94 éve, 1918 október 28-án alakult meg Csehszlovákia, a minden
létalapot nélkülöző szabadkőműves gnóm állam. A felforgatók a szlovákok
szabadságvágyát, valamint a magyarok hibás nemzetiségpolitikáját és a
csehek hatalomvágyát kihasználva olyan népeket és földeket préseltek
egybe, melyeknek sok közük soha nem volt egymáshoz. Nem is volt hosszú
életű a kényszerházasság.
A magyar és a szlovák nép évszázadokig élt együtt, közös volt a
sorsuk, hasonlóak a szokásaik, hitük és kultúrájuk. Mindkét nép mélyen
hitte Istent, együtt védték közös hazájukat és Európát. A néplélek
megnyilvánulásai is egymáshoz hasonultak, például népzenéink sok
hasonlóságot mutatnak. Gondoljunk csak a szlovák himnuszra, melynek
alapjául szolgáló népi dallamnak éppúgy van magyar, mint szlovák
megfelelője. (Elvakult sovinizmus kell, hogy azon vitatkozzunk, melyik
népdal született korábban.)
Ellenben a csehekkel a világon semmi nem kötötte össze a szlovák
népet. Ahogy Hlinka pátár, a későbbi önálló Szlovákia atyja - már későn -
felismerte: „Mi valóban nem tudunk, és nem is akarunk keveredni a
magyarokkal, de gazdaságilag és mindenekelőtt vallási téren jobban,
sokkal jobban haladhatunk velük együtt, mint a vallástalan,
szabadgondolkodó csehekkel, akik, most már tudjuk ezt, nem tisztelnek se
Istent, se embert. Mi együtt éltünk a magyarokkal ezer éven át és a
tradicionális kötelékeket országaink fekvése is erősíti. Minden szlovák
folyó a magyar alföld felé folyik, és minden utunk a magyarok nagy
városa, Budapest felé vezet…”
Megérne egy történelemórát az önálló Szlovákia megszületésének
története, főleg azoknak, akik a tények ismerete nélkül szar
Szlovákiáznak. Mert bizony ha csak a szlovákokon múlott volna, pláne a
szlovák hazafiakon, akkor valószínűleg nem váltak volna el útjaink, és a
sorsközösség mellett a társközösség is élne a mai napig. Nem így
történt. Köszönhetően a cseheknek, a szabadkőműveseknek, és nem
utolsósorban az úrhatnám, elzsidósodó magyar nemességnek!
Bánfalvi Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése