Kínán belül igen komoly alapvető változások történnek. Az állami politika és a népi politika kezd különválni. Az állami politika mindig tartalmazott valamennyi nacionalista elemet, de ezt eddig sikerült az internacionalista retorikával elfedni. A népi nacionalizmus viszont rendkívüli módon erősödik, jobban mint a gazdaságuk. A világ legnacionalistább állama lesz pár éven belül Kína, és az állam mérséklő törekvése lassan háttérbe szorul. A kínai társadalom fő ellenségeként az USA-t határozza meg, ezt a nyugati államokkal szembeni ellenséges magatartás követi. Évente egyre nagyobb propagandával tartják meg az 1899. május 4-i nyugati agresszió napját, amikor kifosztották a császári palotát, elszakították Hong Kongot és Macaót, és a kínai népet az ópium mámorába akarták fullasztani. Ezt az ópium háború utáni, félgyarmati időszakot a "megaláztatás idejének" nevezi a kínai társadalom.
A népi politika arra ösztönzi az állam vezetését, hogy óriási mértékben fokozza a katonai fejlesztéseket. A nacionalista közvélemény orosz-ellenessége az utóbbi időben kissé mérséklődött, de még mindig meghatározó. Kína 32 országgal határos és igen nagy a különböző nemzetiségek száma is. A Szovjetunió szétesése és Jugoszlávia szétdarabolása igen kedvezően hatott a népi, majd az állami nacionalizmus fejlődésére, mert minden liberális, nacionalizmus ellenes megnyilvánulást - teljes joggal - Kína hasonló jellegű szétforgácsolására irányuló ellenséges tevékenységnek nyilváníthatott. A népi nacionalizmus az állami akarattól függetlenül kiépíti helyi, térségi rendszereit, mely némely térségben már xenofóbiás jellegű megnyilvánulásokhoz vezetett. Az ujgur és a tibeti felkelések, melyeket a CIA pénzelt és pénzel, tovább erősítette a nacionalista gondolkodást népi szinten, mert bizonyítva látták a Kína-ellenes USA tevékenységet. A közvélemény gyengének tartja a lázadás leverésére irányuló állami válaszokat, és durvább fellépéseket követel.
Az USA stratégiai szervezői ha nehezen is, de megértették, hogy a kínai társadalom fellazítására szőtt terveik ellenkező hatást váltottak ki. Rendkívüli módon megerősödött a belső összetartás, a nacionalizmus jegye alatt. A számukra elképzelhetetlen és mind a mai napig érthetetlen óriási gazdasági fejlődés következményeit kiszámítani képtelenek, ezért minden eszközzel a fejlődést, illetve annak ütemét akarják lefékezni. A jelenlegi világhelyzetben a kínai modell a legeredményesebb, és ezért a legcélszerűbb is. Nincs már kapitalista-kommunista ideológiai ellentét, mert a kínai társadalomban olyan magántulajdon koncentrációk jöttek, és jönnek létre, melyről a klasszikus kapitalista államok már nem is álmodozhatnak. Ez az eredmény az idegen elemek kizárásának a következménye. Az idegenek a kínai társadalomban már ma sem teljes jogú néptársak, de a jövőben még a maradék jogaikat is megvonják.
Kína látja, és örömmel látja azt a leépülési folyamatot, melyet az idegenek térnyerése következményeként a nyugati társadalmakat sújtja. Az etnikai feszültségeket csak egy népi nacionalista rendszer képes kezelni, könyörtelen eszközökkel. A liberális demokráciákban (diktatúrákban) ez a kérdés ma már kezelhetetlenné vált és a rohamos leépülés okozója is.
A nyugati tervezők tudják, hogy a saját etnikai alapú romlásukat se megakadályozni, se fékezni nem tudják, ezért akarják Kína fejlődését aljas módszereikkel akadályozni. A sikertelen belső felforgatási kísérlet után most a kínai fejlődés egyik tényezőjét, az energiahordozókat tették támadásaik célkeresztjébe. Irak, Líbia és Irán elleni terveik és műveleteik a kínai nemzetgazdaságot akarták a nyersolajától megfosztani. Irak és Líbia esetében még sikerült az épp kiépülő kapcsolatokat és szerződéseket egy háborúval megakadályozni, Irán vonatkozásában ez sikertelen lesz. A Szíria elleni USA-NATO tevékenységnek az a célja, hogy az Irán elleni háború kezdetére minden veszélyt jelentő tényezők kiiktassanak. A totális anarchia a legcélravezetőbb, mert ez felemészti saját magát, így nincs velük egy ideig semmi gond. De számításukat az orosz érdek keresztülhúzta. Az oroszok évszázadok óta tartanak országuk bekerítésétől, és amikor úgy gondolják, hogy valakinek a tevékenysége ilyen célzatú, nagyon keményen lépnek fel. A svédek, lengyelek, franciák, angolok, németek, törökök, kaukázusiak, sőt még a kínaiak is megtapasztalták az orosz brutalitást, mely minden esetben teljesen jogos volt. Honvédelmi és nemzetvédelmi célokkal végrehajtott kegyetlen válaszok sokaságát senki nem ítélheti el.
Szíria esetében az oroszok bekerítéstől való félelme és az erre adandó brutális válasz lehetősége találkozik a kínaiaknak az energiahiánytól való félelmével, és az erre adandó szintén brutális válasz lehetőségével. Kína igyekszik Szíriába áthelyezni a konfliktus súlypontját, és az oroszok szintén, bár más okok miatt. Irán ugyanezt szeretné, ezért már be is ígért 15 ezer önkéntest a szíriai rendszer megsegítésére. Kínától állítólag politikai menedékjogot kért egy szíriai politikus. Valójában katonapolitikai tanácsadóként teljesít küldetést. Kína ezt követően tényfeltáró küldöttséget vezényelt Szíriába. Stratégiai tervezők. Az oroszok cáfolják a speciális kommandósok küldését, de a politika világában a cáfolat kész beismerés.
Izrael óriási bajba kerülhet. Szíriában a közelsége miatt az atomfegyverei bevethetetlenek, hagyományos háború esetén totális vereségre számíthat. Már Libanonban is katonai és politikai vereséget szenvedett, pedig az nem is volt igazi háború. A palesztin felkelés teljes erővel fellángol, tehát ezt meg kellene valahogy akadályozni. Igen gyorsan le kellene rendezni a szír kérdést. De hogyan?
Egyetlen lehetőség volna. A NATO azonnali bevetése, a teljes erejével. Erre viszont nincs lehetőség. Így marad a politikai diskurzus, amire tesz mindenki. Lehet pofázni reggeltől estig az ENSZ-ben, vagy akárhol, ez csak kutyaugatás, mely nem befolyásolja a karaván haladását.
Második lehetősége a Nyugatnak Irán azonnali megtámadása. Erre viszont szintén nincs felkészülve, és könnyen egy újabb Vietnamot kontárkodhat magának. Ez viszont a mai világhelyzetben vagy világháborúvá eszkalálódik, vagy a nyugati világ teljes felbomlásához vezet. Ennek a veszélyes helyzetnek az egyetlen okozója Izrael, illetve a cionizmus csapdába került. Halálos csapdába.
Kíváncsian várjuk a közeljövő eseményeit.Kassai Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése