A készülő vihar

A látványosan megbukott intézkedések ismétlése nem fogja megmenteni a helyzetet, mert a keletkező fantom biztosítékok és eszközlufik mennyisége a rendszer teljes összeomlásához vezetne.

Gyülekeznek a pénzügyi viharfelhők. Bár az állami propaganda kilábalást, növekvő bevételeket és kék eget jósol, a tényszerű bizonyítékok ellentmondanak ennek a derülátó előrejelzésnek. A pénzügyi és gazdasági mozgások belső mérőszámai egyre gyengébbek az egész világon, mivel a bajokra adott állami-központi banki megoldások (a hitelállomány rendkívüli mértékű növelése, a deficit kiadások, tőkeáttétel, stb.) nem tudják kezelni a 2008-as globális válság hatásait.

A 2008-as válság kezelésének hiánya már önmagában is katasztrofális, azonban a status quo még rontott is a helyzeten a sikertelen műveletek többszöri ismétlésével, amelyek során növelte a hitelállományt, rossz célokra utalta ki a „rendelkezésre álló” pénzeket és egy homályos, árnyék-bankrendszert hozott létre, amelyben a kockázatokat és az eszközöket szisztematikusan félreértékelik, hogy a haszon a tőkések, bankárok és politikai segítőik zsebében kössön ki.

A szélsőségek elkerülhetetlenül összeomláshoz vezetnek, de még a legtorzultabb rendszer is rendelkezik valamilyen visszajelző mechanizmussal, ami némiképp csökkenti a katasztrófa felé lökő lendületet. Ahogy a test megpróbál védekezni az egészségtelen, túl zsíros táplálkozás hatásaival szemben, a jelenlegi torzult pénzügyi és politikai rendszerben is maradt valamicske a régi visszajelző és kockázatkezelő mechanizmusból.

Ezek az interaktív erők lehetetlenné teszik, hogy megjósoljuk az összeomlás idejét, de ettől a rendszerösszeomlás még elkerülhetetlen maradt. Nem lehet tudni, hogy egy súlyosan elhízott, gyorséttermi szeméten élő ember szíve pontosan mikor adja fel a szolgálatot, de az biztos, hogy minden egyes nap elteltével romlanak túlélési esélyei.

A látványosan elbukott intézkedések ismétlése (új lufik létrehozása a mennyiségi monetáris enyhítésekkel, a sok ezer oldalnyi új szabályozás bevezetése, stb.) olyan, mintha elhízott, a mozgástól elszokott emberünket elküldenénk futni egy meredek hegyi ösvényen.

Sajnos azonban ezen a ponton a pénzrendszer megtisztítása a rossz adósságtól és fantom biztosítékoktól is csak részben javítaná a status quo helyzetét, mert nemcsak a pénzrendszerrel van baj: a fejlett világ gazdasági alapját adó hitelalapú fogyasztói társadalom éppen annyira csődbe jutott és romlott, mint a rendszer, ami működésben tartja.

A gazdasági végjátékra adott állami válasz a személytelenített juttatásokban merül ki. Amikor a kiváltságos szektor veszélybe kerül a piacon, az állam kartell-kapitalizmust léptet életbe, amivel a preferált cégeket gazdagítja az állampolgárok rovására. Amikor a kartell-állami gazdaság már nem tud fizetőképes munkahelyeket teremteni, az állam szociális juttatásokat utal ki, más szóval fizet az embereknek, hogy otthon maradjanak, és kedvük szerint töltsék el idejüket.

Ez üzleti szinten tönkreteszi a vállalkozás szabadságát és lehetetlenné teszi, hogy az egyén és a társadalom érdemben és értelmes módon tegyen valamit a közösség, a család vagy akár szakmája javára.

A status quo nem csupán pénzügyileg, hanem morálisan és intellektuálisan is csődbe jutott.

A vezetés semmilyen épkézláb ötlettel nem tud előállni a pénznyomtatáson, az államhatalom kiterjesztésén és a jövő generációitól kölcsönvett pénzből fizetett szociális juttatások növelésén kívül.

Vajon merész lenne azt jósolni, hogy elhízott, elgyengült emberünk nem lesz képes felmenni a második dombra, ha már az elsőnél elvérzett? És akkor a harmadik vagy negyedik emelkedőről még nem is beszéltünk.

A 2008-as szívrohamra a status quo olyan intézkedésekkel reagált, amelyek korábban már elbuktak. A sok ezermilliárd dollár, euró, jen, yüan vagy quatloo éppen annyira volt képes újraéleszteni a globális pénzrendszert, mint ahogy a nitroglicerin képes meggyógyítani egy halálos beteget.

A következő globális pénzvihar mát látható a horizonton. Az intellektuális, erkölcsi és pénzügyi csőd kéz a kézben járnak. Nem egyetlen vihar készülődik, hanem három, és mindegyik erősíti a másik kettőt.

„Zavartalanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek.” Dániel 11:24

Forrás: zerohedge.com

…és akkor ki lesz hirdetve, hogy : – A földön kivülrol jöttünk, mesterségünk cimere: becsülettel szerzett pénzeket es mindenféle javakat osztogatunk, valamint “békét es biztonsagot” igérünk minden, bennünket szereto hiveinknek! “Az egész föld (pedig) bamulva ment a fenevad utan, leborulva imadta a sarkanyt, mert az adta a fennhatosagot a fenevadnak. De imadtak a fenevadat is es ezt mondtak: “Ki hasonlo a fenevadhoz, es ki képes megharcolni vele?” (Jel 13:4).

http://idokjelei.hu/2013/11/a-keszulo-vihar/

Mr. Végzet megszólalt: katasztrófa lesz a vége így is, úgy is

Akármit tesznek a világ legnagyobb jegybankjai, mindenképpen katasztrófával végződő útra terelhetik a világgazdaságot - véli Nouriel Roubini, aki a Mr. Végzet nevet azzal érdemelte ki, hogy megjósolta a pénzügyi válság kirobbanását.
Feloldhatatlan dilemma elé kerültek a világ legnagyobb jegybankjainak vezetői - állítja Nouriel Roubini New York-i sztár közgazdász. A pénzügyi válság után úgynevezett szokatlan módszerek alkalmazásába kezdtek: nullára vagy nulla közelébe vitték le az alapkamatot, továbbá kötvényvásárlásokkal bővítik a pénzkínálatot abban a reményben, hogy lendületbe hozhatják országaik gazdaságát.
A fellendülés mindezek hatására szerencsésen elindult, ám nem beszélhetünk tempós növekedésről és a gazdaság nem bővül eléggé ahhoz, hogy látványosan mérsékelje a munkanélküliséget. A félsiker enyhén szólva nehéz helyzetbe hozza a döntéshozókat - derült ki Roubini helyzetértékeléséből.
A meglehetősen rút alternatíva ma így fest: vagy kivégzik az éppen hogy csak elkezdődött kilábalást, vagy újabb pénzügyi buborék felfúvódását, és ezzel a 2008-2009-es válság visszatérését kockáztatják. Ha csírájában el akarják fojtani az utóbbi veszélyét, amit nem tehetnek másként, mint hogy szigorítják a hitelfeltételeket, akkor átterelik a pénzt a kötvénypiacokra, és kivégzik a fellendülést.
Ha halogatják a kamatemelést és a monetáris enyhítés visszavonását, akkor azt kockáztatják, hogy a pénzbőség túlpörgetheti az értékpapírpiacokat, amelyek végül összeomolhatnak, súlyos recesszióba taszítva a világgazdaságot. Ennek előjele lehet, hogy piacra öntött pénz nem jutott tovább a gazdaságba, hanem megmaradt a bankokban. Az ingyen forrással játszanak a pénzintézetek: egyebek mellett a kamatkülönbözőségek kihasználását célzó úgynevezett carry trade üzleteket kötnek, amelyek gyöngyöző buborékokként lepik el a pénzpiacokat.
Szovjet tervezés
Újabb nagy válság lehet tehát a történet vége, akármit tesznek az illetékesek, kivéve, ha a világ bankrendszerének kockázatait mérsékelni hivatott intézkedések, amelyeket a közgazdászok makroprudenciális szabályozásnak neveznek, nem fékezik meg a bankok profitéhségtől vezérelt túlzott kockázatvállalását - teszi hozzá a Mr. Végzetnek csúfolt pénzpiaci guru.
Ezzel azonban gondok lehetnek. A Bázel III néven ismert követelmények, amelyeket éppen a pénzügyi válság hatására fogadott el a svájci Bázelben ülésező bankfelügyeleti bizottság, nem feltétlenül működnek majd a tervekkel összhangban - idézte Gerard Capriót, a Williams College professzorát a MarketWatch.
Caprio egy nemrégiben tartott Fed-konferencián a Szovjetunióban folytatott tervgazdálkodáshoz hasonlította a bázeli szabályrendszert, mondván: ahhoz hasonlóan ez is olyan bonyolult útvesztő elé állította a végrehajtásra hivatott szervezeteket, hogy azok végső soron nem képesek megfelelni az elvárásoknak.
Csiki-csuki
Az egyik aggodalomra okot adó körülmény, amely nem kap elég figyelmet, az az, hogy a rendszer belső felépítése olyan összetett, hogy senki sem lehet képes működésének ellenőrzésére. Szerintem ez nem fér össze a demokrácia alapelveivel - fogalmazott Caprio. Megjegyzései ugyan nagy tapsot kaptak a konferencián, ám javaslatait már kisebb lelkesedés fogadta.
Szerinte be kellene szüntetni az értékpapírok kockázat szerinti súlyozását - hogy erősítsék a vásárlók felelősségét és kockázatvállalását - és végleg meg kellene szüntetni a bankárok jutalmazását a nagy rizikó vállalásával elérhető nagy haszonért. Emellett fel kellene állítani egy független testületet azzal a feladattal, hogy jelezze a rendszerszintű kockázatok kialakulását, illetve azt, hogy a felügyeleti hatóságok hogyan kezelik ezeket. A Fed-tanácskozás résztvevői szerint ezeket az intézkedéseket nehéz lenne elfogadtatni a piac szereplőivel.

Fapipa