Minden vallásnak és ideológiának
megvannak a saját ünnepei. Ezek egy része a saját történelmi eseményeire
emlékezik, más része -és ez az ünnepek többsége- rátelepszik a már
meglévő ünnepekre. Így lett Jézus születésének az ünnepe december 25.
is, melyet a szanszkrit időkből származó Sol Invectus, a Legyőzhetetlen
Nap, a Római Birodalomban igen népszerű és nagy ünnepnapjára helyeztek.
Sok
más ünnepnappal együtt a Munka Ünnepe, május 1. is ilyen rátelepült
ünnepnap. A középkorban a májusi ünnepek közül kiemelkedett a természet
újjászületését ünneplő nap, a májusfa állításának és a majálisnak a
napja. Ez egy vidám, tánccal, énekkel megtartott örömünnep volt. A céhek
közül a tehetősebbek szintén ezen a napon igen látványos felvonulást
rendeztek. Ezt Munkás Szent József napjára időzítették, tehát május
1-re.
Az
ipari forradalomnak nevezett kapitalista térnyerés következtében az
örömmel végzett munka elviselhetetlen nyűggé vált sok munkás számára. 16
órás munka, alacsony fizetés és a munkás lenézése, valamint a romló
életkörülmények miatt nagy volt az elégedetlenség. Még élt az
emlékezetben annak az időnek az emléke, amikor a munkának még volt
becsülete, és a munkások többsége büszke volt a szakmájára, annak
teljesítményeire.
Ennek
a szép időnek az emlékére, és hogy a munka újra egy örömmel vállalt
kötelezettség legyen, a munkásság világviszonylatban május elsején
fogalmazta meg az ilyen jellegű követeléseit. A majális, a Munkás Szent
József ünnepe így vált a világ munkásainak harcos ünnepnapjává.
A
Harmadik Birodalomban épp úgy, mint a Szovjetunióban, és szerte az
egész világon megünnepelték ezt a napot a munkások. Nyilvánvaló, és nem
is kifogásolható, hogy az uralkodó ideológia, illetve vallás igyekezett a
saját céljaira felhasználni. 1955-ben a Vatikán is egyházi ünneppé
emelte.
Sajnálatos
tény, hogy a köztudatban nem a munka és a munkások ünnepeként jelenik
meg, hanem valamiféle kommunista ünnepkét. A kommunizmusnak nevezett, de
valójában államszocializmusként működő rendszer sok, valóban jó
szociális vonással rendelkezett, és komolyan vette a munka ünnepét is.
Leszámítva a kötelező politikai hangokat, május elseje egy vidám munkás
ünnep volt.
Ünnepeljünk
bátran, emlékezve a tavaszra, a természet újjászületésére, a régi
mesterségek közösségeire, a céhekre, állítsunk májusfákat, gondoljunk a
munka becsületére, a munkásra, mint az emberi társadalom legértékesebb
rétegére. A régi mesterek, a segédek, a munkások, az ifjúmunkások
szellemiségét ne hagyjuk elvenni tőlünk azzal a hamis állítással, hogy
ez a nap egy kommunista ünnep volt. Nem az volt, hanem a mi ünnepünk, a
munkások, hazai vonatkozásban a munkás magyarok ünnepe volt, és az is
marad.
A
mai hatalom fél a munkásoktól, a nemzeti gondolkodású emberektől,
különösen ha valamilyen közös nevező hatására a megosztó politikája
ellenére együtt ünnepelnek. Hátha ráéreznek az erejükre. Ezért a mai nap
nem ünnep, csak egy munkaszüneti nap. De nem nekünk. Legalább a
hangulatot idézzük fel, és észrevehetően jobban fogjuk érezni magunkat.
Kassai Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése