A hír, hogy a
Kanadai Kommunikáció Biztonsági Szervezet (CSEC) megfigyelte a brazil
Bányászati Minisztériumot kezdi felfedni, hogy milyen messze is hajlandó
elmenni a kanadai kormány a vállalatok érdekeinek kiszolgálásában.
A
brazíliai botrány összefüggésben van azzal, amit a kanadai hatóságok
otthon művelnek, és a diplomáciai testületeiken keresztül a világban, de
egy lépéssel tovább mentek. Ez azt mutatja, hogy túl a politikai és
kereskedelmi támogatáson, a kanadai kormány hajlandó akár fontos
kereskedelmi kapcsolatokat veszélyeztetni, hogy a kanadai iparnak
segítőkezet nyújtson.
Glenn
Greenwald az egyesült királyságbeli Guardianben folyamatosan megjelenő
cikkei és az egykoron az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalánál
(NSA) dolgozó Edward Snowden – aki jelenleg száműzetésben Oroszországban
él – kiszivárogtatott információi felfedték, hogy a CSEC kémkedése
messze túllépet a terrorizmus nyomon követésén, és átcsúszott ipari
kémkedésbe. Egy másik Guardian cikk rámutatott, hogy az ügynökség
rendszeresen konzultált kanadai bányászati és energetikai cégekkel.
A
kanadai nagykövetség becslése szerint mintegy ötven kanadai bányászati
cég fektetett be Brazíliában, köztük olyanok, mint a Teck, Kinross Gold,
IAMGold, Yamana Gold, Eldorado Gold, Belo Sun és mások. Az összes
közvetlen kanadai külföldi befektetés Brazíliában eléri a 9,8 milliárd
amerikai dollárt, amely eltörpül Brazília kanadai befektetéseivel
szemben, amelyek 15,8 milliárd amerikai dollárt tesznek ki, többségében
szintén a bányászati szektorban amióta a Vale megvásárolta az INCO-t.
Valójában a kanadai kormány globális elkötelezettsége a kanadai
bányászati szektor mellett elég furcsa, mert ez ellentétben áll azzal a
szándékkal, hogy eladja a kanadai ásványkincs vagyont, és még olyan
zászlóshajókat is, mint az INCO, a Falconbridge és az Alcan, anélkül,
hogy bármilyen valós körülménnyel indokolná az eladásokat.
Azon
felül, hogy a Harper-adminisztráció számos diplomáciai lépést tett a
kanadai vállalatok tevékenységének támogatására, az elmúlt években
gyakran utazott diplomáciai látogatásra a növekvő regionális hatalomba,
Brazíliába. Külön figyelmet érdemel, hogy 2012 januárjában, a
külkereskedelmi miniszter, Ed Fast létrehozta a kanadai-brazil CEO
fórumot, ahol olyan vállalati vezetők, mint például a brazil bányászati
óriás, a Vale, és a kanadai Kinross Gold Corporation vezetői
találkozhatnak olyan jó kapcsolatokkal rendelkező volt politikusokkal,
mint például a korábbi liberális miniszterelnök-helyettes, John Manley,
aki jelenleg a kanadai vállalatvezetők tanácsának az elnöke.
Azt,
hogy a CSEC milyen információkat keresett a brazil Bányászati
Minisztériumban, biztosan nehéz lenne megállapítani. De érdemes
kiemelni, hogy 2008 óta megvitatás alatt álló brazil bányászati törvény
többek között azt tartalmazza, hogy a bányajáradékot megduplázza 4
százalékra. Annak ellenére, hogy ez továbbra sem túl magas, elég ahhoz,
hogy pánikot keltsen egy tipikusan adó és járadék érzékeny iparban,
amely legutóbb is túlérzékenyen reagált arra, hogy Mexikó azt tervezte,
hogy 7,5 százalékra emeli a bányajáradékot.
Összességében
ez nem meglepő hír, hiszen a kanadai diplomácia tudatosan növeli a
kanadai bányászati cégek rohamos és feltétel nélküli támogatását.
Görögországtól Mexikóig, Ecuadortól a Fülöp-szigetekig, immáron tizenkét
olyan esetről tudunk, amelyben a kanadai nagykövetek fokozták a kanadai
bányavállalatok érdekeinek a kritikátlan védelmét, szemben az azt
ellenző közösségekkel, és az állami adminisztráció ellenkezésével.
Mindazonáltal,
Harper miniszterelnök és a kormányzati tisztviselők nem hajlandóak
kommentálni a brazíliai ipari kémkedési vádakat, azzal az abszurd
ürüggyel, hogy valami köze van a nemzetbiztonsághoz. Még bizarrabb, hogy
Ray Boisvert, a Kanadai Biztonsági Szolgálat korábbi igazgatóhelyettese
azt a látszott igyekezett kelteni, mintha a kiszivárgott dokumentumok
valójában valamiféle „háborús játék” forgatókönyvei lennének.
De
a nyilatkozatok egyaránt hiteltelenek és zavaróak annak a fényében,
hogy mit tudunk a titkosszolgálataink belföldi ténykedéséről. Tavaly, a
független újságíró, Tim Groves feltárta, hogy a kanadai kormány és a
hazai hírszerzés 2005 óta rendszeresen tartott eligazításokat az
energetikai cégeknek, többek között hozzáférést biztosítva az általuk
kiválasztott minősített titkos jelentésekhez. A titkos eligazítások
súlyosbították a már meglévő aggodalmakat, hogy az RCMP és mások is
kémkednek környezetvédők és a First Nations után.
A
félteke közösségeinek, dolgozóinak és társadalmi szervezeteinek egyre
növekvő fenyegetettséggel kell szembenéznie az egészségügy, a tisztes
munka és a környezet védelmének képviselete során, és szégyenszemre azt
kell, hogy megtudják, hogy a kanadai kormány milyen messze hajlandó
elmenni egyes szűk körök érdekeinek védelmében.
Forrás: www.globalresearch.ca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése