Valójában a rabszolgaságot
sohasem törölték el, csak átalakult és alkalmazkodott a modern korhoz,
hogy elfogadhatóbb és „kifizetődőbb” legyen egyik vagy másik ideológiára
támaszkodva. A történelem folyamán egy felsőosztály mindig is uralta az
alsóosztályt, és ez ma sincs másként. Mostanra a fejlődő országok
migránsai váltak a fejlett országok rabszolganépévé, és a legrosszabb
az, hogy önszántukból.
Egyáltalán
min osztoznak a máshonnan érkező modern migránsok a régi idők
rabszolgáival? Meghódított országokból származnak, volt gyarmatokról és
más kevésbé fejlett, vagyis a Nyugaton kívül „haladó” civilizációkból.
Gyökértelenek és egy számukra idegen kultúrába csöppentek, ahol ráadásul
– relatíve – még szegényebbek, mint otthon voltak. Alávetettségük
ugyanis nemcsak gazdasági, hanem szükségképpen szociális és kulturális
is. Márpedig éppen ez a probléma: ha el is fogadhatják a logikus és
objektív gazdasági alávetettséget, hogyan is fogadhatnák el a kulturális
és társadalmi vazalluslétet egy modern, egalitárius és liberális
kontextusban?
Még
rosszabb, hogy a migráns valójában ugyanazt az ideológiát vallja, mint a
felsőosztály – minél többet akarni minél olcsóbban – , ami lehetővé
teszi ezt az önkéntes rabszolgaságot, a migráció pedig a szabadság
illúziójaként törvényesíti a rabszolgatartó ideológiát a migránsok
mentalitásában. Így aztán egészen addig, amíg az alsóosztály is a
Földgolyó globalizáló látomását hajszolja, az érdekei miatt par
excellence globalista felsőosztálynak nincs miért aggódnia, hiszen a
rabszolga ugyanazt a logikát követi, mint a rabszolgatartó. Elhagyva
szülőföldjét egy gazdasági és társadalmi infrastruktúra tekintetében
fejlettebb országért, a migráns magát a civilizációs tény lényegét
árulja el, amely a kultúra, a társadalom és a gazdaság kohézióját
implikálja, és egy olyan gazdaságot fog keresni, amely nem a
kultúrájából való, radikálisan szétválasztva a két területet.
A
bevándorlás globalizálása megfosztja tehát a begyökeresedett szegényt
(legyen akár bevándorló, akár őshonos) minden kulturális tőkéjétől. A
bevándorló elveszít mindent, ami a saját kultúrájából megmaradt neki,
amikor elindult, hogy egy másik civilizációban telepedjen le, amelynek a
gazdasága törvényszerűen egy másik kultúrát feltételez. Ami az őshonos
alsóosztályt illeti, ugyancsak elveszíti mindenét, amit még
megtarthatott befogadó kultúrájából, mivel a modern világ számára a
begyökeresedés már csak egyszerű gazdasági érték. Ily módon a
mesterségesen kiváltott és táplált világcsavargás (globalizált
neonomadizmus) az eredeti kultúrák elértéktelenedésének szinonimájává
vált.
Miközben
a felsőosztályt természetes érdekközössége forrasztja össze, az
alsóosztályt egy uralmi ideológia egyesíti a felsőosztály által
alkalmazott moralizáló zsarolás révén, elvéve tőle mindent magából a
lényéből, erkölcsi bunkósbotként használva a mássággal szembeni
„toleranciát”, a „multikulturalizmust”, a szüntelen bűnbánatra való
apellálást a történelem úgymond „legsötétebb órái” (fasizmus és
nácizmus) miatt. Ez az ideológia érzéstelenít minden kulturális
büszkeséget és minden begyökeresedési kísérletet, vagyis de facto minden
harciasságot a globális gépezet ellen, amely felőrli a népeket és
sajátságos identitásukat.
Az
új rabszolgatartók tehát kényükre-kedvükre mozgósíthatják ezt a
tartalék hadsereget, amelyet a tömeges bevándorlás alkot a nagytőke
számára, egyre inkább „proletarizálva” ugyanakkor a középosztályt is a
tömegtájékoztatási eszközök mint új Sztálin-orgonák által terjesztett
ugyanazon moralizáló ideológia nevében. A felsőosztály egyébként nem
elégszik meg a kultúrák tagadásával, hanem ezeket a sajátjával
helyettesíti, amely joggal tekinthető egyfajta kulturálatlanságnak. Egy
szabványosított építészeti stílus elterjesztése ily módon lehetővé teszi
az alsóosztály által kényszerből elfogadott lakókörnyezetnek a
globalista és ultraliberális ideológiához való alkalmazkodását, egyúttal
fokozatosan megszüntetve minden kötődést a begyökeresedett kultúrával
szerves egységet alkotó környezethez. Mivel a hazafiság eleve
feltételezi az ország megvédését, amely mindig „a világ legszebb
országa”, a dekulturalizáló globalizmus lerombolja az országhoz való
esztétikai és érzelmi kötődést, hogy az uniformizált építészeti és
városi környezet révén könnyebben elfogadtassa uralkodó logikáját.
Egyfajta ideológiai alapú kulturális lobotómiához asszisztálunk,
amelynek eredményeként a rabszolgákat tökéletesen konformizálják.
Ennek
a dekulturalizáló ideológiának, úgy tűnik, az a célja, hogy lerombolja a
kulturális identitások gazdasági, szociális és politikai érvényességét,
ehhez pedig a kulturális és politikai patriotizmust baljós
etnocentrizmussal, kirekesztő rasszizmussal, nacionalista egoizmussal
azonosítja, szüntelenül a történelem „legsötétebb óráival” példálózva.
Valójában arról van szó, hogy végső soron megsemmisítsék a nemzetek
kulturális, politikai, sőt állami központjának fogalmát. Így a
politikai, erkölcsi, társadalmi és kulturális hatalmi jogosítványokat
delokalizálják és az államon kívüli intézményekre ruházzák át.
A
globalista felsőosztály ideológiája mindent manipulál, szigorú
ellenőrzés alatt tartva a kulturális identitásokat, és annak érdekében,
hogy kordában tartsa őket, kétféle típusú, egymást kiegészítő módszerhez
folyamodik. Egyrészt privilegizált, ugyanakkor viszont leszűkített és
zárt gazdasági terekbe határolja be a kultúrát, azonnali gazdasági
érdekek, elsősorban a nemzetközi tömegturizmus szolgálatában. Másrészt
„nivellálja a valóságot”, horizontálisan a régi történelmi városokat
fojtogató lélektelen urbanizmussal, vertikálisan a régi nemzeti
identitásokat legyaluló nemzetközi szórakoztatóiparral (televízió és
reklám).
Egykor
a rabszolgák a lábukon hordták láncaikat, és minden egyes lépésnél
megérezték a súlyát. Manapság a fejekben vannak láncok: kevésbé
fájdalmasak ugyan, de sokkal nehezebb lesz tőlük megszabadulni. Ez is és
különösen ez napjaink totalitarizmusa. Márpedig a totalitarizmus
alapvetően különbözik a diktatúráktól és zsarnokságoktól: a totális
uralom az egyetlen rendszerforma, amellyel nem lehet együtt élni.
MD 2013. I. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése