.A görög helyzet nem csak gazdasági kérdés

Vasárnap a Pasok vezetője, Evangelosz Venizelosz visszaadta a kormányalakításhoz szükséges mandátumot, mivel nem sikerült a koalícióhoz a 151 mandátumot megszerezni. Ezzel így már három párt vallott kudarcot. Nem jött létre se az IMF-párti rabló-közösség, se baloldali kormánykoalíció. A görög választóknak fogalmuk sincs, mit is akarnak valójában, mert jelenleg egy olyan párt a legnépszerűbb, ami bár felmondja az IMF-hitelszerződést, de bent akarja tartani Görögországot az eurozónában. A kettő együtt pedig nem fog menni. Nem lehet egy ország gazdasága elég alkalmazkodóképes, ha nem rendelkezik saját fizetőeszközéről. Ezt a nyugati országok magas munkanélkülisége igazolja a legjobban, és az egyik pillanatról a másikra megszűnő többszázezer görög munkahely.

Arra sem árt odafigyelni, hogy az eurozóna vezetőiben már fel sem merül, hogy Görögország nem állítja vissza a drachmát. A bankok is erre készülnek, erről egyre több információ szivárog ki. Viszont a politikai vezetés is erre készül, mert már megkezdődött a propaganda, miszerint nem történik semmi gond akkor sem, ha Görögország elhagyja az eurozónát. A média hamar felkapja az ilyen kijelentéseket, mert szeretnék azt hinni, hogy nincs is semmi gond. Tavaly ilyenkor még mindenki azt hangoztatta, hogy Görögország nem fog kilépni, ez mára már a "nem bomlik fel az eurozóna akkor sem, ha kilépnek" mantrázásába kezd átcsapni. Ebből tudhatjuk biztosra, hogy ha a görögök kilépnek, az eurozóna már nem marad fenn sokáig.

Ezt valószínűsíti azt is, hogy a görög helyzetet nem csak politikai és gazdasági, hanem katonai problémaként is kezelik a nyugati vezetők. A héten nemcsak az Ecofin (gazdasági és pénzügyminiszterek tanácsa), Eurogroup gyűlésein foglalkoznak a görög kérdéssel, hanem még ezen a héten lesz az újabb EU-csúcs, de a NATO-csúcs is foglalkozik majd a görög-helyzettel. Mivel a görög haderő több mint 4000 vadászbombázóval rendelkezik, tengeri flottája pedig több olyan rombolóval, ami az Egyesült Államokét is felülmúlja, ezért a NATO számára is krízishelyzetet jelent, ha Görögország kilép az eurozónából. Mert ha kilépnek az eurózónából, abból egyenesen következik, hogy egy idő után kilépnek az Európai Unióból is (lehet mondani hogy nem, de attól még így van) és egy ilyen helyzetben a NATO kellemetlen helyzetben találja magát, mert a görög helyzet elmérgesedésével az európai rakétapajzson egy jókra rés fog tátongani, ami a török területi követelések kiújulásával a NATO felbomlását is előrevetíti.

Ma a negyedik párt is tárgyalásokba kezd kormánykoalíció létrehozásáról. Ha nem járnak sikerrel, júniusban újabb választásokat írnak ki. A Syriza párt népszerűsége ugrásszerűen növekszik, mióta a pártvezető bejelentette, hogy semmisnek nyilvánítja az IMF hitelszerződést. Ha nem folyamodnak választási csaláshoz, valószínűleg a Syriza kerül kormányra. Ebben az esetben viszont borítékolható, hogy a választások után Görögország elhagyja az eurozónát, mivel az IMF-hitelszerződés meghosszabbításához nincs meg a többség, az eurót meg nem osztják ingyen. Ha az állam nem jut euróhoz, akkor viszont elkerülhetetlen, hogy saját kezébe vegye a fizetőeszköz nyomását. De más választásuk nem is nagyon lesz - hogy a görög gazdaság milyen helyzetben van, mennyi olyan vállalkozás van, amit lenne is értelme megadóztatni, arról ennyi év EU tagság után inkább ne is ejtsünk szót.

A kialakult helyzet abból a szempontból is mérföldkőnek tekinthető, hogy az európai lakosság most élő példán nézheti végig, mi történik, ha egy ország krízishelyzetben van, és abban az országban pártrendszer van. Teljes káosz! Döntésképtelenség, határozatlanság, tanácstalanság. Mindenki arra szavazott, akire akart, és ennek az lett eredménye, hogy még kormányt sem tudnak létrehozni. Az még hagyján, de még egy rendes választási csalást sem tudtak megcsinálni az EU részéről, mert maga a választási rendszer is annyira kaotikus. Az európai jobboldalban még nem tudatosult, de a görög helyzet nem csak gazdasági, politikai, esetleg katonai kérdés (ezzel a vonatkozással senki nem foglalkozik), hanem a demokrácia teljes csődjének előfutára. A görög "kísérlet" azt mutatja meg, hogy egy ország demokratikus berendezkedéssel nem képes kezelni a nagyobb válsághelyzeteket. Ez azt is jelenti, hogy mikor továbbgyűrűzik a válság, ott fognak állni a spanyolok kormány nélkül, a portugálok kormány nélkül, majd az olaszok is - a kérdés csak az, hol történik meg először a kézenfekvő válasz, hogy egy rendpárti erő kiemelkedik a káoszból, és magához veszi az irányítást. Onnantól az Európai Unió felbomlása is csak idő kérdése.

Fenyvesi Áron

A görög választásokat követően jókora botrányt kavart a görög média az Arany Hajnal párt elnökének rövid beszédéből. A felháborodás oka az volt, hogy mikor a pártvezető beszéde előtt a terembe érkezett, felszólították az ott unottan ücsörgő, vagy nyitott szájjal alvó újságírókat, hogy álljanak fel. Mikor az egyik liberális nyafogni kezdett, hogy miért kell felállni, mert ez neki "sértő", akkor a párt egyik tagja közölte vele, hogy álljon fel és mutasson tiszteletet - ha nem teszi, akkor meg el lehet menni. A határozott szóra végül mindegyik nyegle felállt, majd a történteket a görög média úgy tálalta, mintha az Arany Hajnal megalázta volta a teljes újságírói gárdát.

Most a hírekben az olvasható, "ma van az első alkalom, hogy a neonáci Arany Hajnalt bevonják a politikai párbeszédbe". Való igaz, eddig egyetlen párt sem akart tárgyalni velük, annak ellenére, hogy az Arany Hajnallal együtt meglett volna a kormányalakításhoz szükséges többség. Talán azért, mert ha kormányra jutnak, lezárják és elaknásítják az ország határait. Vagy esetleg azért, mert mikor a választások után egy újságíró a beszédből csak kiragadott mondatokat közölt, éjfél után a telefonjában egy hang közölte vele, hogy jobb ha a háta mögé is figyel és éberen alszik, mert tudják hol lakik. Vagy esetleg, mert a pártvezető ha a tisztelet megkövetelésével nem is, de a mondanivalójával megalázta a teljes újságírói gárdát, meg a politikusokat is.

Mindezek ellenére most az a helyzet alakult ki, hogy a pártvezetők mégis tárgyalni akarnak Nikosz Michaloliakosszal. A hét százalék az mégiscsak hét százalék. Az elnök nemrég érkezett a tárgyalások helyszínére - a korábban megrendszabályozott liberális újságírók pedig tiszteletlenségük jeleként ülve fogadták.

Ennyit tudnak. Az országban kaotikus állapotok uralkodnak, nincs kormány, nincs munkahely, Athénban több a néger mint a görög - az önmegvalósítást mindenek elé helyező liberális szerencsétlenek pedig most is a saját önérzetükkel vannak elfoglalva. Gond az továbbra sincs. Fényképek készültek. Akik ülve maradtak, reménykedhetnek, hogy a tárgyalások nem lesznek eredményesek.

Fenyvesi Áron