Szergej Lavrov
külügyminiszter szombaton a Münich Biztonsági Konferencián újra kemény
hangot ütött meg az EU vezetésével szemben, felhívta a figyelmet egy
igencsak feltűnő ellentmondásra: a európai vezetők nem ítélik el, hanem
támogatást adnak az Ukrajnában kormányépületeket elfoglaló, rendőrökre
támadó, rasszista és antiszemita jelszavak alapján szerveződő ellenzéki
csoportoknak. Ezzel gyakorlatilag elismernek olyan, Ukrajnában
felforgatóként működő szélsőjobboldali csoportokat, melyeknek működését a
saját országukban nem tűrik meg, ehelyett rendszeres hatósági
zaklatásoknak teszik ki őket.
A
külügyminiszter feltette a kérdést: vajon mi lenne az Európai Unió
reakciója, ha az orosz kormány tagjai - személyes találkozókat is
beleértve - nyíltan támogatásukat fejeznék ki a Londonban, Párizsban,
esetleg Hamburgban tüntetők mellett?
Igaz,
ez a hasonlat nem teljesen állja meg a helyét, hiszen a londoni,
párizsi, hamburgi tüntetők az EU alapító tagállamaiban tüntetnek, és a
legtöbb esetben nem egyértelműen rasszisták, a zsidósággal pedig még
kevésbé van problémájuk. Így sokkal inkább lennének megfeleltethetőek
olyan ellenzéki csoportoknak, melyek Moszkvában Putyin ellen tüntetnek.
Mit
is jelentene, ha az orosz kormány ugyanazt a tevékenységet folytatná,
amit ma az Európai Unió folytat Ukrajnában? Ebben az esetben az orosz
kormány tagjai látogatást tennének olyan, európai uniós periféria
államokban, melyek a nemsokára vámunió tag Ukrajna európai megfelelői.
Egy ilyen perifériaállam például Magyarország. Tehát, ha az orosz
külügyi tevékenység csak annyit engedne meg magának, amennyit az Európai
Unió is megenged magának, vezető orosz politikusok Budapestre
érkeznének. Ott az Eurázsiai Uniós és vámuniós csatlakozás előnyeiről
beszédet tartanának kormányépületeket elfoglaló rasszista és antiszemita
csoportoknak. Arról nem is beszélve, hogy mindemellett anyagi
támogatást is nyújtanának. Ha Catherine Ashton Kijevbe ment a
tüntetőknek szónokolni, miért ne jöhetne Szergej Lavrov Budapestre?
Mivel
mindeddig semmi ehhez hasonlót nem tettek, látható, hogy az orosz
külügy mindeddig betartotta azokat a játékszabályokat, melyeket az
Európai Unió és Brüsszel hazai csatlósai egyáltalán nem tartottak be.
Emellett Moszkva egyelőre az Ukrajnában működő EU-párti szervezetek
ellen sem lépett fel. Szergej Lavrov nyilatkozatából - annak
szellemiségéből - egyben az is kiderül, hogyan viszonyul Moszkva ahhoz a
kormányhoz, amely az Oroszországgal baráti kapcsolatok kiépítésére
törekvő szervezetek ellen fellép. Nyilvánvalóan egy ilyen húzás
fokozottan érzékenyen érintené a kormány "keleti nyitás" politikáját.
A
fentiek ismeretében nem teljesen érthető: vajon a magyar kormány
tudatosan rombolja saját tárgyalási pozícióját, vagy a döntést hozó
személyek lojalitása kérdőjelezhető meg, s így újabb személycserékre
lesz szükség?
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése