Választás - 2014. Szavazzunk-e, és ha igen, kire?

A 2014-es választás eredménye ha nem is sorsdöntő, de nagyon meghatározó lesz a magyarság jövőjére nézve. Nem csak a választás végeredményét tekintve, hanem a választás, mint össznépi állásfoglalás vonatkozásában is. Különösen két kérdésben, úgymint a szavazatukat leadók számát, valamint a munkás magyarok érdekeit képviselő megválasztottak számát illetően.

A jelenlegi országgyűlést alkotó pártok tevékenységét nem szabad külön-külön értékelni, mert lényegében egy pártot képviselnek, különböző elnevezésekkel. Ez az "egypárti öt párt" a kapitalista-liberális eszmeiség (ha ezt még eszmeiségnek nevezhetjük) képviselője, és a pártok lényegében a frakciók elnevezései. Legnyilvánvalóbb bizonyíték erre az, hogy ezek a pártok kivétel nélkül a polgári/kispolgári rétegre építkeznek, a munkás magyarságról -mint társadalmi osztályról- tudomást sem vesznek, érdekeiket nem képviselik. Nincs a földműveseknek (kisgazdáknak), nincs az ipari munkásságnak, egyáltalán a dolgozó, az értékeket teremtő magyarságnak parlamenti képviselete. Ennek az egypárti öt pártnak van demokrata, hazafiaskodó, szabadelvű, kereszténydemokrata, polgári szocialista pártformátumú frakciója, de munkásérdekképviseleti nincs. Népképviseletről hangztos szövegeket hallunk tőlül, csak épp a nép hiányzik a képviselők mögül.

A munkás magyarok nem is tekintik sajátjuknak ezt a politikai felállást, és ezért nem is mennek el szavazni. A részvételi arány ezért olyan rossz annak ellenére, hogy mindenki valamiféle változást akar. Egy valóban jóléti államban ha alacsony a részvételi arány, azt azzal lehet magyarázni, hogy mindenki meg van elégedve a vezetéssel, minek ezt álladóan bizonygatni. Viszont ahol óriási az elégedetlenek száma és mégis alacsony a szavazáson résztvevőké, annak csak egyetlen oka lehet: nincs kire szavazni, nincs olyan párt, mely ennek a rétegnek/osztálynak az érdekeit képviselné.

Nem igaz az az állítása a hatalmi szereplőknek, hogy nincs ilyesmire igény. Az sem igaz, hogy egyetlen tömörülés sem alakult ennek az igénynek a kielégítésére. Mert van ilyen igény, és van ilyen párt is.

A munkás magyarság valóban munkás és magyar. Tehát számukra a munka, mint értékteremtő (értékközvetítő-értékmegőrző) tevékenység egyben minősítő tényező is. Nem fognak szavazni olyanokra, akik értelmes, a közösség számára hasznos munkát soha az életükben nem végeztek, akik megvetik a munkásembereket, akik szélhámossággal, a közösség megkárosításával, hazaárulásnak is beillő tevékenységekkel és gátlástalan hazudozással kapaszkodtak fel azokban a zavaros időkben, amikor ezt meg lehetett csinálni. Ma már nyilvánvaló az is, hogy ez a hatalmi képlet -az egypárti öt párt- alattomos taktikával, a másik démonizálásával vette rá a szavazóit a "kisebb rossz" elfogadására. Valóban van nagyon rossz és kevésbé rossz képlet, de jó nincs - látszólag. Pedig van!

A munkás magyarság valóban magyar, rendelkezik népi-nemzeti öntudattal, mely a munkásöntudatból, és a közösség kultúramegőrző lényegéből ered. Nem jelszavakra alapozott, nemzeti színekre festett, melldöngető öntudat ez, hanem csendes, de határozott alapállás. Politikai irányzatoktól függetlenül képes ez az öntudat meghatározni azt, hogy mi szolgálja a magyarság érdekeit és mi nem.

Társadalmunk szétforgácsoltsága ellenére vannak olyan közös nevezők, melyek mentén egységesíthető a magyarság. Nem csak természeti csapások, árvizek, sportsikerek képesek erre, hanem a társadalmi igazság érvényesülésének az igénye is. Ahogy nő az igazságtalanság, ahogy gazdagodnak a rablott vagyonok birtokosai és ezzel párhuzamosan szegényedik az ország népe, ahogy idegenek válnak hazánk sorsának irányítóivá, úgy növekszik az össznépi igény a magyar érdekek védelmére, ezt képviselő politikai erő megjelenésére.

A közvélekedés szerint az ideológiák ideje lejárt, a jobb, illetve a baloldal -mint ideológiák mentén működő politikai képlet-, elveszítette jelentőségét. Ez így is van, ha a hagyományos, idejétmúlt ideológiák szerepét vizsgáljuk csak.

Baloldali tömörülések

A baloldal vezető ideológiája a kommunizmus közel 200 éves múltjával és 100 éves reformálásával képtelen érdemleges válaszokat megfogalmazni a mai világunk kihívásaira. Dogmává merevített tételek, melyek némelyike eleve, az akkori kor vonatkozásaiban sem volt igaz, ami pedig az volt, azon már túllépett az idő. Az alaptételekkel (vezérelvekkel) vannak gondok, ezért további ideológiai reformokat végrehajtani, és az azokat vállaló kommunizmusokat így megjavítani nem is lehet.

Különös vonulata volt a baloldali eszmevilág reformációjának a nemzeti szocializmus. Magyarországon az első nemzetiszocialista pártot 1908-ban a 48-as pártból kivált ferencvárosi mesterlegények alapították. Több mint 100 éve.

Az idők folyamán ebből a baloldalról indult ideológiából először jobboldali, majd szélsőjobboldali lett anélkül, hogy alaptételeiben sokat változott volna. A kommunista alapideológiájú, de a zsidóság befolyása alatt álló tömörülések változtatták azzá azzal, hogy amíg oda zsidók tömörültek az internacionalizmus elveit magukévá téve, a nemzetiszocializmusok nemzeti elkötelezettsége, és a zsidóság céljaival ellentétes irányzata miatt a zsidóság úgy határolódott el, úgy döntött, hogy a kezdetekben baloldali alapideológiájú nemzetiszocializmusokat szélsőjobboldalivá minősítette. Ettől a nemzetiszocializmus még nem lett szélsőjobboldali alapideológiájú, de zsidóellenes igen.

Ezt a különös állapotot mindenki igyekezett a saját érdekeinek megfelelően hasznosítani. A nyilvánvaló különbözőség kihangsúlyozása okán a nemzetiszocializmus fasizmus, a kommunizmus cionbolsevizmus lett - a másik irányzat terminológiájában.

Minden magyarországi párt baloldalinak nevezhető tömörülés, és erősen kötődik valamelyik irányzathoz. Lényeges különbözőségük nem ideológiai, hanem erkölcsi. A nagyon erkölcstelen, hazugokból és csalókból álló pártok és a kevésbé hazugokból és csalókból állók között csak a teljesítményükben van eltérés, erkölcsileg egy alapon állnak. Ezért nevezhető minden párt és mozgalom baloldalinak Magyarországon, beleértve a keresztény, a nemzeti és a népi jelzővel rendelkezőket is. Ezért nevezzük "egypárti öt pártnak" az országgyűlés pártjait. Nemzetiszocialista jellegű pártok nincsenek, ezért nem tudjuk azt meghatározni, hogy a mai körülmények között mivé váltak volna.

Jobboldali tömörülések

Valódi, tradicionális jobboldalinak, különösen szélsőjobboldalinak nevezhető tömörülések Európában nincsenek. Kisebb csoportjaik minden országban megtalálhatóak, de politikai szerepet nem játszanak. Az idealista alapú, a szellemi értékek elsődlegességét mindenek fölé helyező eszmeiségű és életérzésű, életvitelű közösségeket nevezzük jobboldalinak, ezekhez az alapértékekhez különösképp kötődőeket szélsőjobboldaliaknak. Ez az eszmerendszer hit alapú és a lovagkorral együtt véget ért, háttérbe vonult. Mint örök értékek letétményese ma a tradicíonalitás és az erkölcs síkján igyekszik újjáépíteni a lovagkor értékrendjét a modern világ lehetőségei közepette. Szimbóluma a sárkánnyal harcoló lovag.

Ilyen eszmeiségű és politikai szerepet is vállaló közösség nincs - de lesz. Mivel örök értékeket képvisel, eljön újra az idő, amikor totális hatalmi helyzetbe fog kerülni. Reményt sugároz az a tény, hogy Oroszországnak újra ez a lovagi szimbólum a címerjelképe. A sárkánnyal harcoló lovag Oroszországban jól összeegyeztethető a vörös csillaggal, katonai parádékon egymás mellett lobognak az András-keresztes és a vörös csillagos zászlók.

Viszont vannak olyan közösségek, sőt még párt is, melyek ha lassan is, de fokozatosan haladnak a lovagi eszmeiségű ideológia, a jövő ideológiája felé. A lovagi jelszavak: "emeld fel az elesettet és alázd meg a kevélyt" elvét zászlójukra tűző szervezetek, vagy a "becsület és hűség" elvei szerint működők mind -attól függetlenül, hogy eredetileg a letűnt világ melyik ideológiai irányzatát követték- jobboldaliak, vagy szélsőjobboldaliak, vagy azzá nemesednek. De a nők tisztelete, az igazság melletti minden körülmények közötti kiállás és a halálig tartó hűség is jobboldal által vállalt értékek, szemben a reálpolitika és az érvényesülési vágy jellemtelenségével, mely a legrosszabb baloldal sajátja.

Ebből a rövid eszmefuttatásból levonhatjuk azt a következtetést, hogy nincsenek sem jobboldali, sem baloldali értékek. Örök emberi értékek vannak, és hogy azokból ki mennyit vállal, az minősíti jobb, vagy baloldalivá.

A 2014-es választásról kialakított véleményünk a fentiek ismerete nélkül nem lenne érthető. Megvizsgáljuk a pártok és személyek elkötelezettségét, és új besorolást készítünk az általuk képviselt értékrend, vagy értéktelenségek halmaza alapján.

Kassai Ferenc