Egy nyugállományú rendőrtiszt nyílt levele-kommentár nélkül

A személyes érintettség és egyenlőre a tehetetlen szemlélődés miatt ragadtam tollat, hogy egy kicsit más szemszögből világítsam meg a rendvédelmi dolgozók és nyugdíjasok jelenlegi körülményeit. Teszem ezt azért, mert a médiák szinte kivétel nélkül valamilyen felső sugallatra a rendőrség törvényesen nyugállományban lévő tagjait „parazitának”, „élősködőnek” titulálva görbe tükröt állít a társadalom elé. Sajnos ezzel célt ért az akarat, mert mára a köztudatba beleégett, hogy hosszú éveken keresztül az államkasszát a szinte csak a rendvédelmi nyugdíjasok ürítették ki. Volt időszak mikor a lakossági felmérések eredményeként a tűzoltók és a rendőrök, társadalmi megítélése lényegesen kedvezőbb volt. Pedig akkor is történtek rendőri túlkapások, voltak korrupt rendőrök, előfordultak hivatali visszaélések, és mégis polgár barátiabbnak ítélte a közvélemény a Rendőrséget.
Ma már nem számolnak be a rendőrök eredményes felderítéseiről a javuló közbiztonsági tendenciákról, pedig ezek léteznek. Senkinek nem fordul meg a fejében, hogy a szabálysértési bírságok alsó és felső határát nem a rendőrség foglalja törvénybe, de ha belecsúszunk a traffipaxba egyszerűbb a rendőrt szidni mintsem egy kis önkritikát gyakorolni. (Egyébként csak megjegyzem, hogy a befolyt évente jelentősen nagy összegű bírságokból a rendőrség költségvetésébe egy fillér sem csorog vissza, hiszen etikátlan lenne ilyen formában érdekeltté tenni a rendőröket.)
Ennek tükrében nem csoda ha annak van hírértéke, ha a testületet vagy annak tagjait valamilyen formába ki lehet kezdeni, le lehet járatni, melyre egyébként időt fáradságot nem kímélve törekszenek is a média egyes képviselői. Szaklapokon kívül nincs olyan sajtó orgánum, amely például csak nagyvonalakban ismertetné egy budapesti (pl.: VIII. kerületi) rendőr munkáját. A rendőr családján kívül tudja-e valaki, hogy mennyi lemondással, milyen körülmények között, mennyi többletmunkával, mi mindent kell eltűrnie és mindezek mellet, hogyan kell a szabályzatnak megfelelően helytállnia az év minden szakában.
Tudja-e valaki, hogy egy – két évig a pályakezdő rendőrt küldik ki az összes rendkívüli haláleset helyszínére, hogy szokja a körülményeket, a szagokat, a látványt. Ha már „rutinos” és lelkileg felkészült mehet kiértesíteni a családot, hogy a hozzátartozójuk tragikus körülmények között meghalt (erre nem mindenki képes). Hétvégénként sport mérkőzéseket, kulturális rendezvényeket, hétköznapokon ha politikusaink, vagy más államfők, miniszterek jönnek mennek azok útvonalát biztosítják.
Ritka azaz ünnep, amit családi körben tart. Ha fiatal és nincs gyermeke, nyilvánvalóan a húsvét és a karácsony egy részét szolgálatban tölti, minden második szilveszter is így alakul. Március 15-én berendelés a Nemzeti Múzeum előtti ünnepség, augusztus 20-án a Gellért-hegy, és a rakpartok körzetének, míg október 23-án Köztársaság-tér, Corvin-köz, Magyar Rádió előtti megemlékezés biztosítására. A nagyobb demonstrációk tüntetések esetén már a vidéki csapaterős századok is berendelésre kerülnek, akik gondoljuk csak el, milyen lelkesen jönnek a fővárosba sorfalat állni, a családjuktól távol több napon keresztül.
Mivel szólásszabadság van nyugodtan lehet a rendőrrel szemben bármilyen sértő kifejezéseket használni felmenőjét, lemenőjét is szidhatják, mert a rendőr nem botránkozik meg. Ha a demonstráló ügyes a tömegből nyugodtan le is köpheti a „droidot”, vagy meg dobhatja, majd jót vigyorogva hősként tovább állhat, mert csapaterőben a rendőr csak a felettes utasítására intézkedhet. Miután két kollégáját kiütötték mellőle, és már felgyújtják a fél kerületet, hiába a konfliktuskezelő tréning elszabadulnak az indulatok. Nem beszélve az általános alap feladatok napi rendszerességgel történő végrehajtásáról. Nem egyszer fordult elő, hogy tetten ért elkövetők elfogása után a bűnözők családtagjai a bírósági tárgyaláson nyíltan, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben megfenyegették a rendőrt.
Azt, hogy később kik szúrták ki a tárgyalásra beidézett rendőr gépkocsijának kerekét, és verték szét a szélvédőjét sajnos bizonyítani nem lehetett. Szerencsésnek mondhatta magát nem úgy, mint a kollégája, aki pihenő napján meghiusította a zsebesek akcióját, akik erre úgy fel dühödtek, hogy falkába verődve lehúzták a Blaha Lujza téri villamos megállóba és addig rúgták, míg mozgott. Hiába fedte fel rendőri mivoltát, nem számíthatott senkire. Nem akarok sztorizni, de unásig sorolhatnám a „stressz mentes, nyugodt rendőri munka szépségeit”. Az események kivizsgálása hónapokig eltart a tárgyalások jórészt szabad, vagy pihenő napokra esnek.

Félre értés ne essék nem az a célom, hogy sajnálják a rendőrt, hiszen nem kötelező ezt a hivatást választani! Pusztán csak egy pici szemlélet váltást szeretnék elérni ezzel a néhány sorral. Évtizedekkel ezelőtt szinte a világ minden országában törvényekben rögzítették a rendőrök, tűzoltók stb. jogait és kötelezettségeit Magyarországon a legmagasabb 25 év szolgálati viszony után lehet a korkedvezményes nyugdíj lehetőségével élni. Minden ország küszködik a maga gazdasági válságával, de nem emeli a nyugdíj korhatárt az átlagéletkor felé. Sajnos mostanra szinte minden bajnak az okozója a rendvédelmi dolgozó lett. Nyilvánvalóvá vált a rendőrök, határőrök, tűzoltók stb. számára, hogy a letöltött 25 év hivatásos szolgálati viszonyt, már senki nem ismeri el törvényes jogosultságnak. Semmibe vették a múltjukat, elvették amire mások és családjaik előtt büszkék voltak. Már én is szégyennek érzem, hogy a Határőrség – Rendőrség integrációja idején, az átszervezés során átadtam a helyem egy fiatalabb tisztnek és törvényesen korkedvezményes nyugdíjassá váltam. Természetesen a teljes nyugdíj folyósítása érdekében nyugállományba vonulásomkor naivan a nyugdíjpénztári megtakarításomat én is átutaltattam a nagy állami közösbe. Ha az új törvény szerint már nem leszek nyugdíjas, akkor visszakapom az ebben a tekintetben jogszerűtlenül elvett megtakarításom? Álláspontom szerint a hozzám hasonló helyzetben lévőket finoman fogalmazva jog és anyagi hátrány ért.
Azt gondolnánk mi egyszerű állampolgárok, hogy Magyarországon a jogállamiság és a jogbiztonság szilárd, megdönthetetlen alapon áll, senkit nem érhet joghátrány, melynek garanciális keretet biztosít alkotmányunk. Ennek ellenére azt kell tapasztalnunk, hogy ez már a múlt ködébe burkolózott és már csak emlékeinkben él, hogy kiszámítható jövőt terveztünk magunk és majd felcseperedő családtagjaink részére.
Bizony történelmi időszakot élünk, melyre nem hogy Európában de a világon sehol nincs példa. Azon országokban, ahol a jogállamiságot felelősségteljesen komolyan veszik egy törvény módosítását, alapos előkészítő munka előzi meg. Képletesen fogalmazva, a jogászok nem egy életlen bárddal, hanem apró szike finom vágásaival operálnak ügyelve a jogharmonizációra, hogy minél kisebb fájdalommal és vesztességgel járjon a beavatkozás. Ma már mindent és mindenki mást feláldozva büszke politikusaink kezdeményezésére akár néhány hónap alatt alkotmányt is módosítanak annak érdekében, hogy visszamenőlegesen elvegyék, megszüntessék többek között a rendvédelmi dolgozók törvényben rögzített, szerzett jogait. Nagyon sokan vagyunk, akik nem értik, hogy a törvény előtti egyenlőség alapelvei a nyugdíjazás tekintetében miért nem vonatkozik visszaható hatállyal, például a polgármesterek, parlamenti képviselők, illetve más prominens személyek tisztelt körére.
Tisztában vagyok azzal, hogy a társadalom nagy része egyetért ezzel a jogi aktussal, sőt kis kárörvendéssel nyugtázta a médiákban elhangzottakat, de!
Bele gondolt a kárörvendők köréből valaki, hogy az a kormány, amely a saját rendőrségének ilyen határozott elszántsággal durván nekimegy a későbbiekben mi mindenre lesz képes, kikre vagy mire lenne egyáltalán tekintettel, ha a saját rendfenntartó szervét ily módon ledarálja. A kétharmados felhatalmazás nem a jogi alapelvek kiforgatásáról és azzal való visszaéléséről, hanem a szavazók nagy fokú bizalmáról szól Hölgyeim és Uraim!! Ezen tessék elgondolkodni!
Mindenki tudja, hogy az ország gazdasága nehéz helyzetben van, tudomásul vesszük, hogy szükséges a népszerűtlen intézkedések bevezetése, hogy a szinte üres államkassza, jobb helyzetbe hozása nem könnyű feladat. Nyilvánvaló, hogy az ország talpra állítása érdekében áldozatot kell/enne hozni MINDENKINEK de! A nyugdíj átalakítása után a keresetpótló járadék, vagy szolgálati járandóság mellett miért tiltja a törvény a vállalkozási formák további működését. A viszonylag fiatalon nyugállományba vonult rendőrök, tűzoltók stb. jelentős része hivatalosan indított valamiféle vállalkozási formát, mely jövedelméből tisztességesen adózik az állam felé. Miért jó az, az államkasszának, hogy egyeseknek csak járadékot fizet, és vissza nem kap semmit, holott a nyugdíjas egyéni vállalkozó jelen helyzetben a nyugdíjának 75-80%-át vissza fizeti adók, illetve egyéb járulékok formájában. Természetesen, aki a nyugdíja mellett feketén dolgozik, arra sújtson le a törvény minden erejével.
Miért jó az a gazdaságnak, hogy 2012-től vissza kell adni a vállalkozási engedélyeket, nem fizetnek ezután iparűzési adót, személyi jövedelem adót, illetve egyéb járulékokat. Sajnos nem csak a vállalkozások dőlnek be ezáltal, hanem a lakás és a gépkocsi törlesztő részletek is. Ezt csak az átalakított nyugdíjból már képtelenség fedezni.
Nehéz indulatok nélkül megfogalmazni, hogy mit érez az ember mikor bizonytalanságban él. Idegesen fekszik le esténként, hajnalig álmatlanul forgolódik, azon töri a fejét, hogy mi lesz a családjával az ovis és az iskolás gyermekeivel, miből fizeti majd a törlesztő részleteket. Reggel kezdődik egy újabb gondterhelt nap, várjuk a híreket! Megint csúcsot döntött a svájci frank, jó kis mentőöv a devizahiteleseknek csak sajnos magasról dobták és a hajó már rég elment. Az hogy családok, vállalkozások mennek tönkre, senkit nem érdekel. Nincs összefogás nincs együttérzés nincs együtt gondolkodás. Még a politikai életben sem.
A tisztelt ház tagjai közül olyan ember egyéni indítványa alapján történnek törvénymódosítások, aki nevétől pár éve hangos volt a sajtó, hogy milyen szemérmetlenül nagy összegeket vett fel az országgyűlés kasszájából számla bemutatása nélkül. Vérlázító volt, de mi már azt elfelejtettük és az urnához járuló szavazók többsége újra bizalmat szavazott neki, hogy képviselje érdekeiket.
Hogyan is tudná átérezni a politikus, a képviselő a választók nehéz helyzetét, tisztelet a kivételnek rég elfelejtették, hogy honnan jöttek, milyen körülmények segítették jelenlegi pozíciójukba, korábban mi mindent tettek, hogy mit is ígértek a választások előtt.
Ha én tükörbe nézek nincs mit szégyellnem.
egy nyugállományú rendőrtiszt
(név és cim a szerkesztőségbe n)