2012. augusztus 2., csütörtök

Amikor már a mentőcsónak is süllyed

Milyen közel lehet a számadás napja a globális pénzrendszer számára? Az augusztus valószínűleg viszonylagos nyugalomban telik. Európában szinte mindenki szabadságon van. A nyár végével azonban veszélyes vizekre érhetünk és bármi megtörténhet. A legtöbb pénzügyi válság a múltban ősszel tört ki. A figyelem középpontjában az euró áll, de ha a vezetők úgy döntenének is, hogy minden áron egyben tartják a monetáris uniót, a problémák nem fognak elmúlni.
Görögországban és Spanyolországban már most is nagyon kritikus a helyzet és egyre több ország követi őket szerte a világon. Számos bank áll a csőd szélén és a hitelezés szinte mindenhol leállt.
Közgazdászok, pénzügyi szakemberek és sok józanul gondolkozó ember készül a legrosszabbra az ősz beálltával.
Az International Business Times a következőket írta:
Hogy mi a konszenzus? A világgazdaság a végső visszaszámlálásnál tart, amiből már csak három hónap van hátra. A befektetők augusztus-szeptemberre írták be az összeomlást a naptárukba.
Jim Reid, a Deutsche Bank stratégája, aki egy pénzügyi teória alapján 2010 óta mondja, hogy a monetáris és fiskális politikából hiányzó rugalmasság a baj egyik okozója, kedden azt mondta „úgy érzem Európa bebizonyította, hogy igazunk van”.
„Az USA még bebizonyíthatja, hogy a teória nem egyetemes,” írta Reid, azonban „ha az USA pénzügyi ciklusa átlagos hosszúságú, az elmúlt 158 év történelmét véve alapul (33 ciklus), akkor a válság augusztus végén fog elkezdődni.”
A globális pénzrendszer rendkívül összetett, így lehetetlen pontos időjóslatokba bocsátkozni. A közgazdászok, akik mégis megpróbálkoztak ezzel a múltban sokszor váltak a nevetség tárgyává.
Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy vészesen gyűlnek a viharfelhők felettünk.
Az alábbi 10 tényező alapján ki-ki döntse el maga, mi várható, illetve mikor:
1. Európa pénzügyi jövője szempontjából számos fontos esemény várható szeptemberre. A Reuters a következőket írta erről:
Szeptemberben egy német bíróság semmissé nyilváníthatja az új euró-mentőalapot, a mentőcsomag ellenes hollandoknál is választások lesznek, miközben Görögország megpróbálja újratárgyalni saját pénzügyi túlélésének feltételeit, és dönteniük kell, hogy az adófizetők nyelik-e le az Athénnak adott állami kölcsönök miatti óriási veszteségeket.
Ezek tetejébe az eurózónának azt is ki kell találnia, hogyan fogja megmenteni a már elindult újabb dominókat, Spanyolországot és Olaszországot, illetve, hogy mit tesznek, ha ez nem sikerül.
2. A Reuters arról ír, hogy Luis de Guindos, spanyol gazdasági miniszter szerint országának 300 milliárd eurós mentőcsomagra lenne szüksége.
3. Spanyolország egyre mélyebbre süllyed a válságban. A spanyol gazdaság 0,4%-ot zsugorodott 2012 második negyedévében, az első negyedéves 0,3%-os zsugorodás után.
4. A munkanélküliségi ráta jelenleg 24,6%-on áll Spanyolországban.
5. A Wall Street Journal szerint egy 30 milliárd eurós lyukat fedeztek fel a görög pénzügyi mentőcsomagban.
6. A Morgan Stanley azt jósolja, hogy a munkanélküliség 2013-ban meghaladhatja a 25%-ot Görögországban.
7. Az előrejelzések szerint a görög gazdaság összesen 7%-kal zsugorodik 2012 során.
8. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Európa többi része nem tesz több engedményt Görögország számára.
9. Nagy-Britannia gazdasága is elindult a lejtőn. Az ország gazdasága egyedül 2012 második felében 0,7%-kal zsugorodott.
10. Az általános üzleti tevékenységekre vonatkozó Dallas Fed index 13,2%-ot esett júliusban. Ez a sokak számára komoly meglepetést okozó adat újabb jele annak, hogy az USA egy újabb válság felé tart.
Van valami remény a láthatáron? Az európai vezetők több rövidtávú megoldással próbálkoztak már, sikertelenül.
Az eurózóna egyik diplomatája néhány napja a következőket mondta:
„Két éve tart a mentőcsónak felpumpálása. Olyan döntéseket hozunk, amelyek éppen hogy csak annyi levegőt juttatnak a csónakba, hogy ne süllyedjünk el és a csónak közben ereszt is. A lyuk elkezdett nőni és most már kevesebb levegő jut be, mint amennyi távozik, tehát süllyedünk.”
Mi a megoldás?
Bőven akadnak közgazdászok az Atlanti óceán mindkét oldalán, akik még mindig is azt javasolják, hogy folytassuk a pumpálást. Szerintük a pénznyomtatás a megoldás.
Habár az USA szó szerint úszik a több ezermilliárd dollárra rúgó adósságban, a New York Times „közgazdásza”, Paul Krugman, bátran hirdeti, hogy itt az idő az újabb pénznyomtatásra és hitelfelvételre. Büszke arra, hogy a Keynesianizmus követője és véleménye szerint mindenkinek ezt kellene tennie.
Az óceán túlpartján, a Telegraph nemzetközi gazdasági szerkesztője, Ambrose Evans-Pritchard is a pénznyomtatást javasolja:
Nem kell mondanom, hogy a végletekig menő monetáris élénkítést támogatom, sok ezermilliárd eszközfelvásárláson keresztül, régimódi nyitott piaci műveletekkel, a pénz mennyiségi hatását kihasználva (nem a hitelkamat módosításával), hogy megakadályozzuk a deflációt, amíg a névleges GDP el nem éri a megfelelő szintet, amikor is fel lehet hagyni az élénkítéssel.
Valóban még több adósság lenne a válasz?
Az Egyesült Államokban a forgalomban lévő pénzmennyiség az ország történelmében először átlépte a 10.000 milliárd dolláros határt. Az elmúlt harminc évben ez az összeg ötszörösére emelkedett.
Sajnos ugyanezen időszak alatt a GDP sokkal lassabb ütemben növekedett.
2012 második negyedévében például az Egyesült Államok államadóssága 274,3 milliárd dollárral emelkedett, a GDP ezzel szemben mindössze 117,6 milliárddal.
Nem az a baj, hogy kevés pénz van forgalomban.
Inkább az adósság túl sok.
A fiat valutákkal azonban ez már csak így megy. Mindig fennáll a kísértés, hogy többet nyomtassanak. Ezért van az, hogy eddig minden fiat valuta, ami valaha létezett előbb-utóbb összeomlott.
A pénznyomtatás nem old meg semmit, csupán a problémák jellege változik meg.
Akár hogyan nézzük, a vezetők idővel kifogynak a lépésekből és ezt egyre több ember látja. Talán ezért látja mindenki egyre pesszimistábban a gazdaság helyzetét.
Eddig is lefelé haladtunk, de most egy hirtelen töréshez értünk az úton.

Forrás: The Economic Collapse

Jeff Clark a Casey Research-től érdekes történelmi albumot állított össze egy manapság egyre több embert foglalkoztató kérdéssel kapcsolatban: Hogyan változhat egy valuta értéke x-ről nullára? Ez nem történhet meg! Legalábbis a dollárral biztosan nem. Igaz?
„A történelem tanulsága szerint egyetlen fiat valuta sem tartott örökké. Előbb vagy utóbb mindegyik tönkrement. Az ember azt gondolná, hogy ilyesmi csak harmadik világbeli országok valutájával fordulhat elő, pedig nem így van. Függetlenül attól, hogy az adott nemzet gazdaságát mennyire stabilnak vagy erősnek gondolták, ha vezetőik visszaéltek saját valutájukkal az ország drága árat fizetett a hibáért,” írja Jeff Clark.
Azt is hozzátehetjük, hogy még soha egyetlen gazdaság sem omlott össze hiperdefláció miatt. Egyetlen egy sem. Amint az adósságteher fenntarthatatlanná vált, a hatóságok minden esetben megtalálták a módját, hogy közbelépjenek, és a végletekig hígítsák valutájukat, hogy kielégítsék a kereslet igényeit. Az ókori Rómától, a weimari köztársaságon és a Szovjetunió bukásán át a modern pénzrendszer bukásáig, ahol valószínűleg most tartunk, valamennyi esetben ez történt.
Egy bizonyos tűrő határon túl a „hit és hitel által fenntartott” pénz nem képes betölteni a neki szánt funkciót és nem marad belőle más, mint egy darabka papír. Ez éppen úgy igaz a tartalékvaluták absztrakt koncepciójára is.
„Az alábbi valuták között láthatunk néhány régi áldozatot is, de ami számomra megdöbbentő, hogy mennyi szűnt meg saját életünk során. Mindenki megszámolhatja hányat talál, ami születése óta omlott össze vagy szűnt meg,” írja Clark.
A lista korántsem teljes. Több ezer valuta szűnt már meg a világon és ezzel vissza is érkeztünk a poszt címéhez. Mennyit érnek ma ezek a képek, mert, hogy másnak nem igen lehet nevezni őket? — Pontosan.
Jugoszlávia – 10 milliárd dinár, 1993
Zaire – 5 millió zaires, 1992
Venezuela – 10,000 bolívares, 2002
Ukrajna – 10,000 karbovantsiv, 1995
Törökország – 5 millió lira, 1997
Oroszország – 10,000 rubel, 1992
Románia – 50,000 lej, 2001
Kína – 10,000 CGU, 1947
Peru – 100,000 intis, 1989
Nicaragua – 10 millió córdoba, 1990
Magyarország – 10 millió pengő, 1945
Görögország – 25,000 drachma, 1943
Németország – 1 milliárd márka, 1923
Grúzia – 1 millió lari, 1994
Franciaország – 5 livre, 1793
Chíle – 10,000 peso, 1975
Brazil – 500,000 real, 1993
Bosznia – 100 millió dinár, 1993
Bolívia – 5 millió bolíviai peso, 1985
Fehéroroszország – 100,000 belarusz rubel, 1996
Argentína – 10,000 argentín peso, 1985
Angola – 500,000 kwanza, 1995
Zimbabwe – 100,000 milliárd zimbabwei dollár, 2006
Vajon ez a sors vár az amerikai dollárra is? A közös tényező, ami a fenti valuták végét eredményezte az adósság és a deficit volt.
Ezt figyelembe véve érdemes megfontolni a következőket:
A Morgan Stanley 2009-es jelentése szerint nem volt még precedens a történelemben arra, hogy egy olyan ország ahol az adósság GDP-hez viszonyított aránya meghaladta a 250%-ot ne szenvedett volna el súlyos pénzügyi válságot vagy magas inflációt. Az Egyesült Államok teljes adóssága ma eléri a GDP 400%-át.
Marc Faber befektetési guru szerint, amikor egy ország adóssága eléri az adóbevételek 30%-át az ország valutájának vége. Michael Murphy pénzügyi elemző számításai szerint az USA ezt idén októberben éri el.
Peter Bernholz, hiperinfláció szakértő elmondta, hogy „a hiperinflációt a kormány költségvetési deficitje okozza.” Ebben az évben az Egyesült Államok költségvetési deficitje el fogja érni a 1500 milliárd dollárt. Ilyen mértékű költségvetési deficit még nem volt a történelem során.
A Federal Reserve 1913-as megalapítása óta a dollár elveszítette vásárlóerejének 95%-át.
Függetlenül attól, hogy a dollár teljesen elértéktelenedik, vagy csupán másodrangú valutává válik, egyre nagyobb esély van arra, hogy a fenti listán a zöldhasú is megjelenjen.
Ez komoly hatással lenne Amerika lakosságának életszínvonalára. A pénz elértéktelenedése ugyanakkor csak az egyik probléma lesz, amivel szembe kell néznünk, és az ellen legalább van védekezés, ha az ember értékálló valutába fekteti pénzét, ami jelenleg az arany.
Egy biztos, amikor pénzről van szó, az „értéktelennél” nincs rosszabb jelző. 

Forrás: Zero Hedge

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése