A Netanjahu-kormány és a Hamasz között egy izraeli hadifogoly több mint ezer palesztin politikai fogolyra való kicserélése tárgyában létrejött megállapodást a tranzakció vallási-ideológiai és geopolitikai aspektusainak figyelembe vételével kell elemezni. Aki átfutotta a cionista ideológiát és gojellenes rasszizmusát tápláló Talmudot, az jól tudja, hogy egy zsidó élet árát nem lehet összevetni egy nem zsidóéval. Ez az eszme, így vagy úgy, minden cionista zsidó tudatalattiját átitatja, és végül megfertőzte az Izrael iránt elkötelezett gojokat is, amint azt az ismert anticionista aktivista, Izrael Sahak hangsúlyozza könyvében (Zsidó vallás, zsidó történelem. 3000 év súlya).
Ezek után rögtön érthető, hogy a szám kérdése fel sem vetődik egy cionista számára, mert az alkudozás nem azonos kategóriák között zajlik. A gojok közötti konfliktusokban általában abból az elvből indulnak ki, hogy egy fogoly=egy fogoly, és a cserét nagyjából egyenlő alapon bonyolítják le, persze az adott politikai kontextusra tekintettel. Izraellel kapcsolatban ez az okoskodás érvényét veszti. A cionista entitás számára arról van szó, hogy (legalábbis emberéletekben mérve) bármi áron meg kellett menteni Gilad Salit tizedest, egyszerűen csak azért, mert zsidó, és így par excellence más, „felsőbbrendű” lényegű, mint a többiek. Tekintélyes rabbik állítják, hogy valójában egyedül a zsidók számítanak emberi lényeknek.
Ebben az ügyben egyértelműen a vegytiszta cionista logika vezérelte a tel-avivi vezetést. Izrael Sahak szerint a vallásos cionisták számára a kérdésnek ráadásul van egy másik aspektusa is: ha ugyanis egy zsidó halála a judaizmus rituális ceremóniáin kívül következik be, az maga a botrány. Egy zsidó ugyanis még holtában is a közösségéhez tartozik, amelyet állításuk szerint a cionisták képviselnek, és minden zsidónak tudnia kell, hogy „Izrael” nem fogja engedni, hogy úgy hagyja el az árnyékvilágot, mint bármelyik közönséges halandó. Márpedig ez történhetne, ha háború robbanna ki a térségben. Tehát a Közel-Kelet állandó háborús légköre alapján kell megvizsgálni ezt a fogolycserét, különös tekintettel arra, hogy ki avatkozott be az alkudozás sikere érdekében.
Cionista források szerint Salit szabadon bocsátásáról Leon Panetta amerikai hadügyminiszter izraeli és egyiptomi látogatásán született megállapodás október elején. Az Obama-kormány és az USA-ban hivatalosan terrorista szervezetnek nyilvánított Hamasz vezetői közötti kapcsolat az egyiptomi Muzulmán Testvérek radikális iszlamista mozgalom révén jött létre, amelyre az amerikaiak Mubarak bukása óta kiemelt szerepet osztottak annak érdekében, hogy Egyiptom továbbra is az amerikai-izraeli érdekszférában maradjon. A Hamasz lényegében az egyiptomi testvériség palesztinai filiáléja, és Obama erre a hagyományosan Irán-ellenes irányzatra akar támaszkodni, hogy leválassza a Hamaszt Szíriáról és Iránról. Az amerikaiak végső soron egy mérsékelt és Nyugat-konform, vagyis USraellel szövetséges szunnita blokk létrehozásán ügyködnek Szaúd-Arábia és a Muzulmán Testvérek bevonásával.
Könnyedén kitalálható, hogy mindez az anticionista ellenállás nemzetközi frontja, vagyis Szíria és Irán, következésképpen Libanon és főleg a Csáhál legyőzhetetlenségének mítoszát alaposan megtépázó síita Hezbollah ellen irányul. Ez a stratégia magába foglalja a Hamasz „helyzetbe hozását”, amelyet Mahmud Abbasznak némileg sikerült háttérbe szorítania azzal, hogy az ENSZ-ben szembeszállt Obamával és Izraellel, és egy palesztin állam elismerését kérte az 1967-es határok között (amivel ugyan a Palesztin Hatóság lényegében elismeri a cionista fait accompli-t, vagyis a szentföldi latorállam de iure létét is, Tel-Aviv számára azonban ez sem elég engedmény).
Mindazonáltal a palesztin diplomáciai offenzíva arra kényszerítette Obamát, hogy végül levegye az elfogulatlanság álarcát, és megvétózza Mahmud Abbasz felvetését, mégpedig olyan diskurzust használva, amely egy választási kampányt folytató Likud-jelölthöz is méltó lett volna. Az amerikaiak „megbüntették” tehát Mahmud Abbaszt az önállósodási törekvéseiért, és ismét nyeregbe ültették a Hamaszt, lehetővé téve számára, hogy learathassa a babérokat a palesztin közvélemény és az érintett családok körében a foglyok kiszabadításáért.
Íme a végeredményben meglehetősen mérsékelt ár, amelyet a cionista entitás fizetett Salit tizedes szabadságáért: ezeregynéhány palesztin, akik közül egyeseket lakhelyelhagyási tilalommal fognak sújtani, még „szabadon” is! Ami pedig a többieket illeti, ha az ilyesféle megállapodásokat kísérő titkos kitételek dacára sem maradnak nyugton, akkor nagyon könnyen az izraeliek által világszerte gyakorolt „célzott likvidálások” áldozatainak számát gyarapíthatják - Obama áldásával és a cionizmusnak alávetett „humanista” tekintélyek közönye mellett.
Az USA és a Muzulmán Testvérek közös patronálásával a Hamasz és Izrael között létrejött „üzleti” tranzakció tehát egy újabb lépést jelent az Irán-ellenes szunnita blokk létrehozásának folyamatában. Egyszerűen arról van szó, hogy a közel-keleti hatalmi játszma cinkelt kártyalapjainak az újraleosztása során Washington köré gyűjtsék mindazokat az állami és politikai tényezőket, amelyek jobban félnek az iráni iszlám forradalom kisugárzásától, mint az amerikai imperializmustól és az izraeli expanzionizmustól együttvéve.
Addig is, amíg ez az amerikai Izrael-lobbi által kifőzött machiavellisztikus terv megvalósul, Washington a biztonság kedvéért magasabb fordulatszámra kapcsolja a korábbi háborúi közhangulati előkészítésében bevált atrocitás-propagandát, ez alkalommal Iránra hangolva azt. Augusztusban szenátorok egy csoportja levélben arra szólította fel Obamát, hogy az USA „juttassa csődbe az iráni központi bankot”. Legutóbb pedig, miután felröppent a rémhír Szaúd-Arábia amerikai nagykövetének a meggyilkolására szőtt állítólagos iráni összeesküvésről, az előbbi akció egyik főkolomposa, a republikánus Mark Kirk kijelentette, hogy „az amerikai politikának az iráni pénz összeomlását kellene megcéloznia”. Az nyilván fel sem vetődött a közismert „héja” kolibri-agyában, hogy országa totálisan lestrapált állapota láttán sokkal inkább a saját központi bankja és a saját valutája miatt kellene aggódnia. De talán már nem sokáig...
MD 2011. X. 25.A gyémántipar Izraellel kapcsolatos kettős mércéje
Mindannyian tudatában vagyunk annak, mennyire káros hatással van az üzletre, ha az háborús bűnökkel hozható összefüggésbe. A gyémántipar nagy igyekezettel próbálja megúszni azokat a kérdéseket, amelyek Izrael emberjogi visszaéléseivel fennálló kapcsolatait firtatják - és ez idáig megmenekült a felügyelő szervezetek tüzetes vizsgálata alól.
Izrael elsőszámú exportcikke a gyémánt Az ENSZ Folyamat - Tanúsító Tervezet 75 tagállamának képviselői a héten a Kinshasa-i közgyűlésen nem tudtak megegyezésre jutni a Zimbabwe-ból exportált, vérrel szennyezett gyémántok ügyében. Az „elefánt a porcelánboltban” éppen Izrael gyémántexportja volt, amely hárítja a Zimbabwe gyémántexportjára irányuló szigorú bírálatokat.
Az általam jegyzett „hónap levele” amely a Retail Jeweller magazin áprilisi számában jelent meg, feltárja azt a kettős mércét a Kimberley Folyamatok (Kimberley Process) szabályzatában, amely lehetővé teszi a vértől csöpögő gyémántokkal való üzérkedést Izraelből és Zimbabwe-ból. (Letters, Retail Jeweller Magazine, April 2011).
A levél „szörnyülködést” váltott ki egyesekben a gyémántipar berkeiben, és azt eredményezte, hogy egy rangos svájci ékszervásáron levették a polcokról az említett folyóiratot. (“Gems editor sorry for ‘blood diamond’ boycott letter,” The Jewish Chronicle, 7 April 2011).
A levél lerántotta a leplet az izraeli gyémántipart irányító hagyományos érdekszövetségről és annak vezetőiről. Azok válasza az újság májusi számának „Levelek” oldalán bemutatta, mennyire érzékeny a globális gyémántipar az izraeli gyémántok és az izraeli háborús bűnök közötti kapcsolat bármilyen közzétételére. Mindhárom levél, amelyet a globális gyémántipar 6 kiemelkedő tagja írt alá, ugyanazt a mantrát ismételgették Izrael elhiteltelenítéséről, lejáratásáról. Az írók figyelmen kívül hagyták a kulcskérdést: Izrael metszett és csiszolt gyémántexportja kibújik a nyersgyémánt exportra vonatkozó emberjogi vizsgálatok alól.
Míg a gyémánt ipar továbbra is a gyémántnak, mint a vágyak tárgyának homályos képét népszerűsíti, a nyilvánosság, egyre fokozottabb aggályokkal az általuk vásárolt termékek etikai háttere irányában, már nem fogadják el „készpénznek”, hogy az Izraelben előállított gyémántok konfliktusoktól mentesek.
Izrael gyémánt kereskedelme háborús bűnöket pénzel
Az Izraeli Gyémánt Iparág elnöke Moti Ganz mondta nemrég: „Az amerikaiak még mindig gyémántot vásárolnak a szeretet és hűség jelképeként” (“IDI plans its largest participation at JCK Las Vegas,” Diamond World, 17 May 2011).
A gázai lakosok számára, akikre Izrael gyémántból pénzelt fehér foszfor- és repesz bombái hullnak, a gyémántok nagyobb valószínűséggel jelképeznek gyilkosságot, csonkítást és véráztatta terrort, mint szeretetet és hűséget.
Shir Hever, izraeli politikai-gazdasági szakember, így nyilatkozott a Russel Vizsgálóbizottság előtt bizonyítékként Palesztina ügyében (evidence to the Russell Tribunal on Palestine) 2010 novemberében: „Összegezve, az izraeli gyémántipar körülbelül 1 milliárd USD-val járul hozzá évente az izraeli hadsereg és biztonsági szolgálatok költségeihez...minden egyes alkalommal, amikor valaki egy gyémántot vesz, ami izraeli exportból származik, annak a pénznek egy része az izraeli katonaságnál köt ki, szóval a pénzügyi kapcsolat teljesen egyértelmű.” (“Day 2, Part 1 of London Session, Russell Tribunal on Palestine,” 21 November 2010).
A Kimberley Process (KP) rendelkezések 2003-as bevezetésének feladata lett volna meggátolni az emberi jogok megsértését a gyémánt iparban. Mindazonáltal a KP rendeletek hiányosan fogalmazzák meg a „konfliktus-” illetve „vérgyémánt” fogalmát, eleve kizárva a metszett és csiszolt gyémántokat (a szigorú vizsgálat látóköréből / ford.). Ez a visszásság megteremti a lehetőségét annak, hogy az ékszerészek a metszett és csiszolt gyémántjaikat „konfliktusmentesnek” (azaz erkölcsileg tiszta eredetűnek/ ford.) címkézzék, és ez által adóbevételeket halmozzanak a háborús bűnökkel vádolt izraeli katonaság pénzügyi támogatására.
Ennek eredményeképpen, de facto az izraeli „vérgyémántok” beszennyezik a világpiacot. A „konfliktusmentes” (azaz tiszta eredetű/ford.) gyémánt törvényi meghatározásának hiánya elősegíti ezt a csalást. A nemzetközi palesztin szolidaritási aktivisták egy csoportjának, a Global Palestine Solidarity-nak (GPS) nyilvános petíciója, amit a Kimberley Process tagjaihoz intéztek, sürgős felülvizsgálatát követeli az úgynevezett „konfliktusgyémánt” meghatározásának, azaz minden olyan metszett, csiszolt gyémánt e körbe sorolását, amelyek az emberi jogok megsértését pénzelik (“Stop Israel’s Blood Diamond Trade,” accessed 1 June 2011).
Cenzorok az online forgalmazóknál
A világ számos gyémántkereskedő cége cenzorokhoz folyamodott, hogy elkerülje a válaszadást az ő úgynevezett „konfliktusmentes” gyémántjai eredetét kutató kérdésekre.
A Seattle-i székhelyű Blue Nile, egy NASDAQ-listázott vállalat, a világvezető online gyémánt forgalmazója. A cég állítása szerint gyémántjaik „garantáltan konfliktus-mentesek”. Az utóbbi hat hónapban viszont a Blue Nile Facebook oldalon regisztráltak számtalan esetben vetették fel a kérdést: hogy tudja igazolni a cég, hogy az Izraelben megmunkált gyémántok „konfliktus-mentesek”, amikor az általuk befolyó adóbevételek azt az izraeli hadsereget támogatják, amelyet háborús bűnök terhelnek?
Válaszként a cég cenzúrázza Facebook oldalát, rengeteg embert kizárva és blokkolva az ő 90 000 Facebook „rajongójának” az új üzenetei vagy képei elhelyezését az üzenőfalon. A 2010. november 5-ét megelőző négy héten át írországi emberek részéről kitartóan beérkező kérdőre vonásokat követően a Blue Nile az összes ír IP címhasználóval szemben általános tiltást vezetett be.
Ez nem az egyedüli példa arra, hogy a Blue Nile igyekszik hárítani Izrael vértől ragadó gyémántjainak ügyét.
A Blue Nile 2011 februárjában beadta éves jelentését az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsde Bizottságának (the file is accessible via the Blue Nile website, accessed 21 June 2011). A Blue Nile éves jelentésének egy olyan teljes körű bevallásnak kellene lennie, mely tartalmaz minden olyan információt, amelyek szükségesek a befektetőknek a cég jövőbeli üzleti teljesítménye kockázataival kapcsolatos teljes körű tájékoztatások alapján hozott döntéseihez. Míg ez, a cég kereskedelmi teljesítményéről szóló, törvénynél fogva kötelező nyilatkozat 16 oldalon át sorolja a vállalkozást érintő lehetséges kockázati tényezőket, elmulasztja megemlíteni, hogy a cég Izraelben megmunkált gyémántokat árusít, amelyek célpontjai egy nemzetközi kampánynak, amelyik azért küzd, hogy azok a gyémántok „konfliktus- vagy vérgyémántokként” legyenek osztályozva. A jelentés azt sem említi, hogy a cég a Facebook oldalán kitérő manőver alkalmazásával gátolta meg az embereket abban, hogy az úgynevezett „konfliktus-mentes” gyémántok eredetét firtassák.
A forgalmazók próbálják hárítani a felelősségre vonhatóságot
Időközben más gyémántforgalmazók is próbálták elkerülni az izraeli gyémántüzérkedésben való részesedésük szigorú vizsgálatát. Az utóbbi hat hónapban egy másik online kereskedő cég, a Brilliant Earth, amelyik gyémántjait „erkölcsi követelményeknek megfelelő eredetűként” hirdeti, szintén letiltott a Facebook üzenőfaláról rengeteg embert, akik azt tudakolták, hogy az úgynevezett „konfliktus-mentes” gyémántjaik között van-e olyan, amit Izraelben dolgoztak fel.
Áprilisban aztán, a Független Ékszerészek Szervezete (Independent Jewellers Organization IJO), egy 800, „a legmagasabb erkölcsi színvonalú ékszerész” tagot számláló amerikai egyesület negyven tagja gyémánt-felvásárló utat tett Izraelbe (“IJO makes pilot diamond buying trip to Israel,” Israeli Diamond industry website, 1 May 2011).
Amikor Facebook oldalukon a hozzászólók számon kérték rajtuk, mivel tudják igazolni azt, hogy egy olyan országban vásárolnak gyémántot, amelyiket háborús bűnökkel vádolnak, az adminisztrátoraik átcenzúrázták az oldalt és töröltek minden izraeli útjukkal kapcsolatos hivatkozást.
Ezek csupán néhány példa azokra a gondokra, amikkel azok az ékszerészek szembesülnek, akik az általuk forgalmazott izraeli gyémántokról azt állítják, hogy konfliktus-mentesek. Az ékszerészek népszerűsíteni akarják saját erkölcsös eljárásukat, de ha ők izraeli gyémántokat árulnak, hozzájárulnak a háborús bűnös katonai rezsim pénzügyi finanszírozásához. A nemzetközi gyémántpiac izraeli gyémántokkal való szennyezése hatalmas előnyt ad a palesztin szolidaritási aktivistáknak a gyémánt-lobbival szemben helyi, nemzeti és nemzetközi szinten.
Izrael legnagyobb exportja
Izrael elsőszámú exportcikke a gyémánt, ez teszi ki az összkivitel egynegyede és egyharmada közötti arányt. 2008-ban a gyémántexportot 19,4 milliárd USD-ra becsülték, ami körülbelül 10 milliárd nettó értéket jelent (with a net value of approximately $10 billion) - ez messze meghaladja az elektronika vagy a gyógyszer export akár bruttó értékét is.
A gyémántipar Izraelben 5%-kal járul hozzá a GDP-hez, és egy jelentős forrása az adóbevételeknek, amelyek fenntartják Izrael megszálló-politikáját, a gázai ostromot (siege on Gaza)és a törvénytelen telepeket (illegal settlements).
A palesztin föld elrablása és a palesztin nép brutális leigázása egy nehéz terhet helyezett az izraeli kormányzat pénzügyeire. Az USA kormányzati statisztika adatai szerint Izrael katonai kiadásai a GDP több, mint 7%-át emésztik fel, vagyis körülbelül 16 milliárd USD-t évente (CIA World Factbook - Israel).
Míg az évi 3 milliárd dolláros amerikai katonai segély jelentős, az izraeli hegemónia sok aspektusának fenntartásához szükséges pénz-tömegeket ki kell vonni a gazdaságból az adók ilyen vagy olyan formájában.
Akárhogy is, az amerikai fogyasztók, Washington segély-csomagjánál jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá az izraeli gazdasági bevételekhez, (egyebek mellett!/ford.) az izraeli gyémántok vásárlása révén. Az izraeli gyémántipar weboldala szerint az Egyesült Államokban vásárolt összes gyémánt kb. 50%-a Izraelből származik (“The Israeli diamond industry - A leading center of the diamond world”).
Az USA a legfontosabb gyémántexport piaca Izraelnek, ez durván az export 40%-át teszi ki.2010-ben az Amerikába irányuló izraeli gyémántexport 5,8 milliárd USD volt (“IDI plans its largest participation at JCK Las Vegas,” Diamond World website, 17 May 2011).
Izrael gazdasága, széleskörűen elszigetelődve a saját természetes piacaitól a szomszédos arab államokban, a termékek és szolgáltatások terén súlyosan Európa-, USA- és Ázsia-függő. Izraeli stratégák rég felismerték az olyan, nagy értékű export-irányú iparágak igényét, amelyek behoznák azt a valutát, ami szükséges a cionista terv fenntartásához Palesztinában.
Zimbabwe ellentétben Izraellel
Izrael túlságos függése a luxus divatcikkektől kiszolgáltatottá és sebezhetővé teszi egy, az izraeli gyémántok fogyasztók általi visszautasítása révén. Az izraeli gyémántipar elutasítása jelentős csapást mérhet a gazdaság egyéb ágazataira is, Izrael tőzsdéjére és annak képességére, hogy idegen közvetlen befektetőket vonzzon az országba.
A gyémántipar nagyon is tudatában van annak, hogy egy hosszú évtizedek alatt bevezetett márka hírnevét milyen könnyen rombolhatja le töredék idő alatt bármilyen undorító képzettársítás. Az izraeli előválasztásokra ébredve, megtámadták az ostromgyűrűben nyomorgó gázai lakosokat 2008-2009 telén (assault on the besieged residents of Gaza in the winter of 2008-09). Az ENSZ Emberjogi Bizottsága vizsgálata folyamán bizonyítékokat talált arra vonatkozólag, hogy Izrael háborús bűnöket követett el és valószínűleg emberiség ellenes bűnök elkövetésében is felelős. Az izraeli gyémántipar által előteremtett (évi) 1 milliárd dollár adó hozzájárult a gázai támadás pénzeléséhez- ez egy egyértelmű indoklása az izraeli gyémántok „vér-gyémántokkénti” címkézésének.
A Kimberley Folyamatokban megfigyelői státussal rendelkező Nem-kormányzati Szervezetek (Nongovernmental Organizations NGO), mint például a Globális Szemtanú (Global Witness) és mások felelőssége, hogy megbizonyosodjon: támogatásukkal nem él vissza a gyémántipar.
Izrael jól dokumentált emberjogi kihágásai ellenére, egyetlen NGO sem emelt kifogást Izrael folytatólagos tagsága ellen a Kimberley Folyamatokban.
Ehelyett, figyelmüket főleg Zimbabwe gyémánt exportjára összpontosítják, ahol a kormányerők a jelentések szerint több, mint 200 embert öltek meg a Marange gyémántmezők erőszakos átvételekor 2008-ban (“Zimbabwe: End Repression in Marange Diamond Fields,” Human Rights Watch, 26 June 2009).
2008-ban Izrael gyémánt exportjának értéke több mint 1200-szorosa volt a Zimbabwe-i gyémánt kivitelnek. Az NGO-k nem maradhatnak az emberi jogok hiteles védelmezői, ha ők továbbra is figyelmen kívül hagyják Izrael gyémánt által pénzelt terület-foglalásait, gyémánt által pénzelt háborús bűneit, gyémánt által pénzelt ostromát, gyémánt által pénzelt gyarmatosítását és gyémánt által pénzelt etnikai tisztogatását Palesztinában.
Seán Clinton egy írországi palesztin szolidaritási aktivista. Ő tagja egy nemzetközi palesztin szolidaritási csoportnak, a Globális Palesztin Szolidaritásnak (Global Palestine Solidarity), amely első sorban Izrael gyémántiparára összpontosít.
Forrás: Seán Clinton The Electronic Intifada Fordítás: Bartha László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése