2013. december 28., szombat

Idén először az Economist megválasztotta az év országát.

Az év országának teljesítményéhez nem gazdasági mutatókat vettek figyelembe. 2013-ban a legnagyobb GDP-növekedés ugyanis Dél-Szudánban volt, a világ legfiatalabb országában azonban polgárháború dúl, és éppen az anarchia felé tart. Írország idén a szakadék széléről táncolt vissza, Európában pedig Észtország dicsekedhet a legalacsonyabb adósággal. De mint tudjuk, a gazdaság messze nem minden.
Másik probléma, hogy kormányokat vagy az embereket kell-e értékelni. Itt van például Ukrajna, ahol Viktor Janukovics novemberi pálfordulása aligha értékelhető egyértelműen pozitívan, viszont több mint egy hónapja tüntetnek ellene folyamatosan az egyre hidegebb kijevi télben – írja az Economist.
Az is kérdés, mit lehet egyáltalán országnak tekinteni. Szomáliföld 2013-ban meglehetősen sikeres volt. Idén nem történt egy kalóztámadás sem partjainál és az iszlamista szélsőségeseket is féken tudták tartani. Szomáliföld azonban – ha gyakorlatilag független is – még mindig Szomália része.
Az is kérdés volt az Economist szerkesztői szerint, hogy mit értékeljenek. A Time magazin például az év embere választásánál azt nézi ki, volt az adott évben legnagyobb hatással a világra. Így lehetett náluk az év embere Vlagyimir Putyin, vagy éppen Adolf Hitler 1938-ban.
Ezzel szemben a szerkesztőség úgy döntött, hogy olyan országot állít példaként, amely szerintük példamutató volt 2013-ban, és olyan reformokról döntött, melyek nem csupán saját lakóinak tesz jót, hanem az egész világnak. Így esett választásuk Uruguayra. A melegházasság az egyik olyan tabudöntő szabályozás, mely hozzájárul a globális boldogsághoz, ellenben semmiféle költsége nincsen. Uruguay az egyneműek házasodásán túl engedélyezte a kannabisz termelését és fogyasztását is. Ez egy érzékeny döntés, de sok előnye mellett lehetővé teszi a hatóságoknak, hogy a valóban súlyos bűncselekményekre koncentráljanak – így az Economist. Ha mások is követnék Uruguay példáját, és beszüntetnék akár más narkotikumok üldözését is, világszerte csökkenne a kábítószerek okozta ártalom.
Sőt, maga az elnök, José Mujica személyesen is különleges példával jár elől. A világ legszegényebb elnöke politikusokhoz szokatlan nyíltságával maga is úgy nyilatkozott az új drogtörvényről, hogy az egy kísérlet. José Mujica egy meglehetősen szerény házban lakik, munkába egy régi VW bogárral jár, és turista osztályon hajlandó csak repülni. Szerény de bátor, liberális és vidám; ezért lett Uruguay az év országa az Economistnál.

José Mujica piacgazdaságról, fogyasztói társadalomról, túlhajszolt életről és boldogságról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése