerint provokátorokat vetettek be. A szerző román érdekeltségre és közreműködésre is rávilágít. Fény derült néhány romániai férfi történetére, akiket Magyar mivoltuk ellenére Magyargyűlölővé kondicionáltak. Az adatok szerint 1956 nyarán Bukarestbe vezényelték őket, bizonyos képzésre, majd 1956 október 15-én szolgálatba vezényelték őket. Többségük csak karácsonyra tért haza, és nem beszélt titokzatos kiküldetéséről.’57. februárjában valamennyien eltűntek, feleségeik beszámolója alapján a hatvanas években lettek halottnak nyilvánítva…

M Vajon (csak) a Szovjetuniónak fűződött érdeke ahhoz, hogy még a színfalak mögött is tovább fertőzze a román-Magyar viszonyt? Az mindenképpen jól jött nekik, hogy a világ ezekben a napokban Magyarországra figyelt. A szerző elsősorban ebben látja a Magyar válsághelyzet szovjet kiprovokálásának okát, hogy tudniillik közben ők nyugodtan megvívhassák aljas érdekharcukat Szueznél. Valamint az általuk kirobbantott 56-os forradalom jó indokot szolgáltatott a nemzeti ellenállás tagjainak a likvidálására, és a nemzetrombolás zavartalan megkezdésére.

     E. S. Fischer alapos kutatást folytatott, logikai érvei bizonyító erejűek: a Magyar népet feláldozták egy aljas világpolitikai játszmában. A szerző a szovjet érdekeket helyezi előtérbe, sőt, Európa megszállását is feltételezi háttérindokként, ami, szerinte a szovjet vezetés belső viszálya miatt nem valósult meg. Az író éles szemmel felismeri az elvarratlan szálakat: az időzítés fontosságát; a külső provokáció valószínűségét; a Magyar vezetés árulását; a szovjet háttérérdekeket… és ami sok mindent megMagyaráz, a bizonyítható előkészületekre is rávilágít:

Például, október 20-án a nyugati határőrségnél riadókészültséget rendelnek el, mondván: „nagyszámú határőrsértőre lehet számítani, akik el akarják kerülni a közelgő szovjet bevonulást”; Románia, Magyarországgal határos területein a szabadságon lévő szovjet tiszteket és román tartalékosokat 21-én mozgósítják; ugyanekkor pontonhidakat szerelnek össze a szovjet-Magyar határon, amiken 24-én beözönlenek a készenlétben álló tankok.

Az események precízen előkészített forgatókönyv szerint zajlottak. E. S. Fischer sokkal átfogóbb leleplezést érhetett volna el, ha nem rögzül a hidegháború felszínes vezérvonalán, mely látszatra a két nagyhatalom politikai-katonai versengése volt. E szerint mi, Magyarok csakis a baloldali szovjet birodalom eszközei és áldozatai voltunk.

„A Magyar forradalom titkos története” című könyv nézetem szerint némileg hiányos, illetve egyoldalú. Ha a szerző az alábbi információt is feldolgozta volna, kiderülhetett volna az esetlegeses, rejtett nyugati érdek is:

M 1949-től 1955-ig hét milliárd forintból – irdatlan összeg volt – aknamezőt telepítettek a nyugati határon.

M Érdekes módon, még 1955-ben elkezdik az aknák erőltetett felszedését. A kapkodásban sokan meghaltak és megsebesültek. A határ akna-mentesítését éppen 1956. október 20-ra fejezték be. Három nap múlva forradalom.  - VÉLETLEN????????    Naivitás ezt hinni!!!!!!!

Erre utaltam, amikor a birkák szokásait ecseteltem. A dús legelővel elégedett jószág kezes bárány. Ám a kiéheztetett állat már veszélyes lehet, de a gazda ügyesen terelheti még ekkor is, sőt, a zöldebb fű irányába éppen a kiéheztetett birka  terelhető csak igazán, erre aztán rá lehet segíteni, ha a cél felé megnyílik a kerítés, és még üldözni is kezdik a szerencsétlent - a kerítésen kívül érdekes, válhat belőle még gondolkodó lény is.....

Ne feledjük minden tervezett folyamatban mindig az eredmény a valódi cél: kétszázötvenezer gondolkodó Magyar – de lehet, hogy ennek a többszöröse – hagyta el az országot a megnyitott osztrák határon át! Ezekre az agyakra nagy szükség volt nyugaton. Itthon pedig nagyon nem volt rájuk szükség. Sőt. Megfélemlítésre, rettegésre és pusztulásra volt szükség. Norvég történészt hallottam nyilatkozni, szerinte a Magyar forradalom a nyugat számára valóságos agyelszívás volt. Igen. Akik elmentek, kevés kivételtől eltekintve, forradalmasították a nyugati technológiákat, az ipart és a mezőgazdaságot.

Népünk oly büszke ’56-ra, pedig szerintem a Magyar nép sem tud forradalmat csinálni. Erre egyetlen nép sem képes. Az egyszerű, legtöbbször nélkülöző nép nem ért a forgatókönyvíráshoz. Átfogó és működő forgatókönyvet csak a Pénzisten Globális Papjainak világkormánya írhat. Csakis a háttérhatalom képes az időzítésre, és a komplex szervezésre. Ügyelniük kell arra, hogy egy nép fellázítása valamilyen tágabb világpolitikai érdeket is szolgáljon, egyébként önmagában semmi értelme nincs. Pénzisten Globális Papjai önmagában a népért semmit nem tesznek.

*

Egy történész interjújában a minap szemléletesen összefoglalta a mai Magyarország legfőbb gondját: a nemzeti öntudat kihalását, és az okait. Hogyha a történész szavaival párhuzamosan figyelembe vesszük a globális háttér-érdekek rendezőelvét, érthetővé válik a hajdan büszke Magyar nép évszázados tehetetlensége: a nemzeti öntudatrombolás szépen felépítet stratégia.

„A múltunkat meg kell ismerni. Ma Magyarországon sajnos mindennél fontosabb kérdés, hogy ez a nemzeti múltismeret, ez a nemzeti önérzet és öntudat ismét meglegyen az emberekben, mert a társadalom egy jelentős része ezekkel a kérdésekkel sajnos nem foglalkozik. Viszont a közös múlt tudata nélkül nincs nemzeti közösség, nincs semmilyen közösség. Tehát, a mi-tudat, hogy mi Magyarok ezt meg ezt csináltuk, ez nem a kritikátlan önimádatot jelenti, hanem azt a szembenézést a múltunkkal, ami egy korszerű gondolkodású embertől elvárható. De ugyanakkor meg kell találni azt az arányt, hogy ez a szembenézés ne váljon oktalan önostorozássá, múltunk kigúnyolásává, lebecsülésévé, mint aminek az elmúlt időszakban, főleg a huszadik század közepétől kezdve sajnos a Magyarság áldozata volt, mivel hogy mindent sárba tapostak, ami nemzeti, szinte mindent. Egy-két kiemelkedő dolgot kénytelenek voltak elismerni. Ez csak Magyarországra volt jellemző, még az NDK-ban voltak hasonló törekvések. A többi szovjet csatlós országban mindenütt beépítette a rendszer a nemzeti gondolatot a maga politikai tevékenységébe, főként Oroszországban. Az orosz nacionalizmus soha nem volt olyan nagy, mint a szovjet rendszer idejében.

Egyedül Magyarországon értelmezték úgy az internacionalizmust, hogy nekünk a múltunkat szinte meg kell tagadni, és kialakult egy olyan helyzet, hogy itt, Magyarország történetében szinte mindenkinek igaza volt Csak a Magyarság követett el sorozatos hibákat, senki más. A velünk élő népeknek semmilyen hibája nem volt, csak mi követtünk el velük szemben hibákat.”

A történész így folytatja: „Szerintem a tragikus fordulópont 1919, amikor Magyarországon kialakítottak a zsidókból álló kommunisták egy oktalan vörös terrort, és erre visszacsapott egy fehérterror. Ez nem volt más, mint polgárháborús állapot, és akkor, miközben a szomszédos országok, a velünk korábban együtt élő népek mindent elkövettek, hogy minél nagyobb területet szakítsanak ki Magyarországból, addig a Magyarság polgárháborúban gyilkolta egymást, ahelyett, hogy ez ellen a külső erőszak ellen védekezett volna. Tehát egyszerűen lebénította a cselekvést, és rossz irányba terelte, azért, hogy a zsidó háttérhatalom NagyMagyarországot feldarabolhassa. Azt hiszem, itt van az a tragikus pillanat, amikor is a gondolkodása mindenkinek egy kicsit eltorzult. És ez után a szörnyű, egymással folytatott küzdelem után Magyarország soha nem tudott igazán a huszadik században olyan egységesen talpra állni, ahogyan kellett volna. Egy rövid pillanat volt, 1956 forradalma, amikor úgy nézett ki, hogy a nemzet ismét felemelkedik, fel is emelkedett néhány napra, de utána jött a szovjet elnyomás, és ami még fontosabb, utána jött az a hosszú Kádár-korszak, ami aztán a nemzet gondolkodását teljes egészében eltorzította. (Hasonló a helyzet 2006-ban is, ahol a mesterséges tüntetések elnyomása után jött az igazi országrombolás, mivel akkor már nem volt ellenállás) Nehogy itt öntudatos emberek, egy nemzeti közösséghez tartozás öntudatával élő emberek itt akadályozzák a mindenkori kis diktátoroknak a tevékenységét. Itt olyan emberekre volt szükség, akik csöndbe vannak, akik szégyellik magukat, akik örülnek, ha élnek, és örülnek, hogyha a rendszer egyszerűen békén hagyja őket.”

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/toertenelem/1930-1956-rol-hazudnak-nekuenk

Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán

Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.
Nincs már teendő, ez maradt,
csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél,
valami szent lobogás készül.
Zászlóink föl, újjongva csapnak,
Kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!
Ismét miénk a bátor ének,
parancsolatlan tiszta szívvel
s a fegyverek szemünkbe néznek,
kire lövetsz, belügyminiszter?
Piros a vér a pesti utcán,
munkások, ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?
Kire lövettek összebújva
ti, megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.
S a nép nevében, aki fegyvert
vertél szívünkre, merre futsz,
véres volt kezed már régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?
...Piros a vér a pesti utcán.
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.
Piros a vér a pesti utcán,
munkások-ifjak vére folyt,
-a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.
A háromszín-lobogó mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét.
s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér.

(Elhangzott a Kossuth rádióban, 1956. október 29-én)

Hírarchívum: 1956. Október 23.

Ez az írás 1956 október 23 és november 4 között elhangzott rádióbeszédek, kiadott és ki nem adott újságcikkek és elbeszélések alapján készült.

Október 23.

Délelőtt 10:00 A budapesti egyetemisták rokonszenv tüntetésre készülnek a Lengyel Népköztársaság követsége előtt. Határozatot fogadtak el arról, hogy minden szélsőséges provokációt kizárnak, és elfojtanak, ami a néma tüntetést megzavarhatná.

12:53 A Belügyminisztérium közleménye:

"A közrend zavartalan biztosítása érdekében a nyilvános utcai felvonulásokat, tüntetéseket megtiltjuk."

14:23 Piros László belügyminiszter feloldja a korábban hozott tilalmat. Rövidesen elindul a fiatalok sokezres menete, amelynek élén az egyetem diákbizottságának koszorúját vitték. Nemzetiszínű zászlókkal néma csendben vonultak. A pesti oldalon is elindult a menet, majd az Egyetem utcánál, és a Szabad Sajtó útján már összefolyt a különböző egyetemek fiataljainak sora. Három óra előtt már több tízezren voltak a Petőfi szobor körül.

15:00 Sinkovits Imre elmondta a Talpra magyart, majd a Nemzeti dal következett. Ezután felolvasta az ifjúság követeléseit.

Este kilenc órakor Nagy Imre elmondja a beszédét a tömegnek, amiben arra kéri őket, hogy bízzanak a kormányban és a megújulásában. Ígéretet tesz a követeléseik megtárgyalására és az alkotmányos úton való teljesítésükre. Majd megkéri őket: "Most pedig, kérlek benneteket, hallgassatok szavamra, rendben és fegyelmezetten vegyünk búcsút egymástól. Nyugodtan, bízva a jövőben, távozzatok a legközelebbi viszontlátásig."

21:37 A budapesti dolgozók ledöntötték Sztálin nyolcméteres óriás bronzszobrát.

"A téren körülbelül 50-70 ezerre becsülhető tömeg szorongott hol a Himnuszt, hol a Kossuth-nótát énekelte. A tüntetők tízezerei követelték, hogy Nagy Imre elvtársat azonnal vegyék be a vezetésbe."

Magyar Nemzet - A hazafias népfront lapja

Lapzártakor jelentik:

"A rádió épületénél sajnálatos módon súlyos összetűzésre és fegyverhasználatra került sor. A Városligeti téren a felvonuló tömeg ledöntötte talapzatáról a Sztálin-szobrot."

A nép nevében!

Hogy is kezdődött? (Részlet)

"A tüntető tömeg egy része a Rádió elé vonult. Az ifjúság tizenhét pontba foglalt követelésének beolvasását kérte. Megtagadták, pontosabban alkudni próbáltak a Rádió vezetői. Ilyenkor azonban már nem alkuszik a nép. Megmozdult, hogy kérésének erőszakkal szerezzen érvényt. Az ÁVH tömegmészárlásban jól képzett martalócai belepuskáztak a fegyvertelen sokaságba. Vér folyt az utcán. Ártatlan emberek vére. Így kezdődöt...."

És hogy folytatódott?

"Az ifjúság első pontja a magyar néppel összhangban az orosz csapatok azonnali kivonását követelte. Hogy válaszolt erre a kormány? Orosz tankokat vonultatott a tömeg ellen. És tovább...."

A tüntető tömeg egyik legsűrűbben hallatott jelszava volt: "Vesszen Gerő!". Hogyan válaszolt erre a párt Politikai Bizottsága? Megerősítette Gerőt első titkári tisztében. És mindenre rásütötték a sablonos, unott és elcsépelt jelszót: a néppel összhangban, a dolgozók akarata szerint.

Hát nem tanultak még mindig eleget? Tanulékonyabbá kell válniuk azoknak, akik egy nép vezetésére tartanak igényt. Nem akarják még mindig elhinni, hogy a nép ellen nem lehet politizálni? Pedig nagy emberek példái figyelmeztetik őket erre. Ércbe öntött emberi nagyságok. Nézzék csak meg a Nemzeti előtt az út porában.

Az egész magyar nép nevében tiltakozunk, hogy fasiszta tüntetésnek és csőcselék garázdálkodásának tüntessék fel a forradalmi nép szent, véres harcát.

Forradalom ez. Forradalom. Nem a rendszer, nem a szocialista eszmék ellen tiltakozik a nép, hanem azok ellen, akik bemocskolták, lejáratták a szocializmus magasztos eszméit. Szocializmust akar a nép, de tisztát és becsületeset. Ezért harcol elszántan, hősiesen. Ezt fogja megvalósítani, mert a népakarat legyőzhetetlen erő. Vegyék ezt tudomásul, akik az ország sorsáért felelősek, és így hozzanak törvényt.

Mi is azt mondjuk: elég volt a vérből, elég volt az öldöklésből és pusztulásból. Ennek azonban nem a nép akarata ellen hozott rendeletekkel és határozatokkal lehet véget vetni, hanem a nép követeléseinek azonnali fenntartás nélküli teljesítésével.

Ezt várjuk, és ezt követeljük a nép nevében!"

Tanúságtétel a felkelő fiatalok mellett

" Az egyik kirakatból kilógott egy vég szövet. Valaki fel akarta emelni. Erre odalépett hozzá három diák, egyikük a szövethez nyúló férfi vállára tette a kezét és csendesen így szólt: " Ne nyúljon hozzá, mi nem ezért harcolunk. Nekünk semmi nem kell, ami a másé. Ne kelljen magának sem, mert nem engedjük meg."

Még egy jelenet. "A Hold utcai csarnokban, mint mindenütt, nagy tolongás volt az élelmiszerekért. Röviddel a csarnoki boltok kinyitása utás megjelent egy csoport fiatal, odaálltak a sorok elejére, s elkezdték irányítani. Rendezett, szervezett lett az élelmiszer árusítás. Nyugodtan beszéltek arról, hogy ők a felkelőkhöz tartoznak, s most nagyon fontos, hogy a nép fegyelmezett legyen, hogy megőrizze nyugalmát, hogy vigyázzon saját magára, az ország javaira. Mindenki szeretettel, tisztelettel nézett ezekre a fiatalokra."

(Ismeretlen tudósító)

Összeállította: Völgyesi Szabolcs