2012. február 14., kedd

Hol a boldogság mostanában...

Nem filozófiai fejtegetésbe akarunk bocsátkozni a boldogság értelmezése vonatkozásában, hanem a mellékelt grafikon adatait értékeljük ki az általunk meghatározott "boldogsági-tényezők" függvényében. Nem térünk ki a belső - lelki - harmóniára, a vallások adta elfogadó jellegű világszemléletekre (boldogok a lelki szegények...), vagy a politikai megfogalmazásokra. Ezeknek a tényezőknek is van szerepük a boldogságérzet kialakulásában, de csak másodlagos. Elsődleges tényezők azonban a biztonságérzet, a szabadság érzete és a megalapozott reményérzet. Mivel a boldogság egy szellemi alapú érzelmi állapot, ezért nem keverhető össze a megelégedettség, kielégültség animális alapú és rövid időszakra szóló állapotaival, mivel ezek nem szellemi síkú, hanem fizikális jellegű érzések.
A mellékelt grafikon ezt a megállapítást teljes mértékben bizonyítja. Indonézia, Mexikó, India nem a világ leggazdagabb országai, sőt, a szegénység eléggé meghatározó társadalmi állapot. Mégis a világ legtöbb (az összlakossághoz viszonyítva), legboldogabb embere ezekben az országokban található. Ezzel szemben a gazdagnak is nevezhető EURÓPAI országokban vannak legkevesebben a boldog emberek. Magyarország ebben a kimutatásban is az utolsó helyre szorult. Míg Indonéziában a lakosság több mint 50%-a nagyon boldog embernek minősíti magát, addig hazánk lakosságának alig több, mint öt százaléka. Viszont a depressziós (abszolút boldogtalan) emberek arányszáma nálunk a legmagasabb az egész világon. Erősen kozmetikázott adatok szerint is kétmillió magyar depressziós, de a mai valóság szerint az összlakosság fele depressziós. Mi a depresszió? Egyesek betegségnek mondják, pedig nem az, hanem egy olyan lelki állapot, mely a boldogságérzet hiányából fakad.
Miért ilyen rendkívül rossz a magyarság lelki állapota? Miért mi vagyunk a legboldogtalanabbak a világon? Mert okunk van rá! A boldogságérzet, különösen a nagyfokú boldogságérzet kiváltó okait ismerjük. Biztonságérzet, szabadságérzet, megalapozott reményérzet. A depresszió okai ezeknek az érzeteknek a hiánya, és az ellentétes érzéseknek az eluralkodása. A bizonytalanság érzetének, a kiszolgáltatottság érzetének (a szabadságérzet megsemmisítőjének), a reménytelenség érzetének általánossá válása az oka a magyarság általánosnak is nevezhető depressziójának, nyomorúságos lelki állapotának.
Leszámítva a felső pár százezret, szinte senki nincs biztonságban semmilyen vonatkozásban manapság. Bármikor kirabolhatják, megerőszakolhatják, munkahelyéről kirúghatják, munkahelyét ellehetetleníthetik, életminőségét ronthatják, családját szétbomlaszthatják, véleménynyilvánításért bebörtönözhetik, minden erőszakkal szembeni védekezési lehetőségét tiltják, megalázhatják, óriási összegekre büntethetik, és ami a legelszomorítóbb, embert az ember farkasává formálhatják. Röviden: rabszolgává minősítették.
Adósrabszolga, érzelmi rabszolga, a rablótőke által kizsákmányolt munkásrabszolga, a bűnözőknek kiszolgáltatott, fegyvert nem viselhető rabszolga. Valóban őrültnek kellene lennie annak, aki ilyen állapotában szabadságérzettel - mint a boldogságérzet egyik tényezőjével - rendelkezik.
A megalapozott reményről pedig szó sem eshet. Mondják, hogy a remény hal meg utoljára, ami az ötmillió depressziós magyar ember vonatkozásában már rég megtörtént. A többiek vonatkozásában épp most haldoklik.
Még egy igen érdekes tényező fedezhető fel a mellékelt grafikonban. Nevezetesen az, hogy ott a legboldogabbak az emberek, ahol a legkevesebb a vezetésben az idegenek, nevezetesen a zsidók arányszáma. (Az USA vonatkozásában a nagy jólét miatt ez még nem annyira nyilvánvaló.) Ez a grafikon a nagy boldogságérzetűekre vonatkozik és nem a megelégedettek arányszámát mutatja. Kína és Oroszország esetében kell ezt kihangsúlyozni, mert a nagy boldogságérzetűek száma ugyan alacsony, de Kínában a depresszió ismeretlen fogalom és igen nagy a megelégedettek száma, az oroszok esetében már rosszabbak ezek a mutatók, de még mindig jobbak, mint sok más országban.
Hazánkban ez az irányzat - a boldogok számának a csökkenése és a boldogtalanokénak (a depressziósokénak) a növekedése - nem fog megváltozni. A depressziós nem tervez, nem szül gyerekeket, nem vesz részt a közösség munkájában, szinte már nem is él. Pedig van egy igazi gyógyszere ennek a lelki sérülésnek is. A harc vállalása. A harc energiát követel, izgalmakat, események sorát váltja ki, megszabadít az apátiától és reményt ad. Hogy bele is lehet halni? A depresszióba is, és mégis csak szebb és felemelőbb harcosként halni, mint egy kötélen, vagy sörös tócsában végezni. Öngyilkosként, vagy a depresszióval járó súlyos betegségekbe belehalva.
A boldogságérzetnek, különösen a nagy boldogságérzetnek semmi köze az anyagiakhoz. Indonéziában, Mexikóban és Indiában olyan a szegénység, amilyen az igazi szegénység. És mégis boldogok. 1956 végén, a harcok csitultával nem volt kenyér, téli tüzelő, közlekedés, és a magyarok döntő többsége mégis valóban boldog volt. Nevető emberek, csillogó szemek, testvériség és egy végtelen nagy megkönnyebbülés érzése uralkodott el az országban. Ha nincs már lehetőség, akkor így kell keresni a boldogságérzetet. És aki ezt egyszer megérzi, tapasztalja, egész életére kiható élmény részese lesz, és örökre elfelejti a depressziót. Mert amikor a győztes harc után a harcosok (akik megmaradtak) összejönnek, temetnek és ünnepelnek, az olyan nagy boldogságérzetet ad, melynek nincs párja, és amiért érdemes mindent kockáztatni. Ez az igazi, a végső orvossága a lelki romlásnak, ha már nincs más megoldás. Van még más?
Kassai Ferenc


Szervusztok Barátaim! A sok súlyos szó és elmélkedés helyett,most a hölgyeknek szeretnék kedvezni,természetesen az urakat sem kihagyva a lehetőségéből.
Carrie E.Pierce a hollywoodi legendás sminkestől idézek: "Az álmok városában volt szerencsém együtt dolgozni a világ legszebb nőinek tartott színésznőivel és modelljeivel. Azokkal,akik előtt férfiak ezrei hajtanak térdet és nők sokasága szeretne velük hasonlatossá válni...amikor személyesen találkozhattam velük,legnagyobb megdöbbenésemre legtöbbször nem találtam őket szépnek. Persze a külsejük káprázatos volt,ám az esetek többségében a valóság a lelkükben rejtőzött! Az üresség,a bizonytalanság és az önmarcangolás reszkető,kavargó megtestesülései volt szinte valamennyi dáma. Nem olyan nők voltak,amilyeneknek korábban hittem őket,a média sulykolta belém,hogy ők testesítik meg a szépséget. Betekintésem után jöttem rá,hogy milyen kevés szépség található a szépséges nők között! "

-hát igen,valóban igaza van a kiváló szakértőnek, a női szépség belülről fakad. Nincs köze egy popsi mérethez,a szemöldököd ívéhez,vagy-mondjuk ahhoz-,hogy van rajtad néhány plusz kilogramm. Egy lány,egy asszony és egy idős hölgy nekem egyformán szép,hiszen-anyák,testvérek,nagymamák,és lányai vagytok a nagy családomnak. Én szépségeim! Kérlek benneteket,hogy legyetek képesek női létetek valamennyi időszakát örömmel elfogadni és örülni annak,hogy nők,anyák lehettek...ne a tükörnek kívánj megfelelni,hanem magadnak hölgyem! Fedezzétek fel magatokban az "örök nőt" és találjátok meg párotokat,az "igazi" férfit! A hölgyek tiszta szívű hódolójaként: egy talán "igazi" férfi,

Feri...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése