Példa Ukrajna számára
Tegnap
újabb tüntetéseket tartottak Szarajevóban, s más boszniai városokban,
igaz, ezek a megmozdulások békésebbek voltak, mint a korábbiak. Ám a
siralmas életszínvonal miatt a helyzet annyira feszült, hogy egyetlen
szikra is elég a társadalmi robbanáshoz.
Mostarban is tüntettek. A városban ma is láthatóak a két évtizeddel ezelőtti háború nyomai Az
éhségtüntetések lemondások sorához vezetett. Távozott egyebek mellett
Szarajevó regionális vezetője, Suad Zeljkovic, aki pénteken még trágár
szavakkal utasított rendre egy újságírót, aki e kérdést firtatta.
A
kanton vezetője azt közölte, nem a tüntetők követelésének tett eleget,
hanem azért távozik, mert elveszítette a bosnyákok legnépszerűbb
tömörülése, a Demokratikus Akciópárt (SDA) támogatását. A csütörtöki és
pénteki megmozdulások mérlege lesújtó. 18 objektum semmisült meg, 131
rendőr és 219 polgári személy sérült meg. Tuzlában és Szarajevóban
leégett a kanton kormányának épülete.
A
szarajevói Al-Jazeera értesülései szerint csak Szarajevóban a
kórházakban 156 sérültet kellett ellátni, Tuzlában 23-at, közülük 12
bolt a rendőr. Zenicán negyven személy került kórházba. A megmozdulások
során elégtek olyan felbecsülhetetlen értékű dokumentumok, amelyek a két
nagy világégést és a délszláv háborút is túlélték. A gyújtogatók és
fosztogatók túlnyomó többsége 17-18 éves fiatal volt.
A
politikai, társadalmi és vallási élet, valamint a helyi média
képviselői egytől egyig úgy foglaltak állást, elismerik ugyan a tüntetők
követeléseit, de – mint hangsúlyozták – az erőszak nem jelenthet
megoldást. Szombaton a romeltakarításé volt a főszerep a fővárosban és a
többi érintett településen.
Több
gépkocsi és újságosbódé is a lángok martalékává vált. Kövek lepték el
az utcákat, melyekkel a tüntetők “harcoltak” a rendőrséggel szemben.
Szintén szobaton csak Bihacból jeleztek jelentősebb összecsapásokat. A
polgárok a kanton kormányfőjének háza közelében csaptak össze a
rendőrséggel, illetve meg is akarták kövezni a kormányfő házát, de ezt
megakadályozták a rendőrök, több személy megsérült.
Zeljko
Komsic, a boszniai államelnökség elnöke önkritikusan ismerte el, “mi
vagyunk a hibásak”. Úgy vélte, a hatóságoknak már a kezdet kezdetén
tárgyalást kellett volna kezdeniük a tuzlai tüntetőkkel. Hozzátette, nem
tudja, hogy az állami intézmények egyáltalán működőképesek-e.
Ugyanakkor kifejtette, az anarchiából semmi jó sem származhat. Fahrudin
Radoncic boszniai belbiztonsági miniszter azt közölte, hogy a tüntetések
17 év rossz kormányzására vezethetőek visssza.
A
tüntetések a Facebookon szerveződtek. A tuzlai megmozdulások egyik
kirobbantója, Aldin Siranovic sajtóértekezletén azt közölte, nem áll
mögöttük egyetlen párt sem. Hozzátette, nem rajtuk múlt, hogy a
tüntetések erőszakba torkolltak. A férfi ellen eljárást indított a
rendőrség.
A
tüntetések a kelet-boszniai Tuzlából indultak ki még a hét közepén, s
innen terjedtek át más településekre. A kiváltó ok az volt, hogy
Tuzlában öt helyi cég ellen indult csődeljárás, s tízezren veszíthetik
el munkájukat a mintegy nyolcvanezres városban, ahol az elmúlt években
is több gyárat zártak be. De az egész országban katasztrofális a
helyzet.
Boszniában
nem sikerült létrehozni a multietnikus államot az 1995-ös daytoni
egyezményt követően. Az egyes választások alkalmával mind a bosnyákok,
mind a horvátok, mind a szerbek a saját nacionalista pártjaikra
szavaznak. A nemzetiségi feszültségeket súlyos gazdasági válság tetézi.
A
munkanélküliség a hivatalos adatok szerint ugyan 25 százalék körüli, de
sokan be sincsenek jelentve a munkaügyi hivatalnál, így a valós arány
45 százalékos lehet. A 3,8 millió boszniai egyötöde szegénységben él. A
havi átlagbér 420 euró körüli.
A
Tito-érában Bosznia óriási fejlődésen ment keresztül, egy sor
nehézipari gyárat létesítettek, a munkanélküliség akkor még igen
alacsony volt. Egy sor nyugati cég létesített gyárakat. Az 1992-1995
közötti háború azonban kis híján térdre kényszerítette a gazdaságot,
amely lassan talált magára.
1997-ben
és 1998-ban aztán majdnem harminc százalékkal gyarapodott a GDP, a
növekedés azonban lelassult a 2000-es években. Igaz, a számok csalókák.
Bár 2013-ban a GDP impozánsnak mondható 6,5 százalékkal nő, óriási lett a
gazdagok és a szegények közötti különbség.
A
klix.ba boszniai internetes oldal arról készített felmérést, mi a
tüntetések célja. Húsz százalék szerint csökkenteni kell az állam
működésének költségeit, beleértve a politikusok fizetésének csökkentését
is. 19 százalék szerint el kell venni az illegálisan megszerzett
ingatlanokat, felül kell vizsgálni a privatizációt. 14 százalék úgy
véli, hozzáértő-, s nem pártembereket kell ültetni a fontos pozíciókba. A
felmérésből kiderül, hogy a lakosság szerint óriási a korrupció, s a
hatalmi elit lefölözi a vagyont gyanús magánosítások révén.
A
privatizáció különösen kényes kérdés. Az eltelt évek alatt több ismert
boszniai cég tűnt el, mint az Energoinvest, a Sipad, a Hidrogradnja,
vagy a Vranica. Százezrek kerültek az utcákra, a gyárak eladták
ingatlanjaikat is, miközben a nagy pártok illetékesei meggazdagodtak.
Becslések
szerint több milliárd eurós kár keletkezett. 2006-ban aztán törvényt
fogadtak el a privatizáció felülvizsgálatáról, s azt tervezték,
kisajátítják a törvénytelenül megszerzett vagyont. Ám az új hivatal
felállítása sem hozott semmiféle változást.
Javulásra
nincs remény, azért sem, mert a nemzetiségek állandó vitái is
hátráltatják a kilábalást. A szerbek elszakadnának az anyaországtól, de a
közös entitásban élő bosnyákok és horvátok viszonya sem felhőtlen. A
horvátok Horvátországhoz csatlakoznának.
(Népszava)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése