A legfőbb parancsolat

A szeretet alapú vallások esetében, így az újszövetségben is a legfőbb parancsolat az Isten szeretete, ahogy Krisztus megfogalmazta:

“Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Mt 22,37) Görögül: “ὁ δὲ ἔφη αὐτῷ Ἀγαπήσεις Κύριον τὸν θεόν σου ἐν ὅλῃ καρδίᾳ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ διανοίᾳ σου· “. Nem nehéz felismerni a kardia (szív) és psziché (lélek) szavakat; tehát itt a lélek az elmére (tudatosságra, gondolatokra és érzésekre) vonatkozik. Érdemes még egy részt kiemelni, ami ehhez kapcsolódik: “Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.” (Jn 8,43). Görög: “διὰ τί τὴν λαλιὰν τὴν ἐμὴν οὐ γινώσκετε; ὅτι οὐ δύνασθε ἀκούειν τὸν λόγον τὸν ἐμόν.”

Krisztus ismét ráirányította az emberek figyelmét egy olyan dologra, aminek egyértelműnek kellene lennie, de mégsem az; minden kinyilatkoztatásnak ez a lényege és ez a legfontosabb. Nem új dolog ez, ugyanez van Mózesnél is; ott a lelket a nefes jelöli.

A Korán is az első helyre teszi az Isten szeretetét, egyben rávilágítva arra is, hogy habár sokan mondják keresztényként vagy zsidóként hogy követik ezt a parancsolatot, valójában mégsem teszik ezt.

“41. Higyjetek abban ami leküldtetett, megerősítve azt ami nálatok van, és ne legyetek elsők a Könyv Népe közül akik nem hisznek benne. És ne adjátok el jeleimet csekély árért. És egyedül engem féljetek. 42. És ne leplezzétek az igazságot hazugsággal, és ne rejtsétek el az igazságot, miközben tudjátok.43. És tartsátok meg az imát, és adjátok meg a zakátot, és hajoljatok meg a meghajlókkal. (...)

177. Nem az a jóság hogy az arcotokat kelet vagy nyugat felé fordítjátok, hanem a jóság legmagasabb foka az, hogy ha valaki hisz Allahban, az Utolsó Napban, az angyalokban, a Könyvben és a prófétákban, és a vagyonát annak ellenére hogy szereti, odaadja a közeli rokonoknak, az árváknak, a nincsteleneknek, az utazóknak, a kérőknek, és a rabszolgák felszabadítására, és aki megtartja az imát, megadja a zakátot, és teljesíti a szerződést, ha megköti, és aki türelmes a szegénységben, nehézségben (betegségben), és csaták idején. Ők azok akik igazak, és ők azok, akik istenfélők”. (Tehén szúra)

Tehát az újszövetségben a kinyilatkoztatás megértéséhez az ige hallgatása (megértése, tehát olvasása is) szükséges, ami nélkül az Istenszeretet elképzelhetetlen, hiszen nem tudhatja másképp az ember, hogy kit és mit szeret és fogad el, és mi az Isten tanítása. Az ószövetségben az első (legfőbb) micve (jócselekedet, parancsolat) az Tóra olvasása és tanulmányozása volt, más kérdés, hogy a zsidóság a szent iratainak egy részét meghamisította – erre az ókeresztény időkből is vannak utalások, nem csak a muszlimok feljegyzéseiből. Egészen jól megállapítható, hogy pontosan mit és mire módosítottak. A Koránban leírtak alapján egyébként elég régi gyakorlat az a zsidó szokás, hogy a Tórát másoló zsidók egy meghatározott összegért (forintban kifejezve legalább tízmillió egy Tóratekercs) eladják a lemásolt tekercseket, és ebből élnek. Ez ma is így van, azaz a zsidóság a saját szent dolgait is készpénzre váltja. A talmudi és a cionista eretnekségre most nem térünk ki.

A Koránban is a leküldött kinyilatkoztatásba vetett hit az elsődleges, ami nyilvánvalóan az után lehetséges, ha az ember elolvassa, megismeri és megérti ami megíratott. A Koránból idézett felsorolás azért is fontos, mert láthatjuk hogy a kinyilatkoztatásba vetett hit van az első és legfontosabb helyen, ezután következik az adakozás és az imádság (amelyek szövege szintén a szent könyvekben leírt kinyilatkoztatások része, nem is lehet tökéletes imádság ami nem ezekből a könyvekből származik, akár keresztény akár muszlim hitről van szó).

Nyilvánvaló tehát hogy az első és legfontosabb parancsolat a szeretet alapú vallásokban az Isten igazságának szeretete, ami leginkább a szent könyvekben való kinyilatkoztatásokból ismerhető meg. Ezek olvasása és tanulmányozása, megértése a legfontosabb. Aki prófétáktól tanul, részben maga is prófétává válhat, igen hasznos tehát hogy az ember minél alaposabban, lehetőség szerint eredeti nyelveken tanulmányozza a szent iratokat (amit minden jelentősebb tanító meg szokott jegyezni, nem mi találtuk ki). Elsősorban tehát nem teológiai könyveket kell tanulmányozni, hanem magát a Szentírást; maga a mise is és az istentisztelet is elsősorban a felolvasott igeszakaszok miatt hasznos, a külsőségek számítanak a legkevésbé.

Tamási Attila