Az atomfegyvermentes világ ígérete

Az orosz-amerikai leszerelési megállapodás következményei
Policy Review

Tíz éve még csak naiv illúziónak tűnhetett az atomfegyverek nélküli világ képe. Az elmúlt években egyre több biztonságpolitikai szakértő és politikus támogatta a teljes nukleáris leszerelést. Barack Obama hivatalba lépése után pedig tárgyalásokat kezdeményezett Oroszországgal az atomfegyverek számának jelenős csökkentéséről. Henry Sokolski biztonságpolitikai szakértő, az amerikai kongresszus tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozására létrehívott bizottság tagja arra figyelmeztet a konzervatív  Policy Review hasábjain, hogy  a nem kellően átgondolt nukleáris leszerelési program visszaüthet, és könnyen a globális geopolitikai egyensúly felborulásához, illetve újabb atomfegyverkezési versenyhez vezethet.

Sokolski röviden összefoglalja az amerikai elnök által Oroszországnak ajánlott nukleáris leszerelési tervezet főbb pontjait. Barack Obama európai körútján jelentette be, hogy a teljes nukleáris leszerelést fogja szorgalmazni. Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel elvben már meg is egyezett a stratégiai atomfegyverek csökkentéséről. Sokan úgy vélik, hogy a világ nukleáris robbanótölteteinek 96 százalékát birtokló két nagyhatalom vezetőinek egyetértése nyomán remény van rá, hogy globális megállapodást lehet kötni a teljes nukleáris leszerelésről. Így nemcsak a nagyhatalmak közötti atomháború lehetőségét lehetne kizárni, hanem azt is, hogy a nukleáris fegyverek terrorista szervezetek kezére jussanak. Az Obama által javasolt egyezmény megerősítené az atomenergia békés célú felhasználását, de szabályozná a dúsított urán előállítását, tárolását és kereskedelmét is.

Az atomfegyverek számának jelentős csökkentése világszerte nagy érdeklődést váltott ki annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent a két nagyhatalom nukleáris arzenálja. Sokolski emlékeztet rá, hogy Oroszország és az Egyesült Államok a hatvanas években még 77 000 nukleáris töltettel felszerelt fegyverrel rendelkezett, mára azonban hetedére, 11 000-re csökkent a számuk. A folyamat hátterében elsősorban az áll, hogy a modern rakéták sokkal pontosabban célba juttathatók, így az elrettentéshez kevesebb nukleáris töltet is elegendő. Az atomfegyverek jelentős csökkentésére tett obamai javaslat így tulajdonképpen csak az elmúlt évtizedek spontán folyamatainak felgyorsítását indítványozza. Szakértők szerint akár 1000-re, még merészebb elemzések szerint 500-ra csökkenhetne az Egyesült Államok stratégiai atomfegyverkészlete.

Sokolski arra hívja fel a figyelmet, hogy a széles körben üdvözölt obamai leszerelési javaslat könnyen káros mellékhatásokkal járhat. Nem kizárt az sem, hogy globális atomfegyverkezési hullámot indíthat el, ha az Egyesült Államok és Oroszország megállapodik nukleáris arzenáljaik csökkentéséről.

Az egyik problémát az atomenergia békés felhasználásának támogatása okozza. A javaslat értelmében minden államnak jogában állna nukleáris erőműveket üzembe állítani. Sokolski szerint azonban egyáltalán nem könnyű a békés célokat és az atomfegyverek előállítását elválasztani. Az atomerőművekben használatos hasadóanyagok ugyanis könnyen alkalmassá tehetők nukleáris fegyverek előállítására. Oroszország például 700 tonnányi dúsított „békés célú" urániumot és 100 tonnányi plutóniumot raktároz a 160 tonnányi hadászati hasadóanyagon túl. A kínai békés célú tartalékok az ország nukleáris arzelnáljának négyszeresére növelését teszik bármikor lehetővé. De a deklaráltan atomfegyver-ellenes Japán is 50 tonnányi hasadóanyaggal rendelkezik, amelyből akár 1500 atomtöltet is előállítható lenne néhány hónap leforgása alatt.

Az atomerőművek építése és az urándúsítás engedélyezése nem választható el a hasadóanyagok katonai felhasználásától. Az az állam ugyanis, amely atomerőművekkel és urándúsításra alkalmas centrifugákkal rendelkezik, hónapok alatt atomfegyvereket gyárthat. Észak-Korea és Irán évek óta az atomerőművek építésére hivatkozva folytat atomprogramot, és semmi kétség nem fér hozzá, hogy mindkét ország valódi célja nukleáris fegyverek előállítása.

Az is kérdéses, hogy lehetséges-e kellő hatékonysággal kontrollálni a kísérleti atomrobbantásokat. Szakértők szerint ugyanis hiába az egyezmények, ma már mód van olyan kis kísérleti robbantások végrehajtására, amelyeket a szeizmográfok nem tudnak kimutatni.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy a leszerelés vajon hozzájárul-e a globális biztonság és stabilitás növekedéséhez. Sokolsi arra hívja fel a figyelmet, hogy a két nagyhatalom nukleáris arzenáljának csökkentésétől nem feltétlenül remélhetjük ezt. Pakisztán, India, Kína és Izrael ugyanis aligha dönt atomfegyvereinek csökkentése mellett pusztán azért, mert az Egyesült Államok és Oroszország csökkenti atomtölteteinek számát.

Sőt, az sem kizárt, hogy a második világháború óta fennálló, és még a hidegháború idején is aránylag stabil  globális geopolitikai egyensúlyt biztosító rend is felborulhat - figyelmeztet az amerikai biztonságpolitikai szakértő. Ha a két nagyhatalom nukleáris elrettentőereje csökken, akkor a többi atomfegyverrel rendelkező állam kénytelen lesz saját arzenáljának fejlesztésére. Bizonyára akadnának olyan országok is, amelyek úgy érznék, hogy könnyen fontos geopolitikai szereplővé válhatnak atomfegyverek gyártásával. Könnyen lehet, hogy például Japán, Ausztrália, Dél-Korea is nukleáris fegyvereket akar, ha úgy ítéli meg, hogy az Egyesült Államok már nem képes megvédeni. Az orosz-amerikai leszerelés hatására geopolitikai hatalmi harc és atomfegyverkezési hullám indulhat meg, amely jelentős biztonságpolitikai kockázatokkal járna. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az elmúlt években sem volt képes nem csak meggátolni az atomfegyverkezést, így nincs rá remény, hogy a jövőben meg tudná akadályozni, hogy az atomreaktorokkal bíró államok nukleáris fegyverek gyártásába kezdjenek. Az atomfegyverkezési hullám fokozná annak kockázatát, hogy terrorista szervezetek is nukleáris robbanótöltethez jutnak.

Nem szükségszerű azonban, hogy így legyen - teszi hozzá gyorsan Sokolski. Ehhez azonban nem elég az orosz és az amerikai nukleáris arzenál csökkentése, hanem minden atomhatalomnak el kell köteleznie magát fegyvereinek számának csökkentése mellett, és biztosítani kell az atomsorompó egyezmény betartását is. Legalább ilyen fontos lenne a békés felhasználására szánt hasadóanyagok a jelenleginél sokkal szigorúbb ellenőrzése is. (Sokolski nem fejti ki, hogy milyen előírásokkal és intézmények felállításával lehetne garantálni, hogy a dúsított uránt ne lehessen atomfegyverek előállítására használni.) A globális geopolitikai egyensúly fenntartása érdekében elengedetlen lenne a rakétavédelem erősítése, hogy az elrettentő potenciál csökkenésével ne nőjön a jelenlegi atomhatalmak fenyegetettsége.

http://www.hoover.org/publications/policyreview/46390537.html